Népek az Európai Unió vezetése (és vazallusai) ellen

Nov. 14-én Európa dolgozói akcióba lépnek. Páneurópai tiltakozás kezdődik, az EU megkínzott népei ugyanazon a napon csatlakoztak Portugália, Spanyolország, Görögország népeihez és együtt mondanak nemet. Beszüntetik a munkát Cipruson, Máltán, Franciaországban, Olaszországban, Szlovéniában is. Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) is melléjük áll a kemény megtakarítási intézkedések politikája ellen – közölte a 36 európai ország 85 szakszervezetét tömörítő szervezet képviselője.

Néhány napja Londonban 130 ezres tömeg a «future that works» (élhető jövő) jelszavával, Rómában 60 ezren a CGIL szakszervezeti tömörülés kezdeményezésére tüntetett, okt. 18-án a spanyol iskolák, egyetemek sztrájkoltak,  ugyanazon a napon Portugáliában menet indult a munkanélküliség ellen, Görögországban általános sztrájk kezdődött – a társadalmi megmozdulás átlépi a határokat.

Ezalatt a brüsszeli csúcstalálkozón az európai vezetők «családi» fotón pózoltak. Mosolyuk kényszeredett, Barroso arról beszélt, hogy «nagy bátorsággal kell a negatív dinamizmussal szemben cselekedni ». Cselekvésük: a munkáltatókat megszabadítani a szociális hozzájárulásoktól és azokat a dolgozókra terhelni. Növelni a munkajövedelmeken nyugvó adókat, megnyomorítani az ifjúságot munkanélküliséggel, éhbérekkel, jövőtlenséggel a magánbankok profitjának növelése érdekében.

Az EU a «versenyképesség növelését», «megtakarításokat», az állami beavatkozások megszüntetését, a bérek lenyomását, a demokratikus jogok megcsonkítását követelte, azt mondta, ha az adósságot, deficitet nem csökkentjük, összeomlás várható. A realitás az ellenkezőjét mutatja. A költségvetési hiány, a munkanélküliség mindenütt nőtt – utóbbi rekordokat dönget. Az Unió válságellenes receptje csak rontott a helyzeten.

A népfelség elve, a népszuverenitás azt jelenti, a népeknek joguk van saját jövőjükről dönteni. Az elitista uniós vezetés ezt figyelmen kívül hagyja, és a pénzügyi spekulációnak, az haszonleső uzsorásoknak nyit szabad folyást. A népek valódi válságellenes programokat akarnak; szociális vívmányaiknak nem csökkentését, hanem fejlesztését; nem deregularizációt és delokalizációt, privatizációt, hanem a gazdaság, és társadalom szabályozását, iparuk és mezőgazdaságuk megőrzését, visszaszerzését.