Kína-levél 378.sz., 2012. május 1.

Május elseje a dolgozók nemzetközi ünnepe, a szolidaritás kifejezése a közös elnyomók és kizsákmányolók ellen. Pekingben Wen Jiabao miniszterelnök ezen a napon úgy ünnepelt, hogy meglátogatta a város köztisztasági dolgozóit. Miért nem ment Xianba, Shaanxi tartományba, ahol 700 köztisztasági dolgozó várta négy utolsó havi fizetését, 3200 yüant (kb. 350€)? Egyikőjük: «Ebben a hónapban nem tudunk húst venni. Ha nem fizetnek most rögtön, el kell mennem máshová munkát találni…» A «színész» Wen, ahogy Kínában hívják, végül mégis jót tett, mert Shaanxi hivatalnokai megriadtak és a dolgozókat kifizették!

Igaz, hogy a migráns dolgozóknak, akiknek leginkább az ilyenfajta munkahelyek jutnak,  2011-ben emelkedett a bérük, de ezt nem Wen Jiabaonak kell köszönjék, hanem saját mindennapos harcuknak a munkáltatók és az adminisztráció ellen. Az áprilisban meghirdetett sztrájkjaik háromnegyed része bérjellegű követelésre, a prémiumok megvédésére és a szociális védelemre irányul. Az élet megdrágult, a tüntetéseken virágoznak az ilyen feliratok: «Enni akarunk!».

Választás az útkereszteződésben. Nem kell nyugtalankodni, ha a nyugati országok gazdasági helyzete nem romlik, ha a kínai ingatlanpiac helyzete nem súlyosbodik, ha az export nem csökken, stb. Yu Bin, a kormány feljesztési kutatási központjának közgazdásza: «A szélsőséges események esetére tervet kell készítenünk.» Zhu Baoliang, egy másik vezető közgazdász pedig megerősíti, hogy «a gazdaság csökkenésére az előrelátottnál nagyobb a nyomás» (Reuters, márc. 22.).

A «Le Monde» (márc. 27.) azt magyarázza, hogy «a válság kiélezte az állampárton belüli ellentéteket, a gazdaság vezérhajójáét a magánszektoréval. Ugyanakkor az export lelassulása eleve a társadalmi instabilitás faktora, a munkanélküliség a migráns munkerőre nehezedik.»

A hatalom csúcsán felmerül a kérdés, hogy a társadalmi és politikai stabilitás őrzése érdekében (amely garantálja a haverok gigantikus privillégiumait) helyénvaló-e a piac totális megnyitásának felgyorsítása, vagy fenn kell tartani a jelenlegi állapotokat. Meg kell szüntetni az álami monopóliumot, ami a magánszektort bátorítja, igen, de...

Ki tudja megjósolni a holnapot? Súlyos válság nyílt a Kínai Kommunista Párt élén Bo Xilai eltávolításával. A Zsenmin Zsipao, a KP hivatalos lapja a kérdéssel kapcsolatban: «kül- és belpolitikai következményekkel járó súlyos politikai esemény». Még a hadsereget is érinti, április 10-én egy kommenárt közölt lapja, mely sürgeti «szigorú politikai diszciplina fontosságát a hadseregben a kommunista párt abszolút vezetését illetően». A politikai bizottság álllandó titkársága egyik tagja politikai haláláról is keringenek a mendemondák, Zhou Yongkang, aki a rendőrség felelőse és eltűnt egy egész hétre …

A KP októberi, 18. kongresszusa előtt senki nem tudja, mi történhet majd. Stephen Roach, a Morgan Stanley Asia volt elnöke eszküszik arra, hogy nem csak a stabilitásra veszélyes Bo Xilai eltávolítása, hanem a gazdasági bizonytalanság példája is az, amit Chongqingban tett. (Project Syndicate, 2012-márc. 27.) Korlátozni bizonyos ipari magáncsoportok ambícióit, védeni az állami tulajdont, olcsó lakásokat építeni, a migráns dolgozókat a városba integrálni (még ha bizonyos feltételekkel is) – mindennek nincs helye Kína jövőképében. Pedig hát semmi forradalmi nincs ezekben a kezdeményezésekben!

A «kulturális forradalom» madárijesztője. Wen Jiabao miniszterelnök figyelmeztetett márciusban, hogy egy olyan «nemzeti tragédia, mint a kulturális forradalom ismét bekövetkezhet», ha a politikai és gazdasági reformok nem valósulnak meg. Eléggé különös éppen ebben a pillanatban emlegetni…

Zsarolásról akar-e szólni, az országot elöntő «fokozódó anarchiáról», a kínzásokról, arról, hogy a kormány bebörtönzi a munkásküldötteket, a rendőrség által elraboltatja, megöleti őket? Vagy figyelmeztetni akar egy olyan időszakra, amelyet jól ismer, hiszen ekkor volt egyetemista Pekingben? Ha: «a kínai társadalom problémái nem oldódnak meg teljes mértékben», akkor, mint 1966-1967-ben, felbukkannak a dolgozók politikai követelései, az üzemi bürokrácia ellen fognak támadni először sztrájkokkal, aztán a helyi hatalmat felváltják a saját maguk választotta küldötteikkel? Aggódik, hogy a munkásfiatalság már el is kezdte ezt saját képviselete megválasztásával a sztrájkokban?

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Bérsztrájkok

Márciusban főleg a taxisok és gépkocsivezetők sztrájkoltak az üzemanyag áremelkedése miatt.  Áprilisban főként az üzemi munkások, a «China Labour Bulletin» által jegyzett 30-ból 20 esetben. 60%-ukban béremelésért, 15 %-ban az elmaradt bérekért, megint 15%-ban a vállalati restrukturáció vagy fúzió, 10 %-ban pedig a delokalizáció ellen.

A húszból 12 esetben tárgyalásokra került sor, de győzelmet csak három esetben értek el.  Néhány példa:

–        a hangzhoui állami üveggyár 500 munkása ápr. 9-én szüntette be a munkát a vállalati reform ellen, mely megfosztaná őket hangjuk hallatásától és a megígért részvényrészesedéstől (150 millió euróért adták el az üzemi részvényeket). A tárgyalások folyamatban vannak. Hasonló okokból többezren sztrájkoltak márc. végén Jinanban,

–        Dongguanban a Fufang textilüzem ezer dolgozója állította le a munkát ápr. 10-én az alacsony bérek elleni tiltakozásul,

–        ápr. 12-én egy japán óraüzemben szintén a bérek és juttatások ügyében kezdtek sztrájkba, csakúgy, mint Qingdaoban a Nestlé egész üzemében két napig,

–        ápr. 13-án a BYD-nél, a Foxconn-nál, Geli üzemeiben többezren, másnap 3 ezer munkásnő a legnagyobb textilgyártónál, a Gangyangnál Jiangsuban, ahol 600 yüan (65€)  prémiumot vettek le a bérekből…

–        ápr. 16-19 között Shandong egyik cementgyárának munkásai, a zhejiangi árukihordók, a jiangsui tanítók, ezer bútorgyártó és a dongguani konfekcióipari munkásnők, itt is a bérekért,

–        ápr. 25-én  egy amerikai kommunikációs vállalat többezer dolgozója Suzhouban sztrájkkal tiltakozott az úl munkaszerződés ellen, melyet a vállalat eladása után köteleztek rájuk, Shenzenben pedig egy másik hasonló profilú szintén amerikai vállalatnál szüntették be a munkát, foglalták el az épület tetőzetét szociális védelmük csökkentése és munkaévek kalkulásásának megszüntetése ellen...

Sokezer nyugdíjas tüntetett nyugdíja emeléséért ápr. 28-tól kezdve három napon át Heilongjiang tartományban.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Foxconn még mindig a főoldalakon. A «Törvénylap» (ápr. 13.) beszámol arról, hogy Foxconn-nál Shenzhenben két tucat munkás fenyegetőzött azzal, leveti magát a 7. emeletről tiltakozásul a képzési központnak a 60 km-re találtató Huizhouba áthelyezése ellen. Vagy az üzemben akarnak maradni, vagy elbocsátásukat megkapni. Az igazgatóság közölte, hogy az új szerződéseknek már ezt kell tartalmazniuk megegyezés esetén.

A taiyuani üzemben (Shanxi tartomány) ápr. 13-án 2000 munkás lépett sztájkba, hogy titakozzék a bérezési igazságtalanságok ellen. A Reuters (ápr. 27.) jelentette, hogy a Fowconn vuhani üzemében ápr. 25-én bércsökkenésük elleni tiltakozásul ismét ehhez a kétségbeesett lépéshez folyamodtak (fenyegetés a tetőről leugrással). A rendőrség beavatkozása után visszatértek munkahelyükre.

A Foxconn-nak 2003-ban 10 milliárd dolláros az üzleti forgalma, 2008-ben 60 milliárdos! 2011-ben már 100 milliárd! Nettó haszna: 2,25 milliárd dollár. Milyen áron? A termelés militarizációja, a 13 fiatal munkáslány öngyilkossága egyetlen év leforgása alatt, a havi több, mint 100 túlóra árán, a legszörnyűbb áldozatok árán. Íme, amit a  Foxconn fiatal munkása írt egy blogban 2010. május. 27-én: «Lehet, hogy azok, akik a halálhoz fordulnak, tudtunkra akarják adni, hogy ha élünk is, ezzel a élettel csak a reménytelenség marad számunkra».

A migráns dolgozók bére átlagosan 21%-kal emelkedett 2011-ben a hivatalos statisztikai adatok szerint, melyeket ápr. 29-én adtak közre. A 159 milliónyi migráns dolgozó számára (azok számítanak ennek, akik legalább 6 hónapot falujukon kívül dolgoztak) a bér felugrott  359 yüannal (kb. 40€) és eléri a 2049 yüant (225€). Átlagról van, ez a bér tartalmazza a túlórákat, benne van a partmenti vidék magasabb bére is . Ha a bérek emelkedtek is, először is ez ezeknek a fiatal munkásoknak, gyakran nőknek, elkeseredett küzdelmüknek köszönhető, valamint azért, mert 2010-ben és főleg 2011-ben emelni kellett a minimálbért. Két éve a mingráns dolgozók által elfoglalt munkahelyek növekedése inkább a központi és a nyugati tartományokban tapasztalható, mivel itt alacsonyabbak a minimálbérek a partvidékinél. Ezek a tartományok azonban csak az összes ilyen munkahely harmadát adják pillanatnyilag.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Wukan (folytatás). A város lakói elzavarták korábbi vezetőiket és saját képviselőiket választották meg (mielőtt a tartományi kommunista párt beavatkozott volna) márciusban. Három havi vizsgálat után Wukan volt vezetőit kizárták a pártból, a «jogtalan szerzemények»  visszaszolgáltatására szólították fel a bírósági eljárás előtt, mindösszesen egy tucat hivatalnok lett szankcionálva – a hivatalos Xinhua jelentése (márc. 23.), amely egy lakost idéz: «Azt akarjuk, hogy a hatóságok vigyék végig a korrupciós vizsgálatot a földek elkobzásáról».

Chen Guangcheng megszökött! A híres vak ügyvédnek, akit a hatóságok és a rendőrség zaklattak az egyetlen gyermekes politikai döntés áldozatainak védelme miatt, sikerült elhagynia egy tucat rendőr által őrzött rezidenciáját. Barátai segítségével egy videofelvételt tett közzé, melyben Wen Jiabao miniszterelnökhöz fordul: «Kedves Wen minisztelnök, végülis megszöktem, és bizonyítani tudom, hogy az interneten keringő szóbeszédek az engem ért visszaélésekről mind igazak». Kérést intéz hozzá, hogy: «a bűnözők nyerjék el szigorú büntetésüket a törvények szerint», különféle erőszakos cselekményeket idéz fel, nevezetesen a feleségét érteket, «akit 10 óra hosszat vert» egy tucat férfi, és «akik egyike sem viselt egyenruhát».

Ai Weiwei és a rendőrség, mint a macska-egér játék. A híres pekingi «fecskefészek» olimpiai stadiont építő kínai művészt a múlt évben tartóztattak le és 81 napig titkos helyen tartották. Kiszabadulásakor arra «kérték», hogy 2012 jún. végéig maradjon a vagy 15 rendőrkamerával őrzött pekingi lakásán. Mivel úgysem maradt neki a magánéletéből, ő maga is felszerelt négy kamerát és egyenesben közvetítette életét az interneten. «A kamera ugyanaz, amit a fejem fölött láttam 81 napos fogvatartásom alatt», mondta. Az ügy 46 óráig tartott, mivel a rendőri szervek nem értékelték a mókát és leszerelték a kamerákat …