a politikai
uborkaszezon, a szabadságolások ellenére növekszik a feszültség.
A görög
miniszterelnök időt kért, lazítsanak az országot fojtogató béklyókon, a német
pénzügyminiszter elutasította. Franciaországban az Alkotmányos Tanács döntése
után az elnök és a kormány egyetért az új szerződés szeptember végi ratifikációja
kérdésében. A spanyol kormány már törvénybe iktatta ezt, de Rajoy-kormánynak még
szembe kell néznie a dolgozók szept. 15-re tervezett nagy tüntetésével.
Aug
16-án 500 mezőgazdasági napszámos menetelt szakszervezetével Sevillába, mert az
EU által rájuk erőltetett újabb költségvetési megszorításokkal elvesztik munkanélküli
járandóságokat (csak Andalúziában 350 ezer családnak egyáltalán semmilyen
jövedelme nincs). Ugyanezen a napon Rajoy bejelentette, hogy fenntartja a 426 euró
összegű minimáljövedelmet – ami 200 ezer szélsőségesen szegény dolgozót érint –
lemondva ennek a kiigazítási tervben szereplő eltörléséről.
5
régió visszautasította a központi kormányhatározatát, nem alkalmazza tehát, hogy
a («papírok nélküli») bevándoroltak egészségügyhöz hozzáférhetése megszűnjön.
Aug. 14-én az UGT, a CCOO, a FAEM szakszervezeti szövetségek együtt tiltakoztak
az ellen, hogy a Minisztertanács 3 723 közszolgálati állást szüntet meg a
kistelepüléseken. Szept. 10-én Madridban tüntetnek. Közben nyilvánossá vált, hogy
a tűzvész megelőzésének eszközeit is csökkentik… egy különösen száraz tél után és
forró nyár idején.
A szept.
15-i tüntetés hivatalosan arra irányul, hogy népszavazás történjék, a «kormánypolitika
helyesbítse
céljait». De a dolgozók felteszik a kérdést, evvel el lehet törölni az új
munkatörvénykönyvet, az összes kiigazítási programot? Még mindig a konszenzust
kell keresni? Ha a kormány nem hátrál, teljesen jogos az egész országra
kiterjedő általános sztrájk meghirdetése – amelyre egyébként készen áll
mindenki.
Az El País napilap
aggódik (aug. 15.): «A politikai helyzet romlik, mert az európai gazdasági lassulás
kihat az USA és Japán növekedési kapacitására, szeptembertől az EU-ra gyakorolt
amerikai nyomás nőni fog (…), de a társadalmi elégedetlenség is növekszik különösen
ott, ahol a szociális hálót megszabdalják, és a belső stabilitásnak ellentmondó
munkanélkïli ráta növekszik. Ez jellemzi Spanyolországot is. A radikális
kiigazítások előnyei nem túl világosak (a deficit 8 % marad az egészségügy és
oktatás állandó megszorításai ellenére),
a társadalmi klíma pedig romlik».
Franciaországban noha pártjuk vezetése nem válaszolt a Független Munkáspárt
felhívására, a kezdeményezés révén egységben szocialisták, kommunisták, a Balpárt
tagjai kampányolnak a ratifikáció ellen, az országos menetet előkészítve.
PierreMoscovici
gazdasági és pénzügyminiszter próbálja nyugtatni a hangulatot:
«A parlament elé kerülő szöveg egyáltalán
nem jelenti a szuverenitás elhagyását».
Miről beszél? Az Európai Stabilitási Mechanizmus
(ESM) és a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és
kormányzásról (GPUSKK) szóló szerződésekről (szintén ismert «fiskális paktum»
néven.).
Ha az értelmező szótáraknak hiszünk, szuverén az az állam, amely nincs
alárendelve semelyik másnak. E szerződés szerint a tagállamok (mind a 27 !)
költségvetésüket be kell mutassàk a vétójoggal bíró EB-nek, amely az eladósodást
szankcionálja. Nem
abszolút mértékében ösztönzi az adósság csökkentését, hanem GDP-arányban (az
adósság ennek 60 %-a lehet). Ha recesszió idején a GDP visszaesik, az adósság
GDP-aránya automatikusan emelkedik, mégha új adósság nincs is, nem lesz többé joga
egyetlen országnak sem invesztálni az oktatásba, egészségügybe,
infrastruktúrába vagy környezetvédelembe, mert ezeknek hatása van az
adósságplafonra. A szigorúsági politika ürügyével pedig köztisztviselői
állásokat szüntetnek meg, csökkentik a béreket, juttatásokat és nyugdíjakat, tönkreteszik a munkatörvénykönyveket.
Mit mond egy specialista,
Mario Draghi, az Európai Központi Bank
elnöke egy interjúban? «Szükség van a döntéshozatal koncentrációjára nemzetekfeletti
intézményekben», hogy a munkaerőpiac reformjában, a privatizációban messzebbre
lehessen menni – mindez pedig a deficit 3 %-os GDP-aránya szent célja
érdekében.
Senki
által nem választott nemzetekfeletti intézmények döntenek, a Trojka, Brüsszel,
Washington, Frankfurt. Hol van akkor a szuverenitás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.