Abban talán megegyezhetünk, vagy
legalábbis sokan ezért sírják vissza a múltat, mert a szocialista-kommunista
rendszerben, tipikusan a ’70-es, ’80-as években sokkal jobban élt az
átlagember, mint ma. Miért volt ez így, ránézett erre már valaki? Alább erre
próbálunk egy nézőpontból választ adni. A ’70-es, ’80-as években volt egy
jelző: KMK, azaz közveszélyes munkakerülő. Talán emlékszünk arra, hogy tiltott
volt nem dolgozni. Ma ez már annyira elképzelhetetlen, hogy nem is értjük,
hogyan lehetett ezt a rendet fenntartani. Nézzük meg, hogy ebben az időben,
hogyan is működött a nemzetgazdaságunk, és a Magyar Nemzeti Bank:
Az 1929
őszén kirobbant világgazdasági válság előidézte pénzügyi krízis 1931 júliusában
elérte Magyarországot is. A Magyar Nemzeti Bank ez időtől kezdve 2001-ig a
kötött devizagazdálkodás megvalósítója, e téren a hatósági feladatok ellátója,
gazdaságpolitikai felelősséggel és hatáskörrel rendelkező központi bank volt.
Ez annyit jelent, hogy 1931 és 2001 között, csak akkor volt valutája az
országnak, ha volt export teljesítményünk. Amennyi exportunk volt, annyi valuta
érkezett az országba, amivel gazdálkodhattunk import kereskedelmet, mert nem
konvertibilis valutánk volt. Úgy is mondhatjuk, hogy akkor a pengő, majd a
forint egy országos helyi pénzként működött, ami védte a
nemzetgazdaságot, és ezáltal a munkahelyeket.
A Magyar Nemzeti Bank 1948 második felétől a jegybanki hatáskörök mellett kereskedelmi banki feladatokat is ellátott. Mint államosított központi bank, irányítása kormányzati fennhatóság alá került. Ez annyit jelentett, hogy mindenki, akinek banki ügyet kellett intéznie, közvetlenül az MNB-val állt kapcsolatban. Ennek jelentőségére majd később térek ki.
1949: Magyarország alapítótagként lépett be a KGST piacra, ami a szocialista országok közti munkamegosztásra és specializálódásra épült. A tagállamok közötti kereskedelem a tervgazdálkodás körülményei között kétoldalú elszámolással folyt, mert konvertibilis valuta híján a tagállamok nem voltak érdekelve aktívum elérésére – ez ingyen hitelezést jelentett volna.
Mi is történt eddig? Létrehoztuk a nem konvertibilis pénzünket, és az egész KGST piac is az országok közti barterkereskedéssel működött, nem pedig eladósítással, piacok felvásárlásával, mint ma. Tehát azért volt mindenkinek munkája, ill. azért tudott az állam mindenkinek munkát adni, mert az ország hazai, és KGST piaci termelése érdekében mindenkire szükség volt, amit az állam a saját pénzéből fenn is tudott tartani. Az MNB a kormány kontrollja alatt volt, ez bocsájtotta ki a forintot, annyit amennyire szüksége volt, azaz sose volt hiánya, és ezzel tartotta fent a munkahelyeket. A megtermelt javakat, mint pl. az Ikarus busz, amit sok ezer ember gyártott, becserélte a KGST piacon pl. bolgár targoncára, amit ott szintén sok ezer ember gyártott le. Mindezt csakis a nem konvertibilis valutával lehetett csak fenntartani ebben a formában.
Nos erre a fenti jóléti országra emlékszik vissza mindenki, aki akkor boldogabb volt, mint ma.
De mi történt közben, ami miatt ez megszűnt?
Az 1970-es évek elején az akkori államvezetés elkezdte a magyar állam dollár alapú eladósítását, ami annyit jelentett, hogy az ország dollárhitelt vett fel, amit dollárban, és kamatra kellett visszafizetni. De honnan volt az országnak dollár bevétele, amit hiteltörlesztésre tudott fordítani? Forintért nem kapott, mert az USA-nak (se) kellett a forint magában. Akkor mégis honnan lehet dollárt szerezni? A válasz:
A Magyar Nemzeti Bank 1948 második felétől a jegybanki hatáskörök mellett kereskedelmi banki feladatokat is ellátott. Mint államosított központi bank, irányítása kormányzati fennhatóság alá került. Ez annyit jelentett, hogy mindenki, akinek banki ügyet kellett intéznie, közvetlenül az MNB-val állt kapcsolatban. Ennek jelentőségére majd később térek ki.
1949: Magyarország alapítótagként lépett be a KGST piacra, ami a szocialista országok közti munkamegosztásra és specializálódásra épült. A tagállamok közötti kereskedelem a tervgazdálkodás körülményei között kétoldalú elszámolással folyt, mert konvertibilis valuta híján a tagállamok nem voltak érdekelve aktívum elérésére – ez ingyen hitelezést jelentett volna.
Mi is történt eddig? Létrehoztuk a nem konvertibilis pénzünket, és az egész KGST piac is az országok közti barterkereskedéssel működött, nem pedig eladósítással, piacok felvásárlásával, mint ma. Tehát azért volt mindenkinek munkája, ill. azért tudott az állam mindenkinek munkát adni, mert az ország hazai, és KGST piaci termelése érdekében mindenkire szükség volt, amit az állam a saját pénzéből fenn is tudott tartani. Az MNB a kormány kontrollja alatt volt, ez bocsájtotta ki a forintot, annyit amennyire szüksége volt, azaz sose volt hiánya, és ezzel tartotta fent a munkahelyeket. A megtermelt javakat, mint pl. az Ikarus busz, amit sok ezer ember gyártott, becserélte a KGST piacon pl. bolgár targoncára, amit ott szintén sok ezer ember gyártott le. Mindezt csakis a nem konvertibilis valutával lehetett csak fenntartani ebben a formában.
Nos erre a fenti jóléti országra emlékszik vissza mindenki, aki akkor boldogabb volt, mint ma.
De mi történt közben, ami miatt ez megszűnt?
Az 1970-es évek elején az akkori államvezetés elkezdte a magyar állam dollár alapú eladósítását, ami annyit jelentett, hogy az ország dollárhitelt vett fel, amit dollárban, és kamatra kellett visszafizetni. De honnan volt az országnak dollár bevétele, amit hiteltörlesztésre tudott fordítani? Forintért nem kapott, mert az USA-nak (se) kellett a forint magában. Akkor mégis honnan lehet dollárt szerezni? A válasz:
- Újabb
hitelfelvétellel
- Exporttal,
amit az USA piacra termeltünk (valamennyit)
- Privatizációval,
azaz dollárért eladjuk a nemzeti vagyont
- Befektetőket
csábítunk ide, azaz olyan törvénymódosításokkal, ami nem az
állampolgárokat védi, és szolgálja, hanem a befektetők érdekeit, pl. a
multinacionális vállalatok adókedvezményeinek megszavazásával
- Ennek
az egyik megvalósulása az 1982-es IMF törvény is
- az
1987-es kétszintű bankrendszer
- az
1991-es jegybanki függetlenség
- a
2001-es kötetlen devizagazdálkodás
- 2004 Magyarország
EU-csatlakozásával az MNB tagjává vált a Központi Bankok Európai
Rendszerének
Akkor sorban nézzük meg a változásokat:
1987. január
1-jével Magyarországon visszaállt a kétszintű bankrendszer. Innentől kezdve az
MNB csak pénzgyártó, és nagyker szerepet töltött be. Sokkal könnyebben lehetett
idővel virtuálisan privatizálni, ill. függetleníteni, mivel senkivel sem állt
közvetlen jogi kapcsolatban.
A létrejövő új kereskedelmi bankok apparátusa, fiókhálózata, ügyfélköre kevés kivételtől eltekintve a Magyar Nemzeti Banktól került át a megalakuló pénzintézetekhez.
A Magyar Nemzeti Bankról 1991 októberében elfogadott – majd többször módosított – törvény helyreállította a jegybank függetlenségét, újraszabályozta feladatkörét. Vagyis a leválasztott MNB, azaz független MNB nem finanszírozta közvetlenül a államot, csak kamatra állampapírért cserébe, ami kamatot az adóbevételekből finanszírozott. Az államon belül létre jött egy másik “állam”, az MNB, akinek a feladata az volt, hogy kamattal terhelve bocsájtott ki forintot az államnak, így az állam az állampapírokon keresztül folyamatosan eladósodott az MNB felé.
Amikor pedig nem tudott az állam adósságot fizetni se valutában, se forintban, akkor pedig a lobbicsoportokon keresztül törvénymódosításokkal újabb befektetők érkeztek, akik a valutát forintra váltották, így azzal ideiglenesen munkát adva nekünk, és adót az államnak, amivel az állampapírok hozamait fizette ki az állam. Az így szerzett valutával pedig az IMF adósságot törlesztette, amennyit csak tudott. Továbbá a privatizáción keresztül tudott megintcsak valutához jutni az állam, amivel az megint csak az IMF hitelét törlesztette valamennyire.
2004-ben pedig az EU csatlakozással teljesen elvesztettük gazdasági immunrendszerünket, azaz megszűnt gazdaságunk vámbevételei, és ezáltal a hazai termelés védelme, ami munkát adott nekünk, és beömlött a sok hitel a gazdaságunk szereplőire, aminek kamatjait már nem tudjuk lassan kitermelni, mert nincs pénz a rendszerben.
Közben pedig többször is vettünk fel úgy valutában hitelt, hogy az csak MNB-tartalékként kellett, mert így ha kivonul egy multinacionális gazdasági szereplő a magyar gazdaságból, akkor muszáj neki a hozammal növelt forint árát átváltani valutára. Ha nem lenne tartaléka az MNB-nek, nem tudna kivonulni a multicég. A tartalékot pedig hitelbe kaptuk, és kamatot fizetünk érte az adónkból.
Nézzünk meg néhány számot:
A létrejövő új kereskedelmi bankok apparátusa, fiókhálózata, ügyfélköre kevés kivételtől eltekintve a Magyar Nemzeti Banktól került át a megalakuló pénzintézetekhez.
A Magyar Nemzeti Bankról 1991 októberében elfogadott – majd többször módosított – törvény helyreállította a jegybank függetlenségét, újraszabályozta feladatkörét. Vagyis a leválasztott MNB, azaz független MNB nem finanszírozta közvetlenül a államot, csak kamatra állampapírért cserébe, ami kamatot az adóbevételekből finanszírozott. Az államon belül létre jött egy másik “állam”, az MNB, akinek a feladata az volt, hogy kamattal terhelve bocsájtott ki forintot az államnak, így az állam az állampapírokon keresztül folyamatosan eladósodott az MNB felé.
Amikor pedig nem tudott az állam adósságot fizetni se valutában, se forintban, akkor pedig a lobbicsoportokon keresztül törvénymódosításokkal újabb befektetők érkeztek, akik a valutát forintra váltották, így azzal ideiglenesen munkát adva nekünk, és adót az államnak, amivel az állampapírok hozamait fizette ki az állam. Az így szerzett valutával pedig az IMF adósságot törlesztette, amennyit csak tudott. Továbbá a privatizáción keresztül tudott megintcsak valutához jutni az állam, amivel az megint csak az IMF hitelét törlesztette valamennyire.
2004-ben pedig az EU csatlakozással teljesen elvesztettük gazdasági immunrendszerünket, azaz megszűnt gazdaságunk vámbevételei, és ezáltal a hazai termelés védelme, ami munkát adott nekünk, és beömlött a sok hitel a gazdaságunk szereplőire, aminek kamatjait már nem tudjuk lassan kitermelni, mert nincs pénz a rendszerben.
Közben pedig többször is vettünk fel úgy valutában hitelt, hogy az csak MNB-tartalékként kellett, mert így ha kivonul egy multinacionális gazdasági szereplő a magyar gazdaságból, akkor muszáj neki a hozammal növelt forint árát átváltani valutára. Ha nem lenne tartaléka az MNB-nek, nem tudna kivonulni a multicég. A tartalékot pedig hitelbe kaptuk, és kamatot fizetünk érte az adónkból.
Nézzünk meg néhány számot:
- 2010-ben
a bankok 1700 milliárd forintot vittek ki az országból (Forrás
Privátbankár.hu)
- 2010-ben
mi magyarok 400 milliárd forintot vittünk ki az országból (Forrás Magyar
Turizmus Zrt)
- 2010-ben
összesen ez kb. 875 000 munkahely fenntartására elég pénz mennyisége
bruttó 200e Ft-os fizetéssel
- 2011-ben a bankok 1800 milliárd
forintot vittek ki az országból (Forrás Privátbankár.hu)
- 2011-ben mi magyarok 550
milliárd forintot vittünk ki az országból (Forrás Magyar Turizmus Zrt)
- 2011-ben összesen ez kb. 980 000 munkahely fenntartására elég pénz mennyisége bruttó 200e Ft-os fizetéssel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.