Nemzetközi információk
Dolgozók és Népek Nemzetközi
Egyetértése
161. sz. (530) 2014. jan. 31.
ALGÉRIA
A bányaszektor újraállamosítása:
a nemzet újabb győzelme
A Dolgozók
Pártja a bányák privatizálását kimondó törvény ellen szavazott 2001-ben, s a
törvény életbelépte után sem mondott le a harcról annak eltörléséért. Közel 13
ével később, az új törvénytervezet elföldeli a Chakib Khalil-törvényt,
visszaállamosítja a szektort, mivel az ellenőrzést felette 51 %-os tulajdonával
az állam fogja gyakorolni. Az állam újra invesztálni fog a stratégiai iparágba,
amely nem csak hasznot hajt, hanem munkahelyeket biztosít. A multinacionális
vállalatok vereségét jelentő szavazás jan. 20-ra várható.
Mohamed
Bekai, a bányaipari szakszervezet főtitkára, a Dolgozók Pártja képviselője válaszol
(megjelent a párt Fraternité c. orgánumában, 158.sz.)
A
Népi-Nemzeti Gyűlés jan. 5-én kezdte a törvénytervezet megvitatását. Te hogyan
értékeled?
Alapvetően
helyreigazítja az 3001-es törvényt. Az állam visszaveszi szuverenitását egy
stratégiai szektorban hozzáadva azt az Arcelor Mittal államosításához. A Chakib
Khalil törvény annak idején a rablás előtt nyitotta meg a bányászatban az utat,
a multinacionális cégek szemérmetlenül kifosztottak bennünket. A Dolgozók
Pártja akkor is a privatizációs törvény ellen szavazott, azóta is harcolt
ellene, szakszervezetünk együtt dolgozott a párt képviselőivel, s végül
2009-ben az állam 51 %-os tulajdoni részesedése törvény lett, külföldi
vállalkozásnak csak 49%-a lehet. Az idő igazolta az eredményt.
Mit
lehet várni az új törvénytől?
A
bányaipar rehabilitációját. Az iparág stratégiai szektornak számít, része az
ország szuverenitásának. Az állam visszaveszi ezt a szuverenitást az
51/49-szabállyal, állami beruházások lesznek itt, amelyet a multik
kifosztottak, de befektetés nem történt. Az Arcelor Mittal birtokolta a bányák
70%-át, az ausztrál tröszttől, a GMA-tól vette át, amikor az elhagyta az
országot. A 2001-es törvény ezt lehetővé tette. Állami akarat
fogja újradinamizálni, eltüntetni a vállalati adósságokat és beruházásokkal,
fejlesztésekkel munkahelyeket hoz majd létre abban a távoli régiókban, ahol
eleddig ez nemigen fordult elő. Az új törvény nagy hangsúlyt fektet a
bányakutatásokra is, amelyet 2001 óta teljesen elhanyagoltak. Az is igaz, a
bányaiparnak nagy jelentősége van, mivel nemzetgazdaságunk jelentősen függ a
szénhidrogénektől. Ennek a törvénynek óriási a jelentősége nálunk, hiszen
bővelkedünk olyan ásványi kincsekben, mint az uránium, arany, wolfram, gyémánt.
A. Koceila
USA
A demokraták: milliomosok irányította párt
A
Center for Responsive Politics (CRP) nemrégen bocsájtotta közre jelentését,
melyből pontosan megtudhatjuk, a kongresszusi többség tagjai milliomosok.
Persze nem újság ez, az emberek többsége nem kételkedett eddig sem, csak azt az
illúziót cáfolja, miszerint a republikánusok a leggazdagabbak közül kerülnek
ki, a demokraták pedig az egyszerű honpolgárok pártja lenne.
A CRP
jelzi, hogy a kongresszusi demokrata képviselők átlaga gazdagabb, 1,04 millió
dolláros vagyonnal bír, míg a republikánusok átlaga 1 millió. Nagy számban
vannak multimilliomosok is köztük, mint a szélsőjobboldali Darrel Issa
kaliforniai republikánus, kinek vagyona 598 milliós.
A
republikánus párt vezetői nem rejtik el az amerikai munkástöbbséggel szembeni
ellenséges nézeteiket. De mivel a szakszervezeti mozgalom mindig is a
demokratákat támogatta, fontos kérdés merül fel: vajon igazolható-e, hogy
minden választáskor a Demokrata Pártot támogatjuk?
Nagy
meggyőződéssel kijelentjük, hogy nem! Elég lenne csak arra hivatkozni, amit ez
a párt tett az utóbbi hónapokban a munkáltatók, a lakosság 1 %-nak
szolgálatában, ahelyett, hogy a 99-et képviselné.
A
kongresszus két háza brutális támadást intézett a tartós munkanélküliek ellen
A
szavazás a költségvetési egyeztetés kereteiben folyt, s 54 demokrata szenátor
és a független Bernie Sanders is megszavazta.
A
Képviselők Házában 332 voks szólt a munkanélküli járadék meghosszabbításával
szemben, ebből 163 a demokratáké. A 94 ellenszavazatból pedig mindössze 32
demokrata. A tartós munkanélküliek 2013 decemberétől nem részesülnek
járadékban. Az ellátás meghosszabbítását könnyedén bele lehetett volna foglalni
a költségvetésbe – ha a demokraták akarták volna. Amikor a múlt év októberében
a republikánusok blokkolták a büdzsét, az azért történt, mert a
betegbiztosítási törvénynek opponáltak, de az amerikaiak tömeges tiltakozása
hatására visszakoztak. Ekkor a két párt megtalálta mégis az egyezséget. Ha a
demokraták követelték volna a tartós munkanélküleik ellátásának
meghosszabbítását, a republikánusoknak el kellett volna fogadniuk. A demokraták
nem tették meg. Miért? Mivel mindenáron egyezséget akartak, belementek a
republikánus követelések teljesítésébe anélkül, hogy a tartós munkanélküliekkel
foglalkoztak volna. Nem nyugtalankodtak a dolgozók gondjai miatt, jó ez így,
annyi baj legyen! Csak később kezdtek nyilatkozgatni… de ez már üres ígéret.
Mégha újból is a törvényhozás asztalára kerülne a kérdés, ezek a finom
demokraták elképzelhetetlenül nehéz helyzetbe hoztak már
1 300 000 munkanélkülit, akik egy cent nélkül maradtak.
Kell-e
akkor a munkásmozgalomnak azokat a demokratákat támogatni, akikre semmi
szüksége nincs a dolgozóknak?
Élelmiszerjegyek
2013. nov. 1-én az élelmiszerjegy-programot (SNAP) érte súlyos támadás – annak 5 milliárdos, személyenként kb. 7 %-is megkurtításával. Persze a Kongresszus megemelhetné a SNAP költségvetését akár ideiglenesen is – de nem teszi. Most pedig az élelmiszerprogram még gyászosabb restrikciónak néz elébe.
Mind a
republikánus többségű Képviselőház, mind a demokrata többségű Szenátus
elfogadta a törvényt az újabb megnyirbálások érdekében 2014 elejétől. A
jelenlegi finanszírozás is elégtelen, de a bejelentett változások még
súlyosabbá teszik annak az élelmiszerjegyektől függő 47 millió amerikai életét.
Ma az
USA-ban négy gyermekből egy szegény, és a SNAP-program 72 %-nak élvezői a
gyermekes családok.
A
Képviselőház törvénytervezete persze súluosabb a Szenátusénál. A
legszegényebbek számára csökkentené az élelmiszerjegyeket: 39 milliárdot a
következő tíz évben. A Szenátus 4,1 milliárdban gondolkodik, de még ez is több
mint 500 000 otthont érintene. Ezek a családok 90 dollár veszítenének havonta.
Egy kivételével minden demokrata szenátor megszavazta a barbár elképzelést.
Most
pedig a két párt ismét egyezkedik a két törvénytervezet összeegyeztetésén.
Bizonyosak lehetünk, hogy a megszorítások megmaradnak. A «kompromisszum» majd
«csak» a SNAP 8 milliárdos csökkentése lesz?
Visszatérve
az eredeti kérdésre, igazolható-e, hogy a szervezett munkásmozgalom és szövetségesei
azt a pártot támogatják, amely szavakban ugyan hadat üzen a szegénységnek,
azonban éppen a szegénymentő programokat szabotálja?
Küzdelem
a Boeing-nál
Amikor
egy olyan vállalat, mint a Boeing, Washington államban, amelynek éves nyeresége
dollármilliárdokban mérhető, a kollektív tárgyalásokban alkalmazottaitól
elképesztő engedményeket követel – ideértve a nyugdíjakról lemondást,
munkásai hozzájárulásának jelentős növelését betegbiztosításukhoz –, azt
várnánk, hogy az a politikai párt, amely a dolgozók képviseletét hirdeti
magáról, állást foglal nemcsak a vállalat kapzsiságáról, de agresszív
módszereiről is. De nem, pont fordítva történt. Állami szintű demokrata
politikusok, mint pl. Patty Murray szenátor és Jay Inslee kormányzó, a
dolgozókat arra biztatták, hogy fogadják el ezt a méltánytalan szerződést.
A
munkásmozgalom barátainak mezében tetszelgő helyi demokrata képviselők
nyomásgyakorló beavatkozásának eredménye: a dolgozók kudarca, a munkáltatók
győzelée. Még egyszer: ha a dolgozók és szakszervezeteik a Demokrata Pártot
támogatják, akkor a munkáltatók érdekeit és nem a munkásokét, a szegényekét, a
munkanélküliekét pártfogolják.
A
demokraták számtalan árulása nem kivételes, hanem ez a rend
Történelmileg
a II. világháború után a Demokrata Párt, ha hatalmon volt, ha nem, nem sokat
segített a dolgozók, családjuk, szakszervezeteik helyzetének javulásáért. A
70-es évektől a séma egyértelmű. A Kongresszusban, ahol többségben van a párt,
semmi intézkedés nem történt a dolgozók érdekében: határozatlan időre szóló
sztrájk lehetősége – nem; munkaügyi reform – nem; a Taft Hartley-törvény 14B
fejezetének eltörlése – nem; szabad akarat szerinti szakszervezeti csatlakozás
– nem… Az elnök legyen demokrata vagy republikánus, az eredmény mindig a
megszorítás politikája, a szociális jogok és egyezmények destrukciója, olyan
szabadkereskedeelmi egyezmények, mint az Alena, melyek lehetővé teszik
sokmillió munkahely áthelyezését más földrészekre, stb.
A gazdasági deregularizáció, főként a banki és szállítás szektorban, amelyet Jimmy Carter kezdett, gond nélkül folytatódott Reagan, Bush, Clinton, Bush II és Obama alatt. Ennek eredménye a pénzügyi krízis, a subprime-válság, a jelenlegi recesszió. Az áldozatok a dolgozók és családjuk, s a nyertesek – ahogy szokott lenni – a befektetési bankok, a munkáltatók, a gazdagok. A kompenzálás nem marad el, pl. 2008-ban Barack Obama demokrata jelöltségét nagyobb mértékben támogatták a munkáltatók, mint a republikánus John McCain jelöltségét.
Végül
pedig a Demokrata Párt árulása az oktatás területén a legszembeszökőbb. Barack
Obama a magánoktatást privilegizálja, bezáratja a «gyenge» eredményű
közintézményeket, igaztalanul diabolizálja a pedagógusokat. Newarkban,
Chicagoban demokrata polgármesterek nagy vehemenciával támmadják a
pedagógusszakszervezeteket, iskolákat zárnak be és nekiláttak a közoktatás
magánkézbe adásához.
Holott
ezek a demokraták tudják jól, hogy a privatizáció esküdt ellensége a
bázisdemokrációnak.
Ezek
után mit kell tennünk?
A
mérleg világos. Nem is kell csodálkoznunk a demokraták közömbösségén. Ha
egyszer már megválasztották őket a szakszervezetek segítségével, fütyülnek rá,
ha jórészüket a munkáltatók támogatják, vagy éppen ebből a körből érkeznek,
akkor nyilván azt teszik, amit a gazdagok és hatalmasok kérnek tőlük.
A
szakszervezeti mozgalomnak és szövetségeseinek új politikai mozgalmat kell
felépíteniük, olyat, amely a miénk.
Kiindulópontnak
vegyük helyi közegünket. A szakszervezetek a bázison kezdjenek politikai
mozgalmat építeni, a munkásosztályra és a haladó népi szervezetekre
támaszkodva, helyi szinten indulva. A két nagy párttal szemben együttes
erőfeszítés kell és olyan programmal felvértezve, amely a szakszervezeteken
belüli és kívüli dolgozók vitális érdekeit védi.
Ezek a
helyi bizottságok tudnak olyan kampányokat indítani, amelyek a helyi lakosok
szükségleteihez idomulnak. Kormányzópártoktól és munkáltatóktól független
jelölteket mutassanak be a választásokon; ez megoldaná a «melyik jelölt a
kisebb rossz» problémáját is.
Ezután
a helyi aktivisták találkozzanak, beszéljék meg a felmerült gondokat,
javasoljanak állami szintű stratégiát. Ezután, ez alapján jöhet az országos
kampány, a szakszervezeteken és haladó mozgalmakon alapuló független munkáspárt
megalakítása nemzeti szintű létrehozása.
De
mindez csak akkor jöhet szóba, ha az új mozgalom megszilárdul városi, vidéki
helyi bázison az egész országban.
Ha a
szakszervezeti mozgalom továbbra is a demokraták támogatásának politikáját
követi, akkor semmi nem fog megváltozni a dolgozók életkörülményeit illetően,
sőt, azok egyre nehezebbé válnak.
Azonban,
ha a szakszervezeti mozgalomnak sikerül közreműködni ilyen helyi bázismozgalom
létrehozásában a független politikai cselekvés érdekében, akkor kezünkbe
vehetjük szervezeteinket, a lakóhelyi politikát, és a végén országunkét. Itt az
ideje, hogy megtegyük.
Emergency Labor
Network
P.O Box 21004 Cleveland OH 44121
tél. 216 382 4597
http://laborfighback.org/eln/
PAKISZTÁN
ALL
PAKISTAN TRADE UNION FEDERATION5
Az APTUF szakszervezeti tömörülés kommünikéje
Az APTUF Anwar Gujjar elnök, a
vasutasok szakszervezeti vezetője és Rubina Jamil főtitkár jelenlétében
sürgősséggel összehívott gyűlést tartott. Az APTUF targszervezeteinek
képviselői és számos szakszervezeti tag jelenlétében Nasir Gulzar elnökölt.
Rubina
Jamil, Anwar Gujjar, Nasir Gulzar, Muhammad Ilyas, Mustansar Javed, Saeed
Gujjar és Yasir Gulzar a gyűlés előtt kitértek arra, hogy az «imperialistabarát
kormány» (PLMN, Nawaz Sharif kormánya) bejelentette a víz- és
villanyszolgáltató ügynökség, a WAPDA (Water & Power development Agency), a
vasút, 65 állami vállalat privatizálását a Valutaalap (IMF) sürgető
strukturális reformkövetelése nyomán. Az ezt követő vita mélységesen kifejezte,
hogy ezen kormányzati döntéseknek a szakszervezetek foggal-körömmel ellenállnak.
Islamabad,
hogy hozzájusson a segélyalap újabb 6,64 milliárd dolláros szeletéhez, aláveti
magát az IMF-nek.
A mi
feladatunk, hogy az imperializmus diktálta privatizációs hullámmal megküzdjünk.
A
kormány, amely semmit nem képes tenni az országban felmerülő erőszak és
terrorista hullám ellen, azt állítja, hogy a privatizációs program pozitív
fényt vet rá. Azonban a közszféra befektetéseinek átjátszása magánkezekbe egy
demokratikus kormánynak sohasem lehet feladata.
Az
APTUF képviselői minden erejükkel ellen fognak állni a vasúti, a víz, az
elektromos áram és minden állami vállalati privatizációjának.
A kormány nem alkalmazza a
munkatörvénykönyvet sem országunkban. Az ipari, kereskedelmi és egyék szektorok
dolgozóinak kizsákmányolása a vadkapitalizmust idézi.
A gyűlés eldöntötte, hogy az imperialista
programmal szemben kampányt folytat, ennek kezdete 2014. jan. 22-én a lahorei tiltakozó
meeting.
Kérjük, hogy a pakisztáni dolgozókkal
való szolidaritásotok jegyében küldjetek üzenetet nekünk.
Yasir Gulzar
az
APTUF információs titkára
All Pakistan Trade Union
Federation 14N, Industrial Area, GulbergII, Lahore, Pakistan Tel.:
92642657550789
Kapcsolattartás:
Informations internationales, Entente internationale des travailleurs
et des peuples
87, rue du Faubourg Saint Denis 75010 Paris France i Tél. : (33 1)
48 01 88 28 E.mail :
eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein
Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg Saint Denis, 75010
Paris (France) Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de
l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint Rémy lès Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.