Bartus László: Az összefogás hamis mítosza

2012. február 8. szerda 4:59
http://nepszava.com/2012/02/velemeny/bartus-laszlo-az-osszefogas-hamis-mitosza.html

(rövidített)

Komolyan elhitték egyesek, ha a demokratikus ellenzéki pártok és szervezetek összefognak, akkor le lehet győzni Orbán Viktort. Az önámítás nem ismer határokat, egyesek még azt is feltételezik, hogy az ellenzéki összefogás elég lehet arra, hogy 2014-ben kétharmados győzelmet arasson a demokratikus oldal. Az még eszébe jut némelyeknek, ez sem mindenkinek, hogy egy nem kétharmados győzelem semmit nem ér, mert a Fidesz alaptörvénye lehetetlenné tesz egy nem fideszes kormányzást. Az Orbán-rendszer teljes felszámolása nélkül nemcsak nem érdemes, de nem is lehet kormányozni, mert a beépített aknákat azonnal felrobbantják az új kormány alatt. Elég, ha a Fidesz által irányított Költségvetési Tanács nem fogad el egyetlen költségvetést sem. A rendszeren belül elképzelhetetlen nemcsak a rendszerváltás, de még a kormányváltás is. Ezt a jogtipró helyzetet egy választási részvétel legitimálja. Az ellenzéknek csak egyenlő jogokat és feltételeket biztosító, demokratikusan kiírt választáson szabadna részt vennie. Erre viszont csak azután van esély, ha az Orbán-rendszer összeomlott, az illegitim intézkedéseit egy tollvonással eltörlik, és új demokratikus választásokat írnak ki. Az Orbán-rendszer csak úgy dőlhet meg, mint az összes diktatúra: amikor betelik a pohár, kimegy kétmillió dühös ember az utcára, és nem mozdul, amíg le nem mond, vagy el nem menekül a diktátor. Ha lenne esély a rendszert választásokon megdönteni, akkor nem is lenne szükség a megdöntésére.
(…) a probléma lényege nem az, hogy megosztott az ellenzék, hanem az, hogy együtt is kevesebben vannak, mint Orbán támogatói, ahhoz pedig különösen kevesen, hogy rendszerváltó többséget szerezzenek a Fidesz választási törvénye szerint. Nem a kisebbséget kellene egybekényszeríteni, hanem a többséget megnyerni, de még ez sem elég. Ellenzéki „összefogásnak” azért sincs értelme, mert attól, hogy összevonjuk az almát, a körtét, a szilvát és a dinnyét, hogy mostantól „gyümölcs” néven versenyezzenek a kertet elfoglaló kígyó ellen, egyáltalán nem biztos, hogy valamennyi körte-, szilva-, alma- és dinnyeszimpatizáns szavazata automatikusan összeadódik, és valamennyien a „gyümölcsre” fognak szavazni. (…) Ha az emberekben azt a látszatot keltik, hogy itt demokratikus szavazás van, akkor úgy kezdenek el gondolkodni, mint egy demokratikus szavazás esetén. Tudni akarják, kire és mire szavaznak. Itt azonban a demokraták nem igazi választást akarnak kínálni, hanem a rendszert akarják megdönteni, a diktatúrát akarják felszámolni. Diktatúrákban azonban a választás színjáték, a diktatúra leváltására a választási komédiák alkalmatlanok. Egyre jók, hogy legitimálják az elnyomó rendszert.
Ezért megfontolandó, hogy milyen esetben érdemes részt venni a választáson. (…) Arra nem kapott felhatalmazást, hogy elidegeníthetetlen jogainkat elvegye. Mi engedtük meg neki, hogy becsapjon és hatalomra jusson, szolgaságba taszítson, de attól még nem kell hűséges alattvalójául szegődni. Nem szükséges az uralmát egy álságos választáson legitimálni, hogy győztesnek kiálthassa ki magát az egyenlőtlen küzdelemben. Nem kell azt a látszatot kínálni, mintha (…) megmaradt volna a szabadság. Aki elfogadja a felkínált részvételt, az elfogadta a parlamenti választás, vagy akár az egész rendszer törvényes voltát is.
A választásokban bízók érve az, hogy csak így lehet legitim módon leváltani az Orbán-rendszert. (…) Nem az Orbán-rendszer leváltása illegitim, hanem maga az Orbán-rendszer, amely felszámolta a demokráciát, véget vetett a jogállamnak, megpuccsolta a demokratikus alkotmányt. Ezt nem kellene elfelejteni akkor sem, amikor a diktátor éppen álnok mosolydiplomáciába kezdett. Amit ma Orbán konszolidációnak nevez, az nem más, mint az illegitim rendszer külső és belső legitimálása. Akik egyenlő feltételek nélkül részt vesznek a rendszer által kiírt álságos választáson, azok akaratlanul is az orbáni konszolidációt segítik, legitimálják az illegitim rendszert. Ha az ellenzék egyetlen orbáni választáson is részt vesz, azzal hitelesíti a jogfosztó alaptörvényt, a sarkalatos törvényeket és az illegitim választási törvényt is. Itt egy párt szabta magára a választási törvényt, ha valaki nem tudná.
Az ellenzéki „összefogásnak” akkor van értelme, ha meghatározza azt a demokratikus minimumot, amely a választáson való részvétel feltétele. (…) Ha a Fidesz nem hajlandó korrekt választási feltételeket teremteni, meggondolandó, hogy érdemes-e egy csaló választási komédiában részt venni, és a rendszert legitimálni.
(…)
Az „irányított” demokrácia nem demokrácia, ez játék a szavakkal. (…) Az ellenzék minden esetben végigjárja a szembesülés keserves útját, mire rájön, hogy diktatúrával szemben csak egyetlen védekezés van, a nyílt konfrontáció. Aki engedi, hogy a demokrácia hamis látszatát fenntartsák, a rendszerbe őt magát is bele tervezzék, az elveszett. Annak nincs esélye, hogy a diktatúrát legyőzze.
(…) A választási ellenzéki „összefogás” úgy kell Orbánnak, mint egy falat kenyér. Ha egy hazug választáson részt vesz az ellenzék, soha többé nem mondhatja, hogy Magyarországon illegitim rendszer működik, nem állíthatja, hogy a demokratikus alkotmányt puccsszerűen számolták fel, az országot elfoglalta és szolgaságba kényszerítette egy maffia, az alaptörvény pedig megszüntette a demokratikus jogállamot. (…)
(…) Összefogásra és egységes fellépésre szükség van, de nem biztos, hogy a választásokon való részvételhez, hanem annak bojkottjához, és az Orbán-rendszer parlamenten kívüli megdöntéséhez. Parlamenten belül ez már lehetetlen, erre nincs jogi lehetőség. Tévednek, akik a parlamenten kívüli eszközöket kizárólag az erőszakkal azonosítják. (…). A parlamenten kívüli eszközök repertoárja széles, de elsősorban a célt kell meghatározni, és az nem lehet más, mint az emberek felvilágosítása az Orbán-rendszer természetéről és hazugságairól. Az emberek szívében és tudatában kell győzelmet aratni, mert amíg az nem történik meg, addig a legnagyobb nyomor sem lesz képes a diktatúra támogatását megszüntetni. Ha a lakosság előtt világossá válik az Orbán-rendszer természete, hazugsága, akkor két hét alatt képes elkergetni a diktatúrát, ahogyan az Egyiptomban és máshol is történt. Tudomásul kell venni, hogy az Orbán-rendszer nacionalista ideológiája, hazugsága, amely a szabadságot elnyomásnak mutatja, és az „idegen” érdekek elleni védekezés demagógiájára épül, a többséget a diktatúra mellé állította. A nép ezúttal is Barabást választotta. A közvélemény-kutatások megtévesztőek, mert amikor a választónak azt a (..) kérdést teszik fel, hogy a magyar érdeket, földet, vizet, magyar önállóságot, függetlenséget választja-e azokkal szemben, akik olyan külső erőknek és hatalmaknak akarják kiszolgáltatni az országot, akik kirabolják a magyar népet, akkor ne legyenek senkinek illúziói arról, hogy a magyarok többsége erre milyen választ ad. Egészen addig, amíg meg nem értetik velük, hogy milyen ideológia, milyen cél áll e hazugságok mögött. A szélsőjobboldal populizmusa hatalmába kerítette a magyar közgondolkodást, (…)
De ha az elsöprő többség a demokrácia oldalán állna, akkor is meggondolandó, hogy az Orbán-rendszer választási komédiájában részt kell-e venni. A részvétel akkor is legitimálná utólag a diktatórikus lépéseket, megakadályozná, hogy egyetlen tollvonással eltörölhető legyen a puccs minden törvénye, élén az alaptörvénnyel, és felelősségre lehessen vonni azokat, akik felesküdtek a demokratikus alkotmányra, aztán megdöntötték azt. Ha az ellenzék részt vesz egy illegitim alaptörvény keretében zajló választási komédiában, akkor legitimálja azt az Orbán-rendszert, amelynek elvileg az alapjait sem fogadja el. A helyzetet ez csak tovább súlyosbíthatja. Ráadásul mindezt a győzelem legkisebb esélye nélkül.
Ha a cél az Orbán-rendszer megdöntése, akkor a legegyenesebb eljárás az, ha az ellenzék a rendszeren kívül marad. Ehhez le kellene mondani a kirakatról, pénzről és szereplésről, a látszatpolitizálásról, a képviselői fizetésekről, a pártok állami támogatásáról, és sok egyéb kedvezményről. Ez azonban elvezethetne a rendszer bukásához. Belülről viszont nem lehet megdönteni a rendszert. Akkor is a nép dönti majd meg az utcán, ha az ellenzék részt vesz csalárd választásokon. Csak legfeljebb később. Ha az ellenzék nem ismeri fel, hogy részvételével legitimálja és életben tartja az Orbán-rendszert, vagy nem vállalja a rendszeren kívüliséggel járó hátrányokat, ami nagyon valószínű, akkor Orbán Viktort és rendszerét hosszú évekre, évtizedekre bebetonozhatja. Az Orbán-rendszert az rengeti meg, ha lelepleződik a természete, ha (…) láthatóvá válik a valóság, az állampárt uralma.
(…) A kerekasztal potenciális résztvevői közül senki nem meri azt mondani, hogy nem vesz részt az „összefogásban”, még akkor sem, ha komoly fenntartásai vannak, vagy ha az egész kudarcra van ítélve, és a bojkott szolgálná az Orbán-rendszer megdöntését. Legfeljebb arról kellene egyeztetni, milyen feltételei vannak a demokratikus ellenzéknek, hogy egy választáson részt vegyen. Ha ezek nem teljesülnek, nem vesznek részt a színjátékban. Ha meghatároznák a minimális demokratikus normákat, akkor derülne ki igazán, kivel állnak szemben. Akkor viszont mindenki láthatja, mi van a hazug propaganda mögött. Akkor legyen olyan választás, mint amilyen a pártállam idején volt. A krumplileves legyen krumplileves, a diktatúra legyen diktatúra.
(…) És azt nem szabad elfelejteni, hogy Orbánnak úgy kell megbuknia, hogy soha többé ne térhessen vissza, és vele együtt megbukjon a szabadságot támadó embertelen ideológia is. (…)
Ezt a két világháború közötti rendszert nagyon meg kellene tanítani, hogy soha el ne felejtsék, és ne ismételgessék. (…)
Emellett az Orbán-rendszer természetét kell a népnek bemutatni. Az Orbán-rendszernek pedig két arca van: egyrészt ez a Vatikán politikai katolicizmusára (Szent István-i állameszme, Szent Korona-tan stb.) támaszkodó klerikális-fasiszta nacionalista ideológia, másrészt ez egy szervezett lopásra berendezkedett közönséges maffia, amely az államhatalomba beépült, hogy a közvagyonból gazdagodjon. A nagy szavak mögött ez a végső cél áll. Hatalom és pénz. (…)
(Folytatjuk)