Ebben a szomszédos és
baráti köztársaságban ma drámai események kibontakozásának vagyunk tanúi.
Miután az Azarov-kormány elutasította az EU társulási megállapodási aláírást,
Kijevben és egy sor egyéb megyében, mindenekelőtt Nyugat-Ukrajnában és részben Közép-Ukrajnában
tiltakozó akciók kezdődtek, melyek az Euromajdan nevet kapták. A demonstrációk
során mindkét fél alkalmazott erőszakot, áldozatok, sérültek vannak.
A BPZ kritikával tekint
a fennálló ukrajnai rezsimre, mely az oligarcha-csoportok érdekeit képviseli és igen elterjedt korrupció jellemzi. Pontosan ez a hatalom folytatja régóta az
országban a neoliberális reformok gyakorlatát, szűkíti a szociális programokat,
emberek tömegét taszítva a szegénységi szintre. Az ukránoknak a fennálló
kormány irányában kifejezett elégedetlensége számunkra érthető és közeli. De az Európai
Unió által ajánlott társulási csatlakozás csak súlyosbítani fogja ezeket a
problémákat. Hiszen az EU megkívánja a fizetések befagyasztását, az egészségügy
és az oktatás további piacosítását, a szociális kiadások további drasztikus
csökkentését. Egyidejűleg, a széleskörűen reklámozott «eurointegráció»
ellenére, az EU társulási és a szabadkereskedelmi zónáról szóló szerződésben meg
sem említik a vízumrendszer könnyítését az ukrán állampolgárok számára.
A dolgozók érdekeit
durván sértő tipikus neoliberális intézkedések mellett komoly problémák elé néz
az úgynevezett «középosztály» sok képviselője. A számítógépes programok licencesítése
sok felhasználót megfoszt a térítésmentes szoftvertől. Nagy nehézségek várnak
az egyéni vállalkozókra, a gazdákra, akik a nyílt konkurenciaharcban aligha lesznek
képesek lépést tartani a nyugati tőkeerős, ráadásul államilag támogatott korporációkkal.
Az ukrán piac megnyílik az EU országainak termékei előtt, ugyanakkor
Nyugat-Európa piaca gyakorlatilag zárva marad az ukrán árucikkek előtt – az EU műszaki
szabályai, a tarifamentesség rugalmas szabályai és más
protekcionista intézkedések okán. Mindez az (amely amúgy sem fénykorát élő) ukrán
gazdaságot hatalmas rombolással fenyegeti. Ahogyan sok szakértő feltételezi,
egy ilyen társulás mindenekelőtt magának a példátlan gazdasági recesszióban leledző
Európai Uniónak a problémáira nyújt megoldást, amely a saját exportjában és
értékesítési piacának bővítésében, új olcsó munkaerőben, valamint a konkurencia
ellehetetlenítésében és korlátozásában érdekelt – mind Ukrajna, mind
Oroszország és a Vámunió tekintetében. Az Ukrajnában regnáló rezsim, amely
korábban támogatta ezt a megállapodást, ma sem utasítja el a közeledést a
transznacionális tőkéhez. A kormányzó párt szakadása Ukrajnában csak amiatt
történt, hogy milyen csoportosulások érdekei mentén történjen a szuverén
nemzetállam átalakítása a globalista államszövetség félgyarmati perifériájává.
Az ukrán oligarchia
egy része lavíroz a nyugati és keleti korporációk érdekei között, míg más oligarcha-csoportosulások
és politikai pártok egyértelműen komprádorként lépnek fel, keményen nyugatra
orientálódva. Ám különös nyugtalanságra az ad okot, hogy az Euromajdanon a
domináns pozíciót a szélsőséges nacionalista csoportosulások foglalták el,
melyek a nemzetek közötti gyűlöletet, az erőszak kultuszát propagálták és egy
sor vandál tettek vittek végbe.
Ugyanakkor az
Euromajdanon gyakorlatilag nem hangzottak el szociális jelszavak, a szociális
aktivistákat közvetlen fizikai támadás érte a "nacionalista harcosok" részéről.
Például Majdan tribünjéről érkezett felhívásra bestiálisan összeverték Ukrajna
Szabad Szakszervezeti Konföderációjának (KVPU) három aktivistáját, sátrukat
pedig késsel összeszabdalták. És ez nem egyedi eset, a nacionalista militáns
csoportok részéről a velük egyet nem értők ellen elkövetett terror sajnálatos
módon szokványos jelenséggé vált az Euromajdan körében. Ilyen körülmények
között beszélhetünk-e bármiféle harcról az úgynevezett «európai demokratikus
értékekért»?
Meg vagyunk győződve
arról, hogy a hatékonytalan és oligarchák uralta rendszer valódi alternatíváját
nem a nyugati vagy a világ bármely más részéből való «jótékony nagybácsiba»
vetett illuzórikus remény jelenti, nem az egyik oligarcha-klán vagy a
korrumpálódott politikusok lecserélése egy másikra, hanem a nép közvetlen harca
szociális jogaiért, a szociális igazságosság és szabadság valódi győzelméért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.