16 ezer döglött disznót fogtak ki a a Huangpu folyóból, mely Sanghaj egynegyedét és 23 millió embert lát el vízzel; valamivel később Szecsuán tartományban egy folyóvízben ezer döglött kacsát – hivatalosan a víz jó minőségű maradt, ahogy Sanghajban is. Nehéz elhinni.
A hivatalos jelentések alapján a folyóvizek több mint 90 %-a szennyezett, fele emberi fogyasztásra alkalmatlan, annyi műtrágyát és növényvédőszert, üzemi nehézfémet engednek bele, sőt a tavakba és patakokba szennyvizet is tisztítatlanul. A földek szennyezettsége még rosszabb. A levegőről meg ne is beszéljünk! A specialisták jegyzik is, hogy erősen megemelkedett a szennyezettséghez köthető rákbetegségek, a veleszületett deformációk és idegbetegségek aránya.
Dura lex sed lex, a piactörvények alkalmazása a versenyszektorban: a bébitáp proteintartalmának megemelésére a vállalatok egy adag melamint adtak hozzá. A csecsemők belehaltak, vagy egész életükben veseelégtelenségben fognak szenvedni.
Öt évvel a botrány után egy vállalat pedig lejárt szavatosságú tejport kevert (a dobozon lecserélte a dátumot) és bébik számára árusította. Jövedelmező! A kínai nemzeti tévé, a La CCTV, amely felfedte a dolgot, jelezte, hogy az ország keleti felében, Suzhouban 25 tonnát koboztak el. A szállító, a svájci Hero azt nyilatkozta, hogy «semmilyen problémát nem fedezett fel a kínai piacon, ami a minőséget, vagy a termékbiztonságot illeti». Sokat hallott refrén…
Csalódás. Sok elemző szerint csak Kína tudná a Föld gazdasági aktivitását fellendíteni. Sajnos, a 2013-as év első negyedévének hivatalos számai lehűtik kissé ezeket a jóembereket: az ország jelenleg a lassítás periódusában van az ipari termékek és a kiskereskedelem kategóriákban, vagyis a lakossági fogyasztásban is. «Ezek az adatok megkérdőjelezik azt a forgatókönyvet, amelyben 2012 vége óra annyi megfigyelő hitt.», írja a «Le Monde» (ápr. 15.). A kínai vezetők új csapatának «az előrelátottnál korábban kell bizonyítani a gazdaság mélységeire vonatkozó reformszándékát». Hát itt vagyunk!
Li Keqiang minisztelnök ezer újságíró előtt jelentette ki márciusban: «Azt mondják, hogy a reformok útján haladva ismeretlen földre lépünk. Bizonyos. Nyilvánvalóan régóta húzódó problémákat is meg kell oldanunk. Ez sérthet bizonyos egyedi érdekeket. De még ha a víz mély is, bele kell merülnünk, nincs választásunk.»
A «piac», Li álma. Az «egyedi érdekek» Li Keqiang nyelvezetében az állami vállalatokat jelentik és azok vezetésének helyzetét, de főként azon munkásokat, akiknek a magánszektorban szokásosnál magasabb a bére, nyugdíjuk van, orvosi ellátásuk, majdnem ingyenes lakásuk, stb. Emlékeztetnünk kell a Világbank és a kínai kormánybizottság közös «Kína 2030» jelentésére, amely arra szólít, véget kell vetni az állami vállalatok monopolszerepének.
Foxconn-féle vállalatok sokmillió kizsákmányolható és szakszervezettel meg nem védett munkással – minden bizonnyal erről álmodik Li Keqiang. Azért, hogy biztosítsa ezt a kizsákmányolást és stabilitást, meg kellett szavaztatni a Nép Gyűlésben a 95 milliárd eurós közbiztonsági költségvetést (rendőrség, igazságszolgáltatás, börtönök) – ami 3 milliárddal több a katonai költségvetésnél is!
Igen, de… a válság révén vannak gondok. A Kínai Bank egy volt vezetője vélekedése szerint a helyi kormányok 1300 milliárd euróra becsült adóssága a bankrendszer összeomlásához is vezethet; a korrupció áthatja az egész gazdaságot az új number one, Xi Jinping kérkedése ellenére; az ingatlanbuborék állandóan kipukkanással fenyeget; az infláció egyre erősödik; sőt, az urbanizáció is veszélyes földindulást okozhat… «A társadalmi instabilitás faktorává válhat, ha az urbanizácó azzal jár, hogy a parasztságot megfosztják földjeitől és a megművelhető terület csökken», hangsúlyozta Chen Xiwen, a vidék-reformcsoport elnöke (Question Chine, ápr. 9.). Egy kutató fel is teszi a kérdést: «és ha a következő kulturális forradalom tömegbázisa a 200 milliónyi migráns lesz?».
Hongkongi dokkersztrájk. A dolgozók olyan bérben reménykednek, amely lehetővé teszi, hogy megéljenek családjukkal. A Foxconn-nál pl. ez túlórázás nélkül lehetetlen. Honkong kikötői alvállalkozói azonban kevesebbet fizetnek a kikötői munkásoknak, mint évtizedekkel ezelőtt, a munkavégzés körülményei azonban pokoliak és veszélyesek. Számít-e egy kicsit is? Itt a sztrájkok ritkák, de most 500 dokkmunkás már március végétől leállt a munkával. Soha nem látott szolidaritási mozgalom született, állampolgárok, diákok, tehetrautósofőrök, nehézgépkezelők, a nemzetközi szállítási szakszervezet föderációja, stb. áll ki mellettük.
Ismét felmerül a kérdés: ki képviseli a dolgozókat? Ki beszélhet nevükben? Maguk a sztrájkoló munkások vagy szakszervezetük? A munkaügyi minisztérium és a munkáltatók csak a dokkerek által el nem ismert szakszervezettel akarnak tárgyalni.
Egy társadalomtudományi egyetemi tanár azt mondja: «Ha a kormány megoldást akar, elég, ha a sztrájkolókkal tárgyal, akiket a Hong Kong Confederation of Trade Unions (HKCTU) képvisel» («South China Morning Post», ápr.10.).
«A dolgozók jobb szakszervezetet akarnak» (2.rész)
A «China Labour Bulletin» márc. 22-i számában közölt nézőpont második része a közelmúlt sztrájkjainak fejlődését vizsgálja és a hivatalos szakszervezet, az ACFTU, valamint a munkásság kapcsolatát. Miután bemutatta, hogyan próbálkoznak a dolgozók saját maguk képviseletének megválasztásával, ebben a részben azt írja le, hogyan kerülik el egymást. Néhány javaslatot is tesz a nemzetközi szakszervezeti vezetés felé.
A nanhai Honda autóüzemében, ahol több kivételes sztrájk is zajott [pl. 2010 május-júniusában Foshanban], a közelmúltban felvett 100 munkás ismét sztrájkba lépett márc. 18-án azon bérszerződés ellen, mely számukra csak 10,2%-os béremelést biztosít más munkások 19,8%-ával szemben. Másnapra a vezetés, hogy felvegyék a munkát, módosította javaslatát 14,4%-ra.
Annak ellenére, hogy az üzemi szakszervezeti bizalmik kritikával illették a dolgozók munkabeszüntetését, a helyi szakszervezet egyik felelőse azt mondta, a leállás előrevitte a tárgyalásokat, hasznosan kiegészítette a már létező kollektív tárgyalások rendszerét.
Két hónappal később a Yanlian Industrie (Shaanxiban egy állami olajvállalat) közel 600, ügynökség által kiközvetített dolgozója nyílt levelet küldött a Xian tartománybeli hivatalos szakszervezetnek, ebben deklarálva, hogy sztrájkba lépnek jan. 17-21. között, ha az igazgatóság nem hajlandó tárgyalni «egyenlő munkáért egyenlő bért» követelésükről.
A tartományi szakszervezeti konföderáció egy hónapig támogatta őket, amikor az igazgatóság a státuszuk megváltoztatásával próbálkozott [a munkaközvetítő alkalmazottaivá, s nem a vállalatéivá akarta tenni őket - a szerk.], mivel ez rögtön meg is szüntette volna állami vállalati társadalombiztosításukat. Később a hivatalos szakszervezet körültekintőbbé vált az «egyenlő munkáért egyenlő bért» követelők támogatását illetően. A vállalati titkár például azt nyilatkozta, hogy «a szakszervezetnek a dolgozók érdekeit a lehető legjobban kell képviselnie. De még ha a kormánypolitikával meg is egyezik az «egyenlő bért egyenlő munkáért» elv, azt még igen nehéz érvényesíteni.»
A kínai reformpolitika teljes folyamata során a munkásmozgalom és a szakszervezet más és más utat járt be – gyakorlatilag sosem találkozva. Ma, amikor a munkás egyre inkább aktív, lehetséges, hogy a két út elkezdjen összetartani. De ahhoz, hogy a konvergencia valóban gyümölcsözzön, a szakszervezetnek is, a dolgozóknak is új gyakorlati kompetenciák kifejlesztésére van szükségük.
A szakszervezet tett néhány lépést a jó irányba, de még sokat kell tanulnia, hogy olan hatékony szervezetet működtessen, amely valóban a dolgozókat képviseli. De ha egyszer a szakszervezet meg tudja csinálni, akkor elnyeri a dolgozók bizalmát, akik pedig ezzel megtanulják magukat jobban szervezni és tárgyalásokat folytatni.
Teljes mértékben nyilvánvaló annak a szüksége – és az alkalom is adott –, hogy a nemzetközi munkásmozgalom is kivegye részét ebből a munkából Kínában. A nemzetközi szövetségek információcserével, gyakorlati segítséggel, képzéssel tudnák segíteni a kínai dolgozókat és szakszervezeti felelősöket, hogy azok felmérhessék, milyen is a valódi szakszervezeti munka, hogy hatékonyan együtt tudjanak működni a jövöben.
Hongkongi dokkersztrájk
A Hongkongi kikötő több mint 400 munkása márc. 28-án sztrájkba lépett 17-24 %-os béremelésért. Bérük bizonyos esetében 15 éve változatlan, ami azt jelenti, hogy kevesebb, mint 1995-ben (mivel 2003-ban mindenki fizetését lecsökkentették). A kikötői munkáltatók azt állítják, az 1,25 €-ós órabéremelés aberráció!
A tárgyalások ápr. 10-én kezdődtek – kétheti munkabeszüntetés után! Eredménytelenül. Másnap újra kezdték, de a munkáltatók leálltak az 5 %-os javaslatnál. «Ezt már a sztrájk előtt is felajánlották … », tört ki az egyik küldött. A dokkerek csak úgy tudták tartani magukat, hogy a független szakszervezeti föderáció, a HKCTU két hét alatt összegyűjtött számukra 500 000 €-t.
A munkaügyi minisztérium és a kikötöi igazgatás a (világ nyolcadik legnagyobb vagyonával rendelkező) öreg milliárdos, a kikötőt 70%-ban birtokló Li Ka-shing nevében azokkal a szakszervezetekkel akart tárgyalni, amelyek nem is támogatták a sztrájkot, pl. a HKFTU-val. A «The Standard» (ápr. 9.) jelzi: «A dokkerek panaszkodnak. Nem értik, hogy a miniszter miért az őket nem képviselő és nevükben nem beszélő szakszervezeteket hívta.»
Minden megfelelő arra, hogy a sztrájkolókat térdre kényszerítsék: azzal fenyegetnek, hogy átirányítják a szállitást Shenzhenbe, a hongkongi legfelsőbb bíróság a sztrájkőrség létszámát max. 80 főben szabta meg, a többieket lock-outolta, a munkáltatók azt regélik, az aktivitás visszállt a normális kerékvágásba, mások 500 €-val akarják lekenyerezni a sztrájktörőket, nemsztrájkolókat, stb.
Ápr. 16-án újrakezdődnek a tárgyalások a HKCTU részvételével, de olyan szakszervezetekkel is, amelyeket nem ismernek el a munkabeszüntetők. Tudnak-e majd a dolgozók nevében beszélni tudva tudván, hogy az egyik szakszervezeti vezető maga is tulajdonosa egyik kikötői alvállalkozásnak? A legutóbbi 7%-os munkáltatói béremelés ajánlata olyan dühbe gurította a munkásokat, hogy menetelni kezdtek a vén milliárdos Li Ka-shing irodái felé …
A «China labour Bulletin» emlékeztet, hogy 300 építődarus 2007 áprilisában Shenzenben sztrájkolt – nem messze Hongkongtól, de mégis a Kínai Népköztársaságban –, saját szakszervezetet hozott létre a bérek és munkakörülmények kollektív tárgyalásaihoz. A cikk az egyetlen utat javasolja az igazgatóságnak: leülni és tárgyalni.
Video a dokkerek sztrájkjáról (kínaiul, angol feliratozással): https://www.youtube.com/watch?v=fx-lCMZNZq0
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Foxconn. A Foxconn dolgozóinak ezrei Fushanban (Guangdong tartomány) szintén beszüntették a munkát. Az elbocsátásások ellen, mivel a cég termelését át akarja vinni Yangtaiba (Shandong tartomány), ahol a bérek alacsonyabbak. Jelenleg 5000 munkás érintett. A kínai nemzeti rádió szerint a megrendelések csökkentek az év elején, kővetkezésképpen a túlórák is. «Nem marad sok minden a szakmunkás 2000 yüanjából [240€], ha az étkezés, a lakhatás és a társadalmi terhek kifizetését levonjuk», jegyezte meg egy kommentátor.
Vége a «kiskereskedelemnek»? Május elsejétől a Felszabadító Hadsereg járműveinek rendszámtábláit lecserélik a hivatalos sajtó szerint, véget vetve ekként a jól fizető rendszámtábla-kereskedésnek. Elvileg tehát nem láthatunk többet ilyent egy városi Porschén, Jaguáron vagy Bentley-n, ahogy átszáguld az összes piroson, merthogy megteheti, a hadsereg rendszámtábláját viseli…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.