Május elsején, a dolgozók nemzetközi napján a honkongi
dokkereket kell köszöntenünk, akik UHKD szakszervezetükkel (a HKCTU
tömörülés tagja) több mint
négy hete sztrájkolnak elemi követeléseikért, de a kikötői munkáltatók az órák
hosszat tartó tárgyalásokon sem javasolnak semmi érdemlegeset. Az egyik sztrájkolónak
ki kellett költöznie Honkongból, mert nem képes megélni ott: «A bérünk soha nem éri utol az inflációt». Ezért
akar a szakszervezet «kétszámjegyű» emelést.
A kikötői munkások
nem hagyják magukat megfélemlíteni sem a munkáltatók, sem a hatóságok által. Pedig
fékezetlen médiakampány irányul ellenük és személyesen támadják a szakszervezeti
főtitkárt, Lee Cheukyant is.
«Tárgyalást!» A dokkerek
szakszervezete a kikötő többségi tulajdonosa, a kínai milliárdos, Li Kashing cégéhez,
a HIT-hez fordult: «Hagyjátok abba a forró
kása kerülgetését és tárgyaljatok velünk! A dolgozók 26 napja folytatják
küzdelmüket. Nagyon jól tudjuk, hogy nem néhány száz vagy ezer dokkmunkásról
van itt szó, hanem Hongkong összes lakosáról. Igazságot akarunk, a javak méltányosabb
elosztását a Honkong gazdaságát több mint egy évtizede monopolizáló céggel
szemben!»
Korrupcióellenes harc. Xi Jinping, miután a Kommunista Párt
vezetését és a népköztársasági elnöki posztot átvette, nagy garral harangozta
be, de a korrupcióellenes harc egyre inkább médiakampányra kezd hasonlítani. Áprilisban
egy weznhoui ipari befektetési igazgató korrupció miatti előzetes letartóztatása
során elhunyt («China Daily», ápr. 9.); Liu Zhijun volt vasútminiszter dossziéját
átadták az ügyészségnek többek között 120 millió euró sikkasztása vádjával
(de a propagandairoda arra utasított, hogy «nem
kell Liu 18 szeretőjével foglalkozni»); a FAW száznál több igazgatóját pedig
arról az 1,26 milliárd eurónyi hiányról faggatták, amely az állami gépkocsigyártó
csoport kasszáját érinti. Xi Jinping tehát inkább a «legyekkel» foglalkozik,
mint a «tigrisekkel», a kis korruptokkal, nem a nagyokkal, hogyan is lehetne másképp?
Azt is meg
kell jegyezni, hogy már senki nem beszél Bo Xilairól, a KP
egyik vezetőjéről, akit sokan a csúcsokon láttak – egy évvel ezelőtti letartóztatásáig.
Őt is «masszív» korrupcióval, a hatalommal való visszaéléssel vádolták, és
lehet, hogy feleségének, Gu
Kailainak fedezésével is (aki egy brit üzletember megölt). Sok megfigyelő azt
gondolja, hogy elutasította az «együttműködést» a párttal és a bírákkal. Pedig ahogy
az idő múlik, az eljárás egyre komplikáltabb …
A politikai válság elfedése? Pontosan akkor tartóztatták le Bo Xilait,
amikor a volt miniszterelnök, Wen Jiabao bejelentette az állami vállalatokat
érintő «reformintézkedéseit» és a kínai magántőke valamint a külföldi tőke számára
e szektor átadását. Bot úgy mutatták be, mint a dolgozókhoz közelálló újmaoistát,
a «reformok» pedig a Világbanktól és a jelenlegi miniszterelnöktől, Li Keqiangtól
származnak.
A «The Financial Times» üzleti
napilap (ápr. 15.) ezt írja idézve a
sanghaji China
Europe International Business School aligazgatóját: «Egyik
részről számítunk a kormányintézmények hivatalos személyeire a reform megvalósításában;
másrészről pedig éppen ők azok, akik ennek legfőbb akadályai.» Akkor? «Li miniszterelnök azt mondta, hogy ugyan nagy
előnyök származnának a reformokból, de könnyebb mondani, mint megcsinálni … »
Nehéz a dolgozók számára. 7,7 %-os gazdasági fejlődéssel nem lehet
kudarcról szólni, de ha az első negyedév hivatalos számainak hiszünk, az ipar
lassulása 2010 márciusa óta tisztán látható, eképpen pedig a városi lakosság
jövedelmének, tehát a fogyasztás csökkenése is evidens. A beruházások teszik a
fejlődést, holott a kormány elsőbbsége a háztartások fogyasztásának növekedése
lenne.
Egész szektorok kerültek recesszióba a
világgazdaság válsága miatt, mint például a hajógyártás vagy az acélipar. Vajon
az állami vállalatok megőrizhetik munkásaikat ad vitam aeternam? A Foxconn és a magánszektor már utcára rakta
volna őket, az biztos… Nem is lehet csodálkozni, hogy a hivatalos «China
Review News» szerint (ápr. 23.) a nép nem néz bizalommal a jövőbe. Összefoglalva:
a hatóságok egyre gazdagabbak, de a nép szegényedik, az ingatlanárak túl gyorsan
emelkednek, a jövedelmek közti különbségek gigantikusak, a korrupció mindenüvé
beágyazta magát, a környezetszennyezés elviselhetetlen…
Hongkong, négyhetes dokkersztrájk
Összefoglalóul: a sztrájk harmadik hete után több mint 200 sztrájkoló
elhagyta a kikötőt és éjjel-nappalra az üzleti negyedben rendezkedett be, hogy
a kikötő legfőbb tulajdonosát, a milliárdos Li Kashingot rávegye a megszólalásra
és a tárgyalásokon való részvételre. A Global,
a kikötő egyik működtetője jelezte, nem bírna elviselni 20 %-os béremelést, jún.
30-én beszüntetné működését 170 munkahelyet megszüntetve.
Ápr. 26-án 3 ezer személy tüntetett
a kormányrezidencia felé vonulva. A május elseji tárgyalások reményt keltettek,
de hétórás vita után nyilvánvaló a zsákutca. Másnapra újabbakat tűztek ki (következő
levelünkben visszatérünk rá).
Az UHDK szakszervezet Li Kashinghez
(részlet)
Igen, béremelést követelünk, és csak a 18 éves kizsákmányolás és az
emelkedő infláció kompenzációjaként. A sztrájkolók főleg dokkmunkások és
darusok. 1995-ben egy dokkmunkás 1456 HK$-t keresett [188 €] egy 24 órás
munkanapon. Ma, 2013-ben 1315 HK$-t [170€] keres ugyanazért a munkáért. Az
infláció ezen 18 éve alatt 28,5%, a dolgozói reálbérek csökkenése tehát 29,7%; a
béremelés 20%-os követelése még ezt sem fedi le. A túlélésért, családjuk etetéséért
harcoló sztrájkoló dokkmunkások az igazságért, a méltóságért küzdenek, ehhez
joguk van. A kikötői munkáltatók kommünikében azt állítják, hogy ezek a bérek
megfelelnek az 1997-nek, de szándékosan nem említik az 1995 és 2013 közötti
bércsökkentéseket.
A HIT [a kikötő többségi
tulajdonosa, Li Kashing cége] azt állítja, hogy a dokkerek fizetése
magasabb, mint a hongkongi átlag (12000 HK$, vagyis 1546 €), de azt
elfelejti mondani, hogy a munkaidő a városban csak heti 45 óra, és a
legalacsonyabb órabérek 61,50 HK$ [8€] is 9,75%-kal magasabbak, mint a
mieink. Ezek alapján tessék megítélni a HIT-et.
A darusokat
illetően a szakszervezet egyetlen kérése, hogy ugyanazért a munkáért ugyanaz a
bér illesse meg őket. A kikötői darus az alvállalkozó által alkalmazott darus
bérének dupláját keresi, van ideje ebédelni, megpihenni – miért nincsenek elemi
jogai sem az alvállalkozóknál dolgozóknak?
(…) A HIT és
a többi munkáltató azt állítja, hogy a
dolgozók maguk választották a 24 órás munkaidőt. A realitástól messze áll, csak
akkor választják ezt, amikor 36, 48 vagy 72 órára akarják őket befogni. Már
8-as erejű szélnél [70 - 120 km/h] is
életüket kockáztatják, amikor biztonsági intézkedések nélkül kilencemeletes hajók
mellé kell emelkedniük.
(…) A Hutchison
Whampoa [Li Kashing cége] haszna
szüntelenül emelkedik. 1996-ban az kikötő adózás előtti bevétele 4,6 milliárd
hongkongi dollár (0,6 milliárd euró); 2012-ben 7,8 milliárd
(1 milliárd euró). A cégvezető Canning Fok fizetése pl. többször is
emelkedett 20%-kal, mai jövedelme évi 100 millió
(13 millió euró) – és ő nyugtalankodik legjobban, hogy a munkások
béremelése a céget térdre kényszeríti. (…)
A sztrájkolók
mondták («All on the Same Ocean», ápr. 29.)
Hongkongban lakom, két gyerekem van. 18 éve dolgozom a kikötőben, ellenőr
vagyok. 1995-ben huszonnégy órás munkanapra 1456 HK$-t [188€] kaptam. A vállalatok
a béreket letörték az ázsiai válság idején, akkor csak 1060 HK$-t [137€]
kerestem. Ma pedig 1315 HK$-t
[170€]. Az időjárástól függetlenül mindig dolgozni kell, szélben, amely mindent
letép az emberről, zuhogó esőben vagy égető napon, egész nap kipufogógázban.
Csapatban dolgozunk 24 órás, néha 48 órás beosztásban. Nem szabad
elhagyni a kikötőt, itt töltjük a pihenőidőt is, sokan a lépcsőkre feküdve,
mert a pihenőboxok nem tudnak 100 embert befogadni. A darusoknak fent kell
maradniuk kabinjukban enni és pihenni is. Ugyanitt végzik szükségüket.
Azelőtt többen voltunk egy-egy csapatban, kilencen, ma csak hatan. Akkor
15-16 konténert csináltunk meg óránként, ma 25-öt kell. Nehéz. Az ausztrálok
idejöttek megnézni és azt mondták, úgy tartanak bennünket, mint az állatokat.
Nem én, ők mondták…
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Öngyilkosság
a Foxconn-nál. Ápr. 24-én egy fiatal munkás ugrott a mélybe Zhengzhouban (Henan
tartomány fővárosa), három nappal később egy munkáslány ugyanebben az üzemben a
12. emeletről. Az igazgatóság ápr. 15-én jelentette be kb. 10 ezer munkás
felvételét, közöttük való az egyik fiatal öngyilkos, és a «Wall Street Journal»-nak
nyilatkozta (ápr.16.).: «sok munkánk van,
az új iPhone tömegtermelésébe kezdtünk».
Sajtószabadság. A «Riporterek határok
nélkül» jelenti, hogy külföldi forrásból engedély nélkül tilos információkat megjelentetni.
A petíció
joga. Ugyan
börtönbüntetést kaptak azok, akik a Pekingbe petíciókkal igyekvőket elrabolták
és elzárva tartották, de a «fekete őrök» iparága tovább virágzik, számol be a
«Caixin» gazdasági magazin (ápr. 2.) egy megtért bűnös beszámolójára támaszkodva.
A népi gyűlés idején is «volt kollégáim
ezrei figyeltek a vidékről érkező petíciózókra. Macska-egér játék», írja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.