Az a gyönyörű «szabad és akadályozatlan verseny»

Március utolsó éjszakáján kigyulladt egy hangár Flandriában. Ketten bennégtek, négyen súlyosan megégtek, mert ez az épület szolgált fedélül 11 lengyel kamionsofőr számára.

A lengyelek egy wingenei (városka Brugge és Gant között) vállalkozásnak dolgoztak, éjjeli tömegszállásukra egy kimustrált műhelyt jelöltek ki. A szállítmányozásban nagyon jól ismert tény a keleti munkaerő (főként lengyelek, szlovákok, románok) foglalkoztatása. Olcsók, elviselik a nehéz körülményeket, a veszélyeket.

A gyakorlatban azt jelenti, hajlandók 400-500 euróért éhezni, heteken át a kamionban vagy ilyen „szállásokon” aludni, megelégednek az elemi tisztálkodás nyomaival, szervezetlenek és hagyják, hogy úgy bánjanak velük, „mint a kutyákkal”. A gázolaj árának emelkedése (20 év alatt megduplázódott) és a kelet-európai országok csatlakozása óta a jelenség a korábbinál is gyakoribb. A munkáltató haszna növelésére gyakran még be sem jelenti őket vagy pedig Kelet-Európában létrehoz egy irodát és szabadon jöhetnek munkásai. Saját tapasztalatomból mondhatom, olyan kamiont adnak alájuk, ahol a tachográffal csalnak és kettős üzemanyagtartállyal, háztartási olajjal gurulnak. Hosszú utakra küldik őket,majd célbaérés után napokat vell várakozniuk visszfuvarért. Sziciliában magam is találkoztam egyszer olyan holland kamiont vezető lengyel sofőrrel, aki egy hete a kerteket fosztogatta és narancson, mandarinon élt. Rosszul tápláltak, állandó stresszben élnek, hiányzik a pihenés – az utak biztonságának robbanásra kész koktélja.

Ezek a sofőrök ugyanazt a munkát végzik, mint nyugati kollégáik, de bérük csak harmada az utóbbiakénak; nyomoruk árán nyomják le a munkaerő árát; érdekvédelmükre szinte nincs is lehetőség. A dolgozók jöhetnek, hiszen a munkaerő is, nem csak a szolgáltatási „verseny szabad és akadályozatlan”. Az Európai Unió politikája,  melyet kormányaink híven teljesítenek,  a bérdömpinget részesíti előnyben. A munkásosztály EGYMÁS ELLENI versenyeztetését azért, hogy a tőke profitja nőjön.