Vázlatok a Balkánról

Pavlusko Imsirovics (Jugoszláv Munkás Tribün)

A sztálinizmus és államainak végleges kapitulációja, nyilvánvaló átállásuk az imperializmus táborába, a Szovjetunió és Jugoszlávia szétrombolása, a féktelen rablóprivatizáció – mint a volt „szocialista” (bürokratizált munkás-) államokban a munkásosztály és a népek által kiharcolt vívmányok megsemmisítésének legkényelmesebb és leghatékonyabb módszere –egyáltalán nem nyitottak új teret és perspektívát a világkapitalizmus számára, csupán megerősítették az imperializmus parazita válságjellegét és erőteljesen felgyorsították maffiásodását minden tekintetben.

A balkanizáció kifejezés egy metafora a latin divide et impera (oszd meg és uralkodj) ősi politikai elv tömeges alkalmazására, ami a nagyhatalmak általi kicsi, kölcsönösen ellenséges államok létrehozását jelenti, melyeket az előbbiek gyengítik és egymásra uszítják, hogy ily módon döntőbíróként állítva be saját magukat a mesterségesen keltett konfliktusokban és vitákban könnyebben irányíthassák őket. Jelenleg egy imperialista nagyhatalom tör világhegemóniára a világ balkanizációjának univerzális módszerével: a népeket egymás ellen uszítja, lerombolja a nemzetállamokat és belekényszeríti azokat olyan, nemzetek feletti korporatív képződménybe, mint amilyen az Európai Unió. Teszi mindezt a pénzügyi nagytőke érdekében. A görög munkások és a görög nép elleni, az IMF-EU-EKB diktatúrájával, jogaik és nemzetállamuk tönkretételével szembeni ellenszegülésük elleni felháborítóan piszkos soviniszta kampány csupán egy újabb barbár jelensége Európa modern balkanizálásának az USA-imperializmus uralma alatt.
A görögországi forradalom előtti válság és a romániai munkások kormányváltáshoz vezető tömeges mobilizációja a tunéziai és egyiptomi forradalmak után a legjelentősebb, de egyáltalán nem egyedüli jelei az osztályharc elmélyülésének és kiéleződésének a Balkánon.  

                                    

A „Szabad Európa” rádió a közelmúltban honlapján egy cikket közölt ezzel  címmel Nincs itt-e az ideje egy „balkáni tavasznak?”. Ezt az írást kizárólag a volt jugoszláv köztársaságokban tapasztalható tömeges munkásellenállás fejlődésének szentelték, és egyáltalán nem érint más balkáni országokat – Görögországot, Bulgáriát, Albániát, Romániát. A cikk végkövetkeztetése benne van a címében: a Balkánon van a sor a forradalmi megmozdulásban. Még Bulgáriában, ebben az Albániával szomszédos privatizált, szétdúlt gazdaságú, tömeges munkanélküliséggel és kivándorlással sújtott, kizsigerelt balkáni országban is növekszik a sztrájkhullám és az EU és IMF diktatúrájával szembeni ellenállás. Crna Gora-ban pedig már három éve nem csitul. Korábban, 2005-2007 előtt a kelet-európai „átmeneti” államok az USA-imperializmus közvetlen, direkt ellenőrzése alatt álltak. William Montgomeryt majdhogynem az USA balkáni kormányzójának tartották. Angela Merkel németországi és Nicolas Sarkozy franciaországi hatalomra kerülésével az USA-imperializmusnak sikerült eléggé megbízható kontrollt szereznie az EU fölött, és átengednie ezt a kormányzói (vagy gauleiter-i) feladatot ügynökének, Angela Merkelnek. Így lett Angela Merkel Európa legerősebb asszonya. Ő diktál, figyelmeztet, zsarol és kormányokat meg parlamenteket meneszt az „átmeneti” országokban.
Így menesztette Ivo Sanader horvát kormányfőt és rendelte el bebörtönzését, azután Horvátország nyakába ültette Ivo Joszipovics elnök kifogástalan „európai szocialista” szociáldemokrata kormányát. Az új horvát kormány első „győzelme” a Horvátország EU-csatlakozására kiírt népszavazás nyilvánvaló meghamisítása volt. Hivatalosan a népszavazáson a horvát elektorátus csupán 42 %-a vett részt, ebből a kisebbségből is csak 52 % szavazott a belépésre. Mindez a horvát népszavazásról szóló törvény ellenére, amely törvényesnek csak azt a népszavazást ismeri el, amelyen 50% + 1 választópolgár részt vett. 
Szerbiában a DS és SPS koalíció komprádor rendszere szinte teljesen nyíltan polgárháborúra készül és fegyverkezik a munkásosztály és saját népe ellen.
Egy, a szerb speciális alakulat újjászervezéséről, kibővítéséről és újrafelfegyverzéséről szóló interjúban ezen alakulat parancsnoka nem átallotta felsorolni a Szerbia állambiztonságát érintő fenyegetéseket: „tömeges demonstrációk és az arab tavasz”. Persze mindenki tudja, hogy Szerbiában egyáltalán nincsenek arabok, és hogy ez a kifejezés a szerb munkások és a szerb nép felkelésének kódolt elnevezése, ami az országot fenyegeti. Amikor a szerb kormány nem volt képes eléggé buzgón és készségesen megvalósítani az EU és IMF diktátumát, Angela Merkel ez év januárjában szigorúan figyelmeztette a kormányt és valamennyi szerb médium publikálta a „200 oligarcha letartóztatása” c. cikket, melyben közlik, hogy Angela Merkel átadta Szerbia elnökének, Borisz Tadicsnak, Putyin szánalmas szerb utánzatának, azon 200 magas rangú politikus és oligarcha listáját, akiknek titkos bankszámláik és piszkos ügyleteik vannak az országban és külföldön. Bár a szerb média úgy tálalta, mintha Angela Merkel „segítene” a szerb elnöknek a korrupció elleni harc kibontakozásában, ezt a listát nem publikálták és mindenki számára világos, hogy ez szigorú figyelmeztetés Tadicsnak és kormányának.
Szlovénia volt a leggazdagabb és legfejlettebb köztársaság a volt Jugoszláviában. Ma ő az EU és az eurozóna legszegényebb országa; az utóbbi három év alatt itt is erősödik a munkásellenállás és a szakadatlan sztrájkhullám. Februárban a szlovén szakszervezetek felvonulást szerveztek a görög nép tiltakozásával szolidárisan a „trojka” (EU-IMF-EKB) diktatúrája ellen.
Amikor októberben a szlovák parlament és kormány elutasította az EU terv aláírását és blokkolta az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap hatáskörének kibővítését, Szlovákiában igen gyorsan kormány- és parlamenti válságot provokálták, Iveta Radicova kormánya kénytelen volt lemondani és előrehozott választásokat kiírni. A titkosszolgálat publikálta a provokatív „Gorilla-dossziét”, ily módon kikényszerítetve a kormány bukását és az előrehozott választásokat. Így lett Szlovákiában „teljességgel európai” parlament és ugyanolyan kormány Robert Fico elnökletével.