Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

93. sz. (462) - 2012. szept. 28.

Portugália

Szept. 15-én egymillió ember az utcákon,

szept. 21-én újabb ezrek…

A politikai válság egészen a kormányig terjed. A szept. 15-i, 40 portugál városban megtartott, összesen  egymilliós tüntetés után a köztársasági elnök összehívta az államtanácsot (a köztársasági elnöki hivatal konzultációs testületét) [1])

                                                                          

Szept. 21.                           

Az államtanács összejövetelének célja «megoldás keresése a válságra», a «megfelelő» válasz megadása a tömegek számára, amelyek már kezdik közvetlenül a politikai terepet elfoglalni.

Az ülés szept. 21-én a koraesti órákban kezdődött ezzel a napirendi ponttal: «európai válasz az eurózóna válságára és a portugál helyzetre», és hajnali 1 óra felé ért véget.

Ezidő alatt a tömegek részéről újabb felhívás született demonstrációra a Belém palota elé (a köztársaság elnök, az Államtanács székhelye). A 20-30 ezer tüntető kimondta, hogy a dolgozók, a fiatalok tömegei, a portugál nép nem fogadja el, hogy ugyanúgy kormányozzák, mint korábban, kész arra, sorsát saját kezébe vegye.

Mint szept. 15-én, szintén több városban a főbb tereken tiltakozások zajlottak a trojka memorandumai ellen.

Liszabonban a portugál rádió és tévé (RTP) delegációja egy óriási transzparenst két óra hosszat mutattott a tüntetők lelkes tapsa közepette: «Nemet az RTP privatizációjára!».

Bevonulásukkor, majd kijövetelükkor az Államtanács tagjait abcúgolták, «leszélhámosozták». Az Államtanácsról kialakított teljes konszenzus képét Mario Soares volt köztársasági elnök törte meg azzal, hogy azt jóval korábban elhagyta. Három nappal előtte nyilatkozta, «a Passos Coelho dirigálta végrehajtó hatalom haldoklik» (2).

Tény, hogy az összejövetel végén publikált kommuniké bejelenti, a kormány kihátrál a munkavállalók számára 7 %-kal emelendő társadalombiztosítási járulék és az ezzel egyidőben a munkáltatónak adandó 6 %-os csökkentés mögül is.

A Baloldali Blokk vezetője, Joao Semado nyilatkozta: «Ki akarjuk nyíltan jelenteni, hogy egy választás maradt, egy baloldali kormány létrehozása (a szocialistákkal, kommunistákkal és blokkistákkal) ezen az egyszerű bázison: szakítás a trojka memorandumával. A trojka a bal- és jobboldal közötti szakadék.»

Szept. 24.

A gyengülni nem hajlandó mozgalommal szemben a Gazdasági és Társadalmi Tanácsot (CES) is összehívták. (3). A kormány ez alkalommal megerősítette határozott szándékát az államadósság csökkentésére, a kamatok fizetésére. Ehhez valahol pénzt kell találnia. A kérdés az, hogy hol, hogyan és mennyit. A «partnerek» ebben nem tudtak megegyezésre jutni.

Szept. 26.

A kormánynak nem volt más választása, az adóemelést elvetette. Rendkívüli minisztertanácsi ülést hívott össze szept. 26-ra.

A Portugál Ipari Szövetség (CIP) kijelentette, hogy támogatná a dohány árának 30 %-os emelését,  a szociális adó szelektív csökkentését az exportcégek számára. A CGTP főtitkára viszont: «Nem fogadhatunk el a dolgozó számára egyetlen fillér jövedelemcsökkenést sem», de támogat egy «társadalmi szerződést», ha a kormány elfogadja javaslatait a «tőke megadóztatásáról».

A szept. 15-én és 21-én tüntető sokezer dolgozó, aktíva és fiatal világosan kimondta: visszavonni a memorandumot, kifele a trojkával, le a kormánnyal.

A kormány meghátrálása bátorító, ezt az utat kell követni. Ilyen helyzetben zajlik majd a CGTP felhívására tartandó nemzeti tüntetés szept. 29-én Lisszabonban.

(1) 19 tagja van: 3 volt köztársasági elnök, 3 volt kormányfő, 5 állampolgár, akit a köztársasági elnök választ ki, 5 állampolgárt a parlament választ, az alkotmánybíróság elnöke és az államügyész.

(2) A közelmúltban azt is mondta, hogy elnöki kezdeményezésre felállítandó «olasz módra» kellene egy kormány.

(3) Olyan összejövetel, melyen résztvesz a kormány és a «szociális partnerek» (a munkáltatók szervezetei és az UGT szakszervezeti szövetség), a múlt januári társadalmi tárgyalások egyezményének aláírói, valamint a CGTP szakszervezeti szövetség (uamely nem írta alá).

Levelezőnk

                                           

Nagy-Britannia

Interjú John McDonnell-lel, Hayes és Harlington munkáspárti képviselőjével, a Labour  baloldali csoportosulása elnökével    

                                                                         

Hogyan írnád le a helyzetet, a költségvetési nyirbálásokat és a szigorítási programot?

–        Arról van szó, hogy ez csak a szigorítás első hulláma. Az előirányzott intézkedéseknek csak 15 %-át valósították meg. Az eredmény a munkanélküliség emelkedése. A közszférában a munkahelyek csökkentése különösen megdöbbentő: 5000 ezer munkahely szűnt meg. A magánszektorban közvetetten ugyanennyi. A munkanélküliség 2,5 millióra állt be. De a valóság az, hogy a részmunkaidősök, a részmunkanélküliek még 1,5 millió embert érintenek. A közszférában a bérek két év óta vannak befagyasztva, ugyanez van a magánszektorban is, néhol még csökkentették is azokat. Egyre több az olyan szerződés, amely nem jelöl meg semmiféle munkaidőt, a munkáltató határozza meg annak hosszát, bizonyos esetekben hosszú-hosszú munkanapokkal és szégyenletes kizsákmányolással. Ha a bér csökken, visszahat a szociális juttatásokra is. Látunk bérezés nélküli kényszermunkát, különösen a fiatalokat sújtja, úgy hívják «gyakorlat», de ez valódi ingyenmunka. Londonban elkezdődött egy olyan rendszer bevezetése, amelyben a fiatalok, ha nem dolgoznak ingyen, minden szociális juttatástól elesnek. Jótékonyságnak hívják, de tisztán kizsákmányolást takar. Áldozatok a csökkentett munkaképességűek is. Olyan embereknek, akik egész életükben ilyenek voltak, most felülvizsgálják esetüket, csökkentik vagy elveszik járandóságukat, elküldik őket munkát keresni.

Az eredmény pedig nagyobb szegénység, stressz, szenvedés. Minden országban szegénykonyhákat, «élelmiszerbankot» nyitnak, mint Amerikában, az élelmet ingyen adják, hogy megakadályozzák a végleges elsüllyedést. Egyre több ember él teljes nyomorban, hajlék nélkül, munka nélkül, rosszul fizetett munkával és hosszú munkaidőben.

Az irodámban intézzük egy ilyen «élelmiszerbank» kezelését. Jönnek az emberek, átadjuk nekik a csomagot, ez az egyetlen mód arra, hogy életben maradjanak. Nagyon, nagyon mélyen érinti őket a szigorítás.

A leírt helyzet szörnyű, de ahogy mondtad, ez még csak a program 15 %-a. A munkásosztály tömeges ellenállásának köszönhető? A TUC szakszervezeti tömörülés mostani kongresszusi  indítványa, az 5-ös, nem ennek az ellenállásnak a jele különösen a szakszervezeti mozgalomban?

–        A kormány egyre nyugtalanabb. Még 10 milliárd fontsterlinget (12,5 milliárd euró) akar megspórolni  a szociális háló költségvetéséből, 20 milliárdot az egészségügyből (ami többé-kevésbé már privatizált is), a pénzügyi bevételek összeomolhatnak a magas munkanélküliség miatt; a kormánynak az ősszel meg kell vizsgálnia újabb, kiegészítő megnyirbálásokat. Erre lehet számítani novemberben. Az oka annak, hogy mindez nem korábban történt, éppen a tömeges ellenállás. De az a tény is, hogy amikor egy-egy szektorban vágásokat alkalmaznak, azok egy másikban kiadásokat generálnak. Így az egész stratégiájuk szétmállik. Amitől a jelenlegi kormány nagyon tart, az a diákok, a szakszervezetek, az egész lakosság ellenállása. Az én szektoromban ezen a hétvégén van tiltakozó tüntetés kórházunk hirtelen bezárása ellen.

Mindenhol, ahol csak megjelennek ennek a kormánynak a miniszterei, tiltakozó emberekbe ütköznek. Legyen szó munkahelyi konfliktusról, helyi tüntetésről, vagy egyszerűen az  egyén, az állampolgár problémájáról, azt követelik, hogy intézkedéseket szüntessenek meg.

Mindez a kormányt egyre reakciósabb lépésekre készteti, tisztán kivehető jobboldali fordulattal válaszol.

Az ezzel szembeni ellenállás fejeződött ki a kongresszusnak a közszféra október 20-i országos sztrájkról szóló határozatában és egy általános sztrájk távlatában. A csata előkészületeit megkezdjük. (az indítványt a vezetés ellenére fogadta el a kongresszus – a szerk.)

A kongresszus alatt, az okt. 20-i sztrájk vitájában az RMT, a vasutasok szakszervezetének egyik küldötte felvetette, hogy az Európai Unió és a Európai Központi Bank diktálja ezt a politikát.

–        Neoliberálisok vannak most gyakorlatilag mindenütt kormányon. Ők tartják ellenőrzésük alatt az európai politikát csakúgy, mint minden nemzetét. Az Európai Központi Bankot haszálják fel, a Világbankot és a Valutaalapot. A recesszióból süllyedés lett, ebből három dolgot kell levonni. Először is, a kapitalizmus válságban van. Másodszor, a tőkés állam csak a tőke parancsait tudja végrehajtani. Harmadszor, a jelenlegi politika ellentmondásos, még súlyosabb recesszióhoz vezet, átfordítja süllyedéssé. Az EKB egyszerűen integráns része ennek a tőkés rendszernek. Alapvető célja, hogy a dolgozók fizessék meg a válság árát, s ez ugyanaz a politika, eredjen az EKB-tól vagy a nemzeti kormányoktól. A brit szakszervezeti mozgalomban folyó vitában mi azt mondjuk, igen, be kell ismerni, hogy az EKB jelentősebb szerepet látszik, mint az emberek hitték és kontrollálja a nemzeti kormányokat.

    

Te is aláírtad a júliusi kölni találkozó nyilatkozatát. Itt javaslat történt egy széleskörű európai tanácskozás megtartására, annak érdekében, hogy az IMF és az Európai Unió politikájával szakítás történjék. Részt vennél ezen a konferencián?

–        Be kell ismerni, hogy az izoláció brit hagyomány, méghozzá generációk óta. A brit baloldal egy különösen elszigetelt baloldal. Ha internacionalistáknak is valljuk magunkat, politikánk megvalósításában relatíve izoláltak vagyunk. Ezzel akarunk szakítani, mert ez szükséges. A politikai küzdelem globális. Megpróbálunk a brit baloldalban minél több kapcsolatot létrehozni. Amiért támogatom az európai konferenciát, mert kell egy hely, ahol szót válthatunk, kell egy struktúra, amelyben együtt tudunk dolgozni. A harc, amit meg kell vívnunk, átlépi az országhatárokat. A nemzetközi szolidaritást keressük, akár a sztrájkokat illeti, akár közös politikai gondjainkat, a közös politikai platform kialakítása kegyetlenül hiányzik. A válság kényszeríti a brit baloldalt, hogy legyen az, amit mindig is magáénak vallott, nemzetközi. Alapvető számunkra, hogy ne csak politikai egyeztetés legyen, ne csak kampányokat tartsunk együtt, azonnali akció is kell; hogy megdöntsük ezeket a kormányokat és megfordítsuk a dolgokat. Mi a követelésekre irányuló akciókat kombinálni akarjuk az utcákon és másutt. Ez az, ami Nagy-Britanniában is elkezdődött, foglalásokkal. Másrészt minden vitában szeretnénk erősíteni elméleti munkánkat. Nem csak a kormánnyal akarunk végezni, leváltani azt és aztán visszatérni szokásos dolgainkhoz. Valódi változások kellenek, most erre itt lenne a lehetőség. Az emberek kezdik megérteni a tőkés rendszer működését, keresik a más megoldást, most van alkalmunk ennek bemutatására.

 

Az interjú a TUC kongresszusán készült a Nemzetközi Egyetértés és a francia POI lapja, a Munkásinformációk számára

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse