A dolgozók szabad szószéke,
Burundi
57.sz. 2013 aug.
Burundiban új
politika válság keletkezett 2013 augusztusában, amely visszavezethető a
nemzetközi intézmények, a Világbank, az IMF és az Európai Unió legfrissebb offenzívájára.
Oka az utóbbi 3 évben kierőltetett privatizációk az állami vállalatok maradék
részében valamint a közszolgáltatásokban és az úgynevezett «szegénység elleni stratégia keret», a Cslp 2. generációja. Utóbbi
lényege a strukturális kiigazítási program, a PAS, amely valójában csak az ország
kifosztása, a lakosság még szegényebb sorsra kényszerítése, sőt, magának az államnak
a likvidálása.
Miért folytatódik ennek a politikának
az alkalmazása, amelyről világosan kiderült annak perverz mivolta a népességre
és az országra nézve? Például a kávé-ágazat privatizálása nemcsak az állam
pénzügyi csődjéhez vezetett, hanem a lakosság még mélyebb nyomorához a hagyományos
mezőgazdasági kultúra eltűnése révén. A víz privatizálása az ivóvízhez való
hozzáférést gátolja, betegségek jelennek meg, kolera pusztít még a fővárosban,
Bujumburában is…
Nincs többezer megoldás. A burundi
népesség túlélése csak úgy lehetséges, ha szakít a Cslp «szegénységellenes» politikájával.
Vissza kell államosítani mindazt, amit privatizáltak, az adósságot el kell
törölni. Ezzel a céllal kell mozgósítanunk az ország minden erejét.
Intézmények, törvények, az ország diszlokációja
Ha megvizsgáljuk a két képviselőház
voksait, meg kell állapítanunk, hogy több törvénytervezet nem felel meg a
lakosság érdekeinek, szükségleteinek és akaratának. Példa okáért a sajtó
és az újságírás szabályozása, az áfa emelése az alaptermékek esetében; de ilyen az általános iskolai törvény is előkészítését
és célját illetően. S mintha ez sem lenne elég, a kormány megszavaztatta a
maradék köztulajdon privatizálását is, vállalatokat és közszolgáltatást. Eközben
folynak a strukturális átalakítások, melyek a nemzetközi pénztőke intézményei
megkövetelte privatizációt és adósságfizetést jelentik. Ez a Világbank, az IMF
és az Euroópai Unió «szegénység elleni harca», a Cslp második generációja. Ebből
fakad Burundi spekulatív eladósodottsága, a munkanélküliség emelkedése, a dolgozói
jogokon vett erőszak, a szakszervezeti vezetés integrálódása a hatalomba… A
közhatalom pedig homályba borítja bizonyos politikai erők erőszakos fellépését,
szándékosan csökkenti a minden állampolgárt megillető szabadságjogokat. S
mindez olyan országban zajlik, amely már eddig is csak éhséget, nyomort,
betegségeket, szociális és gazdasági gondokat nyújtott lakóinak, s életkörülményeikben
még inkább szorít a satun.
Nagyon ideje van annak, hogy
Burundi lakossága a privatizációs politika ellen, a szüntelen adósságfizetés
ellen forduljon, amelyekből haszna soha nem származott. (HF)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.