Nemzetközi
információk
új széria 71.sz.
(440) –2012. ápr. 27.
Spanyolország
Riport
A márc. 29-i nagy általános sztrájk utáni munkástalálkozó,
Madrid ápr. 21.
Nemet
a ratifikációra!
Nemet
az európai szerződés alkalmazására országainkban, nemet az aranyszabályra!
Az általános sztrájk
tízezreket mozgatott meg már a márc. 29-i akciónap előtt mindenütt a
szervezéssel, a vitákkal. A szervezetek függetlensége olyan kérdések kapcsán
merült fel, mint pl. nem a szociális dialógus hiányát kell reklamálni, hanem a
munkatörvénykönyv és a költségvetési megszorítások visszavonását, mert ezek
alkotják az új európai szerződés, az aranyszabály mozgatóit.
Getafe-ban, Madrid
külvárosában ápr. 21-én gyűltek össze azok a spanyol aktivisták, akik folytatni
akarják azon politikai eszközök keresését, melyekkel győzni lehet a ratifikáció
ellen. Nem a trojka politikájához akarnak kiegészítést szociális záradékkal. Ez
a politika az összes európai kormány segítségével megsemmisíteni igyekszik a
munkásvívmányokat, magát a munkásosztályt is, ezért minden ilyen jellegű
program visszavonását akarják.
Spanyolországban ez a támadás a munkatörvénykönyv «reformjában»,
Görögországban a soha nem tapasztalt
mértékű megnyirbálásokban, Franciaországban a társadalombiztosítás
tönkretételében nyilvánul meg; és az «adósság» visszafizetését, a pénzügyi tőke
«talpra állítását» szolgálja.
A vita, a megoldás keresése
nem speciálisan spanyol, a meghívásra válaszolva portugál, német, francia
aktívák is részt vettek, olasz, román és ír elvtársaink pedig üzenetet küldtek.
Elsősorban az kell kiemelni,
hogy országonként változó formában, a politikai helyzet függvényében, de
létrejöttek az európai szerződés ratifikációja, a trojka aranyszabálya elleni
erők politikai színterei. Megkönnyíti, hogy a munkásosztályt nem verték le – és
ez független a választási eredményektől. Három hónapja sincs, hogy Rajoy
győzedelmeskedett a választásokon és máris itt van a Franco óta legnagyobb
általános sztrájk. Franciaországban sem akadályozza az osztályharc fejlődését az
elnökválasztási kampány (pl. a lyoni köztisztasági dolgozók
munkabeszüntetése...).
A vitában spanyol társaink
világosan kimutatták, hogyan fejlődött az általános sztrájk felé mutatva a
mobilizáció, mely a 16-17 millió bérből élő dolgozóból 11 milliót magával
vonzott módosítva az eredeti forgatókönyvet:
«Márc.
29-én mi, madridi egyetemi oktatók az egyetemi dolgozókkal találkoztunk reggel
8 órakor, mikor mintegy 200 hallgató érkezett a munkatörvénykönyv reformjának
visszavonását követelő sztrájkunk támogatására. Ekkor már tudtuk, lehetséges az
egész egyetem leállítása, és valóban, leálltak az irodák, a laboratóriumok,
minden. Márc. 29. következményeként pedig ma már együtt készítjük elő május
10-re az egyetem általános sztrájkját a hallgatókkal, a dolgozókkal,
szakszervezeteikkel a tandíj 25-50 %-os emelésével szemben, amit Rajoy
jelentett be két napja...»
«A
szakszervezeti vezetők 28-án találkoztak az aktivistákkal, hogy egész éjjel a
sztrájkról vitázzanak.… Getafe-ben állítottuk fel reggel 6-kor a sztrájkőrséget
és egyszer csak kétezer emberrel körülvéve találtuk magunkat, elsősorban a John
Deere szakszervezeti aktivistáival. Az ipari zóna teljes egészében leállt,
minden vállalat, még azok is, melyeket munkakölcsönzősökkel működtetnek, sőt az
Auchan is!....»
«Kétségtelen,
hogy a sztrájkőrségeknek spontán karaktere volt. De megelőzte a
szakszervezetiekkel való vita. Spanyolországban az UGT-nek kétezer felelőse van
és a munkásbizottságokkal Toxo és Mendez szakszervezeti vezetőkhöz fordultunk a
szakszervezeti függetlenségért és demokráciáért. Megmondtuk nekik, hogy a
szociális paktum foglyai, mindketten aláírták még az év elején a
bércsökkentésről szóló megállapodást. Mihelyt pedig bérünk védelmében sztrájkba
lépünk, a munkáltató elénk teszi az aláírt paktumot! Ki
kérte ezt tőlük, melyik szakszervezet vitatta meg? Toxo, Mendez, vonjátok
vissza az aláírásotokat! Muszáj volt nekik fogadni is bennünket. A vita nem is
fog megállni a szakszervezetekben, ne gondolja senki, hogy a 29-én a dolgozók,
a fiatalok a társadalmi párbeszédért sztrájkoltak …»
«A
szövetségemben megpróbálták elérni, hogy foglaljunk állást az argentin kormány
döntése ellen, mely a kőolajt államosítja és
a spanyol Repsol vállalatnak okoz komoly problémát, melynek természetesen
hatása lesz a Repsol dolgozóira is! A vezetők persze semmit sem szóltak, mikor
a 90-es években Felipe Gonzalez kormánya (PSOE és IU) privatizálta az állami
Repsolt, ma pedig az EU-tól kérik, hogy denunciálja és szankcionálja az
argentin kormányt! ....Lesöpörtük a javaslatot, ez is a márc. 29-i erőnk
eredménye.»
«Andalúziában
regionális választások voltak két hete: a PP 400 000 szavazatot vesztett
novemberi «győzelméhez» képest ... A PSOE is folytatta ezt az utat 100 000
szavazó elvesztésével, pedig az IU-val együtt kormányt alkot Andalúziában. A
baloldali egységkormány vajon alkalmazza Brüsszel döntéseit és Rajoy (PP)
madridi kiegészítéseit? Az andalúziai nép mandátuma világos: «az út lezárása a
PP-kormány költségvetési intézkedései (Andalúziában 15 ezer pedagógus, 6 ezer
kórházi dolgozó elbocsátása) előtt». Mert ez jelenti a spanyol adósság
visszafizetését, a nulla deficitet. Márc. 29. azt is kimondta: «semmiféle
munkatörvénykönyv-reformot! Semmilyen költségvetési megnyirbálást!» Semmiféle
tárgyalás nem kell, nem leszünk partnerek ezekben az intézkedésekben! Ennek
ellenére a nagy szakszervezetek ismét kérik Rajoytól a szociális dialógust,
Somaviát, a Munkaügyi Iroda igazgatóját is kérték a közvetítésre!...»
Több hozzászóló kitért a PSOE,
az IU, a baleári KP, stb. válságára. Egy katalóniai aktivista:
«2004-ben
néhány nap alatt az Aznar-kormányt elsöpörte a spanyol nép felkelése. Zapatero
nekünk, a PSOE-nak 4 millió voksunkba került a nov. 20-i választásokon, az
autonóm kormányok kvázi teljes egészébe, a nagyvárosok óriási többségébe. A
munkásosztálynak milliárdokba kerülnek a megnyirbálások, a munkahelyek és a
közszolgáltatások tönkretétele. Ki vállalja, hogy ezeket visszaszerezze? Ki
fogja képviselni a márc. 29-én összegyűlteket? Ezeket a dolgozókat politikailag
képviselni kell. Ezért jöttünk ma ide.»
A Spanyolország minden tájáról
összegyűlt mintegy tucat aktivista arról döntött, nyilatkozatot bocsájt útjára
egy 7 pontos követelés megvitatására, mellyel előkészítik 2012 őszére a választott küldöttekből álló konferenciát,
mely új, a dolgozókat híven képviselő mozgalom megalakulásáról dönt.
Délután a német elvtársak számoltak be a Ver.di szakszervezet
kezdeményezte német közszolgáltatás sztrájkjáról:
«A
sztrájk Merkel politikai döntései ellen irányult. A kancellár béremelésnek
merte nevezni deficitellenes intézkedéseit! Rendkívül
sokan követték a munkabeszüntetést, nagyon határozott volt és nem csak a Ver.di
szakszervezetben, hanem a magánszektorban is. A DGB bizalmijai felteszik a
kérdést «Sommer, te mit csinálsz?» …főleg, hogy a munkát beszüntető közszféra
dolgozói 6,5 %-os béremelést értek el. Az IG Metall küldöttei mondják, ők is
6,5 %-ot akarnak!....Sommer válasza pedig az, hogy az SDP képviselők fogadják
el Merkel európai szerződését!....».
A portugál küldöttség,
nevezetesen Aires Rodrigues, volt szocialista képviselő, a POUS felelőse,
emlékeztetett:
«Országunkban
két éve hoztunk létre egy politikai csoportot a trojka addigi intézkedései
ellen, melyek következtében az üzembezárások és elbocsátások megsokszorozódtak.
Folytatjuk a csatát, ma a képviselőket keressük meg azzal, ne szavazzák meg az
portugál szocialista párt vezető által is támogatott európai szerződést. Mario
Soares volt köztársasági elnök meghallgatott minket, felhívtuk figyelmét a
következményekre és a szocialista párt válságának jeleire. Marinha Grand
polgármestere a ratifikáció ellen foglalt állást, s az aktivisták többségének
támogatása ellenére kizárták a pártból… Április 3-án Soares írt egy cikket,
ebben kimondja, hogy meggyőződött arról, «a portugál szuverenitás, a dolgozók
életszínvonala szempontjából a ratifikáció káros, s egyetlen szocialista
képviselőnek sem szabad támogatnia!». A szocialista párt vezetése mégis túllép
ezen. Számos képviselő rendkívüli kongresszus összehívását kezdeményezte, mi pedig
intenzívebbé tesszük a ratifikációellenes kampányt.»
A francia delegáció is
beszámolt a politikai helyzetről, a lyoni köztisztasági dolgozók
munkabeszüntetésének részleteiről, a POI kampányáról a ratifikáció ellen. Meghívtak
egy spanyol küldöttet a jún. 3-i párizsi nagygyűlésre. A koordináció
szükségességét emelték ki, hogy rugalmasan kell segíteni a hasonló találkozókat
egész Európában. A jelenlevők nagy megelégedéssel hallották, hogy a
ratifikációról népszavazás lesz Dublinban és Görögországban előreláthatólag
május 30-án.
Françoise
Kamel
Olaszország
Üzenet
a madridi munkástalálkozó résztvevőihez
Drága Elvtársaink!
Megkaptuk meghívásotokat,
melyet megköszönünk, ha nem is tudunk ott lenni Madridban. Ezért küldtünk csak
egy rövid támogató üzenetet és néhány
szót Olaszországról.
Elképesztően azonos az olasz
és spanyol helyzet. Tudjuk persze, hogy ugyanazt a európai uniós politikát kell
elszenvednünk és nem vagyunk csak miellenünk irányuló támadás áldozatai.
Ugyanazokat az intézkedéseket hozzák meg mindenhol, ugyanaz az ellenállás
érezhető mindenütt. A Monti-kormány is előterjesztett egy
munkatörvénykönyv-reformot – itt úgy hívják, Dolgozó státusztörvény – pontosan
ugyanolyan feltételekkel, mint a spanyol kormány, azzal a céllal, hogy a munkáltatóknak
joga legyen az elbocsátásokra akadályok nélkül, az országos hatályú
szerződéseket likvidálják, s hogy még rugalmasabbá tegyék a munkaerőpiacot és a
munkájukat elvesztő dolgozók minimális szociális védelmét is megszüntessék.
A könnyített elbocsátás
kérdése nálunk a Dolgozói státusztörvény 18. cikkelyének likvidálását jelenti.
Pontosan ebből kiindulva kezdődött a dolgozók mobilizációja egy tucat
sztrájkkal, tüntetéssel, autópálya-elfoglalással, a szakszervezetekhez intézett
egyesült általános sztrájk igényének megformálásával. Itt van a közös pont,
azok az akadályok, melyekkel szembetalálják magukat a dolgozók.
A mobilizációval szemben a
szakszervezeti vezetés mindössze «kritikát» fogalmazott meg a törvénnyel
szemben. Bizonyos módon elutasították, de végül csak «módosítását» és
«kiegészítését» javasolták, most pedig «megjavítását»! A PD, az egyetlen parlamenti párt, mely még
minimálisan alapoz a dolgozókra, szintén ezt a vonalat javasolta, csakúgy, mint
a PSOE Spanyolországban. Ezen a bázison
a CGIL vezetése sztrájknapokat tartott – megosztva, más-más napon mindegyik
régióban, minden városban.
Megemlítjük a torinói
sztrájknapot. A dolgozók megpróbálták megragadni az alkalmat, mintegy tízezren
tüntetve a városban, de a külvárosokban a sztrájk 2-3 nappal korábban zajlott,
teljes mértékű megosztottságban, hogy megakadályozzák az osztály régióbeli
egyesülését. De a kisebb városokban is, mint Milanóban, Nápolyban vagy
Palermóban, az egész országban kiviláglott, hogy a dolgozók keresik megosztásuk
megszüntetését, egyetlen hatalmas általános munkabeszüntetést akarnak ugyanazon
a napon a «reform» visszavonásáért, a «módosítások» vonala ellen.
Elköteleztük magunkat a
«Bizottság a dolgozók független pártjáért» kereteiben arra, hogy megtaláljuk az utat az egység érdekében,
védjük a szakszervezetek függetlenségét az ilyen programokra kötelezni kívánó
Európai Unióval, az IMF-fel, az EKB-vel szemben.
10 évvel ezelőtt Berlusconi
kormánya márt megpróbálkozott a Dolgozói státusz 18. cikkelye
megsemmisítésével, de az alapokról indult egyesült mobilizáció általános
sztrájkja megakadályozta.
Még semmi sem lejátszott. Azt
tudjuk, hogy a trojka és a kormány ezt az üzenetek küldik: «Ha nem fogadjátok el ezeket a programokat, olyan helyzetbe kerültök,
mint Görögország». A valóság azonban pont fordított: ha elfogadjuk őket,
még rosszabb helyzetbe kerülünk, mint ma, a munkanélküliek és elbocsátottak
millióival, a bezárt kórházakkal, iskolákkal … Röviden, a nyomor jön.
A parlament két napja fogadta
el a zéró deficit alkotmányba foglalt «aranyszabályát» és nemsokára
megvitatásra kerülnek az új eu-s szerződések.
Az aranyszabályt megszavazták.
De az IMF azonnal azt nyilatkozta, hogy Olaszország nem fogja tudni betartani …
2018-ig. Miért? Nagyon jól tudják, hogy
egy dolog előírni egy szabályt és egy másik annak betartása olyan lakossággal
szemben, mely nem viseli el. A következő időszakban folytatjuk kampányunkat az
Európai Unió szerződései ellen. Tömeges aláírásgyűjtéssel akarjuk kiegészíteni
a képviselőkhöz intézendő felhívásunkat:
«Szavazzatok nemmel,
lehetetlen elfogadni a szerződése által előkészített katasztrófát».
Természetesen ebben a csatában
is európai koordinációra van szükség, támpontokat kell létrehoznunk együtt
mindazok számára, akik a trojka és a pénzügyi piacokkal szembeni ellenállás
útját választják.
Jó munkát Nektek:
Olasz
elvtársaitok a «Bizottság a dolgozók független pártja megalakításáért».
Románia
Üzenet
a madridi konferencia résztvevőihez
Kedves Barátaink, Elvtársaink!
A «Dolgozók felszabadításáért
szövetség» (AEM), amely részt vesz a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
tevékenységében, üdvözli találkozótokat Madridban! Mi, akik az Európai Unió, a
«népek börtöne» túlsó szegletében harcolunk, a balkán-dunai régióban, közelről követjük
a görög nép harcát a trojka ellen, mely küzdelem az egész Európa és a világ
dolgozóié is.
Megelégedéssel szereztünk
tudomást a spanyol állam dolgozóinak munkabeszüntetéséről a munkaügyi
ellenreform visszavonásáért.
Annál is inkább kedves
szívünknek, mert Romániában is hasonló támadásnak lettünk kitéve egy éve, mikor
2011 márciusában a Boc-kormány, az IMF és az EU bábja, maga is a
munkatörvénykönyv «reformjával» állt ki.
Akkoriban hírt adtunk
újságunkban, a román dolgozók szakszervezeteikkel együtt megmozdultak eme
reform visszavonásáért.
Ezt írtuk 2011 márciusában: «A szakszervezeti tagok és felelősök nemet
mondanak a rabszolgaságra! Minden szakszervezet egyöntetűen nemet mond az új
munkatörvénykönyvre, mert az a munkást a munkáltatók engedelmes eszközévé teszi
(…)»
Az AEM is részt vett a
nagygyűlésen, tüntetett és hallottuk:«Le
a Boc-kormánnyal!», «Tolvajok!», «Nem akarunk rabszolgaságot!», «Nem adhatjátok
el az országot», «Egységet!» és a termelőerők magántulajdonán alapuló
rendszer, a kapitalizmus elleni jelszavakat. Újságunk nagy sikert aratott és
tömegesen kellett osztogatnunk. Hatását le lehet mérni, a regionális sajtó
írta: «a szakszervezeti aktivisták
alátámasztják, hogy a rabszolga-munkatörvénykönyv a multinacionális vállalatok
és a román-amerikai kereskedelmi kamara kérésére készült» – amit mi
magyaráztunk el újságunk cikkében.
Egy interjúban, amit mint az
AEP felelőse adtam, hozzátettem: «A
tüntetők által skandált megoldás, az általános sztrájk, lehetséges, hogy sokkal
meghatározóbb szakasz lesz. Több szakszervezeti vezető kettős magatartását
látva azonban szkeptikus vagyok ennek megszervezéséről. Egy tüntető mondta a
tribünön: «Mikor csinálunk már általános sztrájkot, megint hazudtatok?»
Az EU és az IMF diktálta
rabszolgatartó új munkatörvénykönyvet végül átverték. De megelégedéssel látjuk,
hogy nálatok is felmerül az egységes általános sztrájk kérdése a munkaügyi
ellenreform visszavonásáért. Az összes országban, így Romániában is elvesztett munkásvívmányok visszaszerzésének
támpontja lehet ez.
Az új munkatörvénykönyvet
bevezették, de az IMF-et, az EU-t szolgáló Bloc-kormány belebukott, amikor 2012
elején a román nép ismét kiment az utcákra, hogy tiltakozzon az egészségügy
privatizációja ellen ilyen feliratokkal: «A
privatizáció gyilkol».
Kedves Barátaink, az Európai
Uniót és a trojkát jelentő «népek börtöne» ellen készek vagyunk Veletek és az
összes európai aktivistával együtt harcolni.
Marian
Tudor, AEM, Románia
Kapcsolattartás
Informations
internationales
Entente
internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax :
(33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G
82738
Edité par “Les Amis de
l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.