Nemzetközi
információk
új
széria 81.sz. (450) –2012. júl. 6.
A kölni 2012 jún. 30-i munkásaktíva-találkozó
nyilatkozata
«Itt az ideje, hogy
a lehető legszélesebb összefogás jöjjön létre a GPUSKK (1) európai szerződés
ratifikációja és a Trojka (IMF-Európai Központi Bank-Európai Bizottság)
offenzívája ellen, mert azok minden ország minden dolgozója és népe ellen
irányulnak».
Mi,
görög, német, belga, dán, spanyol, francia, magyar, olasz és svájci
munkásaktívák azon német társaink hívására jelentünk meg, akik hónapok óta
vívják csatájukat a pénzügyi (GPUSKK) és az ESM (Európai Stabilitási
Mechanizmus) szerződés parlamenti jóváhagyása ellen.
Vannak
közöttünk szakszervezeti felelősök, olyan pártok aktivistái, melyek a
munkásérdekek és a demokrácia védelmét hirdetik, mások személyes címen jöttek,
mint a német SPD, a görög Syriza, az angol Labour-party tagjai, vagy
mandátummal, mint a francia POI aktivistái.
Szinte
néhány órával azután ültünk össze, hogy az Európai Tanács befejezte munkáját és
Merkel áterőltette a pénzügyi szerződés (GPUSKK) megszavazását a Bundestagban
és a Bundesratban.
Brüsszelben a 27 állam- és kormányfő
ismét bemutatta teljes tehetetlenségét az országaink iparát, egészségügyi és
oktatási rendszereit, a közszolgáltatásokat tönkretevő, s növekvő nyomort hozó
válsággal szemben.
Arról döntöttek, hogy pénzügyi
segítséget nyújtanak azért, hogy a pénzügyi piacok sürgető követeléseit ismét
kielégítsék és saját csődjüket a néppel fizetessék meg.
Megcáfoltak minden illúziót az európai
politika «irányváltásáról» vagy a GPUSKK szerződés «újratárgyalásáról».
Nem is beszéltek erről a pénzügyi
paktumról – mintha a ratifikációja már megtörtént volna mindenütt –, csak
elkezdték alkalmazását: a nemzeti költségvetések megcsapolását több tízezer
milliárdnyi euróval, az európai biztosok kinevezését, akik majd ellenőrzik az
összes tagállamban a parlamentek megfosztását szuverenitásuktól azzal a céllal,
hogy akármi is legyen a népakarat, minden kormányt az «aranyszabály»
betartására kötelezzenek.
Eképpen semmisítik meg a választások
jelentését, a politikai képviseletet, magát a demokráciát.
Mélyen
elítéljük azt a békeidőben példa nélküli sorsot, amelyet a Trojka szán a görög
népnek memoranduma elfogadásának kikényszerítésével, melyet Portugáliára már alkalmaz, s melynek
az olasz és a spanyol népet is alá akarja vetni.
Tudjuk, hogy ezek csak az első lépések,
tanúi vagyunk annak, hogy ugyanez a folyamat indult meg országainkban.
Minden eszközzel támogatjuk a görög
népet, hogy elérje a memorandum megsemmisítését, mely saját harcunknak is
szerves részét képzi.
Elítéljük a mindenhol megjelenő
szigorítási programokat és strukturális reformokat, melyek csak a
görögországihoz hasonló eredményre vezetnek.
Elkötelezzük magunkat, hogy saját
információs eszközeinkkel napról napra tájékoztatjuk egymást az ilyen programok
ellen Európában zajló küzdelemről, hogy a dolgozók és szervezeteik tudomást
szerezzenek róla és a közös akciókkal tudjanak válaszolni.
Minden lehetséges eszközzel segítjük
földrészünk munkásosztálya és népei közös harcát, melynek győznie kell a Trojka
felett és olyan utat kell nyitni, mely népeink kölcsönös érdekeinek felel meg.
Minden olyan küzdelmet támogatunk, amely
része lehet ennek az Európát felborítani készülő ellenállásnak.
Ezt a harcot látjuk a Spanyolországot
márc. 29-én megrendítő általános sztrájkban, melyre az UGT és CC.OO
szakszervezeti szövetségek vezetése szólított az Unió követelte
«munkatörvénykönyv-reform» ellen, s a ma Madrid felé menetelő bányászok
sztrájkjában, akik munkahelyüket akarják megmenteni.
Ezt a küzdelmet látjuk abban, hogy a
görög nép túlnyomó többsége a május 6-i választásokon (megismételve jún. 17-én)
elutasított minden olyan pártot, mely világosan nem állt ki a Trojka
memorandumának érvénytelenítése mellett.
Ezt látjuk a német közszolgáltatási
dolgozók, a vasasok megmozdulásaiban, akik szervezeteikkel, a Ver.di és
IG-Metall szakszervezetekkel elhárították a «versenyképességük» érdekében végzett
zsarolást és 10 éves bérbefagyasztás után béremelést követelnek.
A dolgozói és a népi ellenállás saját
útját egyengeti. A tízmilliós
osztályszervezetek élén állók is hallják már hangját.
Az a tény, hogy a Ver.di, a GEW és DGB
vezetés Németországban a GPUSKK ratifikációja ellen szólított fel, hogy az
olasz CGIL ugyanezt az álláspontot fogadta el, hogy Franciaországban a CGT, a
CGT-FO megsokszorozta felszólításait e szerződés törvényerőre emelkedése ellen,
ennek az ébredő ellenállásnak a jele.
Mindnyájunk hazájában kezd testet ölteni
a remény, erősödik az a meggyőződés, hogy «nem veszett el még semmi».
A Trojka diktatúrája elleni hangok
elhallatszanak a pártok vezetéséig is, pedig ezek az Európai Unió politikájának
és szerződéseinek feltétlen védelmezői, s pontosan ezért szúrták hátba a
munkásosztály hagyományos politikai szervezeteit és szakszervezeteit és
engedték rájuk mérni a csapásokat.
Ezek a hangok elhallatszanak még az SPD
parlamenti csoportjáig is. Ennek többsége ugyan igenelte a ratifikációt, mégis
voltak olyanok, akik a dolgozók, a szakszervezetek üzenetét meghallották, és
szakítva országgyűlési csoportjuk előírásaival nemmel szavaztak. Becsületükre
legyen mondva.
Tiszteljük és támogatjuk azt a
kezdeményezést, amely tegnap (jún. 29-én) zajlott Berlinben a Bundestag előtt a
berlini AfA és Ver.di, a Die Linke erői részvételével (utóbbi a karlsruhei
bíróságon tett feljelentés a szerződés ellen) pontosan e szerződés szavazási
eljárása alatt, melyen 23 SPD-képviselő nemmel voksolt.
Németországban részesei vagyunk a
legszélesebb összefogás megteremtésének e szerződés ellen – ahogyan
Franciaországban is lendületet vett a harc a 60 ezer aláírást tartalmazó
peticióval.
Európában fordul a kerék, és mi tudatos,
szervezett résztvevők akarunk lenni ebben a fordulatban.
Semmivel nem lehet igazolni, hogy
dolgozó népeink, fiataljaink, nyugdíjasaink nyomorra és reménytelenségre
legyenek kázhoztatva azért, hogy fiskális paradicsomokban a nagy pénzügyi
alapok, a bankok, a nagy multi cégek részvényesei (a bérből élők
kizsákmányolása révén) gyarapodjanak.
Európai szinten, szervezett módon,
sürgősen és összes erőnket arra kell fordítanunk, hogy segítsük a munkásosztály
összefogását a legszélesebb egység megvalósításában, hogy az felülemelkedhessen
az elébe állított akadályokon. A GPUSKK szerződés teljes megsemmisítésése
érdekében, a szigorítási programok, strukturális reformok megvalósítása ellen.
Itt az idő, hogy egyesüljünk a harminc
év alatt hatalmas iparvidékeinket és hatékony mezőgazdaságunkat kiürítő,
egészségügyi és oktatási rendszereinket meggyötrő összes európai szerződés
megsemmisítésére.
A kelepcék, az akadályok ellenére,
különösképpen a munkásmozgalom berkein belüliek dacára, van erőnk és az
hatalmas. Itt Kölnben minden hozzászólás erről tanuskodik.
Dolgozzunk hát azon, hogy segítsük az
összefogást. Mert csakis országaink dolgozóinak özetlen, testvéri
együttműködése képes megtalálni a kiutat, amely felszabadít a tőke igényeinek
megfelelő (az IMF, az Európai unió, az EKB) intézményes gyámságtól, azért, hogy
létrejöjjön a béke és igazság Európája, a valódi «Szabad Népek és Nemzetek
Európai Uniója».
Ezért intézzük ezt a felhívást európai
testvéreinkhez.
Ebben az új helyzetben egy újabb lépést
teszünk – a 2010-es berlini, a 2012-es madridi tanácskozásunk követésével –
azzal, hogy «európai kapcsolattartó bizottságot» hozunk létre e csata
szervezésére, az osztályszervezetek függetlenségét védő munkásaktívák közötti
kapcsolat elmélyítésére, az Unió és szerződései kényszerfüggőségei ellen.
Szervezzük meg a kölcsönös
tájékoztatást, gyűjtsük össze az összes állásfoglalást és kezdeményezést, mely
a közösen elhatározott politika harc irányába visz. Értesítsetek bennünket
minden olyan akciójavaslatról, mely ennek a meghatározó jellegű küzdelemben
része lehet.
Németország:
Michael Altmann, (ver.di, SPD-AfA);
Barbara Aue, (membre du GEW);
Heiner Becker, (GEW);
Kerstin Bunz, (ver.di, SPD);
Martens Büsing, (ver.di);
Thomas Collmer, (SPD);
Matthias Cornely, (IGM, SPD);
Ellen Engstfeld, (ver.di, SPD);
Henning Frey, (GEW, SPD);
Michael Futterer, (GEW, SPD);
Carmen Gellring, (SPD-AfA);
Ute Grahl, (SPD-AfA);
Julian Gürster;
Eva Gürster, (ver.di, SPD);
Luis Gutkind, (IGM);
Justine Hauptmann, (ver.di, SPD);
René Hecht, (pedagógus);
Jan-David Huxol;
Richard Klefisch, (IGM);
Brigitte Klein, (GEW, SPD);
Harald Korsawe, (ver.di, SPD);
Karl-HeinzKrieg, (IGM);
Gotthard Krupp;
Jonathan Lahr;
Janna Lindenbeck;
Lea Machado;
Benedikt Mediger, (Fatal Szocialisták);
Hans-JürgeMees, (ver.di);
Maria Mies;
Hans-Jörg Miller, (ver.di, SPD-AfA);
Nobert Müller, (ver.di, SPD);
Lothar Ott, (GEW, SPD);
Jacqueline Paffrath;
Paul Paternoga, (IGM, SPD);
Gerlinde Reichertz, (ver.di);
Peter Saalmüller, (ver.di, SPD);
Arne Scharnack;
Natalie Schellenbe, (IGM);
H.-W. Schuster, (ver.di, SPD);
Karsten Schuster, (ver.di);
Benny Schuster;
Günther Schwering, (ver.di);
Dominic Srempel;
Inge Steinebach, (ver.di, SPD-AfA);
Dirk Weiß, (IGBCE);
Mechthild Wellems, (ver.di);
Ilse Westphal, (SPD).
Franciaország:
Dominique Ferré, (POI);
Marc Gauquelin;
Jacques Girod, (szakszervezeti
aktivista);
Christel Keiser, (POI);
Stephane Knapp, (POI);
Bruno Rique, (egészségügyi
szakszervezet).
Magyarország:
Judit Somi, (Munkás Hirlap).
Nagy-Britannia:
Jane Doolan, (UNISON-Islington).
Dánia:
Kim Buegeldt, (BJMF);
Anton Schoo;
Per Sorensen (BJMF, Koppenhága).
Görögország:
Andreas Guhl, (Syriza/Argolide);
Ilias Karalis;
Sotiria Lioni.
Belgium:
Luc Bertrand, (mérnök, CGSP-FGTB);
Roberto Giarocco, (kommunális
szolgáltatások szakszervezete);
Francis Leroy (FGTB dolgozói
bizottságok, munkanélküli,);
Spanyolország:
Elena Bolaños Herrero;
Francisco Cepeda;
Jordi Salvador, (UGT).
Svájc:
Max Robert, (Szocialista Párt, UPOD).
Németország
Gotthard
Krupp,
a
Szociáldemokrata Párt berlini munkásbizottsága és a Ver.di közszolgáltatási
szakszervezet berlini vezetőségi tagja
(interjú)
Elmondtam a Reichstag előtt: “Képviselők,
szavazzatok nemmel a GPUSKK-ra!”
–
Azon
a napon, jún. 29-én, mikor a Bundestagban szavaztak az új európai szerződésekről,
egyik szervezőként a Reichstag előtti gyűlésen vettél részt.
–
A
gyűlést a Természetbarátok Egyesülete, a berlini SPD munkásbizottságok és a
Ver.di közszolgáltatási szakszervezet berlini szervezete hirdették meg. Nagyon
meglepődtünk, mert annak ellenére, hogy csak négy nappal előtte döntöttünk,
mintegy négyszázan vettek részt rajta, elsősorban persze szakszervezeti
aktivisták, ifjúszocialisták, munkásbizottsági aktivák, a Die Linke tagjai. A
fő jelszó ez volt: «Képviselők, szavazzatok nemmel a GPUSSK-ra!». Magam is
felszólaltam, utaltam arra, hogy a stabilitási mechanizmus és a strukturális
reformok csakúgy, mint az «aranyszabály», a GPUSKK-ban örökre rögzített
követelmények azt garantálják, hogy az állami költségvetésekből milliárdokat
biztosítsanak a pénzügyi piacoknak. Ez katasztrofális szigorítási
következményekkel jár a társadalombiztosításra, a munkás- és szakszervezeti
jogokra. Az országgyűlésnek arra kellett szavaznia, hogy a törvényi akadályokat
lebontsa mindezek előtt. Gyűlésünk állást foglalt a görög nép demokratikus
akaratának tisztelete és a brutális megszigorításokkal szemben harcoló más
európai dolgozókkal való szolidaritás mellett. Azokra a képviselőkre akartunk
támaszkodni, akik az európai szerződések ellen szavaztak, a huszonhárom SPD-sre
és a Die linke parlamenti csoportjára.
–
Klaus
Barthel, az SPD munkásbizottságainak országos elnöke és a Bundestag képviselője
az általa adott «nemet» a kapott számtalan üzenettel és szakszervezeti
állásponttal igazolta.
–
Frank
Bsirske, a Ver.di közszolgálati szakszervezet elnöke és Ulrich Thöne, a GEW
pedagógusszakszervezet elnöke, de a DGB is nemre szavazást kért a
képviselőktől. Ahogy egyik szakszervezeti vezető magyarázta, «ez az első
alkalom, hogy a német szakszervezetek ellenzékbe kerültek az európai integráció
egyik központi projektjével szemben». De ez a belső körökben vitt széleskörű
vita eredménye. Nagyon sok regionális és helyi szakszervezet szavazott arra,
hogy a Bundestag képviselői mondjanak nemet. Számtalan gyűlést szervezett a Ver.di
a szerződések megjelenése óta – de az SPD-n belül is ugyanilyen eredmények
születtek, pl. az AfA (az SPD munkásbizottságai) országos kongresszusa is a
GPUSKK-ra adott «nem» mellett döntött. Az SPD szekciói, mint a mienk is
Charlottenburgban (a legnagyobb Berlinben), szintén emellett állt ki.
(1) GPUSKK:
szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli
Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról.
USA
Az ápolónők
szakszervezetének (NNU) kommünikéje
“Senkinek ne kelljen 65 éves koráig várni arra, hogy
az egészségügyi rendszer garanciáját élvezhesse”
A Legfelsőbb Bíróság döntéshozatala után
(a ford.: az Obama-féle egészségügyi rendszerről döntött pozitívan) az ápolónők
szakszervezete, a NNU (az egyik legjelentősebb szakszervezet) sajtóközleményben
tudatta, hogy «ezzel a döntéssel nem
lehet véget vetni az egészségügyi rendszer válságának, így pedig nem lehet ok
arra, hogy a reformért folyó harcot ne folytassuk».
«Nem
állhatunk le»
«A National Nurses United (NNU) 175 000
tagjával úgy döntött, hogy kampányt fog folytatni egy olyan reformért, mely nem
a magánbiztosításokon alapul, hanem egyetemes rendszer lesz, a páciensek
szükségleteire épül, nem pedig a profit vagy a fizetőképesség határozza meg».
Ez a rendszer a «Medicare mindenkinek», nyilatkozta Jean Ross, a NNU társelnöke,
ápolónő. «Az ápolónők nagy tapasztalattal
bírnak arról a drámai helyzetről, amelybe a páciensek naponta kerülnek. Ezért
kell folytatnunk az általános reformért folytatott harcot, olyan rendszer kell,
ami nem dönti romba a családokat és nem hagyja, hogy a beteg lelkiismeretlen
betegbiztosítók karmai közé kerüljön», mondta Karen Higgins, az NNU másik
társelnöke.
«A “Medicare
mindenkinek” rendszerért folytatott küzdelem még fontosabb ebben a
hosszantartó válságban», tette hozzá Deborah Burger, szintén társelnök az
NNU-nál, aki arról is szólt, hogy a munkájukat vagy lakhatásukat elvesztő
emberek egészsége jelentősen romlik, egészségbiztosításuk pedig vagy nincs is,
vagy elégtelen.
«E
(az Obama-féle) törvény alapján még mindig mintegy 27 millió ember marad
egészségügyi ellátás nélkül és az ellen sem tesz sokat, hogy ne maga a beteg
fizessen saját zsebből; nem gátolja a betegbiztosítók szokásos elutasító
magatartását, ha a szükséges orvosi ellátás kifizetésére kerül sor», szögezi le az
NNU nyilatkozata.
«A
Medicare sokkal hatásosabb a magánrendszer által tönkretettnél, az árakat
ellenőrzi, megszünteti a pazarlást és a profitgyarapítást. A Medicare népszerű
még azoknál is, akik vadul ellenkeztek az Obama-törvény esetén», mondja
Higgins. «Adjunk lehetőséget, hogy a
Medicare mindenki számára elérhető legyen. Senkinek ne kelljen 65 éves koráig
várnia arra, hogy az egészségügyi rendszer garaciáját élvezhesse.»
Fülöp-szigetek
A Dolgozók Pártja (PM, Partido Manggagawa)
nyilatkozata
A Partido
Manggagawa a fülöp-szigeteki kormány ama döntését leplezi le, melynek
értelmében egy milliárd dollár kölcsönt adott a Valutaalapnak (IMF). Az összeg
hivatalosan az euróválsággal való szembenézésre szolgál. De a PM rámutat, hogy
az IMF arra használja ezt a kölcsönt, hogy Európában munkásellenes
szigorítási intézkedéseket hozasson.
Nemzetközi szolidaritást az IMF szigorítási
programjaival szemben
“Felhívjuk PNoy elnököt, hogy
változtasson döntésén. Ezt az egymilliárd dollárt inkább az országban kell
felhasználni a szociális védelem területén, mint külföldön annak letörésére
fordítani. Görögország, Spanyolország, Portugália, Olaszország, de még
Franciaország népe is visszautasítja a szigorításokat – választásokkal és
tünetetésekkel», érvel Renato Magtubo, a
PM országos titkára.
A
PM a Philippine Airlines (Philippine Airlines Employees Association, PALEA)
légitársaság szakszervezetével együtt tiltakozásra hív Manilában a Központi
Bank és Munkaügyi Minisztérium épületei előtti térre a Valutaalapnak nyújtott
hitel ellen.
Gerry
Rivera, a PALEA vezetője:
«PNoy elnök az európai bankárok
segítségére siet, de süket és vak marad a fülöp-szigeteki dolgozók béremelés és
rendszeres munka iránti segélykiáltásai előtt. Amikor ellenezzük az IMF-nek
nyújtandó kölcsönt, kezünket nyújtjuk európai társainknak. Azokat kell
segíteni, akik rászorulnak, nem a harácsolókat. Az IMF a mi milliárdunkat – a
külföldön dolgozó fülöp-szigeteki dolgozók vére-verítéke eredményét – arra
fogja használni, hogy «talpra állítsa» az európai bankokat, aminek az árát a
dolgozók fizetik, ráadásul bérük, nyugdíjuk csökkentése árán, az állami
támogatások és szociális programok megvonásával.»
Magtubo:
«Az IMF azt akarja, hogy a válság árát a
dolgozók fizessék meg. Az eurózóna válsága a bankok közpénzekből való
felfújásának, a spekulációnak a következménye. A kölcsönökhöz kötött
szigorítások eredménye az ötéves görögországi recesszió, a több mint 20 %-os
munkanélküliség, amely a fiataloknál több mint 50 %-os. Ebben az évben
Spanyolországban következtek be nagyon hasonló állapotok, s ezek még
súlyosabbak lesznek, ha a szigorítási programokat bevezetik.»
«Ahogyan Európában, a Fülöp-szigeteken
is az IMF népszerűtlen munkásellenes politikája áldozatai vagyunk. A
liberalizáció vezetett az ipar és mezőgazdaság összeomlásához országunkban, ez
vezetett a munkahelyek látványos csökkenéséhez, a falusi munkanélküliséghez. A
privatizáció és a deregularizáció az oka az árak ugrásszerű növekedésének és a
súlyosbodó nyomornak. Itt az ideje a paradigmaváltásnak. Nemzetközi
szolidaritás kell az IMF szigorításaival szemben. A fejlesztést és a reményt
kell védeni, nem a recessziót és az igazságtalanságot Európában és a
Fülöp-szigeteken is. Olyan bérek kellenek, amelyek lehetővé teszik az élet
folytatását, rendszeres munka kell, szociális szolgáltatások, nemzeti ipar és
agrárreform, s a gazdagokra kivetett adók», jegyezte
meg Gerry Rivera.
Haiti
Az
Emberi Jogok Védelmének Nemzeti Hálózata (RNDDH) közleménye
A Minustah-csapatok felfegyverzett katonái
megpróbálnak behatolni Port-au-Prince
egyetemének bölcsészkarára
Az ENSZ Minustah-csapatai, amelyek
hivatalosan Haiti stabilizációjának elősegítésére küldtek 8 évvel ezelőtt,
egyre több súlyos bűncselekményt követnek el. Többek között bántalmazások,
erőszak, kínzások tapadnak kezükhöz, s a kolera behurcolása. A lista minden
egyes nappal bővül a lakosság jogos haragját táplálva. A Minustah azonnali
kivonásának igényét és a haiti nép szuverenitásának visszanyerését táplálják a
jún. 15-én zajlott események is. Ekkor a brazil csapatok próbáltak három ízben
is behatolni fegyveresen a főváros egyetemére.
Az Emberi Jogok Nemzeti Védelmi Hálózata
számos tanári és hallgatói tanú nyomán megállapítja, hogy
az említett katonák «az egyetemi
fakultás kapujánál jelentek meg, ahol az őr elmagyarázta nekik, hogy a
területre fegyverrel a kézben nem szabad belépni. Először a katonák
visszafordultak, majd délután 10 társukkal megerősítve visszatértek és
kaucsuklövedékkel lövéseket adtak le az épület irányába (az előadóteremben
pánik tört ki, a diákok elmenekültek). Harmadszorra 17 óra felé mindegy két
tucat katona jelent meg fegyverekkel. Az őrök lezárták a bejáratokat, az
előadások és vizsgák megszakadtak, a hallgatók és tanárok egyaránt menedéket
kerestek, de még a közelben lakóknak is menekülésre kellett fogniuk.»
Az RNDDH felhívja a figyelmet, hogy a
Minustah csapatai az utóbbi években rendszeresen megsértik az egyetemi
autonómia rendjét, melyet az Alkotmány 24-es cikkelye garantál; több ízben
behatoltak, bántalmazták a diákokat, letartóztattak embereket. Ezen kívül is
egész sorozat bűncselekményt követtek el a pedifíliától, kínzásoktól egészen
gyilkosságok elkövetéséig.
A Minustah-csapatok Haitiból való
azonnali kivonásának nemzetközi napján számos országban követelték a megszállás
azonnali befejezését (lásd a Nemzetközi információk korábbi számait).
Levelezőnktől
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des
peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48
01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G
82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18,
allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.