Egy közmunkás lázadása

(Index)

 

 

Musa István a borsodi Vajdácskán él, a rendszerváltás óta közmunkásként dolgozik. 2012 nyarán egy útépítésen dolgozott, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. munkásaként. A közmunkások a legnagyobb hőségben vizet csak reggel kaptak, ami rövid idő alatt felforrósodott. A szabadságáról nem dönthetett, és azt állítja, nem engedték el orvosi vizsgálatra sem. Musa István a Nemzeti és Etnikai Kisebbségvédő Iroda segítségével alkotmányjogi panaszt nyújtott be, ami most van az Alkotmánybíróság előtt.

„Hőségriadó volt, öt kilométerre minden településtől egy útépítésen dolgoztunk, árkot ástunk, kaszáltunk, szedtük a szemetet reggel héttől nyolc órában. Árnyékban 31 fok volt, de öten együtt kaptunk egy tízliteres kannában vizet egész napra. Bárhová tettük a kannát, tízre tűzforró volt benne a víz” – mondja az ötvenéves Musa István, aki lakóhelyén, a borsodi Vajdácskán a polgármesteri hivatal közmunkása. Az a feladata, hogy a hivatal tulajdonában lévő földre vigyázzon és elkergesse a madarakat a borsóveteményről.

…a helyi termelőszövetkezetben dolgozott gépkocsi-rakodóként és mezőgazdasági munkásként. Aztán amikor a rendszerváltással megszűnt a téesz, nem tudott többé elhelyezkedni. Azóta közmunkákból él. 2011 előtt csak idény jelleggel, egy-két hónapra adódott munka, azóta, elsősorban a START közmunkaprogramnak köszönhetően, fél-egyéves szerződéseket kötnek vele.

Forróságban forró vizet

2012. június 9.-től októberig, közel fél éven keresztül még a Magyar Közút Nonprofit Zrt. sátoraljaújhelyi kirendeltségénél útépítésen dolgozott közmunkában. 2012 augusztusában szóban és írásban is sérelmezte munkaadójánál, hogy nem engedték el műtétjét megelőző orvosi vizsgálatra, valamint, hogy a forróságban csak reggel kapott friss vizet. Munkaadója egy emailben válaszolt neki, és azt írta, hogy „a védőital ellátás érdekében az évben minden brigád számára vizes kannákat illetve poharakat biztosítunk, a kannák töltéséről saját maguknak gondoskodnak a brigádok. Az éves szabadság a 2012. július 1-től a közfoglalkoztatásban dolgozó munkavállalóknak egységesen 20 nap/év, amelyek kiadásáról teljes egészében a munkáltató rendelkezik, és a társaság gazdasági érdekeinek szem előtt tartásával adja ki!”

Musa István azt mondja, ha akarták se tudták volna újratölteni a kannájukat, mert öt kilométerre voltak a településektől, és nem hagyhatták el az útépítés helyszínét. Hat gyereke van, egyikük általános iskolai ballagására, és kisműtéte előtti orvosi vizsgálatra sem engedték el a munkából.

A közfoglalkoztatási törvény értelmében ugyanis a közmunkás szabadságáról egyáltalán nem rendelkezhet, szemben a piaci munkavállalóval, aki a munka törvénykönyve értelmében sokkal szabadabb: például szabadságának egy részét kérésének megfelelő időben veheti ki, és gyermekei és életkora alapján folyamatosan növekszik éves szabadságának ideje. Ha Musa István nem közmunkás, hanem piaci alkalmazott lenne, akkor életkora és gyermekei száma alapján évente 37 nap szabadság illetné meg.

Alaptörvény-ellenes

Dr. Ammann Zsuzsával, a Nemzeti Etnikai és Kisebbségvédő Iroda ügyvédjével közösen Musa István alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amely jelenleg az Alkotmánybíróság előtt áll. A panaszhoz a Közút emailjét is csatolták.

Musa István és ügyvédje a panaszban azt írja, a korábbi Alkotmánnyal és a jelenlegi Alaptörvénnyel is ellenkezőnek tartják azt a kiszolgáltatott helyzetet, hogy a közfoglalkoztatottat csak 20 nap szabadság illeti meg, illetve hogy semmilyen módon nem rendelkezhet szabadságával.

Magyarország Alaptörvénye kiemelt jelentőséget tulajdonít a munkán alapuló közösségnek, társadalomnak. A szövege szerint Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek megkülönböztetés nélkül biztosítja, és úgy fogalmaz, hogy „minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz".

Musa István a panaszban azt írja, hogy közmunkásként „a közfoglalkoztatási törvény nem engedi ránk alkalmazni az Mt. szabadság kiadására vonatkozó szabályait, ami azt jelenti, hogy a törvény által „kapott” évi 20 nap szabadságunk kiadásáról teljes egészében a munkáltatónk rendelkezik, és azt kizárólag a cég/önkormányzat/társaság gazdasági érdekeinek megfelelő időben és részletekben adja ki.

Sérelmezem, hogy közmunkásként hátrányos megkülönbözetésben részesülök a többi munkavállalóval szemben, pedig heti 40 órában, ugyanolyan keményen és hasznosan dolgozom, mint ők. A feleségemmel több gyermeket is nevelünk, és méltányolhatónak tartom azon igényemet, hogy a munkám rendes elvégzése mellett szeretnék ott lenni például a ballagásukon, esküvőjükön”.

A panaszos a jogszabályi környezetet tartja alkotmányellenesnek, azt szeretné elérni, hogy az Alkotmánybíróság a közfoglalkoztatási törvényben semmisítse meg a szabadságokra vonatkozó jogszabályait (2011. évi CVI. törvény 2. § (4a.) bekezdését és a 2. § (5) bekezdés aj. pontját).

A panaszt 2012 novemberében nyújtották be az Alkotmánybíróságnak, várják az eredményt.