Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

90. sz. (459) - 2012. szept. 7.

BURUNDI

Paul Nkunzimana, a burundi Dolgozók és Demokrácia Párt elnöke 2012. aug. 25-én levélben bejelentette a Nemzetközi Egyetértés koordinátorainak a szept. 5-i országos konferencia megtartását a kávétermesztés és –feldolgozás ágainak újraállamosításáról, valamint meghívott e tanácskozásra. A Nemzetközi Egyetértés koordiátorai üdvözölték ezt a több pártot, egyesületet és csoportosulást tömörítő kezdeményezést. Az ügy jelentőségét növeli a Dél-Afrikában nemrég drámai módon felvetődött kérdés a bányák állami tulajdonba vételéről, jegyezték meg, s hozzátették, hogy a demokrácia és a népszuverenitás elérésének fontos támpontja a népek számára saját természeti forrásaik birtoklása.

Részletek a kampányfelhívásból

‘’A privatizálás politikáját a nemzetközi intézmények diktálták, hallatlan nyomort eredményeztek országunk számára. A vállalatok és közszolgáltatások egész sora tűnt el, következménye lett az alapvető cikkek árának emelkedése, a krónikus munkanélküliség, a népességet ellátó szolgáltatások megszűnése, az állam finanszírozási válsága – röviden: a lakosság általános elszegényedése és magának az országnak a szétdarabolása.

A kávéágazatot illetően a Világbank késztette Burundi kormányát annak köztulajdona megszüntetésére. A kávé szolgáltatta az állami költségvetés bevételének 80 %-át és több, mint egymillió mezőgazdasági dolgozó megélhetését. Azóta Burundi a Világbank, az IMF és az Európai Unió gyámsága alá került.

Itt az ideje, hogy mi, burundiak vegyük kezünkbe sorsunk irányítását. Túlélésünk garanciája a kávéágazat privatizációjának leállítása és visszatérítése a közszférába. Dolgozók, parasztok, fiatalok, tartozzatok akármelyik politikai párthoz, akár az uralkodóhoz is, alkosssunk egységet, hogy megőrizzük gazdaságunk alapjait, országunkat is a válságtól, melyet a nemzetközi intézmények és multinacionális vállalatok velünk akarnak megfizettetni!’’

Első aláírások (területenként): Bubanza : 59 ; Province Bujumbura : 35 ; Bururi : 35 ; Cankuzo : 180 ; Karusi : 20 (Gitara-muka) ; Kayanza : 110 ; Kirundo : 50 ; Gitega : 78 ; Makamba : 5 (Makamba) ; Muramvya : 36 ; Muyinga : 41 (Muyinga), Mwaro : 71 (Nyabihanga), 36 (Rusaka) ; Ngozi : 20 (Ngozi) ; Rutana : 16 (Rutana) ; Ruyigi : 8 (Ruyigi) ; Bujumbura Mairie : 986.

Országos konferencia a kávéágazat újraállamosítása érdekében – BUJUMBURA  WHITE STONE, 2012. szept. 5.

Vitaindító, PAUL NKUNZIMANA

Barátaim!

Kezdeményezésünk számos politikai és szakszervezeti, ifjúsági és egyesületi szervezet, ismert személyiség érdeklődését váltotta ki, hogy együtt gondolkodjunk a privatizáció együttes hatásáról és a teendőkről.

Az utóbbi időkben a kávétermesztőktől panaszok sora érkezett, mivel terményeik ára állandóan  esik. Hivatalosan azzal magyarázzák, hogy a kávé világpiaci ára csökken. De az érintett parasztok olyan kétségbeejtő helyzetbe kerültek, hogy parcelláikon ültetvényeiket maguk semmisítik meg. Burundi mezőgazdasági dolgozóit és magát az államot áldozatként maga alá gyűrte a világpiac, melynek válságában szüksége van a dolgozók, a termelés és az ifjúság tönkretételére, hogy profitját növelni tudja.

Burundiban 1920-ban kezdődött a kávékultúra bevezetése a belga gyarmatosítók 8 éves programja alatt. Az 1929-es recesszióban csökkent a termesztés is, majd a II. világháború után fellendült évi 5 ezer tonnával.

1962-ben (Burundi formális függetlensége elérésével) a kávéültetvények még magánkézben vannak, majd 1976-tól államosították őket. Köztulajdonban bővítették, javitották a talajt, építették a kiváló minőségű kávéhoz a mosóüzemeket, ebben a programban fejlődött ki a kézműipari «washed» kávé.

A Bretton Woods (Világbank, IMF) intézményeinek kiigazítási programjai 1986 novemberében kezdték a magánkézre adást. Végetért az államnak a több mint egymillió mezőgazdasági dolgozó életét biztosító szoros felügyelete. Az export, mely korábban az állami költségvetés 50-90 %-át biztosította, 2005-re 36,41 %-ra esett (adatok: Centre National de Coopération du Développement Brüsszel és Burundi Nemzeti Bank).

A strukturális kiigazítási egyezményekért cserébe a nemzetközi intézmények alapvető gazdasági águnk privatizálását kérték a burundi kormánytól. A Burundi Köztársaság 1,2 milliárd dollár adósság elengedését kapta.

A kávé termesztése, feldolgozása, kereskedelme tárgyára vonatkozó törvényeket «megreformálták», az üzemeket eladták, az árakat a nemzetközi piac határozza meg (főként a new yorki kávébörze).

A 2003-as «feljesztési stratégia és harc a szegénység ellen» program, melynek része volt a kávéágazat privatizációja is, katasztrofális következményekkel járt. A termelők védelme megszűnt, a kávé termesztését egyre többen hagyták el az önellátó termelés kedvéért és a jobban fizető banánért» (Világbank, 2007. febr. 5.).

Egy felmérés jelzi, hogy országos szinten egy lakosra jutó átlagos jövedelem 1968-ban 256,6 $, majd 1990-ben 214,4 $, 1995-ben 182,1 $ és 2004-ben már csak  83 $.

2008-ben pedig az állam felé 15,6 milliárd dollár adósságot halmoztak fel a vállalatok, a SOGESTAL (Kirimiro, Kirundo-Muyinga, Kayanza, Mirwa), a SODECO és az OCIBU.

Burundi gazdasága szabadesésbe kezdett a kiigazítási programok másnapján. Deficitje megduplázódott ugyanabban a periódusban, adóssága 0,6-ről 1,1 milliárd dollárra nőtt, a burundi frank számos leértékelésen ment át, összesen közel 50 %-kal ér kevesebbet.

A privatizáció, a spekulatív eladósodás diszlokációs folyamatott indított el, 1996 és 2006 között Burundi a világ három legszegényebb országai közé jutott (Sierra Leonéval, a nagy gyémánttermelővel és Nigerrel, a második legnagyobb uránium kitermelővel együtt). 2011-ben ugyanez a helyzet, annak kolosszális ásványi kincse ellenére megelőzte Kinshasa Kongo (Kongói Demokratikus Köztársaság).

2006-ban a «fejlesztés és a szegénység elleni harc stratégiai kerete» program jelzi, hogy egy évtized alatt a GDP 30 %-kal, 12 év alatt a születéskor várható élettartam 9 évvel és 18 év alatt az egy főre jutó GDP 256 dollárról 83-ra csökkent.

A Világbank jelzi, hogy a kávé esetében a helyzet különösen súlyos, és most már konkrét intézkedéseket kell megvalósítani (2004. szept.)

Az intézkedések a következőek: a termelési ár felszabadítása, az állami garanciák megszüntetése, szabad és egyéni hiteltárgyalások, a termelés minden résztvevője a piaci erők hatása alá kell kerüljön, minden szinten szabad verseny, a bürokratikus árellenőrzés eltörlése.

A kávéágazat ma magánszervezeteké: a CNAC,  az Intercaf, svájci multik, WEBCOR és a COPRODIVE kezében. Utóbbi a BUCAFE-fal szövetségben átvette a SODECO Gitega-t BUDECA néven.

A kormányra, parlamentre kényszerített privatizációs politika maga után vonja a fogyasztási árak növekedését is (élelmiszerek, üzemanyag, víz, villany, stb.) és az adók, valamint az importcikkek árának emelését. Mindez pedig a lakosság, a fiatalság amúgy is nyomorúságos helyzete, munkanélkülisége mellett méginkább elviselhetetlen társadalmi viszonyokat teremt. 

A SOGESTAL, a SODECO, az OCIBU magánkézbe adásakor a munkahelyek 50 %-a szűnt meg. És ez csak a privatizált vállalatok egy része, a sor hosszú:  Laiterie  Centrale de Bujumbura, AMSAR, SICOPP, CPI, ECODI, SODECO, SIRUCO, FADI, CNI, INABU, COTEBU, ONAPHA, SBF, SOCABU, NOVOTEL, OPHAVET, ONAMA, ONC, EPIMABU, ONIMAC, CADEBU, SOCABU, UCAR, VERRUNDI, BTC., többek pedig most vannak ezen az úton: SOSUMO, l’ONATEL, REGIDESO, COGERCO, stb.

A nemzetközi tőke a köztulajdont, a munkahelyeket, az ország szuverenitását semmisíti meg. A nemzeti keretekbe foglalt egységet aláaknázza a népesség kölcsönös referenciái eltörlésével, háborút és az ország széttörését hozza. A «fejlesztés és a szegénység elleni harc stratégiai kerete» program, az adatokból bárki megállapíthatja, kimondhatatlan szenvedésbe és nyomorba taszít.

Burundi ciklikus háborúi a nagy tavak környékén eléggé kimutatják mindezt. Az afrikai kontinens többi részén folyó háborúk (Líbia, Mali, a ‘’demokratikus’’ Kongó, stb.) a nagyhatalmak és multinacionális vállalatok fosztogatásainak termékei.

Burundi esetében az olaj-, a nikkelkitermelés privatizációja (280 millió tonna, a világ készletének egyhuszada) csak olyan következménnyel bírhat, hogy még inkább meggyorsítja a kávéágazattal elkezdett folyamatot.

Világosan felmerül, hogy Burundinak szuverenitása visszaállításáért első lépésként természeti kincseinek és  forrásainak biztosítására van szüksége.

Ezen az úton a kávéágazat újraállamosítása a legsürgősebb teendő.

Ehhez viszont az ország összes erőinek (pártok, szakszervezetek, egyesületek, fiatalok, nők, állampolgárok…) összefogása szükséges, hogy minden burundinak méltó és békés élete legyen.

Ennek elősegítése érdekében Nemzeti Bizottság alakítását javasolom.

Köszönöm figyelmükért.

              GÖRÖGORSZÁG

Interjú Dimitri Kodelas Syriza-képviselővel

2012. ján. 17-én a radikális baloldali koalíció, a Syryza  70 másik jelöltjével együtt a görög parlamentben (Vuli) képviselővé választották Dimitri Kodelaszt. Három millió dolgozó, nyugdíjas, fiatal szavazott a Syrisára, mivel ez a pártkoalíció világosan kijelentette, hogy nem hajlandó a memorandum,  az IMF-EB-EKB trojka szigorítási utasítainak végrehajtására.

Az új Samaras-kormány (a jún.17-i választások után jutott hatalomra, a «szocialista» Pasok és a Dimar, a jobboldali Új Demokrácia pártjai alkotják) a nyáron a társadalmi robbanást kockáztatva elfogadta az új 11,5 milliárd eurós megtakarítást - próbálkozva a trojkánál a határidő kitolásával. Szeptemberre többezer közszolga elbocsátását jelentette be.

Ez a háttere a Dimitri Kodelasszal, a Syriza argolidi-ei (a Peloponészosz-sziget) képviselőjével folytatott beszélgetésünknek.

Képviselőnek választottak meg, mivel a görög nép végezni akar a tojka memorandumával. Aug. 6-án a második memorandum számos szociális következményéről számoltál be, pl. a kórházösszevonás ma a nauplie-i kórház bezárásával fenyeget.  Megmagyaráznád?

Nauplieban a kórház helyzete rohamosan romlik. Az egészségügyi minisztérium terveiben szerepel a bezárása. Az egészségügyi költségvetés folyamatosan csökken. A kórházakban hiányoznak az orvosok, az ápolónők és a működéshez szükséges eszközök, anyagok. Eképpen mennek a kórházak fokozatosan tönkre, főleg amelyek bezárásra vannak ítélve. Közöttünk van a nauplie-i is.

Az egész egészségügyi ágazat tragikus helyzetben van, nem csak a kórházak. A gyógyszertárak támogatását megszüntette a kormány, így ezek óriási adósságokat görgetnek. Olyannyira, hogy a görög patikusok ma már a túlélésre sem képesek.

Ez a politika vezetett ahhoz, hogy az argolide-i Gyógyszerész Egyesület, valamint számos egyéb is felfüggesztette a szociális biztosítottak számára a térítéses orvosságok megrendelését. Ha ehhez hozzáadjuk az Eopyy (a szociális orvoslás rendszere) összeomlását és a szocális ellátással nem rendelkezők egészségügyből kizárattatását is (ideértve azokat is, akik korábban dolgoztak), a tartós munkanélkülieket, láthatjuk, hogy a helyzet roppant veszélyes és robbanásra kész.

Jún. 17-én három millió fiatal, dolgozó, nyugdíjas szavazott a Syrizára, mert elutasítja a memorandum végrehajtását. Vajon ez a követelés 2012 szeptemberében is napirenden van?  Mit gondolsz arról, hogy a kormány az intézkedések elhalasztását próbálja elérni?

Samaras és a három párt, amely a kormányt támogatja, fél a társadalmi robbanástól. De nem csak ettől.  Azt nyilatkozták a választások előtt, hogy a dolgozók és a nyugdíjasok ellen több intézkedést nem hoznak. Néhány héttel később pedig ott tartunk, hogy megint csökkentik a fizetéseket, a nyugdíjakat és egyéb járandóságokat. Ismét becsapták tehát a görög népet, szavazatokat «loptak». Nincs semmi legitimitásuk az új, 11,5 milliárd eurós megtakarítási intézkedések meghozatalára.

A görög társadalom elérte az emberi válság stádiumát. 1,5 millió munkanélküli, a középosztály lesüllyedése, az egyre terjedő szegénység. Van, aki emigrál, mások öngyilkosok lesznek. A memorandumok, amelyekkel Görögországot «meg akarják menteni», kudarcba fulladnak. Az országban a trojka utóbbi 30 hónapos jelenléte a demokrácia és a népszuverenitás megsemmisítéséhez vezetett csakúgy, mint a nemzeti kincsek kirablásához. A társadalom ereje végére érkezett, még a legkisebb intézkedés elviselésére sem képes.

Ez a tragikus helyzet széles és egymástól különböző radikális ellenállás kifejlődését hozta, a korrupt politikai rendsze megdöntésének nem szokásos kísérleteit is.

Ebben a harminc hónapban a nép számos csatát vívott, kicsiket és nagyokat. Tőbb tucat tömeges sztrájkot szervezett rendkívüli akarattal. Spontán mozgalom jött létre országos szinten, a nyilvános terek elfoglalásával, ahol embermilliók találtak egymásra (2011 nyarán — a szerk.). Többszázan szervezték az egész országban a bizottságokat. Ezek a politikai megoldást kereső emberek mozgatták és hajtották Syrizát a választások alatt. Ők köteleznek bennünket arra, hogy felelősségünket vállaljuk ebben a drámai helyzetben.

Most, néhány héttel a választások után, a görög népnek minden eszközzel folytatnia kell az ellenállást, hogy a memorandum és intézkedései által előidézett válság következményeivel szembenézzen, hogy elsöpörje ezt a kormányt és egész rabszolgatartó korrupt rendszert. Tudni kell, hogy a válság elsőrendű haszonélvezői a helyi üzletemberek és a nagy multinacionális csoportok kicsiny klikkje. Az olyan országok, mint Görögország, Spanyolország, Portugália, stb. az európai integráció és az euró bevezetésének első számú vesztesei. Tökéletesen igaz és szükséges a küzdelem koordinálása európai szinten, mert a jelenlegi helyzet a bandiktatúrához vezet, a nemzetek tönkretételéhez és természetesen a kizsákmányolás intenzívvé válásához az európai országokban.

                                                                                  

 (Christel KEISER és Dominique FERRÉ)

HAITI

CATH  LIBERTE – JUSTICE – TRAVAIL

CENTRALE AUTONOME DES TRAVAILLEURS HAITIENS

Csak az egyesült dolgozóknak van erejük védekezni!

Santo IV (Croix des Bouquets), Impasse Racine, N° 7(Haïti),

Tél.: (509) 34 71 50 14 ; E Mail : cath372002@yahoo.fr

A nemzetközi munkásmozgalomhoz!

A dolgozói jogokat védő szervezetekhez!

Barátaink!

Megköszönjük szolidáris akcióitokat, amellyel a Ouanaminthe-szabadzónában (SOFEZO-CODEVI) elbocsátott szakszervezeti aktivista társainkat támogattátok annak érdekében, hogy munkahelyükre visszakerüljenek.

Ezek az akciók, valamint a szociális ügyek és az igazságügyi miniszternél történt intervenciónk, a május elseji tüntetésünk, még ha eddig nem is érték el a célt, az elbocsátottak visszavételét, mégis oda vezetteek, hogy a munkáltatók elismerték szakszervezetünket a CODEVI szabadzónában.

Ez az első meghátrálásuk, mely megkönnyíti Port-au-Prince-ben, nevezetesen a GMC-csoportnál is szakszervezetünk megjelenését.

Azonban itt is szembe kell néznünk a szakszervezetellenes megtorlással, több társunkat is elbocsátották a szervezkedésért: Telina JEAN és St Sauveur JEAN ROUZIER végrehajtó bizottsági tagok; Edeline NELSON és Jean Ramces JOURDAIN az általunk létrehozott SYNOTHAG tagjai.

Itt is, mint Ouanaminthe-ben, megsértették a haiti munkatörvénykönyvet és az ILO államunk által is ratifikált 87-es és 98-as konvencióját.

Harcunkat folytatjuk jogi téren és mozgósítással, de ez nem elég a munkáltatók meghátráltatásához.

A nemzetközi munkásszolidaritás nevében, haiti dolgozóinak nevében, azért, hogy a népnek legitim követeléseiért joga legyen síkra szállni, megvédeni szakszervezetét, felhívást intézünk hozzátok, támogatátosokat kérjük.

Aktivista üdvözletünk:

Fignolé ST-CYR

főtitkár

Port au Prince, 2012.szept.2.

Küldjetek tiltakozást:

- a Haiti Köztársaság elnőkének, M. Martellynek:

Postán: Palais national, avenue de la République Champs de Mars, Port-au-Prince, Haïti.

Mailben: paracommunications@presidentmartelly.ht

- a Szociális Minisztériumnak:

Postán: Madame Marie-France Mondésir, Directrice du travail  Avenue Charles Summer, Port-au-Prince, Haïti.

Mailben: mfrance11@yahoo.fr - Telefonon : 00 (509) 36 42 25 75 - Faxon: (509) 23 80 84.

− Richard Lavallee-nek, a Better Work Haiti felelősének: lavallee@betterwork.org

− az ombusmani irodának: Mme Josseline Colimon Fethiere: josselinefethiere@yahoo.com

− Henri-Claude Muller,Poitevien-nek, a miniszterelnök képviselőjének:  ctmo.hope@gmail.com és  colorama_haiti@yahoo.com

Küldjetek nekünk is másolatot: cath372002@yahoo.fr

GUADELOUPE

U.G.T.G.

Madame Christiane TAUBIRA

Igazságügyi Miniszter

13, Place Vendőme  75001 PARIS

Pointe-á-Pitre, 2012.szept.5.

Tárgy: a Megtorlás Elleni Nemzetközi Bizottság (CICR) meghallgatása a guadeloupe-i szakszervezetellenes fellépések ügyében

Miniszterasszony!

Júniusban a CICR felhívta az Ön figyelmét arra a rendkívül nyugtalanító helyzetre, ami néhány év óta folyik és egyre súlyosabbá válik Guadeloupe-ban. Ezügyben memorandumot küldött.

Szakszervezetünk kérésére az Ön elődjét a CICR több ízben megkereste az aktivistáinkat, vezetőinket érő bírósági támadások sorozata miatt. Annak ellenére, hogy minisztérium fogadta ezeket a megkereséseket, mindmáig választ nem adott.

Ezekben az ügyekben a szakszervezeti tevékenységet teszik büntetendő cselekménnyé. Több mint ezer francia szakszervezeti aktivista is nyilvánosan tiltakozott 2012 márciusában és áprilisában, mivel sértik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet konvencióit, melyek aláírója közé tartozik Franciország is. Júniusban tiltakozó gyűlések zajlottak Lyonban, Nantes-ban, Párizsban, Lille-ben és Limoges-ban, NEM-et mondva a guadeloupe-i szakszervezetellenes megtorlásokra, ahol követelték az eljárások abbahagyását és a szankciók feloldását.

Miniszterasszony!

Ismerjük a tényt, hogy mélységesen ragaszkodik az alapvető szabadságjogokhoz. Mivel az ügy sürgős, kérjük, hogy fogadja a CICR delegációját. Ezt a kérést támogatja az UGTG, szakszervezeti aktivisták ezrei, a közvélemény, amely, mint Ön is, a szakszervezeti jogok és az egyéni szadaságjogok feltétlen hívei.

Tisztelettel:

Elie DOMOTA, főtitkár

Rue Paul Lacavé - Assainissement – 97110 Pointe-á-Pitre  Tél. : 0590 – 83.10.07 – Fax : 0590 – 89.08.70

URL : http// : www.ugtg.org - E-mail : ugtg@ugtg.org

Kapcsolat

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse