Xi Amerikába ment. Xi Jinping jelenlegi
alelnök és jövőbeli elnök Washingtonba látogatott. «Jóelőre programozott és
előkészített utazás, meglepetések nélkül, kommentálta az
Obama-adminisztráció volt Ázsia-elnöke, és nem azért jött, hogy bizonyos
kérdésekről foglaljon állást. Még nem «number one» és nem kockáztathatja annak
esélyét, hogy az legyen». Obama és Biden az emberi jogokról és az
alulértékelt pénznemről beszéltek.
A folytatásra várni
kell… mert Kínában bizonytalan a helyzet: a nyugati kvázi-recesszió fenyegeti a
kínai feldolgozóipar exportját, az inflációt és az alapanyagok árát pedig
nehéz kézben tartani. Aztán pedig az első komoly megrázkódás is bekövetkezett a
kínai kommunista párt köreiben a közeledő 18. kongresszus előtt (októberben
lesz): a Wang Lijun-ügy. Ez az ember lett Chongqing ígéretes
polgármesterhelyettese pontosan korrupciós ügye kirobbanása előtt, melyben 1500
helyi korrupt káder került a rácsok mögé…
A Wang Lijun-ügy. Chongqing a csatolt településekkel
együtt egy 33 milliós megapolisz. A központi hatóságok közvetlen
ellenőrzése alatt áll, ahogy Peking és Sanghaj is. Amikor a kereskedelmi
miniszter Bo Xilai 2007 végén a KP mindenható titkárává lépett elő, magával
vitte Wang Lijunt megtisztogatni a várost, a rendőrséget és az igazságügyet is
birtokló korrupt maffiózóktól. A két ember korábban együtt dolgozott
Liaoningban.
Bo Xilai azonnal
elindított egy tömeges szociális lakásprogramot, nevezetesen a vidékről érkező
diákok számára nagyon olcsó áron, megkönnyítette a migráns dolgozók
tartózkodási engedélyét, megtiltotta az elbocsátásokat az állami üzemekből a
város 2009-es válsága idején, hozzáfogott a vörös zászló és a forrradalmi dalok
ízének újrakóstolásához. Mint újmaoista lett bemutatva… barátja, Wang Lijun
szekundálásával.
Egy szép napon pedig
Wangot vagy száz rendőr várta ajtaja előtt… mikor a tartomány fővárosa,
Chengdu amerikai konzulátusáról tért haza, ahol egész napját töltöttte.
Mit csinált ott? A spekulációk messzire visznek és most is folynak. Wangot
előbb túlfeszített munkájára hivatkozva szabadságra küldték, majd felmentették
és mindenféle árulónak kiáltották ki …
Wang mögött, Bo a
célkeresztben. Nyilvánvalóan, minden megfigyelő így látja, Bo Xilai lett kipécézve, a
politikai iroda tagja várományosa (9 tagú szervezet, mely az egész országot
irányítja). «Ez a játék egy olyan csata, mely Kínát mélyen érintheti abból a
szempontból, milyen eszközökkel kell azt vezetni», állítja Wang Kang kínai
megfigyelő a «New York Times»-ban (febr. 16-án). A «Wall Street Journal»
Kína-blogja pedig felteszi a kérdést: «Itt az idő, hogy istenhozzádot
mondjanak a chongqingi modellnek?» Nem jó Bo Xilai számára, de nehéz
előre megmondani, hogy milyen következményei lehetnek az afférnek. Azt
beszélik, benyújtotta lemondását a politikai irodának, de semmi nem biztos…
Minden előfordulhat!
Jan. 9-én a «Népújság», a KP hivatalos lapja babérkoszorút helyezett a
chongqingi munkálatok fejére, hogy azok «megszilárdították a közösség
prosperitását», holott a harminc éve folyó reformok a világ
legegyenlőtlenebb társadalmát hozták létre… A korrupció feltárása csak a
pillanatnyi ellenfelek eltávolítására szolgál. A leszámolások tovább folynak a
kongresszusig? Akkor sok bársonyszék fog meginogni.
De ennek a politikai
rendszernek szüksége van a politikai konszenzusokra, legalábbis látszólag,
főként ebben az időszakban és lehetséges, hogy Bo Xilai ranglétrán előrejutása
túl nagy kockázattal jár. Annál is inkább, mert sztrájkok bénítják a
gazdaságot, így pedig hogyan lehet folytatni az állami vállalatok reformját és
a nagy piacot nyitni anélkül, hogy felkelések, lázongások törnének ki és minden
elveszne? A közeljővőben megtudjuk.
A Népi Gyűlésben. Néhány nap múlva nyílik
éves plenáris ülése, melyről az AFP írja (márc. 2.): «A kormány nemrégiben
jelezte, hogy meg akarja reformálni az állandó tartózkodási engedély rendszerét
(«hüku»), mely hatalmas megosztás jelent a kínai városi és falusi lakosok
között». Megmagyarázza: «Orvosi ellátásért a mingránsoknak haza kell
térniük szülőhelyükre. De az egészségügyi miniszter, Chen Zhu bejelentette,
hogy 2015-ig az egész Kínában ott fogják téríteni az ellátást, ahol dolgoznak.»
Mit nem mondanak és ígérnek! A munkaközvetítő ügynökségek rendszeréről és a
munkaszerződések prekaritásáról szóló ankétunk végét olvassátok el. Nem
megígérték a munkaszerződések törvényéhez a kiegészítő rendelkezéseket? Semmi
sem történt!
Nézzük ez a másik
2015-re bejelentett célt: «az alkalmazottak 90%-a megfelelő formájú és
tartalmú szerződéssel fog rendelkezni (a 2005-2010 közötti 65%-kal szemben – a
munkaidő, a táppénz, az anyasági szabadság tiszteletben tartására, a
férfiak-nők közötti nagyobb egyenlőségre alapozva» («QuestionChine »,
febr. 15.). Hogyan lehetne hinni, mikor a különféle felmérések azt mutatják, sem
a munkidőkorlátozást, se a minimálbért, se a társadalmi terhek fizetését, sem
különféle jogokat nem tartják tiszteletben?
A Népi Gyűlésben pedig
még azt a törvényt is megvitatják, amely szerint a rendőrségnek kötelező lesz
24 órával korábban értesíteni minden letartóztatandó családját… Némelyik
jogásznak reményei vannak, mások szkeptikusak.
60 millió
«kölcsönzött» munkás!
Az előző «Levélben»
polemizáltunk: «Migráns dolgozó és “kölcsönzött” egy életre?», az
intézményesített prekaritás különleges formája («fordított» munkakölcsönzés) és
a a kihelyező ügynökségek felvirágzása kapcsán. Ténylegesen 2008-ben lépett
életbe a munkaszerződésről szóló törvény, a munkáltatók keresik az utat, hogyan
tudnak megszabadulni alkalmazottaiktól. Munkaszerződést próbálnak kötni a
kihelyező ügynökségekkel («munkakölcsönző ügynökségek»). Ezzel a munkahelyi
konfliktusok száma megemelkedett, mivel az ország 300 millió munkásából 60
milliónak ezt a prekaritást kell elszenvednie! A munkahely pedig nagyon gyakran
maga állami vállalat vagy közigazgatás!
A tanulmányt a kínai
sajtó két cikkével fejezzük be.
«Felmérés a kihelyező
ügynökségekről»,
« China News
Weekly » (2011.jún.30.)
«Mi mást tehettem volna?
Bírósághoz fordultam», mondja egy guangdongi ital- és élelmiszeripari vállalat volt
«kölcsönzött» alkalmazottja, aki nem kapta meg túlórái ellenértékét és
prémiumát. A munkafelügyelet semmiről sem akart tudni. Szerinte a vállalatnak
három típusú dolgozója van: azok, akik a társadalombiztosítás és a «lakhatási
megtakarítás» program élvezői; a «kölcsönzöttek», akik a
társadalombiztosításból részesednek, de a lakhatási programból nem; és végül
azok, akiket a vállalat vett fel és fizetett, de társadalombiztosítás és minden
nélkül.
A munkával kapcsolatos
konfliktusok e rendszer miatt szaporodtak meg; egy sanghaji területi bírósági
ügyeket feldolgozó tanulmánya márciusban kimutatta, hogy a kollektív
szerződésekhez, a munkakölcsönzési rendszerhez és a különleges formájú
szerződésekhez kötődnek. A szakszervezetek, munkáltatók és a munkaügyi
adminisztráció képviselőivel készített tanulmány kimondja, közel ezer
munkaerőkölcsönző cég van, 40 000 vállalat használja ezeket az
ügynökségeket, és mindegy egymillió dolgozót érint. Azt is kimutatta, hogy a
«kölcsönzöttek» nagy számban állandó poszton dolgoznak. A márciusi parlamenti
összejöveteleken az Állami Vagyonkezelő elnöke mutatta be ezeket a számokat:
1978-ban 30 millió munkás dolgozott a központi kormánytól függő
vállalatoknál. A reform előrehaladtával 10 millióra csökkent számuk. «Látszólag
csökkent az alkalmazottak száma, de a kulisszák mögött ezek az állami
vállalatok óriási tömegben használnak munkakölcsönzött dolgozókat.»
«60 millió
munkakölcsönzött érdekeit nehéz megvédeni»,
«a Jinani napilap»
(2011. febr. 28.)
Az ACFTU [a hivatalos
szakszervezet] 2010 végén is vizsgálódott a kérdésben és a parlament
rendelkezésére bocsátotta, jelezvén, hogy a «munkakölcsönzöttek» száma eléri a
60 milliót, vagy is több mint duplája annak, amit a Munkaügyi és Szociális
ügyek minisztériuma beismert. Legtöbbjük állami vállalatokban koncentrálódik,
kormány- és más közintézményben. Olyan is előfordul, hogy a központi
kormány vállalatainál a dolgozók kétharmada ilyen.
Mérhetetlen nyomás
érkezik tehát különleges érdekekkel, melynek sikerült is késleltetni az
ezirányú törvény kiegészítő rendelkezéseit és változás ma sincs még. Wang
Zhenlin, a munkaügyi minisztérium egyik igazgatója megerősítette, sok vélemény
érkezett hozzá és az új szabályozásnak hamarosan meg kell születnie.
2008. jan. 1. és a törvény
alkalmazásának határideje óta sok munkáltató illegálisan elbocsátotta
alkalmazottait és azt kérte, iratkozzanak be egy mnkakölcsönzőhöz, írjanak alá
vele szerződést és ugyanabban a munkakörben foglalkoztatja őket... A személyzet
elvesztette ezzel a bérét illető védelmét, a társadalombiztosítását és más
jogát. A szabályok megsértése éppen az állami nagyvállalatok részéről jön. Így
aztán asszisztálhatunk az ügynökségek szaporodásához. «Óriási többségüket a munkaügyi és
társadalombiztosítási haverok és családtagok igazgatják», erősíti meg Wang Zhenlin. Elég,
hogy 500 ezer yüan tőkét deklaráljanak [55 000€], pl. kölcsönnel ahhoz,
hogy bejegyeztessék magukat.
Ami a kölcsönzött
dolgozók óriási többségét érinti, migráns dolgozók, vidékről jöttek,
elbocsátottak, városi munkanélküliek, diákok vagy állástalan diplomások,
akiknek nincsenek letöltött éveik. Leginkább az olajszektorban, a vegyiparban,
a telekom-vállalatoknál, a pénzügyben és bankoknál, a repülésnél és a vasútnál foglalkoztatják
őket.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Röviden…
Szörnyű munkahelyi
balesetek. Az ország északi részén egy vegyiüzemben történt robbanás, melyben 16
munkás halt meg és 43 megsebesült, míg Anshanban (Liaoning tartomány) egy
állami acélipari üzemben szintén 13 munkás halt meg és 17-en sebesültek meg. A
China Labour Bulletin megjegyzi (febr. 21.), hogy a balesetek soha nem voltak
ritkák, de manapság a rentabilitás és a profit utáni hajszában megemelkedett
kockázatuk.
Szakmai ártalmak. Ki is dicsekedett a
kínai mikrovállalkozások jótékony hatásával? A miniszterelnök! Guangzhouban egy
kis cipőműhely (Guangdong tartomány) több mint 30 munkását mérgezte meg a
felhasznált ragasztó az utóbbi hónapokban, négyen meg is haltak, többeknél
pedig a központi idegrendszer gyógyíthatatlan érintettségét állapították meg.
(TheNanfang.com, febr. 17.).
Nyugdíjastüntetés. A Gezhouba állami
csoport, mely a Három-Torok gigászi vízierőműve munkálatait végzi, nyugdíjasai
ezrei tüntettek napokon keresztül nyugdíjuk revalorizációjáért, egészségügyi
hozzájárulássuk jobb számításáért és különféle járadékokért. (Xinhua, febr.
25.).
A Foxconn paradicsomi
üzemei. A Méltó Munka Egyesület elnöke meglátogatta a Foxconn üzemeit (ahol egy év
alatt 13 fiatal munkás lett öngyilkos) az Apple új csatlakozása alkalmából és
nem tér magához: «Ezek fantasztikus üzemek és nincs szó túlzott
kizsákmányolásról (…) összehasonlítva a textilgyártó műhelyekkel, nagyon
csodálkoztam». Ahogyan egy specialista megjegyzi, a látogatást a tulajdonos
szervezte és fizette… és várhatjuk, hogy ezek az üzemek is megkapják a helyes
magatartású bizonyíványt … (« New York Times », febr. 16.).
Bérencek újságírók
ellen. Több tucat civilruhás rendőr és egyéb bérenc támadt francia és holland
újságírókra és kínai kísérőikre, mikor ezek munkájukat végezték egy panhei
(Zhejiang tartomány) tüntetésen, melyet az elkobzott földek miatt
tartottak (site The Shanghaiist, febr. 16.).
Áthelyezés. Shi Jun, a szecsuáni
Aba prefektúrájának vezetője (ahol a tibeti szerzetesek keltek fel nemrég) a
tartomány alkormányzója lett…
Diploma. Észak-Dakota államban
(USA) a Dickinson State University által 2003 óta kiadott 393 kínai diplomás
közül mindössze háromnak sikerült vizsgáit letenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.