A kormány
ellenreformját a «sok problémával, a rosszul
szervezett rendszerrel» indokolta az «oktatás minőségének feljavítására», mivel úgymond a «jelenlegi oktatási
rendszer továbbműködtetése az ország versenyképességét és fejlődését,
prosperitását veszélyezteti». Vonzó megállapítás, hogy az «állam ismét
kitüntetett feladatként kezeli a nevelést és az oktatást, irányítja,
szabályozza, ellenőrzi, és gondoskodik annak színvonalas működtetéséről». De hát nem erről
van szó. A törvény célja a központosítás, ennek révén a munka világa elleni
támadás, s még a jelenlegi hatalom «bebetonozásánál» is szélesebb perspektívát
szolgál.
Az Európai
Unió az adósságfizetés–deficitcsökkentés jegyében minden tagországot
megszorításokra kényszerít, a mienket is. Minden jelenlegi kormány, legyen
bármilyen politikai színezete is, ezt a politikát szolgálja. Ennek jegyében
faragják meg a költségvetést, rombolják a társadalombiztosítást,
nyugdíjrendszert, munkatörvényeket, közszolgáltatásokat, közöttük az oktatást,
ezért hajtanak végre ellenreformokat a pedagógusok, a tanulók, a szülők, a
társadalom tiltakozása dacára.
Ezek az
intézkedések nem véletlenül hasonlóak. Részét képezik a dolgozók elleni
általános globális támadásnak Görögországtól Spanyolországig, Franciaországtól
Magyarországig – a pénzvilág, a spekulánsok, a bankrészvényesek érdekében. A
támadás persze csak akkor járhat sikerrel,
ha a hatalom maga mellé állítja a dolgozói szervezeteket, ezzel is
akadályozza az érdekkifejezést, a harcot. Az eszközök változatosak, ezek egyike
a «tárgyalásos rendezés», a «társadalmi párbeszéd» koncepciója: olyan ígéretekkel
kecsegtetés, melyekről mindenki tudja, semmivé válnak az adósságfékezés és
versenyképesség diktátumai előtt.
Kompromisszumaival,
megalkuvásával ezt fogadta el a Pedagógusok Szakszervezetének vezetése is. Erre
predesztinálja múltja, antidemokratikus gyakorlata, irtózása a harctól, a
szakszervezeti vagyonnal való elszámolás képtelensége, a saját biznisze utáni
hajsza, széke őrzése a fontos posztokon - kezében a szakszervezet öncéllá
vált. Feláldozza a tagságot, annak érdekeit, ezt érzékeli is a csökkenő tagság
(ma már alig 31 ezer az öt évvel ezelőtti 80 ezerből). A Klebelsberg-központok
reklámozása után ez a vezetés megegyezett a hatalommal, előre lemondott a
sztrájkjogról, eszköz sem marad a tömeges elbocsátások biztosan közelgő
esetére.
De a dolgozók, mint mindenütt, keresik az utat, hogy saját szervezeteiket
visszaszerezzék, s azokon keresztül, szervezetten lépjenek fel akkor, amikor
szembesülniük kell a «reform» eredményével. A PSZ «belső ellenzéke» évek óta
folytatja harcát a szakszervezeti függetlenség elérésére, hasztalanul. Most a
miskolci középiskolai tagok megelégelték és nyílt levélben követelik Gallóné
elnök lemondását (aláírásgyűjtésük folytatódik).
Az elnökség pánikhangulatban
Miskolcra sietett, úgymond «egyeztetni». A szokásos módon: fenyegetések, felelősségrevonás,
a felvetett gondok elodázása és félresöprése, az aláírók marginalizálása, az
aláírók címkézése. De – a sajtó jelenlétében – szót kapott a kritikus oldal is.
"A levél megírását hosszú idő óta fontolgatjuk, ám a megyei titkárok felől
érkezett belső ellenállás eddig visszatartott bennünket. Pedig alapvető jogokat
vettek el tőlünk. Kiderült például, hogy egyetlen fillért nem terveztek az idei
évre akciókra, például demonstrációra. Sztrájkalapunk pedig egyáltalán nincs –
nyilatkozta a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) Miskolc Városi Szervezete
tagja –, a szervezeten belül ugyanaz a fortélyos félelem igazgat, mint az
országban. Az elmúlt 5 évben, ha valaki volt nem elég szervilis, nem igazodik a
sorba, azt a hatalmuk megőrzése érdekében teljesen ellehetetlenítik". Az irányító apparátus
erőlteti, hogy a szakszervezet gazdája maradjon, hogy azt domesztikálhassa.
Csak egységes, független, szervezett
fellépés tudja megakadályozni a katasztrófát.
A PSZ
elnöke, elnöksége nagyon jól tudja, hogy a munkaidő emelésével, a
tankötelezettségi korhatár leszállításával, stb. munkahelyek ezrei fognak
megszünni, az oktatás-nevelés soha nem látott mélységekbe zuhan. A bérrendezés
csak felében-harmadában valósult meg, a többlet-, minőségi munka után járó
bérkiegészítés megszűnt. 26 órára emelték a pedagógusok kötelező óraszámát, 32
óra időtartamban az intézmény területén kell tartózkodniuk és ingyen
kötelezhetőek helyettesítésre. Az iskolákban káosz van. A helyi kollektív
szerződések megszűntek, helyettük az ígért ágazati kollektív szerződés sehol
sincs. A szakszervezet vezetése az
«állatorvosi ló» minden baját prezentálja. Elherdálta a szakszervezet minden érdekérvényesítő képességét, a korporatív
Nemzeti Pedagógus Kar révén privilégiumot is kapott magának. Feladata betöltésére képtelen.
A szakszervezetet vissza kell
szereznünk, eredeti funkcióját vissza kell állítanunk! Tiszta vezetést, hiteles
vezetőket a rutinos funkcionáriusok és karrieristák helyébe!
Mert az
oktatásügy nem egyedül enyém-tied, nem a PSZ-é, mégcsak nem is a pedagógusoké,
hanem mindannyiunké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.