2012. május 31., csütörtök

A kérdőív


Az orbáni képmutatás az újabb konzultációt azzal indokolja, hogy „mi, magyarok, két éve úgy határoztunk, minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk”. Az ennél nagyságrendekkel fontosabb újabb európai fiskális paktumhoz (mely az államadósságot és a költségvetési hiányt akarja drasztikusaan lefaragni a dolgozók, fiatalok, nyugdíjasok kárára) nem kér konzultációt. Ezen kívül pedig  már eléggé egyértelműen megfogalmazta a kormány, milyen irányba akar menni. Amerre a nemzetközi és hazai tőke diktálja.




1. „Vannak, akik azt javasolják, hogy a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozásoknak biztosítani kell az átalányadózás lehetőségét, mert így jobb eséllyel tarthatják meg alkalmazottaikat a válság közepette. Mások szerint nincs szükség a kis cégek ilyen módon történő megsegítésére.”

Ez a terv már tavaly ősszel felvetődött a Fideszben, hogy megszünteti az egyszerűsített vállalkozói adót (eva). Végül későbbre halasztották. A kormány az eva közelgő kivezetése miatt azoban eleve számol az átalányadózás kiszélesítésével.

2. „Vannak, akik szerint adó- és járulékmentessé kellene tenni a bérét azoknak, akik már nyugdíjba mehetnének, de tovább dolgoznak. Mások azt mondják, nem kell segíteni a nyugdíjas korúakat, hogy a munka világában maradjanak.”

(Szintén HVG) Nemzetközi viszonylatban alacsony azon magyar munkavállalók aránya, akik a hivatalos nyugdíjkorhatár elérése után is szívesen dolgoznának. Ezen felül mindenki nagyon jól tudja, a magyar dolgozó 62 éves korában már – eufemisztikus szólva – nem teljesen egészséges. A munkahelyeket tekintve, abból a fiatalabbak számára sincs elég. Azok zöme, aki továbbdolgozna, vagy gazdasági kényszerből tenné, vagy magasabb képzettségéből, kedvező helyzetéből profitálva.

3. „Vannak, akik szerint a gyermekes családok szocpol támogatását ki kellene terjeszteni új személyautó vásárlására is. Mások szerint nem kell tovább támogatni a családokat.”

Az átlagos keresetű nem sokgyermekes családoknak sem telik új autóra, annak fenntartására, a nagycsaládosok zöme pedig éppenhogy megél. Megint egy rakás orbánviktor járna jól a kocsiszocpollal.

4. „Vannak, akik szerint továbbra is méltányos tehermegosztásra van szükség az állam, a nagyvállalatok, illetve a bankok és az emberek között akkor is, ha ez ellentétes az EU elvárásaival. Mások szerint a bankoknak és nagyvállalatoknak kisebb részt kell vállalni a válság terheiből, mert így tudják eredményessé tenni gazdálkodásukat és segíteni a gazdaságot.”

A különadókat az érintett cégek eddig is továbbhárították  a fogyasztókra, ez mindössze egy újabb adónem lenne – ahogyan a mobiladó, bankadó is a lakosságot közvetett módon terhelő adó lesz. A fidesznyikek nagyon jól tudják, a húrt csak úgy feszíthetik, ha valaki kezébe átpasszolják az íjat.

5. „Vannak, akik szerint a magyar kormánynak kiemelten támogatnia kellene a nők, különösen a kisgyermekes anyukák munkába állását. Mások szerint erre nincs szükség, a kisgyermekes anyuka inkább maradjon otthon a gyermekével.”

A kisgyermekes anyukák munkavállalására ma is lehetőség van (a gyes mellett heti maximum harminc órában - napi 6 órás munkaidőben). Azonban az óvodai és bölcsődei férőhelyek nem tartanak lépést: a gyereket már születése előtt fel kell íratni a listára, már az óvodai felvételhez is protekció kell, nyitvatartásuk 8-17 óra, mikor anyuka-apuka még dolgozik.

6. „Vannak, akik szerint szükséges a minimálbér folyamatos emelése a magyar emberek biztonságos megélhetése érdekében. Mások szerint nincs szükség a minimálbér emelésére, mert az rontja a cégek versenyképességét.”
A minimálbért nyilvánvalóan meg kell emelni, vele együtt arányosan a többit is. Nem lehet megélni belőle, gyereke(ke)t eltartani. Az eddigi minimábéremelésnek „a munkakínálat emelkedésére nem volt érdemi hatása, a munkaintenzív ágazatokban azonban egyértelműen csökkentette a foglalkoztatást” – állítják a Budapest Intézet és az MTA Közgazdaságtudományi Intézet szakértői. Mivel, mint minden tőkés társadalomban, a kérdés az, biztosított-e az elvárt profit.

7. „Vannak, akik szerint adókedvezményt kellene kapniuk azoknak a cégeknek, amelyek új munkahelyeket hoznak létre. Mások szerint az adókedvezmény nem ösztönöz munkahelyteremtésre.”
Számtalan adókedvezmény illeti az ilyen cégeket. Eddig is szociális hozzájárulási adókedvezmény illette meg őket. Emellett a kabinet további adókedvezményeket tervez 2013-tól, mint az a kormány honlapján olvasható. Az eredmény eddig annyi, hogy rövid, határozott idejű munkaszerződéssel gyalázatos munkakörülmények közé szorítják a dolgozót, időről-időre racionalizálnak, majd újból igénybe veszik a «munkahelyteremtő» segítséget.

8. „Vannak, akik szerint az államnak több eszközzel, jobban kellene segítenie a fiatalokat az elhelyezkedésben. Mások szerint a fiatalok elég segítséget kapnak az államtól.”
A magyar fiatalok foglalkoztatása rendkívül alacsony. Képzésük megoldatlan, továbbtanulásuk sokba kerül (a családnak! éppen a Fidesznek köszönhetően), átképzésük álmegoldás, közmunkákban foglalkoztatásuk kényszermunka.   

9. „Vannak, akik szerint a munkanéküliség által leginkább sújtott területeken szabadvállalkozási zónák kialakítására lenne szükség. Külföldi példák bizonyítják, hogy az ilyen zónákban, ahol az új vállalkozások komoly adókedvezményeket kapnak, gyorsan tudnak nagyszámú munkahelyet teremteni a helybelieknek. Mások szerint nem kell szabadvállalkozási zónákkal ösztönözni a munkahelyteremtést.”

A szabadzónák olyan «vállalkozásbarát» feltételeket és adókedvezményeket biztosítanak exportorientált vállalatok számára, ahol a munkaerő is a rendelkezésre áll. A szabadvállalkozási zónák a szabadrablás eszközei, vállalkozásbarátok és munkásellenesek. Ilyen zónákról olvashatunk Haiti, Kína, India, Pakisztán kapcsán. A munkaerő túlzott kizsákmányolása folyik minimális szociális védelem nélkül, a szakszervezetek teljes tiltásával, emellett a nemzeti bérekre is lefelé nivelláló hatással van.  

10. „Vannak, akik úgy gondolják, az államnak vissza kell szorítania a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokat. Mások szerint nem kell föllépni a monopóliumok ellen; rendjén van, hogy a nagyhal megeszi a kishalat.”

A «multik visszaszorításának» sugalmazása csak hangzatos nyilatkozatokban valósult meg eddig is (a szektorális válságadói terheit is a lakosság viselte). A Fidesz a magyar komprádorburzsoáziának (mely szintén multi többé-kevésbé, csak kisebb) szeretne nagyobb szeletet a tortából, de azért nem akar szakítani a multikkal sem…

11. „Vannak akik szerint nem szabad megengedni, hogy a létfenntartáshoz szükséges szolgáltatásokat (víz, villany, gáz, szemétszállítás, távfűtés) biztosító cégek, üzletek haszonra törekedjenek, és ezért köztulajdonban kell tartani őket. Mások szerint helyes, hogy ezek a vállalatok  profitérdekeltek.”

Helyes törekvés lenne a szolgáltatások köztulajdonban tartása, visszavétele, de természetesen kárpótlás, visszavásárlás nélkül. Valóban minimális profittal kellene működniük és a lakosságot szolgálniuk. A Fidesz eddigi tevékenysége azonban csak cáfolta mindezt, ahol visszavették, ott nem volt olcsó mulatság, az árak emelkedtek, a szolgáltatás romlott, a csókosoknak kellett a jól fizető állás.

12. „Vannak, akik szerint az ország legnehezebb sorsú településein támogatni kell olyan szociális szövetkezetek működését, amelyek hasznos pénzkeresetet biztosítanának azoknak, aki korábban csak segélyekből tudtak megélni. Mások szerint nem segítenek az ilyen megoldások.”

A szövetkezés tőkés viszonyok között maga is tőkés vállalkozás. Kapitalista viszonyok között a profitszerzés diktál, egymással is versengeni kell,  a dolgozónak saját munkaerejét saját magának kell eladni, saját maga kizsákmányolójává kell válnia, de munkavállalói érdekeit senki nem védi (saját maga ellen sem). Az ötlet nem egyéb, mint  a dolgozók tévútra terelése.

13. „Magyaroroszág sokat tett eddig a bajba jutott devizahitelesek megmentéséért a kilakoltatási moratórium bevezetésével, a kedvezményes végtörlesztés és az árfolyamgát rendszerével, de vannak, akik szerint ez nem elég, további lépések szükségesek. Mások szerint nem kell többet tenni a devizahitelesekért.”

Korántsem eleget tett. Bírósági ügyek tucatjai folynak ma is, a kilakoltatási moratóriumot kijátszák, árvereznek fillérekért, a végtörlesztés a jómódúaknak volt – nagyon – kedvezményes, szociális lakások építéséről szó sincs, stb,stb.

14. „Vannak, aki úgy vélik, méltányos lenne a válság idején, ha az alacsonyabb jövedelműek a cafetériát készpénzben kapnák. Mások szerint a cafetéria rendszeren nem kell változtatni, mert a bérkompenzáció elegendő segítség a kisebb keresetűeknek.”

Talán inkább rendes jövedelme legyen mindenkinek, amivel nem lenne szükség a cafetériával folyó  játékra! A bérkompenzációhoz pedig semmi köze nincsen, és elsősorban a munkáltatónak jó megoldás ez a «keresetkiegészítés». Arról pedig szó sem lehet, hogy segélyt, családi pótlékot utalványban fizessenek (megdrágítja és körülhatárolja használatát), ismét csak azok a vállalkozási körök járnak jól vele, akik ezt forgalmazzák.

15. „Vannak, akik szerint az lenne a méltányos, ha az általános forgalmi adó érzékenyebb lenne, vagyis a létfenntartáshoz szükséges cikkek után alacsonyabb, a luxuscikkek után viszont megasabb áfát kellene fizetni. Mások szerint nincs erre szükség.”

Az általános forgalmi adó egyike a legigazságtalanabb zsebbe nyúlásoknak,  sokkal több kiadást jelent az alacsony, mint a magas jövedelműek számára. Matolcsy hazudik akkor, amikor azt állítja, hogy az EU nem engedi a többkulcsos áfarendszert, mert az Uniónak csak általános javaslatai vannak e kérdésben, ennek az adónak a sorsát minden ország maga dönti el (ez meg is magyarázza, miért más a mértéke országonként).

16. „Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét. Mások szerint erre nincs lehetőség.”

A kérdés feltevése  már eleve érthetetlen, mert előbb vagy utóbb mindenkit érint a nyugdíj vásárlóértékének kérdése (vagy saját jogon, vagy hozzátartozója révén). Vannak olyan országok, ahol a nyugdíj is adó alá esik, de akkor fel kell bruttósítani (az államnak egyik zsebből kivenni és másikba tenni). A nyugdíj körüli nyugtalanság állandó fel-felszítása a Fidesz–taktika része: feldobnak egy súlyos következményekkel járó ötletet, megvalósítanak egy kevésbé súlyosakkal járót – és mindenki megnyugszik…

Mit tehetünk, ha mindenképpen ki akarjuk tölteni a kérdőívet?
A Nyilvánosság Klub kedden kiadott közleményében úgy véli, hogy az adófizető állampolgárok pénzéből százmilliókat felemésztő "nemzeti konzultáció" valójában nem szolgál más célt, mint közpénzekből finanszírozott kormányzati propagandát, valamint olyan adatbázis elkészítését, amelyben a választók személyi adatait és politikai véleményét összekapcsolják. Ezért a szervezet a személyes adatok letiltására szólítja fel az embereket. Az adatletiltási kérelem benyújtható személyesen a jegyzőnél vagy az okmányirodában, postai úton vagy elektronikusan a www.magyarorszag.hu portálon.

Mit tegyünk, ha semmiképpen sem?
Nyugodtan a szemétbe lehet hajítani. De, hogy mégis legyen valami haszna, a VDSZ és magánszemélyek jelezték, hogy össze akarják gyűjteni ezeket, s az értékesitett papirmennyiséggel a rászorulókon (óvodán, stb.) segiteni.

Gyűjtőpontok eddig :
VDSZ budapesti Székháza (1068 Budapest, Benczúr utca 45.) SZEM: 1387 Budapest, Pf.: 33.
MTA Kutatóház, Garai-Édler Eszter (személyesen vagy levélben) Hétfő-Péntek, 9–20-óráig! 1112 Budapest, Budaörsi út 45.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.