Kína levél

Kína levél

412. sz. 2013. dec. 01.

Az állami vállalatok csökkentése

A 2008-ban kezdődött válsággal egész Földünk gazdasági tevékenységével kapcsolatban megfigyelhető a visszahúzódás. A kínai nyitási politika pedig az országot egyre függőbbé tette a világggazdaságtól. Tehát a kínai növekedés lassul…

«Stabilizálni szeretnénk a növekedést, mivel szükségünk van a munkahelyek garantálására», vagyis 7,2 %-os nővekedésre, hogy a munkaerőpiac minden évben 10 millió munkahelyet hozzon létre, deklarálta Li Keqiang, miniszterelnök a kommunista párt napilapja, a Zsenmin Zsipao szerint (nov.4.). A hatalom semmi mástól nem tart annyira, mint a társadalmi robbanástól, rémálma a sokmilliós munkanélküli hadsereg. Pedig augusztusban az állami javak felügyelőbizottságának alelnöke, aki 115 állami vállalat felügyeletét látja el a központi kormány mellett, ezt nyilatkozta: «A szén, az acél, a tengeri és folyami szállítás, a mechanika és a hajógyártás szektoraiban a vállalatok többsége jelentős többlettermeléssel küszködik és nagyon nehéz lesz nekik rövid időn belül megoldaniuk a helyzetet». Ezek az állami vállalatok egyébként a hatóságoknak sok bosszúságot okoznak. Bérek? Borzasztó! Átlagosan négyszer magasabbak, mint a magánszektorban…

 Tömegsztrájkok, hosszabbak

Íme hogyan lehet szert tenni egy többezer főt foglalkoztató vállalatra alacsonyan tartott bérekkel: «Bázisfizetésként adunk 1000 yüant (kb. 100 euró) és prémiumként 500 yüant, de amikor a shenzeni minimálbér 1200 yüan, akkor csökkentjük a prémiumot 200 yüanra», magyarázza az igazgató. Eképpen évekig sem emelkednek a fizetések – egészen a sztrájkig! Az utóbbi időben a magánválllatok abból profitálnak, hogy megváltoztatják cégük státuszát azért, hogy új munkaszerződésre kötelezhessenek, melyek eltüntetnek minden korábbi, törvényeken és szabályokon alapuló munkásvívmányt vagy egyéb előnyöket. De ilyen esetekben sztrájkok törnek ki!

Itt van a Zhangmutou Towada elektronikai üzem példája Dongguanban, ahol 2000 dolgozó szüntette be a munkát nov. 7-én (és hat nappal később még mindig sztrájkoltak), mivel az új szerződés eltüntette a szolgálati éveket és a prémiumot, amely pedig a bér jórészét képezte. Egy munkás így magyarázta: «a 13-as munkaügyi törvény alapján végkielégítést kellett volna fizetniük, ezt állapítpíotta meg Pekingben a Legfelsőbb Bíróság. A helyhatósági munkaügyi irodában mondták, de arra várhatunk! Félnek a Towadától, amelynek vezetésében is benne vannak, félnek, hogy a Towada továbbáll.» Ezek a sztrájkok már hosszabbak, többen vesznek részt bennük és hangulatuk is sokkal feszültebb.

A választott küldöttek és hivatalos szakszervezet, az ACFTU

S a szakszervezet? «A küldötteket majdnem mindig az igazgatóság jelöli ki, jellemzően méltatlanok a küldött névre, az eredmény előre látható: amikor van kollektív egyezmény, akkor a bérminimumhoz, túlórákhoz, társadalombiztosításhoz ragaszkodni kell. Ez volna a legkevesebb, de ezt is vadsztrájkokkal érték el» – írja egy kantoni kutató (Ellen Friedman, «Labor Notes», nov.27.).

Az érdekeket és a követeléseket védendően a dolgozók keresik az eszközöket, amelyekkel érvényesíteni tudják azokat és saját akcióikat. A «China Labour Bulletin» szerint a Nokia sztrájkoló-tüntetői jogvédőkkel vannak kapcsolatban, hogy megértsék az eljárást, hogyan lehet saját küldötteiket megválasztaniuk és kollektív szerződésekről tárgyalniuk az igazgatósággal.  

Erről szól a kantoni Panyu Center, amely a dolgozókat segíti. Különféle egyesületek hozták létre, jogászok, a kollektív szerződések specialistái – az első Kínában!

Hát holnap?

Lin Ye, egy lianshengi őrlőüzemi küldött meséli: «Én lettem a nyomás, a megfélemlítéselső áldozata, de társaim támogattak és nincs mit veszítenem. Egy nap a várostól egy hivatalos személy megpróbált megijeszteni mondván, hogy ‘Lin, még ha a munkatársaid meg is kapják a járandóságukat, neked nem lesz egy fityinged sem, megértetted?’ Mondtam neki, fogja be és inkább a saját helye miatt aggódjon, mert ha a konfliktus nem rendeződik, el fogják küldeni.»

A munkások ismerik jogaikat, azt határozottan hangoztatják is. Vajon ez magyarázza, hogy Guangdong tartományban a kollektív szerződésekről rendkívül részletes szabályozást akarnak létrehozni? Nyilván, ennek a tervezetnek, amit szeptemberben publikáltak, nagy a tétje: a munkáltatók korlátozni akarják (pl. mindenféle sztrájk tiltását a tárgyalások alatt – mely akár 200 napos is lehet!). Akkor meg milyen jogokban bízhatnak a munkások? A legközelebbi «Kína-levélben» visszatérünk rá.

Sztrájkok, küldöttek, kollektív szerződések

A dolgozók tudnak munkabeszüntetést és tüntetéseket szervezni, megtanulják, hogyan kényszerítsék a munkáltatót a tárgyalóasztal mellé és kollektív szerződés kötésére – magyarázza a «China Labour Bulletin» (nov. 20.). De a sztrájk után, ha az gyakran győzedelmesen is ér véget, a küldöttek visszatérnek a névtelenségbe, egyek lesznek a sokak között, olykor pedig a munkáltatók részről a megtorlás is fejükre hull. Nincs védett státuszuk, mint a hivatalos ACTFU küldötteinek.

Ez is szerepel a Panyu központ migráns dolgozóknak szóló kérdései között a nov.16-17-én rendezett fórumon. A lianshengi őrlőüzem küldöttei is tiszteletbeli meghívottak voltak, akik majd’ 20 éves harccal vívták ki azt, amihez joguk volt! De ma már nem ennek az üzemnek a dolgozói…

Egyikük, Tan Zhenmiao mondja: «Nagyon fontos, hogy a munkahelyeken harcoljunk és tapasztalatainkat megoszuk másokkal is, hogy információkat adjunk a munkahelyi munkásmozgalomról.» Huang Xiaojuan, egy gaoyai ékszerüzem szeptemberi sztrájkja bizottsági vezetője biztosít minket arról, «a tapasztalatok nem vesznek el». Egyébként ő maga indította a Panyu központban a kollektív szerződés-képzést. Cai Manji a hengbaoi konfliktus 130 munkásának egyike: «A jövő nemzedédének mutatunk utat. A jogvédő munkásakciók figyelmeztetést jelentenek a kormány számára. Máris látni, hogy a kormány apránként kevesebbet foglalkozik a gazdasági fejlődéssel és többet a dolgozók kéréseivel és jólétével.» Zeng Feiyang, a Panyu igazgatója azt sürgeti, hogy mennyire fontos elsajátítani a bevált módszereket: «a lianshengi őrlőüzem munkásainak példaértéke van. Több különböző stratégiát használtak, ezt a modellt igencsak érdemes lenne tanulmányozni és használni». Egyébként, mondja Zeng, mindezek, a jogokért folytatott munkásharcok táplálták a kollektív tárgyalások törvénykönyve kidolgozását itt a központban, amelyet a jövő küldöttei számára szeretnének átadni (a kővetkező levelünkben ebből is lesznek részletek); s ez lesz a dolgozók rendelkezésére álló első ilyen eszköz Kínában.

Végül pedig a valódi munkásszolidaritás szükségére terelődött a szó. Lin Ye, a lianshengi küldött számolt be róla konkrétan.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Sztrájkok Shenzhenben és Dongguanban

Shenzenben 22 napos sztrájk. Az ASM (félvezetők) holland óriásüzem közel ötezer dolgozója okt. 31-én lépett sztrájkba béremelésért és a műhelyek delokalizációja miatti járandóságért. A hivatalos szakszervezetet, az ACTFU-t sem értesítette az igazgatóság erről a projektről – a China Labour Bulletin nov. 26-i száma alapján. A sztrájk 22 napi tartott!

A honkongi szakszervezeti konföderáció (HKCTU) – 20 km-re van csak Shenzentől – segítségükre sietett, nov. 6-án az ASM székhelye előtt tüntetett. A shenzeni egyesületek, segélykérő központ is közvetlenül asszisztált és tanácsokat adott a sztrájkolóknak. A bérek évek óta nem mozdulnak: «1000 yüanos [kb. 120 €] a bázisbér és 500 yüan a prémium, de a minimálbér már több, mint 1200 yüan, a prémiumot pedig levitték 200-ra». Nov. 20-án megegyezés született: 20 %-os bér- és prémiumemelés (élelmezési hozzájárulás, stb.) minden munkás számára, aki az új üzembe megy; végkielégítés azoknak, akik pedig elutasították. Elértek egy újabb prémiumot is: 200 yüanos lakhatási hozzájárulás vagy ingyenes szállás a hálóteremben. De hét küldöttet mégis elbocsátottak.

   Sztrájk a Nokiánál         

A dongguani Nokia-üzemben közel háromezer fiatal szüntette be a munkát és tüntetett az új belső rend bevezetése ellen. Minden szeptemberben kezdődött, amikor a Microsoft a Nokiától megvette a mobiltelefon-gyártást. Dongguanban az új szabályzati gépezet elbocsátásokhoz látott és «a szankciók minden nappal keményebbek lettek. 5 perc késés, figyelmeztetés. Második figyelmeztetés, mutatták az ajtót. Már többszázat küldtek el így», mondja egy alkalmazott.

Nov. 19-én úgy ezer fiatal lleállította a munkát és az üzem előtt tüntetett a szabályozás felülvizsgálatát és az új munkaszerződéshez kötődő legális juttatásokat kérve. Az eredmény azt lett, hogy rögtön elbocsátották 59-üket. A rendőrség nov. 20-i beavatkozása csak olajat öntött a tűzre, az eltökéltség megerősödött (videó:

http://www.youtube.com/watch?v=791aeeD9Dso#t=166). 11-őjüket kihallgatták és öten még mindig a poszton ültek két nappal később. Az igazgatóság nem mozdul addig, míg a helyzet kritikussá nem válik», mondja egy sztrájkoló; «senki nem jött tárgyalni és a szakszervezet sem csinál semmit» (Reuters, nov. 20. és 22.). A szakszervezeti az üzemi igazgatóság mellett áll, mondja Cheng kisasszony, a sztrájkolók szóvivője, s hozzátette, hogy a mozgalom addig folytatódik, amíg választ nem kapnak. A tartományi munkaügyi irodát és a szakszervezetet ellepte a sajtó. A dolgozók a vállalati szakszervezet újjászervezését is kérték.

Munkahelyi balesetek

Qingdao kikötőjében egy olajszállító cső robbant fel és legalább 55 személyt ölt meg, munkásokat, mérnököket, akik órák óta próbálkoztak az ömlés leállításával. Kilencen eltűntek, 166-an megsebesültek, többek állapota kritikus – a Caixin szerint. A hivatalos kínai sajtó feltette a kérdést, hogy miért nem evakuáltatta az állami Sinopec vállalat a lakosságot már akkor, amikor a szivárgást észlelték, 7 órával korábban. Lehet, azért, mert a vezetőknek is több verziójuk van, már a robbanás helyét illetően is.

Az AFP emlékeztet, hogy 2013 első félévében 28 ezer halálos munkahelyi baleset történt Kínában a hivatalos statisztikák szerint.

Internetes petíció

Az állami szervek nov. 28-án bejelentették, hogy az állampolgárok ezentúl internetes honlapjukon is elhelyezhetik leveleiket és petícióikat, kezelésük a «nép felügyelete» alatt lesz. Ugyanazok, akik tegnap még Pekingben tudomásul sem vették, vagy büntették a petíciózókat, most a nép felügyelet alá helyeznék magukat?  Egyik igazgatójuk pontosította is: «Nem normális gyakorlat, hogy egy petíciót egyenesen Pekingbe küldenek és nem is lesz kivizsgálva». A petíció tehát a heti irodába fut be, ahol meg…