Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

161. sz. (530) 2014. jan. 31.

 

ALGÉRIA

 

A bányaszektor újraállamosítása:

a nemzet újabb győzelme

 

A Dolgozók Pártja a bányák privatizálását kimondó törvény ellen szavazott 2001-ben, s a törvény életbelépte után sem mondott le a harcról annak eltörléséért. Közel 13 ével később, az új törvénytervezet elföldeli a Chakib Khalil-törvényt, visszaállamosítja a szektort, mivel az ellenőrzést felette 51 %-os tulajdonával az állam fogja gyakorolni. Az állam újra invesztálni fog a stratégiai iparágba, amely nem csak hasznot hajt, hanem munkahelyeket biztosít. A multinacionális vállalatok vereségét jelentő szavazás jan. 20-ra várható.

 

 

 

Mohamed Bekai, a bányaipari szakszervezet főtitkára, a Dolgozók Pártja képviselője válaszol (megjelent a párt Fraternité c. orgánumában, 158.sz.)

 

A Népi-Nemzeti Gyűlés jan. 5-én kezdte a törvénytervezet megvitatását. Te hogyan értékeled?

Alapvetően helyreigazítja az 3001-es törvényt. Az állam visszaveszi szuverenitását egy stratégiai szektorban hozzáadva azt az Arcelor Mittal államosításához. A Chakib Khalil törvény annak idején a rablás előtt nyitotta meg a bányászatban az utat, a multinacionális cégek szemérmetlenül kifosztottak bennünket. A Dolgozók Pártja akkor is a privatizációs törvény ellen szavazott, azóta is harcolt ellene, szakszervezetünk együtt dolgozott a párt képviselőivel, s végül 2009-ben az állam 51 %-os tulajdoni részesedése törvény lett, külföldi vállalkozásnak csak 49%-a lehet. Az idő igazolta az eredményt.

 

Mit lehet várni az új törvénytől?

A bányaipar rehabilitációját. Az iparág stratégiai szektornak számít, része az ország szuverenitásának. Az állam visszaveszi ezt a szuverenitást az 51/49-szabállyal, állami beruházások lesznek itt, amelyet a multik kifosztottak, de befektetés nem történt. Az Arcelor Mittal birtokolta a bányák 70%-át, az ausztrál tröszttől, a GMA-tól vette át, amikor az elhagyta az országot. A 2001-es törvény ezt lehetővé tette. Állami akarat fogja újradinamizálni, eltüntetni a vállalati adósságokat és beruházásokkal, fejlesztésekkel munkahelyeket hoz majd létre abban a távoli régiókban, ahol eleddig ez nemigen fordult elő. Az új törvény nagy hangsúlyt fektet a bányakutatásokra is, amelyet 2001 óta teljesen elhanyagoltak. Az is igaz, a bányaiparnak nagy jelentősége van, mivel nemzetgazdaságunk jelentősen függ a szénhidrogénektől. Ennek a törvénynek óriási a jelentősége nálunk, hiszen bővelkedünk olyan ásványi kincsekben, mint az uránium, arany, wolfram, gyémánt.

 

A. Koceila

 

USA

 

A demokraták: milliomosok irányította párt

 

A Center for Responsive Politics (CRP) nemrégen bocsájtotta közre jelentését, melyből pontosan megtudhatjuk, a kongresszusi többség tagjai milliomosok. Persze nem újság ez, az emberek többsége nem kételkedett eddig sem, csak azt az illúziót cáfolja, miszerint a republikánusok a leggazdagabbak közül kerülnek ki, a demokraták pedig az egyszerű honpolgárok pártja lenne.

 

A CRP jelzi, hogy a kongresszusi demokrata képviselők átlaga gazdagabb, 1,04 millió dolláros vagyonnal bír, míg a republikánusok átlaga 1 millió. Nagy számban vannak multimilliomosok is köztük, mint a szélsőjobboldali Darrel Issa kaliforniai republikánus, kinek vagyona 598 milliós.

A republikánus párt vezetői nem rejtik el az amerikai munkástöbbséggel szembeni ellenséges nézeteiket. De mivel a szakszervezeti mozgalom mindig is a demokratákat támogatta, fontos kérdés merül fel: vajon igazolható-e, hogy minden választáskor a Demokrata Pártot támogatjuk?

 

Nagy meggyőződéssel kijelentjük, hogy nem! Elég lenne csak arra hivatkozni, amit ez a párt tett az utóbbi hónapokban a munkáltatók, a lakosság 1 %-nak szolgálatában, ahelyett, hogy a 99-et képviselné.

 

A kongresszus két háza brutális támadást intézett a tartós munkanélküliek ellen

 

A szavazás a költségvetési egyeztetés kereteiben folyt, s 54 demokrata szenátor és a független Bernie Sanders is megszavazta.

 

A Képviselők Házában 332 voks szólt a munkanélküli járadék meghosszabbításával szemben, ebből 163 a demokratáké. A 94 ellenszavazatból pedig mindössze 32 demokrata. A tartós munkanélküliek 2013 decemberétől nem részesülnek járadékban. Az ellátás meghosszabbítását könnyedén bele lehetett volna foglalni a költségvetésbe – ha a demokraták akarták volna. Amikor a múlt év októberében a republikánusok blokkolták a büdzsét, az azért történt, mert a betegbiztosítási törvénynek opponáltak, de az amerikaiak tömeges tiltakozása hatására visszakoztak. Ekkor a két párt megtalálta mégis az egyezséget. Ha a demokraták követelték volna a tartós munkanélküleik ellátásának meghosszabbítását, a republikánusoknak el kellett volna fogadniuk. A demokraták nem tették meg. Miért? Mivel mindenáron egyezséget akartak, belementek a republikánus követelések teljesítésébe anélkül, hogy a tartós munkanélküliekkel foglalkoztak volna. Nem nyugtalankodtak a dolgozók gondjai miatt, jó ez így, annyi baj legyen! Csak később kezdtek nyilatkozgatni… de ez már üres ígéret. Mégha újból is a törvényhozás asztalára kerülne a kérdés, ezek a finom demokraták elképzelhetetlenül nehéz helyzetbe hoztak  már 1 300 000 munkanélkülit, akik egy cent nélkül maradtak.

Kell-e akkor a munkásmozgalomnak azokat a demokratákat támogatni, akikre semmi szüksége nincs a dolgozóknak?

 

Élelmiszerjegyek

2013. nov. 1-én az élelmiszerjegy-programot (SNAP) érte súlyos támadás – annak 5 milliárdos, személyenként kb. 7 %-is megkurtításával. Persze a Kongresszus megemelhetné a SNAP költségvetését akár ideiglenesen is – de nem teszi. Most pedig az élelmiszerprogram még gyászosabb restrikciónak néz elébe.

Mind a republikánus többségű Képviselőház, mind a demokrata többségű Szenátus elfogadta a törvényt az újabb megnyirbálások érdekében 2014 elejétől. A jelenlegi finanszírozás is elégtelen, de a bejelentett változások még súlyosabbá teszik annak az élelmiszerjegyektől függő 47 millió amerikai életét.

 

 

Ma az USA-ban négy gyermekből egy szegény, és a SNAP-program 72 %-nak élvezői a gyermekes családok.

A Képviselőház törvénytervezete persze súluosabb a Szenátusénál. A legszegényebbek számára csökkentené az élelmiszerjegyeket: 39 milliárdot a következő tíz évben. A Szenátus 4,1 milliárdban gondolkodik, de még ez is több mint 500 000 otthont érintene. Ezek a családok 90 dollár veszítenének havonta. Egy kivételével minden demokrata szenátor megszavazta a barbár elképzelést.

 

Most pedig a két párt ismét egyezkedik a két törvénytervezet összeegyeztetésén. Bizonyosak lehetünk, hogy a megszorítások megmaradnak. A «kompromisszum» majd «csak» a SNAP 8 milliárdos csökkentése lesz?

 

Visszatérve az eredeti kérdésre, igazolható-e, hogy a szervezett munkásmozgalom és szövetségesei azt a pártot támogatják, amely szavakban ugyan hadat üzen a szegénységnek, azonban éppen a szegénymentő programokat szabotálja?

 

Küzdelem a Boeing-nál

 

Amikor egy olyan vállalat, mint a Boeing, Washington államban, amelynek éves nyeresége dollármilliárdokban mérhető, a kollektív tárgyalásokban alkalmazottaitól elképesztő engedményeket követel  – ideértve a nyugdíjakról lemondást, munkásai hozzájárulásának jelentős növelését betegbiztosításukhoz –, azt várnánk, hogy az a politikai párt, amely a dolgozók képviseletét hirdeti magáról, állást foglal nemcsak a vállalat kapzsiságáról, de agresszív módszereiről is. De nem, pont fordítva történt. Állami szintű demokrata politikusok, mint pl. Patty Murray szenátor és Jay Inslee kormányzó, a dolgozókat arra biztatták, hogy fogadják el ezt a méltánytalan szerződést.

A munkásmozgalom barátainak mezében tetszelgő helyi demokrata képviselők nyomásgyakorló beavatkozásának eredménye: a dolgozók kudarca, a munkáltatók győzelée. Még egyszer: ha a dolgozók és szakszervezeteik a Demokrata Pártot támogatják, akkor a munkáltatók érdekeit és nem a munkásokét, a szegényekét, a munkanélküliekét pártfogolják.

 

A demokraták számtalan árulása nem kivételes, hanem ez a rend

 

Történelmileg a II. világháború után a Demokrata Párt, ha hatalmon volt, ha nem, nem sokat segített a dolgozók, családjuk, szakszervezeteik helyzetének javulásáért. A 70-es évektől a séma egyértelmű. A Kongresszusban, ahol többségben van a párt, semmi intézkedés nem történt a dolgozók érdekében: határozatlan időre szóló sztrájk lehetősége – nem; munkaügyi reform – nem; a Taft Hartley-törvény 14B fejezetének eltörlése – nem; szabad akarat szerinti szakszervezeti csatlakozás – nem… Az elnök legyen demokrata vagy republikánus, az eredmény mindig a megszorítás politikája, a szociális jogok és egyezmények destrukciója, olyan szabadkereskedeelmi egyezmények, mint az Alena, melyek lehetővé teszik sokmillió munkahely áthelyezését más földrészekre, stb.

A gazdasági deregularizáció, főként a banki és szállítás szektorban, amelyet Jimmy Carter kezdett, gond nélkül folytatódott Reagan, Bush, Clinton, Bush II és Obama alatt. Ennek eredménye a pénzügyi krízis, a subprime-válság, a jelenlegi recesszió. Az áldozatok a dolgozók és családjuk, s a nyertesek – ahogy szokott lenni – a befektetési bankok, a munkáltatók, a gazdagok. A kompenzálás nem marad el, pl. 2008-ban Barack Obama demokrata jelöltségét nagyobb mértékben támogatták a munkáltatók, mint a republikánus John McCain jelöltségét.

 

Végül pedig a Demokrata Párt árulása az oktatás területén a legszembeszökőbb. Barack Obama a magánoktatást privilegizálja, bezáratja a «gyenge» eredményű közintézményeket, igaztalanul diabolizálja a pedagógusokat. Newarkban, Chicagoban demokrata polgármesterek nagy vehemenciával támmadják a pedagógusszakszervezeteket, iskolákat zárnak be és nekiláttak a közoktatás magánkézbe adásához.

Holott ezek a demokraták tudják jól, hogy a privatizáció esküdt ellensége a bázisdemokrációnak.

 

 

Ezek után mit kell tennünk?

 

A mérleg világos. Nem is kell csodálkoznunk a demokraták közömbösségén. Ha egyszer már megválasztották őket a szakszervezetek segítségével, fütyülnek rá, ha jórészüket a munkáltatók támogatják, vagy éppen ebből a körből érkeznek, akkor nyilván azt teszik, amit a gazdagok és hatalmasok kérnek tőlük.

 

A szakszervezeti mozgalomnak és szövetségeseinek új politikai mozgalmat kell felépíteniük, olyat, amely a miénk.

 

Kiindulópontnak vegyük helyi közegünket. A szakszervezetek a bázison kezdjenek politikai mozgalmat építeni, a munkásosztályra és a haladó népi szervezetekre támaszkodva, helyi szinten indulva. A két nagy párttal szemben együttes erőfeszítés kell és olyan programmal felvértezve, amely a szakszervezeteken belüli és kívüli dolgozók vitális érdekeit védi.

Ezek a helyi bizottságok tudnak olyan kampányokat indítani, amelyek a helyi lakosok szükségleteihez idomulnak. Kormányzópártoktól és munkáltatóktól független   jelölteket mutassanak be a választásokon; ez megoldaná a «melyik jelölt a kisebb rossz» problémáját is.

 

Ezután a helyi aktivisták találkozzanak, beszéljék meg a felmerült gondokat, javasoljanak állami szintű stratégiát. Ezután, ez alapján jöhet az országos kampány, a szakszervezeteken és haladó mozgalmakon alapuló független munkáspárt megalakítása nemzeti szintű létrehozása.

De mindez csak akkor jöhet szóba, ha az új mozgalom megszilárdul városi, vidéki helyi bázison az egész országban.

 

Ha a szakszervezeti mozgalom továbbra is a demokraták támogatásának politikáját követi, akkor semmi nem fog megváltozni a dolgozók életkörülményeit illetően, sőt, azok egyre nehezebbé válnak.

 

Azonban, ha a szakszervezeti mozgalomnak sikerül közreműködni ilyen helyi bázismozgalom létrehozásában a független politikai cselekvés érdekében, akkor kezünkbe vehetjük szervezeteinket, a lakóhelyi politikát, és a végén országunkét. Itt az ideje, hogy megtegyük.

Emergency Labor Network

 

 

emergencylabor@aol.com

P.O Box 21004 Cleveland OH 44121

tél. 216 382 4597

http://laborfighback.org/eln/

 

 

 

PAKISZTÁN

 

 

 

 ALL PAKISTAN TRADE UNION FEDERATION5

Az APTUF szakszervezeti tömörülés kommünikéje

 

Az APTUF Anwar Gujjar elnök, a vasutasok szakszervezeti vezetője és Rubina Jamil főtitkár jelenlétében sürgősséggel összehívott gyűlést tartott. Az APTUF targszervezeteinek képviselői és számos szakszervezeti tag jelenlétében Nasir Gulzar elnökölt.

 

Rubina Jamil, Anwar Gujjar, Nasir Gulzar, Muhammad Ilyas, Mustansar Javed, Saeed Gujjar és Yasir Gulzar a gyűlés előtt kitértek arra, hogy az «imperialistabarát kormány» (PLM­N,  Nawaz Sharif kormánya) bejelentette a víz- és villanyszolgáltató ügynökség, a WAPDA (Water & Power development Agency), a vasút, 65 állami vállalat privatizálását a Valutaalap (IMF) sürgető strukturális reformkövetelése nyomán. Az ezt követő vita mélységesen kifejezte, hogy ezen kormányzati döntéseknek a szakszervezetek foggal-körömmel ellenállnak.

 

Islamabad, hogy hozzájusson a segélyalap újabb 6,64 milliárd dolláros szeletéhez, aláveti magát az IMF-nek.

 

A mi feladatunk, hogy az imperializmus diktálta privatizációs hullámmal megküzdjünk.

 

A kormány, amely semmit nem képes tenni az országban felmerülő erőszak és terrorista hullám ellen, azt állítja, hogy a privatizációs program pozitív fényt vet rá. Azonban a közszféra befektetéseinek átjátszása magánkezekbe egy demokratikus kormánynak sohasem lehet feladata.

 

Az APTUF képviselői minden erejükkel ellen fognak állni a vasúti, a víz, az elektromos áram és minden állami vállalati privatizációjának.

 

A kormány nem alkalmazza a munkatörvénykönyvet sem országunkban. Az ipari, kereskedelmi és egyék szektorok dolgozóinak kizsákmányolása a vadkapitalizmust idézi.  

 

A gyűlés eldöntötte, hogy az imperialista programmal szemben kampányt folytat, ennek kezdete 2014. jan. 22-én a lahorei tiltakozó meeting.

 

Kérjük, hogy a pakisztáni dolgozókkal való szolidaritásotok jegyében küldjetek üzenetet nekünk.

 

Yasir Gulzar

az APTUF információs titkára

 

All Pakistan Trade Union Federation 14­N, Industrial Area, GulbergII, Lahore, Pakistan Tel.: 9264265755078­9

 

 

 

Kapcsolattartás:

 

Informations internationales, Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg­ Saint ­Denis ­75010 Paris ­France i Tél. : (33 1) 48 01 88 28   E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein

 

Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg­ Saint ­Denis, 75010 Paris (France) Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint­ Rémy­ lès ­Chevreuse