Nemzetközi információk
147. (515) sz. 2013.
okt. 18.
USA
Október
elején az USA kormánya leállt, shut down.
Rögtön több mint 820 000 állami tisztviselő munkáját ideiglenesen
felfüggesztették (technikai munkanélkülség), a szociális szolgáltatások
leálltak, ami viszont már tízmilliókat érintett. Több kormányzati szerv
jelezte, hogy életek kerültek veszélybe, s minden nappal súlyosbodik a helyzet.
Cikkünk írása okt. 7-re esik, eddig még semmit nem gyengült a válság. Okt.
17-ig valószínűleg születik átmeneti megoldás, ekkor kell megemelni a
közadósság plafonját. De ekkorra várható a válság újabb felvonása: a
republikánusok és demokraták közötti megegyezés és Obama megszorításai a
Medicare-t (betegbiztosítás a 65 évesnél idősebbek részére) és Social
Security-t (szövetségi minimálnyugdíj) illetően, hogy elkerüljék az adósságfizetés
teljesítetlenségét.
Nem
költségvetési válság ez, hanem politikai. A világ tőkés rendszere, s különösen
az amerikai kapitalizmus két pártja zsákutcába került, ez fejeződik ki benne.
A Szenátus,
számos republikánus szenátor voksával elfogadott egy megoldást (Continuing
Resolution), hogy a kormány leállását (shutdown) megakadályozza, és minden
kommentátor egyetért abban, hogy a Képviselők Háza ugyanezt tenné, ha John
Boehner, a republikánus többség vezetője engedélyezné. De Boehner a
republikánusok Tea Party szárnye előtt hajbókol, holott a közvéleménykutatások
szerint a lakosság 70 %-a ellenzi a kormány alá tartozó szolgáltatások
bezárását az Obamacare, az Obama által javasol betegbiztosítási probléma
kapcsán.
Honnan
származik a Tea Party növekvő súlya? Hogyan lehet, hogy a Tea Party azzal az
ürüggyel, hogy az Obamacare részére nem hajlandó pénzalapokat biztosítani, a
kormányt technikai munkanélküliségre szorítja? Honnan van ahhoz ereje, hogy a
dolgozók jövedelméhez tartozó alapokat megnyirbálja azzal az ürüggyel, hogy a
gazdagokra kirótt minimális és szimbolikus adókat megkontrázza? Hogyan tudja
blokkolni a Comprehensive Immigration Reform bill S 744 törvénytervezetet, s a
titokban bevándorlókat illető bármiféle «amnesztiát»?
Obama és a
Demokrata Párt egész sorozat brutális munkásellenes intézkedést vezetett be a
hazai és külföldi tőkések követelésére. Az ellenállás azonban sem nemzetközi,
sem amerikai szinten nem csökken. Ha a szakszervezeti mozgalmat próbálja is
megfojtani, lehetetlen azzal végeznie, hiába is követeli azt a tőkés rendszer
agonizálásása időszakában a nemzetközi pénztőke. Elbukott az wisconsini
szakszervezeti lázadásban, a chicagoi 2012-es pedagógussztrájkon át a ohioi
referendumig, mert a dolgozók minden szinten keresik a korporatív törekvések
elleni védekezést és megpróbálják szakszervezeteiket visszahódítani.
A shutdown
kapcsán számtalan szakszervezet tüntetéseket tartva követeli a bezárt
szolgáltatások azonnali megnyitását, a dolgozók visszatérését, kifizetését. Egy
clevelandi szakszervezeti felelős felveti a közszolgálati AFGE vezetőinek
címezve, hogy el kell foglalni a Capitoliumot minden más szak- és népi
szervezet közreműködésével; menetet kell szervezni Washingtonba és ott kell
maradni a Kongresszus előtt annak pozitív döntéséig. Ha ez a felhívás
megszületne, biztos, hogy óriási tömegek követnék.
Boehmer egy
kis szélsőjobboldali csoport nevében cselekszik A végeláthatatlan politikai
diskurusok helyett a tüntetések fegyverére kellene összpontosítani. Ez tudna a
dolgok lefolyásán, családok millióinak sorsán változtatni.
Születéstől
érvényes és megjobbított Medicare-t! – ennek kell lennie a független
szakszervezeti mozgalom jelszavának.
(Az
amerikai The Organizer, 2013. októberi szerkesztőségi cikkéből)
*A szövetségi állami tisztviselők
technikai munkanélkülisége.
ALGÉRIA
Óriási a tét
Az algériai Dolgozók Pártja 55. számából,
2013. október
Louisa Hanoune
Több mint 10 napja Észak-Szudánt a
dolgozók, diákok, a leszélesebb rétegek tüntetései rázták meg az üzemanyag
állami támogatása megszüntetésének hírére. Tudnillik ez a legdrámaibb módon
befolyásolja a szociális helyzetet. Szudán, amely termeli és exportálja olaját,
2011 januárjában az Obama-adminisztráció és európai szövetségesei követelésére
népszavazást hirdetett, s északi ill. déli megosztásban kettévált. Azóta sem az
északi, sem a déli népesség nem élvezi az olaj hasznát, azt külföldi társaságok
tartják kezükben és a két Szudán két kormánya között az északi kikötő ügyében
konfliktus nyílt.
A dolog eredete az imperialista
feldarabolási technika. Észak-Szudán népe nem vett részt az úgynevezett «arab
tavaszban». A nép lázad az őt kiéheztető kormány ellen, amely térdre esett az
imperialista követelések előtt. Ez a lázadás csatlakozik az európai, az
amerikai dolgozói és ifjúsági mozgalmakhoz, minden országéhoz, ahol a
szigorítások politikai bűnözése zajlik.
De az imperialista kormányok egyetlen
válasza a szociális háború és a nemzetek tönkretevése. Az amerikai The New York
Times szerint a Machrek és a Maghreb öt országa etnikai és vallási alapon
szintén 14 «államra» bontás tárgyát képezi. Szíriáról, Szaud-Arábiáról,
Jemenről, Irakról, Líbiáról van szó. A terv megfelel annak, amit 2003-ban
jelzett a GMO (pénzügyi befektetéskezelő) és az NMO US, azután Bush és
Condoleezza Rice erősített meg 2006-ban. A célországok mind idegen beavatkozást
szenvedtek el, közülük hárman katonait (Irak, Jemen, Líbia), Szíria pedig vegyi
arzenálja megsemmisítése ürügyén nemzetközi felügyelet áll.
Ugyanakkor a spanyolországi új
amerikai nagykövet megerősítette, hogy a sevillai Moron de la Frontera, a
szicíliai Sigonella katonai bázisokat megerősítik. Ezek az észak-afrikai
helyzet kezelése katonai céljainak felelnek meg. Algéria közvetlenül érintett,
annál is inkább, mert 850 km-es határvonala van a káoszba merült Líbiával, és
1350 km-es Malival, ahol állandó
ütközések folynak az Azawad mozgalom és a hadsereg között.
A szept. 29-i minisztertanács
kommünikéjében megerősítette, folytatja orientációját a privatizációk
leállítása, sőt részben restaurálja az állam gazdasági szuverenitását. Egy
dinár szimbolikus áron újraállamosítja az El Hadjar acélipari komplexumot, Ouenza és Boukhadra
bányáit, gépipari üzemeket az 51/49 (állami-külföldi tulajdoni részarány)
rendjében. Ezzel egyidőben a kormány bejelentette a Michelin üzemre elővételére
jogát.
Ki is húzna hasznot Algériai
destabizilációjából?
Mivel régiónkban háborús
törekvéseknek vagyunk tanúi, és a nemzeti fejlődés középpontjában a tét óriási,
a Dolgozók Pártja a hat hónap múlva tartandó elnökválasztás előtt az ország
integritására és szuverenitására összpontosítja erejét, bármilyen külföldi
beavatkozás, imperialista zsarolás ellen.
L.H.
2013. okt. 2.
A nemzet győzelme
El Hadjar acélipari komplexumát
(Annaba wilayában) 2001-ben magánkézbe adták. A privatizáció előtt évi 1,5
millió tonnát termelt, utána csak 580 000 tonnát (2012-ben). Egyébként az
indiai multi felére csökkentette a létszámot, minden ígérete ellenére nem
invesztált a modernizációba, nem javította a termelést, nem hozott létre
munkahelyet. A Dolgozók Pártja az egyetlen volt, amely a dolgozókkal és az UGTA
szakszervezettel együtt ez a fajta partneri kapcsolatot megkérdőjelezte.
A több hónapja bejelentett
újraállamosítás azt is tartalmazza, hogy az állam nem veszi meg és nem is
kártalanítja a multinacionális vállalatot. Az igaz, az újraállamosítás nem
teljes, de a közhatalom visszaveszi az ellenőrzést a cég felett, tulajdona
30-ról 51 %-ra nő. Ez a dolgozók győzelme, ezen felül a nemzeté, mert az
algériai állam, amely 12 éven át szenvedte el a multinacionális vállalatok
uralmát, végre az ország gazdája lesz. Az Ouenza és Boukhadra (Tébessa wilaya)
vasbányái is úgy kerültek vissza állami kézbe, hogy az egy petákba nem került.
Ugyanez a helyzet a mechanikai üzemekkel is.
A szakszervezetek, a dolgozók soha
nem adták fel az újraállamosítás reményét, hosszú évek szakszervezeti és
politikai harca ér ezzel célt. A Dolgozók Pártja az ArcelorMittal dolgozóinak
legitim követelését mindig támogatta és minden szinten küzdött érte parlamenti
csoportjával az élen, akkor is, amikor a parlamenti többség archaikusnak,
ódivatúnak, idejétmúltnak titulálva arrogánsan lehurrogta, és az ArcelorMittal
partnerség sikerével dicsekedett. Az 51%-os állami tulajdon lehetőséget ad,
hogy az ArcelorMittal által blokkolt fejlesztéseket végrehajtsák, a kolosszális
hasznot ne a multinacionális cég vágja zsebre a termeléssel apránként végezve.
A felügyeletet kezébe véve az állam végez az ArcelorMittal Annabánál korábban
gyenge pozíciójával, a termelés felfuthat a jelenlegi 580 000 tonnáról 2017-re
2,2 millió tonnára, s így fokozatosan megszűnik e termékek importálása, melyek
értéke 2012-ben 5 milliárd dollár volt. Megszűnik a a munkahelyek
veszélyeztetése, újakat hoz létre az új vezetés, a régifajta «partnerátus»
megszűnésével.
R. Y. Tazibt
Olaszország
Semmilyen támogatást
sem a Letta-kormánynak! A szakszervezeti vezetők aláírásának visszavonását a
kormánnyal kötött paktumból!
A «munkásmozgalom
függetlenségének védelme az EU-szerződésekkel való szakításért» mozgalom
kezdeményezte nyilatkozat
Letta
bejelentett újabb 5 milliárd eurós «stabilitási programot».
A
La Stampa magyarázatában: «okt. 15. előtt a kormányok költségvetési tervüket be
kell nyújtsák Brüsszelnek. A Bizottságnak bármikor, bármilyen módosításra joga
van».
Olaszország
és minden tagország ehhez van kötve, csak abban «szabad», hogyan hajtja végre
az adósságfizetést, a költstségvetési deficit 3 % alatt tartását. Az új
szerződés Olaszországra évi 60 milliárdos megszorítást ró, s mindezt 20 éven
keresztül.
Az EU és a tőzsdék örvendeznek. De a
dolgozók, a nyugdíjasok, a technikai munkanélküliek, azok, akik sehogy sem
tudtak kijönni a következő fizetésig, a fiatal munkanélküliek (40 %!), a
helyhatóságok, amelyek nehezen tudják kifizetni az alkalmazottaikat, a betegek,
akik sürgős beavatkozásra kell várjanak (bizonyos esetekben 440 napot)?
Letta újabb adókat jelentett be, s a
költségvetés kiadási oldalán újabb megnyirbálásokat. Emeli az áfát, ami
családonként évi 300 eurós többletkiadás. A lakásadónál magasabb «szolgáltatási
adót» vezet be és egy új, drága adót a hulladékok után. Mindenki tudja, ez egy
olyan spirál, amely katasztrófához vezet.
Ezért döntött úgy szakszervezeti
felelősökből, különböző szervezetekhez tatozó aktivistákból álló mozgalmunk
Torinóban, hogy felhívását közzéadja. A megdöbbenéstől szóhoz se jutottunk,
amikor Letta kormányához fordultak szakszervezeti vezetőink, hogy megerősítsék
«kérésüket», amit a Confondrustriában aláírt dokumentum tartalmaz. Ebben a
dokumentumban a «dolgozók és a vállalatok adócsökkentését kérik, a közigazgatás
megreformálását és gyors intézményes refromokat».
Hiszen közvetlenül a gazdasági
miniszter, Saccomanni magyarázza: «Ha az
adókat csökkentjük, akkor szociális téren kell megszorítanunk, a közszolgáltatásokban
elbocsátanunk, amellyel nem bírnánk a helyzetet kezelni». Mivel az Európai
unió által felállított kritériumoknak meg kell felelni, az esetleges
adócsökkentés megfelelne a közszolgáltatások, a bérek, a közfeladatok
csökkentésének. Ki érti ezeket a szakszervezeti vezetőket, akik a «közigazgatás
megreformálásátl» kérik, ami megfelelne 200 ezer munkahely felszámolásának? Ki
érti, hogy intézményes reformokról beszélnek, holott az alkotmány, a választási
törvénynek egy célja van: lehetővé tenni, hogy még nagyobb önkény szülessék az
EU koordinálta és ellenőrizte programok fölött? Ez nem ideológiai kérdés, hanem
vitális. A «produktivitási paktum», az «egyezmény a reprezentatívitásról», a
Cinfindustria aláírása az húzza alá, hogy a dolgozók és a tőkések érdeke
azonos, és «együtt menekülni lehet a ránk váró katasztrófából».
A valóság ennek éppen az ellenkezője.
Az adósságfizetés, a deficitcsökkentés, a tőke adóinak csökkentése a
költségvetési megszorítások, reformok, a reformok kompenzálásával csak eszközök
ahhoz, hogy egy kisebbség javára növekedjen a profit a minden nappal mélyebb
nyomorba merülő lakosság hátrányára.
Egyik tévéműsor kimutatta, hogy az
országunkat bitorlók 9 000 milliárd eurót tudnak magukénak, szégyenletes
lusuxban élnek. A másik oldalon pedig Olaszország közadóssága 2 000 milliárd
euróra rúg. Ki fogadhatja el azt, hogy ennek az «adósságnak» a nevében még
újabb ajándékokat adjunk a gazdagoknak, a spekulánsoknak adójuk
csökkkentésével, újabb munkahelyek megszüntetésével, kórházak bezárásával? Ki
hiheti, hogy ez a «fellendülés»? 20 éve látjuk ugyanazt a politikát, itt az
eredménye.
Nem,
mi kimondjuk világosan: semmilyen «közös érdek» nincs a dolgozók és a tőkések,
a spekulánsok, a bankok, s reprezánsuk, az Európai Unió között.
Ellenkezőleg,
a dolgozók történelmileg kiharcolt és megvédett vívmányai csak akkor őrizhetők
meg, ha azok megvédik érdekeiket szakszervezetiekkel együtt, amelyeket éppen
független akcióik szervezésére hoztak létre.
Tudjuk,
nehéz helyzetben vagyunk, a zsarolás igen erős. De azt is tudjuk, hogy van
kiút, vagy legalábbis olyan lehetőség, amellyel megállhatunk az örvény előtt.
Maga Saccomanni miniszter mondta ki akarata ellenére: «... nem bírnánk a helyzetet kezelni.» Ez jelenti azt, hogy a
kormány, az EU, az EKB nagyon is tisztában vannak a dolgozók erejével, amely
nem csökkent, kész a mobilizálásra, és bármely pillanatban megfordíthatja a
helyzetet.
Ez
az erő és csakis ez menthet meg bennünket. Meg kell állítani a destruktív
programokat, olyan konkrét követeléseket kell megfogalmazni, mint: minden
megszorítás végét, nyugdíj- és béremelést, a technikai munkanélküliek munkába
integrálását, az elbocsátások megtiltását, a nyugdíjakról szóló 18-as
törvénycikk eltörlését, az iskolákban és kórházakban megszűnt állások helyreállítását,
és nemet kell mondani az intézményi reformoknak.
Ezek
a követelések kiutat mutatnak a lakosságnak. De ehhez az is kell, hogy
szakszervezeteik vezetői szakítsanak a «közös érdek» politikájával, amelyet az
EU és Letta kormánya diktál (éppúgy, mint minden más kormány) és, hogy feltétel
nélküli mozgósítson a követelések éérdekében. Ennek első lépése aláírásuk
visszavonása kell, hogy legyen és kormányoktól való teljes függetlenség.
Ez
nem lehetetlen. Az európaszerte nővekvő tüntetések napirendre tűzik az EU
politikáját. Portugália, Spanyolország, Görögország, Lengyelország,
Franciaország, Anglia mozgalmai csatlakoznak a mieinkhez, s az egységgel
mindent el lehet érni. Ezekre mi is támaszkodunk, csatlakozunk a francia
Független Munkáspárt szept-i nagygyűlésén a spanyol és német javaslathoz a
tarragonai konferencia jegyében egy újabb tanácskozás megtartásához az EU-val
való szakíításért.
A
népek Európája csak úgy jöhet létre, ha előbb a munkásmozgalom függetlenné
válik. Nemet kell mondani a «társadalmi paktumokra» , «egyezségekre»,
«szociális párbeszédekre».
A
munkásosztály keresi az utat, ezért bocsátjuk ki felhívásunkat, csatlakozzatok,
beszéljük meg az égető aktuális kérdéseket.
HAITI
“Haiti védelme saját magunk védelme”
bizottság
Nyilatkozat, miután a bizottságot fogadta az ENSZ
Okt. 13-án
– ahogyan ezt megelőzően három egymást követő évben – nemzetközi küldöttségünket
fogadták az ENSZ-ben, hogy bemutathassuk követeléseinket a Minustah-csapatok
Haitiből történő kivonására és a kolerajárvány áldozatainak anyagi
kártalanítására vonatkozóan. Megbízatásunkat a “Haiti védelme saját magunk védelme” konferenciától kaptuk jún.
10-én Port au Prince-ben, az ország fővárosában. A tanácskozáson haiti,
brazíliai, maxikói, guadeloupe-i, amerikai szakszervezeti és politikai
aktivisták vettek részt.
Okt. 10-én az USA javaslatára
az ENSZ egyhangúlag meghosszabbította a Minustah mandátumát 2014. okt. 15-ig
azzal a szándékkal, hogy azt még «megújítja»:
http://www.minustah.org/haiticonseilsecuriteprorogedunanmandatminustah/ .
Eme
elfogadthatatlan aktus, a haiti nép önrendelkezési joga ismételt megsértése
miatt adjuk ki nyilatkozatunkat.
Követeljük a csapatok azonnali kivonását, a
kolerajárvány áldozatainak kárpótlását!
William Gardner fogadott
bennünket a UN DPKO, az Európa & Latin-Amerika divízió külpolitikai
irodájától. Bemutattuk konferenciánk eredményét, rámutattunk a haiti Szenátus
állásfoglalására, mely a csapatok «fokozatos és rendezett kivonása mellett
foglalt állást egy éven belül, vagyis 2014. máj. 28-ig».
Haiti majdnem 10 éve áll
megszállás alatt, ez idő óta számtalan megmozdulás zajlott ellene, a Minustah
az ország belügyeibe avatkozik, a politikai tüntetéseket megtorolja,
demokratikus választásokat nem hirdetnek, a katonák büntetlenséget élveznek,
«túlkapásaikat» nem büntetik, a haiti lakosság embertelen viszonyok között él.
M. Gardner közölte, hogy az
ENSZ-csapatok legalább 2016-ig maradnak. A haiti Szenátussal szemben a kolera
áldozatainak kapcsán Gardner azt állította, hogy az ENSZ-nek nincs kártérítési
kötelezetettsége.
Küldöttségünk megerősítette,
hogy fokozott erővel folytatja a mobilizációt követeléseiért, minden kormány
figyelmét felhívja a haiti Szenátus döntésének tiszteletben tartására és
tartatására a csapatok 2014 májusi kivonását illetően.
Aláírások (delegáció): HAITI:
Moise Jean Charles, szenátor; Fignolé Louis St Cyr, CATH; Yves Pierre Louis,
Haiti Liberté. BRAZÍLIA: Barbara
Corrales, Comite Defender o Haiti é Defender a Nòs Mesmos. USA: Larry Adams, Peoples Organization for Progress; Ray Laforest,
1180 Communication Workers of America; Nat Wood, Producer, MNN Public
Television; Colia La Fayette Clark, Guadeloupe Haiti Tour; Quincy Saul,
Ecosocialist Horizons; Anthony Gronowicz, New York City Green Party; Nellie
Bailey, Occupy Harlem. GUADELOUPE: Eddy Damas, UGTG; Jocelyn
Lapitre, ATPC, Association des travailleurs et des peuples de la Caraïbe, LKP. MEXIKÓ: Luis Vázquez Comité «Défendre
Haïti, c’est nous défendre nous mêmes» (tagjai között: SME /elektromos/, UNTYP
/olaj/, STUNAM /egyetemi/ szakszervezetek, Section 22 SNTECNTE Oaxaca, et Népi
és Dolgozói Politikai Szervezet /OPT/)
Kapcsolattartás
Informations
internationales
Entente
internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36
E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel
Gluckstein - Imprimerie Rotinfed
2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission
paritaire n° 0713 G
82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470
Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.