Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

106.sz. (475) – 2012. jan. 4.

 

 

Nagy-Britannia

 

Interjú

 

Doreen Mc Nally, a «Women of the Waterfront» egyesület volt titkárával (500 liverpooli kikötőmunkásnő egyesülete)

 

A szervezetet azok a nők hozták létre, akiket 1995-ben bocsátottak el, miután elutasították a sztrájktörést. Thatcher szakszervezetellenes törvénye szerint ez illegális volt. A liverpooli kikötőt igazgató cég — a Mersey Docks and Harbour Company — olyan prekaritásos munkát vezetett be, mint azokban az időkben, mikor a dokkerek munkájukat napi szerződésekben voltak kénytelenek árulni.

1995 szeptemberétől 1998 februárjáig bér nélkül, nemzeti és nemzetközi szolidaritásból éltek, helyi szakszervezeti vezetőjük, Jimmy Nolan és a Doreen Mc Nally vezette nőszervezettel szálltak szembe a dokkok Blair-kormány bizalmát élvező munkáltatóival.

Doreen Mc Nally is aláírta a tarragonai munkástanácskozás felhívását személyes címen, csakúgy, mint a helyi szakszervezet.

Az interjúban beszámol a várost társadalmi összeomlásáról, a harcról, melyet társaival folytat.

 

“Minek tartanak bennünket azok, akiket mi választottunk meg képviselőnek?”

 

Elmondanád nekünk néhány szóban, milyen költségvetési megszorítások érték Liverpoolt, milyen támadások a dolgozókat, a szerzett munkásjogokat, amelyek ellen a Unite szakszervezeti szekció küzd?

Megállapítottuk, hogy Liverpoolban azon fiatalok többsége, akiknek szerencsés módon van munkája, csak olyan szerződéssel rendelkezik, amelyek órára szólnak. Például négyórás, de van nullaórás is. (1). Ha ilyen szerződésünk van  — pl. napi 3-4 órás, heti négy órás, a munkanélküli jövedelmhez való jogot elveszítjük, mivelhogy van úgymond fizetésük — ez pedig a dolgokat rendkívül bonyolulttá teszi…

Ha megbetegszünk és nem tudunk dolgozni, nincs jogunk semmi jövedelempótlásra. Fordulhatunk a magánvállalatokhoz, melyek megállapítják, hogy tudunk-e dolgozni. Mehetünk orvoshoz, de nincs betegbiztosításunk. Kérhetjük, hogy hozzanak döntést az ügyünkben, de 95 %-ban a magánvállalat nyer. Az összes pénz a magánvállalatokhoz fut be, ami nem más, mint a közpénzek, adónk elpocsékolása. Az adófizetők egyszerű meglopása.

Elképesztő méreteket ölt a fiatalok munkanélkülisége. Egyre több embernek kell megfosztania magát lakhatásától, holott azelőtt volt lehetőség a szociális lakásokhoz jutásra. A lakhatás ára olyannyira megnőtt, hogy igen nehéz azt fizetni, így egyre többen kerülnek utcára. Jelenleg 75 ezer gyerek hajléktalan, szüleiket nem is számítva. Ez teljességgel elfogadhatatlan. Bizonyos családokban már a harmadik generáció is munkanélküli.

Azelőtt akik a parlamentben bennünket képviseltek, velünk egyenlőnek számítottak. A szakszervezeti mozgalomnak köszönhetően vívmányaink voltak, társadalombiztosításunk és a National Health Service. A középosztályból érkező egyetemi végzettségűek ide ejtőernyőztek. Azt mondták, szavazzuk a Labourra. Fogalmuk sincs, hogyan élünk. Nem képviselnek bennünket. Most meg az van, hogy a 3 nagy párt esetében semmi, de semmi különbség sincs. A szigorítás politikája van mindegyiknél. A rendszer, a tőkés társadalom nem működik, de mégis meg akarják menteni és nekünk kell az árát megfizetni!

Nincs olyan a szociális struktúrában, amit nem érintettek volna a megszorítások. A lakónegyedekben kis csoportokban küzdenek ellenük, ezt akarjuk a Unite-tel is csinálni. Azt szeretnénk, hogy az emberek konstruktív és strukturált módon szervezzék magukat és ne pedig az utcára menjenek rombolni és mindent összetörni – mert ez meg fog történni, van egy pillanat, egy határ, amikor már nem bírják tovább. A Labour azt mondja: «Kellenek a megszorítások, lesznek megszorítások, csak lassabban fogjuk megcsinálni.». Ezeknek a költségvetési megnyirbálásoknak az eredménye, hogy az emberek képtelenek családjukat ellátni, hajléktalanná válnak, megfagynak a hidegben.

Szerintem ez szégyenletes, elfogadhatatlan, az emberi jogok megsértése, ez emberiség elleni bűncselekmény.

Az általad leírt politikai intézkedéseket a három nagy párt támogatja, de ezeket a nemzetközi intézmények, az IMF és az Európai Unió diktálja az adósságfizetés nevében.

Az én álláspontom: nemet az Európai Unióra és igent a demokráciára. Mert semmiféle szuverenitásunk nincs. Mások diktálják, hogyan éljünk, közülük valószínűleg sokan nem is jártak Angliában. Senkinek nem tartoznak felelősséggel. Vezetők, de soha senki nem választotta meg őket. Itt van ez az intézmény, az Európai Bizottság. Senki nem választotta, de a mi létkörülményeiről hoz döntéseket. Milyen jogon? Kik ezek az emberek? Kinek tartják magukat?

Képviselőinknek, akiket mi választottunk, tudniuk kellene, kinek a nevében beszélnek, ki helyezte őket oda – s nem megvetéssel kellene kezelniük minket. Mert most pontosan ezt teszik. Politikusaink, képviselőink – széles értelemben, általánosítva – ennek az országnak a lakóit semmibe veszik. Hogyan merészelik? Meg kell szerveznünk önmagunkat, ezt tesszük most. Láttad, hogy mi történik itt. Előre kell lépnünk és példát mutatni az ifjúságnak.

 

(1)     Egy ilyen szerződésben az órák száma nincs megállapítva. A munkáltató szüklséglete szerint egyik napról a másikra, még az utolsó pillanatban is meghatározható akár percekben is.

 

 

GÖRÖGORSZÁG

 

Levelezőnk

 

Helyhatósági alkalmazottak 48 órás munkabeszüntetése az egész országban

 

A «görög régiók és települések személyzete küldöttkollektívája» (POE-OTA) dec. 12-én 48 órás sztrájkra szólított dec. 13-14-re. Meglehetősen szokatlan, hogy mindjárt másnapra szóljon a sztrájkfelhívás, de a sztrájk oka is szokatlan és váratlan: a Reform- és Adminisztrációs Minisztérium (melyet azért állítottak fel, hogy a közszolgáltatásokat tönkretegye) ultimátumot bocsátott ki: az összes település küldje be alkalmazotti listáját mindenki feladatkörének megadásával. Azt is meg kell jelölni, kiket lehet elbocsátani. Az alkalmazottak nyomásának hatására gyakorlatilag minden település elutasította a listák beküldését, hiába fenyegetett a miniszter a juttatások megvonásával. Amikor pedig ugyanő közölte, hogy a rendelkezésre álló elektronikus adatlapok alapján fogja az elbocsátásokat végrehajtani, a POE-OTA lefasisztázta és sztrájkba hívott.

A munkabeszüntetés központi kérdése a minden munkahely megőrzése és a minisztériumi határozat teljes elvetése. Mindenki számára világos, hogy az önkormányzati szabad igazgatásba való beavatkozási kisérletről van szó, a memorandum szigorítási diktátumainak településszintű megvalósításáról (…).

A jelenlegi, a parlament előtt fekvő pénzügyi reform is a trojka diktátumának műve. Ennek a «reformnak» a megszavazása nem csak a «hitelsegítség» előfeltétele, ennek kell biztosítani, hogy a dolgozók és nyugdíjasok milliárdjait a bankok kapják meg. (…)

A munkások, fiatalok, nyugdíjasok jelszava, hogy «Vegyétek a memorandumotokat és menjetek a fenébe!», visszhangot talált az összes tüntetőben a sztrájkgyűléseken Athéntól Theszalonikiig. Ugyanez világlik ki a spanyol dolgozók 2012. nov. 14-i sztrájkjában: «Le a memorandummal és vele együtt Rajoy-jal!» Egy a harcunk a memorandumokkal és a trojkával szemben, bérünk letörése, munkahelyünk megsemmisítése ellen.

A.    G., a Syriza aktivistája

B.      

BELGIUM

 

Kampány J. Malema, J. Seoka, L. Mabasa

és a dél-afrikai bányászok mellett

 

Delegáció a dél-afrikai nagykövetségen dec. 21-én Brüsszelben

 

(Összefoglaló)

A szakszervezeti felelősökből és pedagógusokból álló 7 tagú delegáció átadta a 200 aláírással ellátott petíciót. A nagykövetség udvariasan fogadta, megköszönte a Marikana-bányára fordított figyelmet. A küldöttség előadta, ami nyugtalanítja. 8 bányászt ma is fogva tartanak a hatóságok és Malemát, az  ANC ifjúsági ligája volt vezetőjét, Seoka érseket és Mabasát, a SOPA elnökét nyilvános fenyegetések érték. A nagykövetség úgy véli, hogy biztonságuk nem forog veszélyben, de külön kitért Malemára, akit szerinte az ANC-ből azért zártak ki, mert alapszabályellenes tevékenységet végzett. Malemát notórius provokátornak bélyegezte, akinek biztonságát nehéz államilag szavatolni. A küldöttség  rámutatott, hogy a 45 sztrájkoló bányász halálát követő időben érkeztek a felsorolt személyek a helyszínre, az igazság kiderítését követelték a felelősség tekintetében, a letartóztatottak szabadon bocsátását és a követelések teljesítését. Feltették a kérdést: milyen emocionális reakciók támadhatnak ellenük? A nagykövetség munkatársai ecsetelni kezdték az apartheid utáni helyzet nehézségeit, a gazdasági válság problémáit, melyek robbanással fenyegetnek és ebben Malema szerepét demagógnak bélyegezték. A küldöttség visszatért ismét a tények sorrendjének magyarázatára, ebben a nemhivatalos szakszervezet ténykedésére, s arra, hogy a szakszervezeti jogok semmibevétele nyugtalanítja a belga dolgozókat. Megnyugtató válasznak kell születnie ezen jogok tiszteletben tartására. A nagykövetség beismerte, hogy a Cosatu, az ACN és a Kommunista Párt szoros szövetségben kormányoz, holott a szakszervezeteknek a hatalomtól és a gazdasági élet szereplőitől is függetleneknek kellene lenniük. A delegáció áttért a letartóztatásban lévők ügyére, akiket a legszürrealistább vádakkal illetnek. A nagykövetség azzal magyarázta, hogy az igazságszolgáltatás is őrzi az apartheid nyomait, s a régi, de érvényben maradt törvények alapján vannak még mindig börtönben a bányászok. A küldöttség feltette azt a kérdést is, mi lesz a lock-out-tal kitett bányászok sorsa, akiket a külföldi tulajdonú bányák elbocsátottak. Felhívták a figyelmet arra, hogy a lock-out összeférhetetlen a szakszervezeti, nevezetesen a sztrájkjoggal. A nagykövetség ismét a múlt maradványaként értékelte, melyet szerinte meg fognak változtatni, csakhogy ez nagyon lassú folyamat, éppen úgy, mint az agrárkérdés megoldása, melyre még mindig jellemző a fehérek tulajdonjoga. Megígérte, hogy tájékoztatást fog adni a Marikana drámájának lezárásáról. A delegáció megköszönte.

 

SZERBIA

 

Pavlusko Imsirovic, balkáni munkásaktíva

 

A «korrupcióellenes harc» feltételezett Európai Uniós támogatása

 

Az EU bürokratái Miškovic vállalkozó letartóztatását «bátorító lépésnek» nevezték, ekként támogatva a szerb Haladó Párt és Szocialista Párt kormányának «korrupcióellenes harcát». Máris elítélték Miškovicot, a bírósági döntést sem várták meg, még az ártatlanság vélelme sem számít…

 

Mi rejtőzik hát az Európai Uniónak a «korrupcióellenes harc» támogatása mögött?

Tudjuk, hogy az EU intézményei a szabad és befolyásolatlan verseny bázisán nyugszanak. Ami azt jelenti a balkáni és közép-európai vagy a volt SZU országai (az ún. «piacgazdaság felé átmeneti országok») számára, hogy lehetővé kell tenniük a magántőke számára a rablóprivatizációban való részvételt és megakadályozni, hogy a helyi mágnások és maffiózók túlzottan privilegizált, sőt exkluzív pozíciókat érhessenek el maguknak.

Miért támaszkodik az EU eme céljában a jelenlegi (haladó és szocialista párti) kormányra? Pontosan azért, mert a «haladó» pártban van a legkevesebb mágnás és korrupt nagytőkés, tehát ez tudja leginkább magáénak vallani az EU kirótta feladatokat.

A korábbi kormányok a tömeges privatizáláshoz képtelenek voltak a dolgozók és népek ellenállását megtörni – vagy kevésbé voltak buzgók –, hogy megnyissák a helyi piacot a szabad és befolyásolatlan verseny előtt. A mindenhol virágzó «forradalmak» és «humanitárius» katonai beavatkozások söpörték el őket.

Azok, akik szintén ebbe az aljas privatizációs zsákmányszerzésbe ágyazódnak, de nem képesek «szabadon és lojálisan» egyetérteni a nagytőkével, ugyanezt a bánásmódot kell elszenvedjék.

 VUCIC új privatizációkat jelent be

A Vucic-kormánynak a «korrupció elleni harcban viselt ereje és bátorsága» az Európai Unió melletti hűségnyilatkozatokon nyugszik és a Haladó Pártnak az EU feltétlen támogatásán. Ezért van, hogy viszonzásként az Unió támogatja azt, amikor más illojális klánok, maffiózómágnások ellen próbál fellépni. Ezért jelentett be most Vucic új privatizációkat és a külföldi tőke előtti szélesebb piacnyitást.

És emiatt fog ez a kormány is megbukni, még a Miloševic-kormánynál is gyalázatosabb módon. Legkésőbb akkor fog megbukni, amikor az EPS, a szerb elektromos művek magánkézre adásába kezd, amikor Szerbia népei és dolgozói észreveszik, hogy ez a «nemzeti»  kormány csak a nemzetközi intézmények és nagytőke érdekeit szolgálja, de semmiképpen sem Szerbia népeit.

Mert az EPS privatizálása és az elektromos áram árának a világpiacihoz igazítása brutálisabb csapást jelent az életszínvonalra, mint bármelyik korábbi privatizáció, olyan széles és hatalmas ellenállást fog teremteni, mint amilyet még nem láttunk.

Ez az a csont, amelybe beletört a szerb kormányok foga az utóbbi egytucat esztendőben. Ennek a kormánynak is bele fog törni, akkor is, ha máris fogatlan. Ugyanez a csont vitte a szlovéniai dolgozókat is a tömeges rebellióba és megmozdulásokba, ebbe törött bele a foga a privatizációt támogató pártoknak és az Európai Uniónak Szlovéniában. Ezt a példát fogják követni hamarosan a többi volt jugoszláv köztársaságok, ideértve Szerbiát is.

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse