Súlyosan elszegényedők Franciaországban

Annak ellenére, hogy a dolgozók szegénységi kritériumai elég rosszul vannak meghatározva, az bizonyos, hogy arányuk növeszik.  Az INSEE statisztikai hivatal szerint Franciaországban 2010-ben 14 %-os, 1997 óta a legmagasabb. Ez  8,6 millió olyan embert jelent, aki a hivatalos szegénységi küszöb alatt él (havi 964 eurónál kevesebb jövedelemmel rendelkezik). Ezek fele kevesebb, mint havi  791 euróval. A 18 évek aluliakat érinti legsúlyosabban, arányuk 19,6 %.

A karitatív szervezetek megerősítik mindezt. A Secours Catholique (katolikus segítség) 2011-ben 1 442 000 személyt fogadott, főként a csonka családok érintettek. 2012-ben, a  Fondation Abbé Pierre (Péter apát alapítvány) több, mint 3,6 millió személyt kellett ellásson. A Médecins du Monde (a világ orvosai) is riadóztatnak, a legszegényebbek gyógyuláshoz való joga 2011-ben romlott: 38 %-uk késve került orvos elé, 20 %-uk kezelését elutasították.

A Caisse Nationale d’Allocations Familiales-nak (CNAF, családi pótlék országos pénztár) 2011 decemberében 6 millió személy számára kellett lakhatási támogatást nyújtania. 2012-ben 2 millió személy «élvezett» RSA-segélyt (szolidáris jövedelem), 5 és 6 millió személy banki kizárás alatt áll, 2008 és 2011 között 23 %-kal nőtt a túlzottan adósodottak száma.

A szakértők szerint a pauperizáció növekedésének oka a részmunkaidősök,  munkaközvetítettek, határozott idős munkaszerződések arányának növekedése és az alacsony munkabér. Sok «vállalkozó», mezőgazdasági, kiskereskedő, kézműves dolgozó sem képes arra, hogy saját magának egy fél minimálbérnél magasabb jövedelmet «kitermeljen».

Szintén az INSEE jelentése alapján a legsúlyosabb a helyzet a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, ahol egymillió ember (minden ötödik) a szegénységi küszöb alatt.

Franciaország legszegényebb települései közül 36 itt található (25 Marseille-ben, 5 Var-ban, 3 Alpes-Maritimes-ben és 3 Vaucluse-ben). Az itt élők fele havi 520 eurónál kevesebb jövedelemmel bír. A fiatalok nemcsak keveset keresnek, hanem lakhatásuk is ideiglenes, iskolázottságuk a munkanélküliséggel nehezen biztosítható, gyakorta csonka vagy sokgyermekes család gyermekei. A lakónegyedekben hiányoznak a szociális lakások, a rászoruló háztartásoknak csak 31 %-a, míg a franciaországi átlagnak 48 %-a lakik ilyenben.