Rabócsije Izvésztyija 30.sz. – 2012 novembere
1917. nov. 7-én az emberiség új korszaka kezdődött
A Kreml-beli cinikusok persze ma már lebecsülik az eseményt és
«eltörlik» a dátumot, a 400 évvel ezelőtti lengyelek feletti győzelem emlékével
helyettesítve. (1).
Pedig nem lehet elfelejtetni! Már csak annak okán sem, mivel 20 éves az «új Oroszország» és «gazdasági sikere» csak keserűséget hozott.
Pedig nem lehet elfelejtetni! Már csak annak okán sem, mivel 20 éves az «új Oroszország» és «gazdasági sikere» csak keserűséget hozott.
Az Október bizony felséges dátum! Megünneplése egyáltalán nem
szégyen. Mit is változtatott az Októberi Forradalom életünkön? Hát,
bizony ennek köszönhetően dolgozunk 8 órát 12 helyett, ennek köszönhetően lett
fizetett szabadságunk, táppénzünk, nyugdíjunk, stb. Ennek köszönhetően lett a
betegek életét megmentő, egészségüket helyreállító ingyenes gyógykezelés, ami
mindenki számára hozzáférhető volt még az ország legtávolabbi sarkában is. A
modern Oroszországban pedig már nem létezik az ingyenes és minőségi
egészségügyi segítség… Az ingyen oktatás lehetővé tette bárkinek, hogy
adottságait és tehetségét kamatoztassa az ipar, a tudományos élet, a kultúra és
a művészet bármely területén. Mi, a volt «szocialista tábor» lakói, még ismertük ezt.
És a világ többi részén, a harmadik világban? Ez a dátum
jelentette a gyarmatosítás végét. A volt gyarmatok közül sokan kivívták vagy
sikeresen megőrizték függetlenségüket a fiatal munkásállam, a Szovjetunió
segítségével.
1917 októbere a fejlett tőkés országok munkássága számára is
óriási hatással volt. A szocializmussal ellenében a tőkés rendszert védelmező
sokak számára drága fogalom, a «szociális állam» nem a kizsákmányolók jósága
folytán kapott ajándék, hanem osztályharccal (sztrájkokkal, tüntetésekkel,
felkeléssel) kiküzdött vívmány. A Szovjetunió pusztán létezésével is külső
nyomást gyakorolt a tőkére, amely állandóan attól tartott, a dolgozók követik a
volt orosz birodalom munkásainak példáját. Nem meglepő, hogy a SZU összeomlása
után a «szociális államból» csak morzsák maradtak.
Mi mindezt az Október eredményeinek nevezzük. Akkora változást hozott, hogy semmilyen más orosz történelmi dátummal nem hasonlítható össze. Az, hogy nov. 4. ünnepnap lett, attól mi még folytatjuk nov. 7. ünneplését. Nem kell pironkodnunk, ahogy a franciák sem szégyellik nagy forradalmukat! Október a mi történelmünk része, mely összefonódott a világ történelmével. Az orosz birodalom minden népének forradalma. És amilyen felbolydulást okozott a világban: az októberi forradalom a világ összes népéé is!
Mi maradt vívmányaiból? Oroszország mára sajnos az imperializmus szolgálatában áll az alapanyagok legfontosabb szállítójaként. A pénzvilág a nyertes, mert minden, ami ebből származik, «nyugatra» megy az adósság fejében, amelyet nem mi vettünk fel. Az amerikai gazdaság szolgálatában álló gigantikus stabilizációs alapba. És egy olyan országban, mint Oroszország, mondják vezetőink, szükségtelen a múltban megszerzett szociális garanciákat fenntartani. Szerintük ezek elviselhetetlen luxust jelentenek a «nemzetközi verseny» kereteiben.
Azonban mégis mindenkinek, aki Oroszországban hatalommal bír, van mitől félnie. Mivel emberi munka hozta létre ezeket a hatalmas összegeket, amelyeket «nyugatra szivattyúznak». És teljesen természetes, hogy ezeknek az embereknek nem tetszik a zűrzavar, egyszer az utcára mennek és elkezdik követelni szociális jogaikat, sztrájkba lépnek…
Nem csak a cél a fontos, a módszerek is. A munkásmozgalom nem
veszítheti el függetlenségét! Nem ez az Októberi forradalom egyik leckéje? És
mit látunk a mai Oroszországban? Egyik társunk, újságunk szerkesztőségi tagja,
aki részt vett a «milliók menetében» Moszkvában szept. 15-én, legutóbbi
számunkban jogosan megjegyezte, hogy a «dolgozók többsége nem vesz részt az
állampolgári tiltakozásokban (...), legalábbis egy részüknek a politikai
öntudata nem haladja meg a «fehérszalagosakét» (2)».
Ami fontos: a munkásmozgalom függetlensége
Ugyanakkor az olyan «baloldali» csoportok, mint az «orosz
szocialista mozgalom» (RSD), mely rendszeresen konferenciákat rendez (pl. nov.
3-4-én a «Praxis» tudományos és oktatási központ támogatásával), próbálkozik a
munkásmozgalomnak – vagyis az ország legtöbb független szakszervezetét
reprezentáló KTR-nek (3) és hozzátartozó szervezeteknek – az országban
található bármilyen ellenzékkel való egyesítésével.
Érdemes-e minden súrlódást (a hatalommal) és minden
«tiszteletreméltó ellenzékit» támogatni? Nézzétek Navalnijt, Szobcsákot (4),
ezeket a «forradalmárokat», ez lenne a valódi ellenzék? Hát ezek a Kreml
termékei, éppencsak kibukkantak a vörös falak mögül! Ez az «ellenzéki» együttes
csak ugyanannak a hatalmon levő bandának a másik szárnya.
Ami fontos, az a munkásmozgalom függetlensége, enélkül azt más
erők használják fel, ahogy már tapasztaltuk 1989-1990-ben...
Vegyük példaként az Oroszországi Föderációnak a Világkereskedelmi Szervezethez csatlakozását. Putyin az amerikai imperializmus nyomására döntött így, az Állami Dumával ratifikáltatta, az államapparátus és a bürokrácia nem kis ellenállásának legyőzésével (vagyis ama társadalmi rétegét is, amelynek érdekeit képviseli). Mindnyájan tudjuk, szörnyű következményei lesznek ennek az ipar különböző szektoraira nézve. De a teljes úgymond «demokratikus» ellenzék támogatja ezt a lépést, Oroszország csatlakozását a WTO-hoz. Néhányan, mint pl. a volt pénzügyminiszter, Kudrin még krtitizálta is Putyint, hogy nem tette meg elég gyorsan. Hivatalos szakértők állítják, hogy az egyik legtragikusabb következményként a munkahelyek megszüntetésének hulláma várható az autógyártásban. Az úgynevezett «demokratikus» ellenzék ezt támogatja teljes mellszélességgel.
Alá kell-e vetnie az autógyártás interregionális
szakszervezetének (MPRA) (5) magát ezeknek az «ellenzékieknek» – a WTO-tagság
híveinek?
Vajon a KTR-nek és tagszervezeteinek ezeket az «ellenzékieket»
kell követniük, akik azért kritizálják a kormányt, hogy az nem elég gyorsan
privatizálja el az állami vagyont, és túl lassan teszi semmissé az Októberi
vívmányok maradványait? Oroszország munkásosztályának a Líbia-, Szíria és más
elnyomott nemzet elleni amerikai katonai agressziók pótkocsijára kellene ülnie?
95 évvel az Októberi forradalom után a mi válaszunk ez:«Nem,
mi nem lépünk erre az útra, ez nem az az út, amelyet követni kell» (6).
Anton Pusztovoj
Lábjegyzet
(1) több éve, hogy a rezsim nov. 7. ünnepét nov. 4-vel
helyettesíti, az 1612-es lengyelek feletti győzelem évfordulóját a «nemzeti
egység napjaként».
(2) Bjélolentoсsnyiki, «fehérszalagosok», a 2011-12-es téli
tüntetések (főleg moszkvai) résztvevői.
(3) KTR: a legnagyobb orosz független szakszervezeti
konföderáció, a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció tagja, vezeti Borisz
Kravcsenko.
(4) Alekeszej Navalnij, «korrupcióellenes blogger», a nyugati
sajtó által felmagasztalt «ellenzék» egyik szónoka, amúgy meg nagyorosz sovén
és USA-kongresszusokon megszokott személy. Kszényija Szobcsák, mondén
televíziós személyiség, St-Petersburg volt polgármestere lánya vagy Anatolij
Szobcsak, Putyin mentora.
(5) Az MPRA, a KTR egyik szakszervezete, a gépkocsigyártás
osztályharcos szakszervezeteit fogja egybe (az Avtovaz Jegyinsztváját, a Ford
vszevolojszki és a Peugeot-Citroën kalugai szakszervezetét, stb.).
(6) A híres mondatot a fiatal Vlagyimi Iljics Uljanovnak tudják
be, amelyet akkor formált meg, amikor megtudta, hogy fivérét, Alekszandrot
felakasztották.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.