Hiba lenne azt gondolni, hogy
Kádárnak már kezdettől volt valamilyen stratégiai terve 1956 októberében. Tapogatózott.
Nov. 1-i rádióbeszédében
még «népünk dicsőséges felkeléséről» beszél, amely «lerázta a nép és az ország
nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország
függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus».
November 2-án további szovjet
csapatok érkeztek Magyarországra, fedezetük alatt Kádár és kormányának tagjai
is Budapestre. A Kádár-kormány még tárgyal a politikai sztrájkot eredeti programjuk
alapján folytató munkástanácsokkal.
Csak december elején
nyilvánította az MSZMP ellenforradalomnak az októberi eseményeket, amikor az
ellenállók sorsa már megpecsételődött. Bevezette a rögtönítélő bíráskodást,
betiltotta a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsát, felfüggesztették az
Írószövetség működését, letartóztatták a munkástanácsok vezetőit, statáriumot
hirdettek és megkezdődött a politikai leszámolás (többszáz kivégzés,
21 668 személy bebörtönzése, 16-18 ezer főt internálása).
A nov. 1-i beszédben Kádár az
MSZMP szervezésére, ügyintézésére és a pártalapító országos kongresszus
legsürgősebb összehívására előkészítő bizottságot jelentett be. Tagjai
(zárójelben későbbi sorsuk):
Donáth Ferenc (a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával 12 évi börtönbüntetés), Kádár János, Kopácsi Sándor (vádlott a Nagy Imre-perben, melyben végül nem ítélték halálra), Losonczy Géza (a börtönben éhségsztrájkba kezdett, majd tisztázatlan körülmények között meghalt), Lukács György (a jugoszláv nagykövetségre menekült, majd a szovjet hatóságok letartóztatták, és Romániába vitették, 1957. április 11-én hazatérhetett. 1965-ig belső emigrációban élt), Nagy Imre (58. jún. 16-én kivégzik) és Szántó Zoltán (1958-ban visszavonult).
Donáth Ferenc (a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával 12 évi börtönbüntetés), Kádár János, Kopácsi Sándor (vádlott a Nagy Imre-perben, melyben végül nem ítélték halálra), Losonczy Géza (a börtönben éhségsztrájkba kezdett, majd tisztázatlan körülmények között meghalt), Lukács György (a jugoszláv nagykövetségre menekült, majd a szovjet hatóságok letartóztatták, és Romániába vitették, 1957. április 11-én hazatérhetett. 1965-ig belső emigrációban élt), Nagy Imre (58. jún. 16-én kivégzik) és Szántó Zoltán (1958-ban visszavonult).
Azaz a Kádáron kívül 6 tag közül kettőt elítéltet, egyet kivégeztet, egy a börtönben hal meg,
kettőt eltávolít. Egyedül Kádár, aki marad.
Itt van Angyal István igazsága:
"Az árulók között utolsó a sorban: Kádár János! Bűnei ezerszer nagyobbak,
mint minden elődjének: nemzetirtás, hazaárulás, gyávaság! A halottak nevében, a
magyar és orosz nép halottai nevében egyaránt vádoljuk és vonjuk felelősségre
Őt és gazdáit..."
A forradalmak ellenforradalmat
vonnak maguk után, ami ugyan sohasem veti vissza a társadalmat egészen a
kezdőpontig, de megfosztja a népet politikai vívmányainak jelentős
részétől.
Majd girbegörbe úton, kacskaringókkal, Kádár bürokráciája
vezetett vissza a kapitalizmushoz, a rendszerváltáshoz.
Ez politikája lényege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.