Mali

A francia gyarmatosítástól  a francia háborús beavatkozásig
Mohamed Hassan, a Közel-Kelet és Afrika specialistájáé a szó Michel Collon honlapján (Intestig’action).

 

«A mali háború célja az, hogy az iszlám radikálisoktól megszabaduljunk», mondják nekünk. Pedig ugyanezek az iszlamisták harcolnak  a «mi táborunkban » Líbiában és Szíriában.  «Barátaink» finanszírozásával.  

A mali konfliktusnak széles múltja van és az észak-akrikai történésekbe illeszkedik. A Katar és Szaud-Arábia által felfegyverzett dzsihádisták Líbiát elhagyván Mali északi részében csoportosultak. Francia, belga és más nyugati és afrikai csapattestek (közöttük kislétszámú magyar erők is) avatkoztak be. Hogy világosabban lássuk, mi történik, kezdjük a francia gyarmati múlt bemutatásával.

Amikor a francia gyarmatosírók elfoglalták Malit, a terület a Szahel körül elterülő hatalmas gazdasági zóna része volt. Az oázistelepüléseket karavánok kötötték össze átszelve a sivatagot. Ebben a gazdaságban a parasztságot és a nomádokat a józan észen alapuló érdek kapcsolta össze, szükségük volt egymásra, hogy a más térségek termelte árukat kicserélhessek egymással. Az egész lakosság muzulmán volt.

Ebben az időben a gazdaság prosperált. A múlt évben a celebritynetworth.com internetes site egy mali személyt a valaha élt leggazdagabb személyek között is az első helyre sorolta. A jelenlegi Maliban 1312-1337 között uralkodó I. Mansa Moussa királyról van szó. Mai értéken 400 milliárd dolláros vagyonnal bírt. A szellemi élet élénk volt, Timbuktu egyike volt az akkori világ legjelentősebb szellemi központjának. A királyság Szenegálig terjedt ki és az arabot használták összekötő nyelvként lakosai.

A francia gyarmatosítás az egész rendszert megsemmisítette. Hogy a szellemi kapacitást legyőzze, sokezer tanárt egyszerűen legyilkolt. Ahogyan csaknem minden afrikai ország esetében, Mali is mesterséges határokat kapott, francia Szudán része lett. 1960-ban nyerte el függetlenségét – először föderációként Szenegállal, ez utóbbi azonban két év után elhagyta azt. A jelenlegi Mali Afrika negyedik legnagyobb országa. A nacionalista miniszterelnök, Modibo Keita (1960-1968) elleni puccs után az állam újragyarmatosítására került sor.

A gyarmatállam nem képes nemzetet képezni, sem pedig autonom módon fejlődni. Az északi sivatagos részt sorsára hagyták lakosait diszkriminálva. A nomád tuaregek és a népesség között etnikai konfliktusok támadtak. A valamikori virágzó kereskedelem lehanyatlott, a nomádok jó részének nem maradt más, mint a csempészet, az emberkereskedelem, emberrablás …

A tuaregek szép számmal álltak be Kadhafi líbiai hadseregébe. Miután visszatértek Maliba, az északi részen –  amit Azawadnak hívnak – háborúba kezdtek annak függetlenségéért. 2012 jan. 24-én elfoglalták  Aguelhok városát és megölték a mali hadsereg mintegy száz katonáját, a következő hónapokban pedig más városokat támadtak meg.

Az aguelhoki mészárlás a felkelőkkel szemben rendkívül gyengén felszerelt hadseregben óriási elégedetlenséget váltott ki. Márc. 22-én a mali elnök, Amadou Toumani Touré hatalmát a hadsereg döntötte meg Amadou Sanogo vezetésével.

A Mali szomszédjait illető egyre erősebb francia befolyás Gbagbo elefántcsontparti elnök megdöntése után következett be, amely ürügyként szolgált a mali elleni fegyverembargó bevezetésére, melynek így semmi esélye nem maradt a felkelők elleni védekezésre. Az MNLA (Mouvement national de libération, Azawad felszabadításának nemzeti mozgalma) az ország teljes északi részét elfoglalta. Ezután az MNLA-t elzavarta három dzsihádista csoport: az Ansar Dine, az  iszlám Maghreb Al Qaeda (AQMI) és a MUJAO — azok a csoportok, amelyeket Katar és Szaud-Arábia lát el fegyverrel és pénzzel. A kör bezárult

Amikor a dzsihádisták a főváros, Bamako ellen fordultak, az ideiglenes elnök, Dioncounda Traoré a francia elnök, a szocialista François Hollande katonai beavatkozást kérte. 

Az első gond ott van, a katonai beavatkozás lehetetlenné teszi, hogy maguk a maliak oldják meg számos problémájukat. A háború csak fokozza az egész országban az ellentéteket. Bamako utcáin pl. ha egy kicsivel világosabb a bőröd színe, rögtön északinak kiálthatnak ki és ott is hagyhatod a bőrödet….

Másodsorban, az afrikai államok gyengék, olyan állam, mint Mali 500 jól szervezett és felszerelt harcossal sem bír. Az Afrikai Unió is gyenge. Túl sok az olyan állami vezető, aki csak saját személyes érdekeit és európai, amerikai gazdái parancsait tartja szem előtt, nem az afrikai egységet.

Harmadszor, amióta a tőkés rendszer globális válsága 2008-ban hirtelen súlyosbodott, Franciaország hegemóniáját védelmét akarja biztosítani Afrikában («Françafrique») és a Mediterránumban. De a dolgok nem alakulnak túl jól számára, ellentétei az Egyesült Államokkal szemben növekednek Afrikában. A francia hadsereg Elefántcsontparton Outarrát akarta hatalomra juttani, ő azonban az USA bábja… Az USA pedig a mali háború ürügyén Nigerben felállította drónbázisát. Másképpen szólva, fel lehet készülni arra, hogy hosszan tartó, állandó konfliktusok lesznek – ahogyan Szomáliában is a 90-es években.