Bejelentés a Pravda
1937. jan. 27-i számában: „Trockij fia, Szergej Szedov a munkásokat próbálta
megmérgezni”.
A Kreml lapja szerint
a krasznojarszki Kraszmas gépi berendezést gyártó nagyüzemében egymás után
szólalnak fel nagygyűlésen az öntők, kovácsok, munkavezetők, asztalosok:
„Trockij, a nemzetközi fasizmus ügynöke, folytatja gyalázatos tevékenységét...
és fia, Szedov a generátor gázával akarta megmérgezni a munkások nagy
csoportját!” A munkások az NKVD-től kérik egy egyhangúlag megszavazott
mesterkélt felhangú felhívásban, hogy tisztítsa meg az üzemet a piszkos
trockista csürhétől (az igazgatástól), megesküdve, hogy „az elszabadult
fasiszta kutyák tevékenységére válaszolni fognak... még inkább tömörülve a
Szovjetunió népeinek hőn szeretett atyja, Sztálin elvtárs körül”.
A Szedov elleni
eljárás ebbe a körbe tartozott, végeredménye 13 halálos ítélet (a másik négyet
később gyilkolták meg). Sorsa megpecsételődött. Szerepe a perben indirekt, apja
feljelentését várták tőle, ahogyan a többi vádlottól is. Pjatakov, a fővádlott
„bevallotta’, hogy fivérén, Lev Szedovon keresztül „új direktívákat kapott
Trockijtól terrorista cselekmények megvalósítására”.
Három nappal később
Trockijról és idősebbik fiáról kimondja bíróság, „a nép ellenségei, abban az
esetben, ha szovjet földön jelennének meg, azonnal le kell tartóztatni és
katonai bíróság elé állítani”. Kiadatásukat azonban Sztálin nem kérte, nem
akarta kockáztatni sem a kérést, sem a pert – a verdikt kimondása csak
meggyilkolásuk bejelentésére szolgált.
Sztálin sokszor
elismételte, „a fiuk nem felelnek apjuk vétkeiért”, mégis rendszeresen halálba
vagy táborokba küldte ellenségei családját, de ez szinte sosem szerepelt az
újságokban.
Miért mégis hirtelen
ez a vád? Annak ellenére, hogy a vádlottak töredelmesen bevallottak minden
szabotázst – „Trockij utasításai alapján” - Visinszkijnek nem volt semmiféle
bizonyítéka. Ezek helyett, a közönségnek szóló látványként kellett az apja
parancsára a munkásokat megmérgezni szándékozó Szergej Szedov. Az ász a
játékban. Trockij régi harcostársai, Muralov, Szmirnov, majd hamarosan
Rakovszkij, hosszú és küzdelmes forradalmár múltjuk ellenére gyorsan megtörtek
és elfogadtak akármilyen vádat is maguk és Trockij ellen. Szergejnek két
gyengesége van az NKVD szemében: őrülten szerelmes fiatal feleségébe (Henriette
Rubinstein), és semmi mozgalmi múltja nincs. A sport érdekli és a motorok,
nincs „megerősített meggyőződése”. Bárki, aki ismerte, közöttük szülei is,
megerősítette, ez egy apolitikus fiú, a matematika, a gimnasztika, a labdarúgás
és a tenisz vonzotta. Sztálin elüldözte szüleit a Szovjetunióból, ő maradt.
Hogyhogy nem lehetett megtörni a per folyamán? Visszautasított minden vádat,
nem ismerte el magát bűnösnek. Nincs tehát nyilvános per sem, a „sztálini
igazságszolgáltatásnak” arra van szüksége, hogy a vádlott beszennyezze,
vádolja, diszkreditálja magát. A beismerés a bizonyíték koronája. Szergej nem
hajlandó megtenni. A halálos ítélet tartalmazó listát, amelyen ő is szerepel,
Sztálin parafálja. Trockij kisebbik fiát 15 perc alatt titokban ítélik el,
1937. okt. 29-én golyó által kivégzik. Az ítélet titkos marad, szülei soha sem
tudják meg. Szergej elfelejtődik.
Az NKVD fivérét, Lev
Szedovot, a IV. Internacionálé aktivistáját egy párizsi klinikán gyilkolja meg
1938 februárjában. Apját, Lev Trockijt, a IV. Internacionálé megalapítóját
Mexikóban 1940. augusztus 21-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.