A minap az egyik kereskedelmi televízió adásában az állami költségvetésből Ócsán épülő, a bajba jutott devizahitelesek megsegítését célzó, nyolcvan lakásos lakótelepről láttam egy kisfilmet. Az ötlet megszületésétől fogva szkeptikus voltam ezzel a projekttel kapcsolatban, mert nem értettem, hogy azok a családok, akik a saját településükön, ahol kapcsolati hálóval, rokoni-baráti segítséggel, helyismerettel sem voltak képesek megbirkózni az anyagi nehézségükkel, miként fognak majd boldogulni egy teljesen idegen és lehetőségektől nem éppen hemzsegő környezetben. Amit azonban a műsor készítői a film végén feltártak, attól teljesen ledöbbentem.
A lakótelep több mint félmillió forint/m²
áron készült el, ami egyszerű számítással azt jelenti, hogy a nyolcvan családra
költött pénzből kb. 230 darab tízmilliós budai ingatlant tudott volna az állam
vásárolni, ami ugyanennyi, vagyis 230 család megsegítését jelenti. Ismétlem,
budai ingatlanokat vagy másképp mondva fővárosi lakásokat, annak minden
előnyével. Különösen, ami az elhelyezkedési lehetőségek közötti különbséget
illeti Ócsa és Budapest között.
Ha ezt
tovább akarnánk fokozni, akkor elég csak abba belegondolni, hogy egy nagyobb
vidéki nagyváros (Miskolc, Debrecen, Győr) esetében még alacsonyabb
ingatlanárakat is kihozhatunk, ami a megsegíthető családok számának
többszörösét is kiadhatja.
Komolyan, nincs egy
józanul gondolkodó ember az egész kancellárián, aki elgondolkodott volna ezen,
mielőtt több mint kétmilliárdot elköltöttek volna az adófizetők pénzéből?
(Csaba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.