Munkás Hírlap

Munkás Hírlap

Nemzetközi munkásmozgalmi információk – 11. sz.

 2012. aug. 25.

2012. aug. 17.

                                                                                       

A CODESA a középpontban                              

A CODESA-egyezmény (a Konvenció a Demokratikus Dél-Afrikáért) az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak (ANC) és a rasszista apartheid rendszer volt vezetőinek közös szervezeti kerete. A CODESA–tárgyalások a fekete dolgozók és a népesség többségének tökéletes becsapása. A tárgyaló felek egyrészt egyetértenek abban, hogy a «tulajdoni kikötéssel» a feketék szegénységét legális formába öntsék. Ez teszi teljesen illuzórikussá a szegénység elleni küzdelmet a mai napig is. A jelenlegi politikai keretekben népünk óriási többsége számára ebben a gazdasági keretben lehetetlen szabadságról álmodni. A CODESA a fekete népet megfosztja a földtől, a lakhatástól, a munkától és szegénységre, nyomorra kárhoztatja. Tény, a fehérek előjogai nagyon is valósak, olyan kormány védi azokat, amelynek tagjai zömmel maguk is fehérek. Minden arra utal, a feketék alárendelt helyzete nem változott.

Másrészről a CODESA tárgyalófelei szintén egyezséget kötöttek a «munkáselbocsátási záradékban» («lockout»), melynek a célja a szakszervezeti mozgalom meggyengí-tése, a drágán megfizetett, kollektív szerződésekbe írt vívmányok támadása, a munkahelyi konfliktusokban elkö-telezett dolgozók elszigetelése. Ilyen körülmények között a sztrájktörők alkalmazása vált állandó gyakorlattá. Ezt a záradékot szándékosan szőtték bele, hogy a sebezhetővé tett munkásokat könnyen egymás ellen uszíthassák.

Ha a dolgozó munkakonfliktus idején a helyén marad, biztonsága a vállalati és munkáltatói keretekben szavatolt. Ilyen helyzetben a tárgyalások gyorsabbak és a munkáltató is hajlamos a megegyezésre. De most nem ez a helyzet. A főnökség bármikor kész gyilkos erők alkalmazására a dolgozók ellen.

A marikanai vérfürdő ennek a CODESA-nak közvetlen eredménye. A munkásokat munkahelyükről, de még gyülekezőhelyükről is kitiltja. Minden-fajta ellenállás brutális, néha gyilkos erők felhasználásába ütközik (mint a Marikana esetében). A tulajdon védelme mindig elsőbbséget élvez, megelőz mindent, még az emberi életet is.

Marikana drámai módon vet fel két kérdést: magát a «lock-out»-ét, de a szakszervezet függetlenségét is, mely a munkáltatótól és kormánytól teljes szabadságban kellene, hogy tevé-kenykedjen. Ebben az esetben a történelmi szakszervezet a kormány barátja, s ahogyan kiderült, átkerült a munkáltatóval szolidáris oldalra. Következésképpen a dolgozók bizalmát széles körben elvesztette. Saját osztályellenségeinél kereste a vígaszt ahelyett, hogy szakítva alárendelt-ségével fordított volna magatartásán és visszaállította volna saját hitelét.

Nem meglepő, hogy a dolgozók azzal vádolják, hogy demokratikus követeléseik támogatása helyett a bérből élők reményeinél jóval alacsonyabb szinten rendezte a konfliktust. Mi, a SOPA, a szakszervezeti mozgalom megosztását nem támogatjuk, azt gondoljuk, hogy egy egyesült és osztatlan mozgalom jobban képviselheti az dolgozók érdekeit. De az egységnek a kormánytól, munkáltatótól való függetlenség a feltétele. Minden alkalommal, amikor a szakszervezeti mozgalom aláveti magát az ellenérdekelt félnek, saját maga ellen cselekszik.

Ma a platinabányáknak olyan szerepe van gazdaságunkban, mint valaha az aranybányáknak volt. Kitermelésében Dél-Afrika a világ első helyén szerepel, elképzelhetetlen gazdagságot hoz a fehér tulajdonosoknak (és tisztán szimbolikusan néhány feketének). Ennek ellenére folytatódik a munkások túlzott kizsákmányolása. Pedig nincse-nek különleges követeléseik, csak bérükből lehetetlen megélniük. A követelés, havi 12500 rand fizetés, nem csillagászati összeg és nem döntene romba egyetlen munkáltatót sem. (1 rand = 0.09383 euró)

Több, mint ötvenen fizettek életükkel ezért a szerény igényért. Még az apartheid ultra-megtorló rendszere is meggondolta volna kétszer is, mielőtt erre az útra lép. A sztrájk már tartott egy ideje és feltételeznénk, hogy egy, a lakosságért aggódó kormány megtalálja a legjobb eszközt a probléma megoldására. Végül mégis ilyen brutális eszközhöz nyúlt.

A bányatulajdonosok és a rendőrség tökéletesen tisztában voltak a sztrájkolók lelkiállapotával, azzal, hogy a munkásoknak elege van a munkáltatói machinációkból. Mégis az összecsapást választották, készen állva arra, hogy megöljék a legális követelésüket védelmező munkásokat.

A lock-out egyszerű provokáció. De a helyzet akkor még rosszabb, ha egyesek barátságot kötnek a lock-outért felelősökkel. Vitatható gazdasági és politikai eredményekért lefekszenek, hogy a munkáltató bármit megtehessen. Mi szilárdan elutasítjuk a felelősség bármilyen áthárítását, mivel a dolgozók legális jogaikat gyakorolják követeléseik védelmében. Ha a munkáltatók ezt tudomásul vették volna, ha a kormány és végrehajtó intézményei meghallgatták volna a munkásokat, a tömeggyilkosság elkerülhető lett volna. De olyan tőkés társadalomban, mint a mienk, minden a profitszerzés alá van rendelve, az emberi élet tisztelete nélkül.

Összefoglalásul: a SOPA feltételek nélkül a munkások oldalán áll; a válság produkálta problémákat számtalanszor felvetettük. Ez a válság teljes mértékben azt mutatja, hogy az imperializmus és érdekei teljes súllyal nehezednek a többségükben feketebőrű  dolgozók életére. A munkásmozgalomhoz fordulunk most is, vállalja minden felelősségét az ezzel őt megbízó munkásosztály érdekében.

A marikanai vérfürdő           

Mivel olyan bért követeltek, amelyből meg lehet élni, Dél-Afrika rendőrsége Marikana mintegy 50 bányászát hidegvérrel lepuskázta. Ki merjük jelenteni, ez a következménye annak, hogy a hatalmon levő párt egyedül a tőke érdekeit képviseli. Azért öltek, mert az előző összecsapások 10 áldozatából kettő rendőr volt, de azért is, mert az uralkodó oligarchiának keveset számít a feketék élete.

A megölt bányászok teteme még ki sem hűlt, a platina ára máris megugrott és «a világ harmadik legnagyobb termelője figyelmeztetett, hogy a kínálat korlátozottabb lesz a vártnál», jelentette a Google News és egy másik pénzügyi honlap.

A munkás szétszaggatott teste még halálában is hasznot hoz azoknak, akik egész földrészeket tartanak kezükben erőszakkal, nemzeteket tesznek tönkre az African National Congress (ANC) kormányának és rohamcsapatainak támogatásával.

A kizsákmányolás mechanizmusa egyszerű: a tulajdonosok minden bér-emelési követelést profitjuk fenyege-téseként értékelnek, így hát az ANC-hez és a Dél-afrikai Szakszervezeti Szövetséghez  (COSATU) fordulnak segítségért. A munkások ezek után pedig, mert kételkednek a vezetőkben, maguk hoznak létre szakszervezetet. A rendőrséget vagy a hadsereget pedig be kell vetni, hogy a lehető leggyorsabban az rendezze el a munkahelyi konfliktust. Természetesen a halottak felelőssége mindig a munkásoké, akik a hivatalos bányászszakszervezet által elárulva érzik magukat, pedig követelésük jogos és törvényes.

A SOPA megerősíti, hogy a kizsákmányolás megszüntetéséhez, a fekete munkásosztály megfelelő bérkörül-ményeinek megteremtéséhez a nemzeti forrásokat államosítani kell. Az ANC, mihelyt hatalomra került, gyors kora-szülötthalált halt, mivel a tőle elvárt államosítást, a szocializmus első alkotó-elemét nem teljesítette. Az egész világ számára «piacgazdaságot» követelő IMF és Világbank gurui az ANC-t is erre kötelezik. Egyszerűbben mondva, a profit visz mindent a népérdek előtt, sohasem fordítva.

Olyan történelmi korszakba léptünk, melyben az állam egyedüli gondja a profit védelme, és hatalmában áll eltaposni a növekvő lázongás minden jelét. Védelmének tárgya a multinacionális vállalatok bevételei, anélkül, hogy foglalkozna a feketebőrű férfiak, nők, gyermekek életével.

Marikana népességének haladéktalanul segítségére kell sietnünk. Először a halottak eltemetésében segítünk, aztán pedig az örökös rabszolgaságot fenntartani óhajtó állami és tőkés apparátussal szembeni ellenállási góc létrehozásában.

2012. aug. 17.

SOPA, Azania Szocialista Pártja

Dél-Afrika: sztrájkoló bányászok lemészárlása

Tiltakozó felhívás

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése algíri nyílt tanácskozásán, 2010 novemberében azaniai (dél-afrikai) munkásaktivák is résztvettek. A mészárlásról  és állásfogla-lásukról érkezett értesítésük nyomán riasztjuk  olvasóinkat, a munkás- és demokratikus mozgalmak szervezeteit, tagjait és a szervezeteken kívüli aktivistákat tiltakozásunk és szolidarításunk kifejezésére.

Aug. 16-án a dél-afrikai rendőség tüzet nyitott a (brit Lonmin-csoporthoz tartozó) Marikana platinabánya sztrájkoló munkásaira, közel 40 halottat hagyva a helyszínen.

Dél-Afrikát és az egész világ, közöttük a Magyarország dolgozóit  is sokkolják az itteni sajtó által is egyértelműen vérfürdőnek nevezett, és az apartheid-korszak leg-kegyetlenebb mészárlásához hasonlító események.

A jelenlegi 4.000 randos (400 euró) bér helyett a hetek óta szakszervezeti sztrájkot folytatók 12.500 rand (1.250 euró) fizetést követelnek.

A Lonmin vezetése pedig ultimátumot intézett a munkásokhoz: elbocsátja őket, ha aug. 22-én nem veszik fel a munkát.

Arra kérünk Benneteket, a munkás- és demokratikus mozgalmak tagjait, aktivistákat, foglaljatok állást az ügyben olyan formában, amelyet hasznosnak ítéltek, követelve, hogy:

- azonnal szüntessék be a sztrájkolók mozgalmának megtorlását;

- a kormány törölje el a lock-out-t, ítélje el a Lonmin ultimátumát;

- kötelezzék a Lonmint arra, hogy tárgyalásba bocsátkozzon a sztrájkolókkal és szakszervezetükkel a munkáskövetelésekről.

Szerkesztőség

Küldjétek el állásfoglalásotokat, hogy továbbíthassuk!

Kik vagyunk? A Munkás Hírlap szabad kiadvány. Munkásaktivisták, szakszervezeti tagok kiadványa, akik harcolunk a termelőeszközök magántulajdona ellen, a kizsákmányolás ellen, az IMF és az Európai Unió ellen a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért. Harcunkat a magyar munkásmozgalom folytonosságához kapcsoljuk, céljaink megvalósításáért e keretek között küzdünk - ahogy azt elődeink tették 1919-ban, 1956-ban.

Internacionalisták vagyunk, az összes nemzet, nemzetiség egymás közötti egyenlőségét a nemzeti kisebbségek egyenjogúságára alapozva követeljük. Éppen ezért a munkáshatalom és a demokrácia elvéért szállunk síkra, a Dunamenti és Balkáni Föderációért, szabad népek szabad Európájáért, a szabad világ tagjaként.

Arra törekszünk, hogy az útról és eszközökről szabad vita jöjjön létre, melynek segítségével a tömegek meg tudják találni a kivezető utat abból a zsákutcából, amelybe az imperializmus és intézményei taszították őket.

Lapunk nyitva áll valamennyi dolgozó, aktivista előtt, akik célja hasonló: harc a privatizáció ellen, a munkához, az oktatáshoz, az egészségvédelemhez, lakhatáshoz, stb. fűződő jogokért.

Megjegyzéseiteket, állásfoglalásotokat várjuk. Email-cím: somijudit@gmail.com