Észak-Korea

 

Észak-Korea társadalmi berendezkedésének semmi köze nincs a szocializmushoz, a munkásállamhoz.

Nézzük csak a számok tükrében, hogy igaz-e az, amit  néhány ember állít: «az életszínvonal jóval meghaladja a magyar életszínvonalat». Vegyük komolyan.

Ennek a 24 és fél millió lakosú országnak évenkénti és fejenkénti GDP-je 1 800 $ dollár (Magyarországon ennek tizszerese), de emellett a világ egyik legmilitarizáltabb országa: az erőszakszervezetek létszáma 9 és fél millió (!), emellett horribilis drága nukleáris és űrkutatási  programokat végez. Könnyű belátni, hogy emellett nem jut a népesség jólétére…

A Szovjetunió szétesése, tehát a segítség megszűnése után még természeti katasztrófák is sújtották rendszeresen (1995-99 között 900 ezer halott!), s ezért fordult az éhezés csökkentése érdekében – először történelmében – nemzetközi segitséghez.

Az uralkodó család, amelyben apáról fiúra száll az ország vezetése, nagyon keményen kézben tartja népét, kényszermunkatáborok vannak Yodokban, Kaechonban, Haengyongban. Ez a kis hír is jellemző: «Kim Dzsong Un, az észak-korai népköztársaság vezetője volt barátnője is azok között az észak-koreai előadók között van, akiket augusztus 20-án fejbelőttek. A hivatalos verzió szerint Hjon Szongvol pornót forgatott magáról, és bibliákat rejtegetett. Az Unhusu klasszikus zenekart, amelynek Szongvol volt egyik énekese, feloszlatták. Kivégeztek több másik tagot, köztük a 2005-ben Magyarországon kitüntetett karvezetőt is. A kivégzést végignézették a halálraítéltek családjaival is, akiket ezután munkatáborba küldtek, mert Észak-Koreában a családtagokat automatikusan bűntársként kezeli a törvény.»

2005 októbere óta a magánpiacon az alapvető élelmezést jelentő rizst csak jegyre lehet kapni, ami  már ez év márciusában is csak 25 deka volt. Természeti katasztrófák tizedelik a lakosságot, az ellenünk való védekezésre «nincs pénz» (kell a hadseregre). Az észak-koreai hatóságok rendszeresen megerősitik, hogy az egészségügyük világszinvonalú, de az Amnesty International arról számol be, a csőd szélén áll… a lakosság egészségi állapota rendkivül rossz. Ezen felül pedig a kormány Kaesongban, Pyongyangban a külföldi invesztálók számára «különleges zónákat» nyitott a «gazdaság fellendítése érdekében» – valójában ezekkel a «törvényenkívüli» ipari térségekkel engedélyt ad a dolgozók minden jogtól megfosztására, a leggyalázatosabb kizsákmányolásra, az ország kifosztására….

Tehát a Koreai Népköztársaság sem nem népi, sem nem demokratikus, hanem totalitárius rendszerének nomenklatúrája a kapitalizmus felé menetel, ugyanúgy, ahogy Kinában látjuk.

(I.)