Spanyolország
Európai Munkástanácskozás, Tarragona – 2013.
márc.15-16-17
“Le a trojka diktatúrájával!
A dolgozók, a nép jogaiért!”
Tarragona, a katalán és valamennyi
spanyol nép büszke arra, hogy az európai munkástanácskozás helyszínét adhatja.
Olyan munkástanácskozásét, amelyen 13 európai ország képviseletében több mint
200 munkásaktíva fogja megvitatni a szociális és dolgozói jogok ellen indított
kemény offenzíva körülményeit és akciókra, ellenállásra, harcra tesz
javaslatokat.
Nincs kétség, bennünket, európai
dolgozókat soha nem látott támadás ér a tőke intézményei, a trojka és cinkos
kormányai részéről, olyan támadás, amely a történelemben 100 évvel visszaveti a
társadalmat.
Kevesebb mint 4 év alatt
elvesztettük a harcban évszázadok alatt megszerzett jogainkat, olyanokat, mint
a munkát mindenkinek, a méltó munkát, az élet nyugodt befejezését biztosító
nyugdíjat, az elegendő és megérdemelt fizetést, az általános és minőségi
közegészségügyet, az oktatást mindenki számára, a nem csak a gazdagok számára
fenntartott egyetemeket, a beteségünk alatti járandóságainkat, stb. Erről szól
a ma.
A demokrácia abszurd válságában
élünk, az antidemokratikus intézmények paródiáját éljük, ezek diktálják
életünket, sorsunkat, a tőke és a hatalmasságok szolgálatában.
Olyan népek sorába tartozunk,
amelyeknek már nincs szuverenitásuk, olyan országokban, ahol a harcban és
áldozatok árán elért általános választójog perverz átalakuláson ment keresztül
és kormányaink többsége a tőkés diktatúra cinkosa.
Ez nem az európai nemzetek és
népek azon uniója, amit mi akarunk. Amit mi akarunk, az testvéri összefogás a
többség és nem egyesek érdekében; amit mi akarunk, az szabad és a népekkel
szolidáris unió a beavatkozás, a háborúk ellen (amelyeket «humanitárius»
ürüggyel hirdetnek); amit mi akarunk, az a szabad egyének alkotta valódi
demokratikus szövetség (ma az EU-ban millióknak nincsenek állampolgári jogaik);
amit mi akarunk, az a szuverén népekből álló unió, az egymással szolidáris
dolgozók szövetkezése és nem pedig – úgy, mint ma – a darab kenyérért egymással
szembeállítottak Uniója.
Kényszerítenek bennünket, hogy mi
határozzuk meg, ki legyen az, aki életfeltételeinket még alacsonyabbra
degradálja, hogy az autógyártást növelhessék és más országainkban élő
testvéreinket fosszák meg munkahelyüktől.
Meg kell vitatnunk mindezt. Létre
kell hoznunk Európa minden népe és nemzete ellenállása, a sokmilliói dolgozó
máris folyó harcának legoptimálisabb eszközeit.
Folyamatos harcunk nemzeti
keretekben folyik, nemzeti osztályszakszervezeteink vezetésével, míg a tőke
szervezetei a dolgozók és népek kizsákmányolására nagy hatásfokkal nemzetközi
keretekben működnek.
Ezen változtatni kell. Valódi
közös és összehangolt akciók kellenek minden európai nemzet szintjén. Ennek
hogyanját kell megbeszélnünk.
Meg kell határoznunk közös
céljainkat. A dolgozók, a fiatalok az utcákon követelik a munkajogokat érintő
reformok, a kiigazítási programok, a nyugdíjrendszer átalakítása, a trojka
által diktált megszorítások visszavonását. Ezen követelések körül vannak azok a
célok, amelyek lehetővé teszik szervezeteink koordinált akcióit.
Ha – mint kikerülhetetlent –
elfogadjuk a kiigazítási, konvergencia, stb. programokat, megelégszünk azzal,
hogy elég azokat meglágyítani, «szociálisan elfogadhatóvá tenni», a «deficit-
és adósságcsökkentés» határidejét kitolni, akkor közös akcióknak nincs értelme.
Ez a vitát kell megnyitni.
Jordi Salvador Duch
Olaszország
Egy héttel a törvényhozói választások után nincs
ember, aki megmondanná, mi lesz a válság «megoldása»
Tehát nem tudni, hogy a pártok és
a köztársasági elnök hogyan próbálkoznak majd a választásokkal még súlyosbodott
politikai válság megoldásával.
Az biztos, hogy a politikusok
ilyen vagy olyan formában, de rendelkezésre állnak egy olyan kormány
felállításához, amely a pénzügyi piacok igényeit akarja kielégíteni.
A szavazás után a köztársasági
elnök azonnal Németországba sietett, hogy átadja a következő üzetenet: «Olaszország helyzete nem könnyű, de
egyvalami biztos: kötelezettségünket be fogjuk tartani.» Milyen
«kötelezettséget»? Amit a GPUSKK (a legújabb európai szerződés) szigorítási
programként előír: évenként 50 milliárd eurós megnyirbálást 20 éven át!
A megvalósítás nem lesz egyszerű,
az biztos. Pier Luigi Bersani, a Demokrata Párt vezetője azonnal javasolta az
«Ötcsillagos Mozgalomnak», hogy támogassaa a PD-t. Beppe Grillo, a mozgalom
vezetője, aki a politikai demokrácia és a dolgozói önvédelmi szerveződéseinek
szabályait felrúgná, látszólag
elutasította.
De többször is megerősítette: «közvetlenül nem támogatjuk a kormányt, de
minden törvényt megszavazunk, amely kompatibilis programunkkal». Hogy mit
jelent ez? Grillo és a mozgalom másik «guruja», Gianroberto Casaleggio (egy
digitális konzultációs cég tulajdonosa) pontosították ezt a «programot». A
képviselők számának csökkentése, a «stabilitást» elősegítő új választási
törvény, a korrupció elleni küzdelem, a tartományok és az ötezres lakosság
alatti önkormányzatok megszüntetése – ami több tízezer munkahelyet likvidálna a
közszolgáltatásban. S végül a legfontosabb: programja az adósság csökkentését
tartalmazza a «pazarlás megszüntetésével». Ez pedig nem több és nem kevesebb,
mint a közkiadások csökkentése… és «nem
akarjuk az eurózónát elhagyni.»
Egyik oldalról tehát Grillo
tudatta, hogy a látszat ellenére a trojka diktátumai támogatásában
rendelkezésre áll. Másik részről pedig Berlusconi bocsátott ki egy «felelősségi javaslatot» a nemzeti
egységkormány felállítására, merthogy «a
piacok nem várhatnak».
Ebben a kontextusban láttak
napvilágot az első szakszervezeti álláspontok. Susanna Camusso, a CGIL
főtitkára számára egy Bersani-Berlusconi kormány elfogadhatatlan. Ami
előnyösebb lenne, az a Bersani-Grillo társulás, vagyis a PD együttműködése egy
többszörösen szakszervezetellenes társasággal! Ami a CISL-t illeti: egy «új
Montit» kell találni, hogy nemzeti egységkormány jöhessen létre!
De hogy’ érkeztünk idáig?
Induljunk ki 2006-tól…
Hogyan
lehetséges a szakszervezeti vezetés hallgatása, vagy ilyesfajta álláspontja?
2006-ban a
Refondation communiste (a Sinistra Critica-val) és az Olasz Kommunisták
Pártjával (PdCI) 3,9 millió szavaztot kapott. De mégis úgy döntöttek, hogy
Prodi kormányát támogatják, amely megszavaztatta a kölcsönöket az afganisztáni
háborúra, a szigorításokat, privatizációkat, az országos szerződések, a
nyugdíjak obligón kívülre helyezését,
stb. Tehát az Európai Unió diktálta egész politikát, az eurót támogatták
miniszterükkel, kamarai elnökükkel!
Így döntöttek,
elárulva azok reményeit, akik az iskolai ellenreform, a munkaerőpiaci és
nyugdíj ellenreform, stb. visszavonására szavaztak. 3,9 millió szavazatot
kaptak 2006-ben… és 2008-ban be sem kerültek a parlamentbe!
2013-ban a Refondation communiste és a PdCI az
Ingroia-koalícióban mutatkozik be. Programjában a koalíció jelzi, hogy meg
kell «reformálni
az Európai Uniót … és a vállalkozók számára biztosítani kell projektjeik
megvalósulását anélkül, hogy az adók és a bürokrácia agyonnyomnák őket».
Röviden, a programnak semmi köze nincs a dolgozók érdekeihez. Az eredmény: 1,8
millióval kevesebb szavazat, és a koalíció pártjai ismét a parlamenten kívül
találták magukat.
A mai helyzetben
egyetlen párt sem tud kiutat mutatni a dolgozók számára és ez annak eredménye,
hogy nincs olyan párt, amely hajlandó szakítani az EU-val valóban független
álláspont hiányában. Ez viszont ismét felveti az olasz munkásosztály független
politikai képviseletének kérdését.
Erról szól a
vita, ami a «bizottság egy dolgozói független párt létrehozásáért» kereteiben
zajlik (alapítva 2009-ben a Tribuna Libera körülötti aktivisták
által, mely a helyhatósági választásokon is listát állított).
LV
Algéria
Az algériai UGTA szakszervezeti tömörülés és a PT
(Dolgozók Pártja) levele
A megszálló háborúk a beavatkozás ellen, a nemzetek
integritása és szuverenitása védelmében
Barátaink!
2011. dec. 10-11-12-én Algírban
sürgősségi konferenciát tartva összeültünk. Megvitattuk a NATO líbiai
intervenciója nyomán felmerült kérdéseket, annak jelentését és hatását a
Szahel-övezetben, amely puskaporos hordóvá változott annak nyomán, hogy
Líbiából érkező fegyverek a terrorizmust táplálják.
A vita lehetővé tette, hogy a
nemzeteket fenyegető veszély nagyságát, a dolgozókat az egész kontinensen
fenyegető offenzíva btutalitását felmérjük és bizottságot hoztunk létre azért,
hogy együtt cselekedjünk.
Egy évvel később, a Maliban
történt francia intervenció után, jan. 17-én terrorista támadás érte Algériát a
Tiguentourine gázfeltáró megtámadásával. A térséget érő kockázat konkrét formát
öltött.
Ez az egy esemény is világosan
kimutatja, hogy a régió minden nemzete veszélyeztetett a háború kiszélesedése,
törzsi diszlokációja és a terrorizmus
által – miközben Franciországban és az összes, a katonai intervenciót
támogató országban, kezdve az USA-val, a háborús költségvetés robbanásra kész a
szociális költségek lefaragásával és akadályok állításával a gazdasági fejlődés
elé.
Ezért szeretnénk a lehető
legrövidebb időn belül ismét összehívni egy konferenciát Algírban.
Nemzetközi riposzt szervezését
javasoljuk a genfi Nemzetközi Munkaügyi Konferenciával egyidőben, 2013
júniusában, szövetkezve a nemzeti szuverenitáshoz, a nemzeti integritáshoz
ragaszkodó szakszervezetekkel és pártokkal, amelyek a belső ügyekbe való
beavatkozással szemben állnak és valódi szakszervezeti szolidaritást fejeznek
ki.
Máris közölhetjük, hogy a
Nemzetközi Egyetértés támogatja kezdeményezésünket, és több afrikai szervezet
is nyilatkozott a mali katonai beavatkozás ellen.
Abdelmadjid Sidi Saïd
az UGTA főtitkára
Louisa
Hanoune
a Parti des
travailleurs főtitkára
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des
peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48
01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie
Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) -
Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18,
allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.