Spanyolország

         

IV. Internacionálé

       

N°18  - 2013.szept.16.           international-secretariat@laverite.org

Spanyolország: a munkásosztály és a népszuverenitás

 

A nemzetközi sajtóban nagy port vert fel az utóbbi napokban a szept. 11-i katalóniai tüntetés (a katalán nép nemzeti napja). Emberlánc formálódott a francia határtól a valenciai térségig, 460 km-en át 86 települést átszelve. 400 000 – 1 600 000 ember vett részt benne. A láncot több nacionalista párt hirdette meg, támogatta a regionális kormány is, fő jelszava a lehető legrövidebb időn belüli referendum meghirdetése Katalónia függetlenségéről. (Katalónia Spanyolország Franciaországgal határos, északkeleti régiója, 7,5 millió lakossal és a spanyol állam GDP-jének 20 %-át produkálja, annak hagyományosan legiparosodottabb területe.)

 

 

Mi a katalán nép megmozdulásának tétje, s miért éppen most?

 

A Spanyol állam a népek börtöne

A spanyol államot nem egy nép, hanem különböző nyelvű és kultúrájú népek alkotják. A tőkés fejlődés folyamán azonban egy «közös gazdasági keretet» hoztak létre, ahogy Marx mondta, vagyis az egész országban egy munkásosztály jött létre azonos tradíciókkal, szakszervezetekkel, vívmányokkal. De a burzsoázia nem képes a fennmaradt létező nemzeti kérdéseket megoldani, és a központosított, a (Franco nevével fémjelzett, 1936 -1975 közötti) hosszú diktatúra idején kiépült intézmények mögé bújva őrzi osztályuralmát.

A jelenlegi monarchia gyökere ezekben a francoista intézményekben lelhető fel, ezekhez adták hozzá az újabbakat, a parlamentet és a települési önkormányzatokat. Ahhoz, hogy a Franco halála után önrendelkezést követelő katalán, baszk, stb. népek mozgalmait megfordítsák, 17 régiót hoztak létre   a központi költségvetést egy korlátozott autonómia keretében megosztva. Ez lett a munkásosztály megosztásának legfőbb eszköze is.

Az 1977. szeptemberi Moncloa-paktumnak, melyet a francoista apparátus, a munkásosztály hagyományos pártja valamint a baszk és katalán nacionalista pártok írtak alá,  az volt a célja, hogy a békés átmenet nevében megakadályozza a forradalmi robbanást.

35 évvel a monarchista alkotmánynak életet adó paktum aláírása után – tagadva a népek jogait – az Alkotmány minden intézménye válságba került. Spanyolország gazdasági összeomlása már eddig 30 %-os munkanélküliséget eredményezett, ezt súlyosbítja egyes régiók összeomlása – aláaknázva együttes létezésük bázisát.

Az első kiigazítási programról Zapatero PSOE-kormánya 2010 májusában határozott, ezt követte három másik program, szociális ellenreformok sokasága, nevezetesen a nyugdíjé, mely ellen a munkásosztály és az ifjúság olyan megmozdulása keletkezett, amire nem volt még példa, s mely magával sodorta a szakszervezeteket is több ízben. De a szervezetek vezetésének pillanatnyilag sikerült a munkásosztályt kézben tartani társadalmi párbeszédet és szociális paktumot irányzó politikájával.

Párhuzamosan ezzel az állam, a jogi hatalommal bíró monarchia intézményein bomlás és halllatlan korrupció lett úrrá, mely kimutatja Spanyolország dolgozói és népei számára azok parazita jellegét, melyet súlyosbít az Európai Unió intézmények alá vetettsége és függősége attól.

Ma az egész ország dolgozói azt a kérdést teszik fel: mire való ez az állam, ha nem garantál semmi szociális jogot, ha veszélyezteti a közös közszolgáltatásokat, az egészségügyet és oktatást is? Amikor a miniszterelnököt és miniszterei jórészét korrupcióval vádolják, milyen hitele lehet azon tömegek előtt, akiket megszorításokkal, bércsökkentéssel sújtanak, a nyugdíjakat támadják?

Ennek a különlegesen parazita jellegnek a következménye – érthetően –, hogy Spanyolország minden népe szabadulni akar ettől az államtól. Ez így kapcsolódik az egész ország fiatalságának, dolgozóinak a szociális ellenreformokkal szembeni ellenállásához.

 

Miért akarja a katalán nép szuverenitását?

A katalán nép, csakúgy, mint a spanyol állam minden népe, meg akar szabadulni a monarchiától és a korrupt kormánytól. A katalán régió kormánya, a Generalitat, ezt a szuverenitási törekvést akarja kihasználni, hogy Katalóniából az EU egy új államát hozza létre, s megpróbálja eltitkolni, hogy a szigorítási programok, a bankok már eddig 50 milliárd eurós veszteséget jelentő megmentése nem jelent igazán szuverenitási aktust… A katalán regionális kormány a szuverenitásra hivatkozva ma a katalán nép jogos követelését próbálja az EU, a pénzügyi tőke nemzetekfeletti intézményeinek zsákutcájába terelni. Ezt a politikát osztják a többségi katalán nacionalista «Konvergencia és unió» (CiU) és a «Katalóniai köztársasági baloldal» (ERC) pártok is.

Az EU intézményei eleinte hallgattak. A Maastrichti szerződés célja az európai régiók létrehozása mint a munkásosztály megosztásának eszköze, hogy a szociális vívmányok és szerzett jogok rendszerének lebontását megkönnyítse. De a finánctőkének ugyanúgy, mint az EU-nak, erős kormányokra is szüksége van. Ezért tettek le időlegesen a regionalizálásról és most nehezen ellenőrizhető jelenségekkel találják magukat szembe. Ez a magyarázat az Európai Bizottság szóvivője, Pia Ahrenkilde nyilatkozatára: «Ha az EU területén egy állam kikiáltja függetlenségét, automatikusan kizárja magát az Unióból.»

 

A munkásosztály védelmét vállaló szervezetek hallgatása és árulása

Franco hosszú ideig tartó diktatúrája alatt az élcsapat aktivistái számára a diktatúra elleni harc azonos volt a dolgozók emancipációjával, a népek felszabadításával. A dolgozók és a népek egysége valósult meg a diktatúra ellen. A Moncloa paktumai az árulást tették konkréttá.

Ma a munkásosztályban többségi párt, a PSOE, vagyis annak vezetése veszett csatát vív az alkotmány védelmében, a népek joga ellen a kisebbségi és korrupt Rajoy-kormány legfőbb támogatójaként. 2013 szept. 15-i katalóniai gyűlésén a PSOE titkára, Rubalcaba azt mondotta, az egyetlen dolog, amit tenni kell: néhány kisebb alkotmányos reform a föderalizmus irányába…

A katalán szocialista pártot (PSC-PSOE) válságba vitte ez az álláspont.

A szakszervezeti vezetők részéről az utóbbi hetekben totális a csend. Amikor a Rajoy-kormány 2013. szept. 2-án az új nyugdíjreformot javasolta, a CCOO és az UGT főtitkára deklarálta, hogy nem tudnak elfogadni semmilyen új reformot konszenzus nélkül, vagyis a szociális párbeszédek rendszerét kell visszahozni. Ezt pedig már a 2012. nov. 14-i, a munkatörvény reformja elleni általános sztrájkban cáfolta a munkásosztály.

Az egész ország és nevezetesen a katalán munkásosztály is keresi az utat szervezetei irányában, hogy az pozitív választ adjon a katalán nép nemzeti vágyaira. Azonban minduntalan beleütközik a szakszervezeti vezetők alkotmányvédő politikájába. Tragikus helyzet.

 

Az államapparátus elutasítja a tárgyalást

A nyár előtt a katalóniai regionális kormány elnöke, Mas levelet küldött Rajoy-nak és tárgyalásokat javasolt legális konzultáció tartásáról. Rajoy válaszolt a szept. 11-i, szept. 14-i tüntetések után, hogy ez alkotmányos keretben lehetetlen (149-es cikkely), a spanyol nép és nem a katalán a szuverenitás hordozója.

Viszont Rajoy javasolta Masnak a régió finanszírozásának javítását. Valójában viszont ez a katalán burzsoázia álláspontja, amelynek szüksége van a monarchiára a munkásosztállyal szemben.

A történelemben ez mindig így volt. A katalán burzsoázia ill. pontosabban a burzsoázia katalán frakciója mindig privilegizált osztályhelyzettel bírt, ha neki megfelelt, a szuverenitás kérdését gyorsan előkapta, de már 1936-39-ben, a polgárháború alatt is többségében felsorakozott Franco mögött.

De ma – a közvéleménykutatások szerint – a katalán nép 85 %-a népszavazást akar, s 52 %-uk a függetlenség mellett van.

A Francotól örökölt régi intézményeknek az állami egységen alapuló hatalmuk elolvadóban van. Ezért van, ahogy az ABC újság szept. 12-i számában a monarchia szóvivője mondta: «a kormány alelnöke kijelentette, hogy az alkotmányról lesz vita. Mi azt mondjuk, nem.»

A nyilatkozat olyan durván folytatódott, mint egy nyílt felhívás a hadsereg beavatkozására és szépen rímel Rajoy Masnak adott válaszára, miszerint a népszavazás illegális. De nem 1936-ban vagyunk. A központi kérdés, hogy a munkásosztály vezetése folytatja-e ragaszkodását a monarchiához a népek jogai ellen és a dolgozók hátrányára.

 

Mi a dolgozók és a nép érdeke?

Egyidőben azzal, hogy Mas próbálkozik a katalán burzsoázia érdekeit érvényesíteni, titokban tárgyalásokat folytat Rajoy-jal keresve a lehetséges megoldást ebben az irányban. Azt mondja, ha a népszavazás illegális, akkor a következő választásokon a pártokat a függetlenség kimondására fogja biztatni.

A munkásosztály érdekei szempontjából az osztály egysége csak akkor garantált, ha minden elnyomott réteg követelését képviseli, beleértve a baszk és a katalán népét is.

(A POSI XXI.kongresszusa határozatából, 2012. dec.)