A brazíliai helyzet
A CUT szakszervezeti
szövetség és más szakszervezetek júl. 11-én országos harci napra szólítottak. A
rendszer válságában színrelépett a munkásosztály.
Tartalom:
- Az O
Trabalho újság interjúja Markus Sokollal, a Dolgozók Pártja O Trabalho irányzata
tagjával, a Dolgozók Pártja elnökjelöltjével az «Allkotmányozást, földet, munkát
és szuverenitást» listáján.
- Az O Trabalho irányzat a júl. 11-i
sztrájkokon és tüntetéseken terjesztett röpirata.
I.
Beszélgetés Markus Sokollal
“Egy
más politika más intézményeket igényel ”
Az
új politikai helyzet középpontjában hogyan
látod a Közvetlen választás programját /PED/ (*) ?
A PED az, ami: az ország
választási szabályait másolja, ezek megkönnyítik a manipulációt és a gazdasági
hatalom dolgát, s inkább a választók begyűjtését célozza, mint a tagok közötti
vitát. Egyébként javasoltuk a PED elhalasztását és rendkívüli országos találkozó
megtartását, hogy az új helyzetet megvitassuk.
De mi is tudjuk, hogy
senki nem maradhat érzéketlen a júniusi tüntetések és a júliusi országos harci
nap után. Ez az előre nem látott kombináció bátorítja a vitát. A párt
vezetésének többségét magába foglaló különböző irányzatok avitt magyarázatai, a
sémák összeomlottak. 10 éve lenézik a dolgozó nép által megszerzett szerény vívmányokat,
azokat a kormánykoalíció ajándékának tekintik. A történelem ritmusa
felgyorsult, nagy erővel tűnnek fel a régi gondok és új válaszokat
igényelnek.
Mit
gondolsz arról, hogy a Dolgozók Pártja távolmaradt a szakszervezetek júl. 11-i
harci napján?
Az országos végrehajtóbizottság
szövegben támogatta, de ténylegesen nem. Annak ellenére, hogy a DP aktivistái
szakszervezeti és népi keretekben elkötelezettek, a sztrájkokban és
tüntetéseken ott vannak, a képviselők és pártvezetők távolmaradtak, még ha volt
is némelyeknek elfogadható magyarázata.
Miért? Némelyek leszoktak
a pártéletről, a párt mint egy szimpla választási gépezet működik.
De azt gondolom, az
alapvető baj politikai természetű: meglepődés a júniusi helyzet kialakulása
miatt, félelem attól, hogy Dilma kormányának kárt okoznak – mintha a dolgozók
követelései nem lettek volna ott a DP választási gyökereiben (40 órás munkahét,
agrárreform, a prekaritás elleni fellépés, stb.).
A DP bénulása nemhogy
nem segít a nehézségek leküzdésében, hanem ellenkezőleg, a CUT-ban és a
szakszervezetekben behúzta a kéziféket, ami sok szakszervezetist nyugtalanít.
Hogyan
foglalnád össze jelöltséged javaslatait?
Jelölt vagyok, hogy a
DP lobogóját újból fellendítsem.
Azért vagyok, hogy a DP
világosan kimondja például: «Dilma, állítsd
le a privatizálást, a koncessziókat és a tőke számára nyújtott adókedvezményeket».
Azért, hogy a DP harcot folytasson a Cardoso-örökség ellen, hogy a költségvetés
nagy részét ne a Cardoso-rendszertől örökölt adósság fizetésére fordírsa, hogy
ez az összeg a tömegközlekedés, az egészségügy és az oktatás, a közszolgáltatás,
a nép számára hozzon hasznot.
Tudom jól, hogy ez
ütközik a «koalíciós partnerséggel», és, hogy elérjük, nem csak más kormányzati
politika kell, hanem szuverén politika, amely nem fogadja el a «piacok» zsarolását,
sem a külső beavatkozást. Ez az állam felépítményét érinti, bizonyos
intézményeket.
Most már pontosan látjuk,
hogy politikai reform kell, s azt is, Temer alelnök és a PMDB szabotál, nem
akar semmit sem tenni.
Akkor pedig szakítani
kell velük, támaszkodni a népi mobilizációra, hogy azonnal elérjük az alkotmányozó
népszavazást, azt a «specifikust», amiről Dilma beszélt egyszer!
Mivel az alkotmányozás tehetné
lehetővé a ma terjedő nyugtalanság közepette, hogy sok mindent megkonzultáljunk
a néppel, pl. a kampányok állami finanszírozását, melyet ma 200 nagyvállalat
tart ellenőrzése alatt adományaival, egészen a szenátusi oligarchákig, hogy a
«koalíciós» évtized elfojtott szociális és nemzeti aspirációját felszínre
hozzuk.
Novemberben
a párt «párbeszédében», amelyben részt vettél, a DP védelmének érdekében felhívást
kezdeményeztetek a 470-es büntetőakciótól. Hol tartunk ma?
A kérdés függőben van,
a folyamat nem fejeződött be.
Javasoltuk, hogy csináljunk
a DP 33 éves fennállása alkalmából egy gyűléssorozatot, amely annak védelmét
helyzei központba. De a pártvezetés inkább preferálta a «koalíció» tízéves működése
ünneplését, mutatva, hogy minden jól megy, hogy a 2014-es választások zsebben
vannak, stb. Egészen a tüntetések kirobbanásáig.
A vezetésnek az a
törekvése, hogy «lapozzzon egyet», nem lett siker. A párt nem védekezett az
intézmények ellen (Legfelsőbb Bíróság, stb.), sem a sajtóval nem ütközött, sem «szövetségesei»
egy részével. De ez a habozás a fiatalok és népi
szektor szemében a DP-t egyenlővé teszi más politikusokkal, mint pl. Cabral (a
PMDB riói kormányzója), vagy Renan (a PMDB szenátusi elnöke) és más ellenzékiekkel,
akiket az utca megvet.
De most sürgőssé vált
az államreform lent és fent, alkotmányozással, napirenden van a legfelsőbb bírósági
ítélet, a diktatúra óta fennálló intézmények ügye, amelyek elsöpréséért végül is a DP létrejött.
Végülis az STF áldásával
meghozott «amnesztiatörvénnyel» (a diktatúra
bűnöseinek), a rendőrség felfegyverzésével és a választási rendszerrel (feketekasszák, stb.)
velejéig korrupt a rendszer. A Legfelsőbb Bíróság a DP-t ítéli el, de igazából
ezt a rendszert akarja megmenti, holott pontosan ezt kellene az alkotmányozásnak
eltörölni.
(*)
«Közvetlen választási eljárás» - a kongresszuson kívüli, minden szintű vezető
szervek választása, amelyekben minden párttag közvetlenül választ.
A Dolgozók Pártja
(DP) O Trabalho
irányzatának jún.11-i deklarációja
irányzatának jún.11-i deklarációja
“Mit követel a dolgozók megmozdulása?”
«Az egész országban megmozdultak a dolgozók követeléseik érvényesítésére.
Sztrájkok, blokkolások, tüntetések kísérik a CUT felhívását ezen a napon, melyen a szakszervezetek
követelik Dilma kormányától, a kormányzóktól,
a polgármesterektől, a Kongresszustól és a munkáltatóktól:
“–végezni kell az «alvállalkozói»
törvénnyel, amely a jogokat elveszi és a munkát prekarizálja Brazíliában;
— a tömegközlekedés tarifáinak csökkentése
nem járhat semmiféle egyéb szociális költségvetési megnyirbálással;
— a büdzsé 10 %-át a
közegészségügynek;
— a GDP 10 %-át a közoktatásnak,
de csakis a közszférában;
— 40 órás munkahetet
bércsökkentés nélkül;
— agrárreformot;
— az olajárverés felfüggesztését”,
S ehhez az egységes
követelésplatformhoz a különböző szektorok hozzáteszik még a magukét. A népi és
ifjúsági mozgalmat csatlakoztak ehhez a megmozduláshoz.
A sokmillió demonstráló megmutatja,
milyen szakadék tátong a nép és a politika intézményrendszer között. Ideje,
hogy a munkásosztály lépjen a színre!
Dilma kormányának abba kell hagynia,
hogy milliárdokat ajándékozzon az adósságfizetéssel a bankároknak és spekulánsoknak;
hogy ne engedjen át újabb milliárdokat az adó- és tb-csökkentéssel a munkáltatóknak,
közpénzekből ne támogassa ezeket; hogy forrásainkat a közegészségügyre és
közoktatásra fordítsa, a tömegközlekedést államosítsa, agrárreformot vigyen
véghez és az olajkicset a nemzet vegye saját kezébe.
Dilma, alkotmányozást!
Jún.24-én Dilma javaslatot tett az alkotmányról szóló népszavazásra,
amely politikai reformot hajt végre. Egynap múlva azonban visszakozott, mivel
alelnöke, Temer a PMDB-től, a DP fő «szövetségese» a kormánykoalícióban
nemet mondott rá és inkább azt akarja, hogy a Kongresszus döntsön ezekben a
kérdésekben. De ki hiheti, hogy a jelenlegi képviselők és szenátorok majd saját
privilégiumaik ellen szavaznának?
2012 júliusában kongresszusán a CUT elfogadta, hogy “valódi politikai reformot” akar. Így fogalmaz :“a jelenlegi nemzeti kongresszus erői még azt
a félénk választási reformot is blokkolják, ami napirendre tűzi a szuverén
alkotmányozó nemzetgyűlés kérdését, hogy a szó a brazil népé legyen, az uralkodó
osztály által felállított akadály lebontása érdekében”.
Brazíliának alapvető átalakulásra van szüksége a tőkés világválság és
az imperialista nyomás elleni védekezésben. Ha Dilma kormánya ezt megteszi,
megkapja a nép támogatását. A katonai diktatúra maradványait fel kell számolni,
előre kell lépni a demokratikus intézmények felé, ezt pedig csak az alkotmányozó
nemzetgyűlés teheti meg, egyetlen házzal, nem magánvállalkozások finanszírozásával,
csak listás választásokon, ahol egy szavazó egyenlő egy szavazattal.
A DP tízéves szövetségi szintű kormányzásának felelőssége ennek a
politikai megoldásnak a megnyitása. Ha az ún. «szövetségesek» akadályozzák,
akkor szakítani kell velük. Szakszervezeti és népi szervezetekre kell támaszkodni,
amelyek hűek a dolgozók, a fiatalok, az elnyomott és kizsákmányolt népetömegek
érdekeihez.
A küzdelem folytatódik. Erősítsük sorainkat követeléseink és a valódi
demokrácia elérésére! Csatlakozzatok!»
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.