Victor Orbanescu vagy Übü, Magyarország királya?
hu lala • 2012. jún.18.
Pierre
Waline
Emlékszünk,
hogy a 70-es, 80-as években, miközben népe szó szerint szinte éhenhalt, Nicolae
Ceaucescu egész történelmi negyedeket söpörtetett le a föld színéről a fővárosban,
hogy borzalmas gigantikus palotát építtessen
(Bukarestben). Persze, szerencsére nem tartunk még ott Orbán Viktor 2012-es Magyarországán,
de azért olyan nagyon messze sincs…
A pénz
annyira hiányzik, hogy a budapesti metrót veszélyesnek kellett nyilvánítani (1);
a kórházakba és iskolákba mindenkinek
magának kell élelmet és tisztítószert vinni; a hivatalos források szerint a
magyarok 37 %-a a szegénységi küszöb alatt él 64 000 forint összeggel (217
euró) (2), Orbán mégis azt találta legjobbnak, hogy két új labdarúgó-stadiont
építtet (Budapesten és Debrecenben... jobbkeze, Kósa Lajos városában) és két másikat
rendbehozat csillagászati összegekért (100 milliárd forint). Szerk.: meg lehetne érteni, ha az ország rendezte volna 2012-ben az EB-t.
2007-ben Magyarország Horvátországgal együtt jelentkezett a rendezés jogááért,
a duo azonban annak ellenére, hogy a magyarok szerint favoritnak számított, nem
kapott egyetlen szavazatot sem. Vagy, ha a magyar futball olyan jól állna…
De nem, 26 év óta a magyar válogatott csak a tévé előtt asszisztál a
nemzetközi baknokságokhoz! (szerk.: az utolsó kvalifikációk visszanyúlnak az
1972-es és 1980-as EB-re ill. világbajnokságra). Orbán, a foci nagy barátja vasárnaponként saját maga is hódol
a labda örömének.
Orbán is az
urbanizmus
A másik
szeszély: Budapest egyik legszebb terének visszaforgatása a háború előtti állapotoknak
megfelelően. A Parlament előtti Kossuth térről beszélek. Ott a gond, hogy a munkálatokat
teljesen váratlanul kezdték egy februári éjszakán, a lakossággal – vagy legalább
a szakszemberekkel – nem egyeztettek (3) és hivatalos pályázatot sem
hirdettek. A teljes költséget 30 milliárd forintra becslik. A munkálatokat
ismét, csakúgy mint a jelenleg folyók óriási többségét, valószínűleg az Orbánhoz
közeli Simicska Lajos Közgépe kapja (fogadunk ?).... Miért nincs pályáztatás?
Mert földalatti zónáját államvédelmi top secret-nek minősítik... A publikum csak
a múlt héten (közel négy hónapppal a munka megkezdése után) szerezhetett tudomást
a projektről (mely tartalmazza az 1900-as évek miniszterelnökének, Tisza Istvánnak
egy 17 méteres szobrát is, az 1956-os forradalom emlékeinek pedig nyoma sem
marad (4)). Tudjuk, a francia köztársasági elnököknek hasonló
szokásaik voltak (lásd: Buren-oszlopok és a Pompidou-központ), de néha ízléssel
tették (a Louvre-piramis) és nagyon is különböző gazdasági környezetben.
Ezidő alatt
majdnem minden hónapban új adókat találnak ki (a 2010-es választások óta 28-at).
Néha egészen regénybe illő, mint az ebadó – tiszta magyar fajták kizárva –,
melyről végül gyakorlatilag lemondtak, mert a túl sok nehéséggel járt volna
kivitelezése. A legutóbbi adók: adó a telefonbeszélgetések után (vonalas, mobil, s már eddig is 27 %-os áfa
terheli) és a csábító «tranzakciós adók», melyekről ragyogó szerzőjük (Matolcsy
György nemzetgazdasági miniszter) az mondta, hogy az «ország 21. századi nukleáris csapásmérésének» új formáját
jelenti (?!). A gond, hogy egyáltalán nem tréfált.(5) „Csábító”, mert
a neve jól cseng, a Franciaországban Sarkozy által felelevenített Tobin-ötletre
emlékeztet, mely a spekulánsok világának megleckéztetésére szolgálna az intenzív
tőzsdemozgások és nagy tranzakciók megadóztatásával. Itt azonban nem erről van
szó, hanem csak egyszerűen minden pénzmozgás megadóztatásáról, a pénzkivételtől
a sarki bankomatban egészen a tagsági díj átutalásáig, sőt a számlák postai
csekken történő befizetéséig (gáz, villany). Röviden, az egyszerű fogyasztó fejére koppint. Ezen felül pedig konokul
elutasítják az egykulcsos 16 %-os személyi jövedelemadó felülvizsgálatát, mely a
leggazdagabbak számára olyan ajándék, amely évente az államnak 500 milliárd
forintjába kerül. Nem csoda, hogy a Fidesz, Orbán pártja támogatottsága szabadesésbe
csapott: az áprilisi 25 % után május végére 16-17 %-ra esett. Az (örökös) probléma az, hogy vele szemben senki
nem áll, csak a szocialista párt tengődik a maga 15 %-ával. A szavazóképes
személyek 51-54%-ának biztosan nincs szándékában voksolni.
Határokon túli
kontraproduktív nacionalizmus
De legalább lehetne
a nacionalista politika sikerére hivatkozni! Magyarországon valószínűleg, de a
szomszédos országokban paradox módon nem annyira. Meglepő, de a tények erről szólnak.
Két példa. Romániában jún. 10-én tartották a helyi és önkormányzati választásokat.
Erdélyben három magyar párt állt sorompóba: egy mérsékelt (RMDSZ – Romániai
Magyarok Demokratikus Szövetsége) és két
másik határozottabbban nacionalista álláspontú. Az utóbbiak egyike, a Magyar Polgári Párt nyíltan a hivatalos magyar politikát
képviseli. Az eredmény, hogy csak nagynehezen érte el a 0,47 %-ot (a másik
nacionalista párt a 0,40% -ot) a „békülékeny” párt 5,4 %-val szemben... Ugyanez
történt a múlt évben Szlovákiában, ahol csak a mérsékelt párt (Most/Híd)
szerzett 8 %-kal parlamenti helyeket Pozsonyban szemben a Budapestről nyíltan támogatott
nacionalista párttal, mely egyetlen helyet sem ért el. Mégha ezek az eredmények
(legalábbis a román választások) gyenge részvételen is nyugszanak, jelzik, hogy
elutasításra talál a magyaroknál a «falakon kívüli belügyeibe» való budapesti
beavatkozás. Bizonyos, hogy inkább azt jelenti Erdélyben főként, hogy „sem Budapest,
sem Bukarest, hagyjatok békén bennünket!”.
De még a
végén itt szemrehányják nekem, hogy csupa negatívum megítéléssel élek. Pedig
még nem is idéztem fel a többit (a médiatörvényt, vagy a központi bank
kérdését, a bírák ügyét, az Alkotmánybíróság hatáskörének csökkentését, stb.).
Ismerjünk el azonban legalább az Orbán Viktor által intézményesített új
rendszer egy pozitívumát: nem unatkozunk. Elég például elolvasni az új
Alaptörvény előszavát (hitvallását), amely szerzője minden bizonnyal díjat érdemel
(humor kategóriában).
Most azonban
komolyan: nagyon sokan vagyunk, akik a jelentős színvonalú magyar kultúra, népművészet,
zene, költészet, színház, mozi, konyha, képzőművészet csodálói vagyunk (nem is
beszélve a sármos lakosságról vagy Budapest szépségeiről). De mennyi idejük
marad még? Ha találkoznak velük, kérdezzék meg Kertész Imrét, Konrád Györgyöt, Fischer
Ivánt, Schiff Andrást vagy Tarr Bélát ...
(1) „Veszélyesnek” ítéltetett (a 3-as
vonal) egy közelmúltbeli szakértő által: 35 éves kocsik, közülük átlagosan kéthavonta
egy kigyullad; instabil sínek és ballasztok, víz beszivárgás
okozta repedések a
falakon, stb...
(2) Az élelmiszerek alig olcsóbbak a
franciaországiaknál és a gáz és villany árai 27 %-os áfát tartalmaznak.
(3) A projektet csak a lakosság 27%-a
helyesli, ezek 49 %-a Orbán híveként deklarálta önmagát (magánfelmérés). Az
akciót persze a parlament megszavazta, de tudjuk, hogy a kétharmad büszke
birtokosaként Orbán csinálja az esőt és
a jó időt (…inkább az esőt…)
(4) 1956. okt. 25-én a Kossuth téren
összegyűlt tömegbe lőttek. 80-200 halott. A tragédiára eddig két emlékmű
emlékeztetett. / Tisza István: az első világháborús miniszterelnök (Bismarck
nagy csodálója). Szerepe, ahogyan apjáé, Kálmáné, eléggé vegyes, modernizálta a
királyságot, de ugyanakkor a kisebbségeket akarta magyarosítani. Érdeme, hogy
az antiszemitizmust elítélte és elutasította Szerbia megszállását 1914-ben. 1918-ben megölték.
(5) Az idétlen szellemeskedés
specialistája Matolcsy szintén észrevetette magát, amikor kijelentette, hogy havi 47 000 forintból meg lehet élni (160
euró, amit egy közmunkát teljes munkaidőben végző munkanélküli kap), belügyminiszter
kollégája (Pintér) hozzátette a kritikák visszaverésére:„Igen, lehetséges megélni,
de kell még hozzá egy kis veteményes és pl. egy kecske is”... Ő sem viccelt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.