A kijevi forradalom»
Janukovicsot és «korrupt rendszerét elzavarta», ismételgeti szüntelenül a sajtó.
Erről van szó?
A
forradalom olyan alulról jövő mozgalom, amely radikálisan módosítja a fennálló
társadalmi berendezkedést. Tudjuk, hogy a Janukovics elszelelését négy nappal előzte
meg a szélsőjobbos Szvoboda szervezte fegyveres
tüntetés. 12 nappal azelőtt viszont az USA külügyminisztériumától Victoria Nuland
és a kijevi amerikai nagykövet telefonálgatott (1) egymással nyugodtan az «új»
ukrán kormány összetételéről. Nuland is részt vett 2013. dec. 13-án Washingtonban
azon a tanácskozáson, amelyen az amerikai kormány bejelentette, 5 millió dollárt
fektetett be az ukrajnai «demokratikus ellenzékbe». Tudnunk kell, hogy Nuland, –
mind a republikánus, mint a demokrata érában diplomata – február közepén
Kijevben találkozott a Szvoboda vezetőivel, néhány nappal azelőtt, hogy azok a
parlamentet támadták meg. Ami az «új» parlamentet, a Radát illeti, febr. 25-én
kellett kijelölnie a «nemzeti egységkormányt», s minő meglepetés: annak
összetétele 1-2 kivétellel ugyanazokból áll, mint akik egy hete még biztosították
bizalmukról Janukovicsot, most pedig mint «bűnözők» kerestetnek! Azt akarják elhitetni, hogy itt forradalomról
van szó?
De a százezrek tüntetését el lehet-e intézni azzal, hogy csak az USA és az Eu avatkozott
be?
A
három hónapig folyó kijevi tüntetések arra ösztökélték a becsületes állampolgárokat,
dolgozókat, hogy minden maffizó, korrupt politikust elutasítsanak, akik a
Szovjetunió összeomlása óta eltelt két évtizedben rabolnak, fosztogatnak,
privatizálnak az IMF szájaíze szerint. De azok az erők, amelyek a kezdet, 2013
november közepe óta ellenőrzésük alatt tartották a mozgalmat, nyomást
gyakoroltak Janukovicsra, hogy írja alá az EU-val kötendő társulási szerződést, azt kísérő igencsak «fájdalmas
strukturális reformokat» az ukrán nép előtt egyáltalán nem szerepeltették. Legyen szó a most kiengedett Júlia Tyimosenkó «ellenzékiről», 2005-2007 közötti
volt miniszterelnökről, aki persze éppen olyon romlott és korrupt, mint
Janukovics, vagy a volt ökölvívó, Klicsko pártjáról, melyet Angela Merkel pártjának
Konrad Adenauer alapítványa hozott létre és finanszíroz, vagy a szélsőjobbos
Szvobodáról, amely az EU mellett a NATO-ba lépést is reklamálja.
Kapcsolataink
jelezték, amikor a szakszervezetek az Euromajdanra hívtak azokkal együtt
tüntetni, az eredmény nem váratott magára, egyszerűen megtámadták őket. Ma
pedig fehérterrorhullám önti el
Ukrajnát, a helyi politikai pártok helyiségeit megrongálták, felgyújtották,
Lenin szobrait ledöntik, stb.
Az EU és az USA nem
győzik ismételni, hogy «Ukrajna területi integritását biztosítani kell». Van-e
egyáltalán olyan fenyegetés, hogy szétesik az ország?
Nem
lehet mást mondani, minthogy a szétesés máris megkezdődött. A brüsszeli, washingtoni
képmutatók hazudnak, ha azt állítják, hogy Ukrajna felosztását nem ők
szervezték meg. Febr. 23-án az «új» parlament jó húsz törvényt fogadott el,
egyik reakciósabb, mint a másik. Ezek között van a 2012 júliusi (a hivatalos
nyelvek használatáról szóló) Kolesnyicsenko-törvény megsemmisítése. A törvény
lehetővé tette, hogy minden régió, vagy megye, ahol a kisebbség eléri a 10 %-ot,
saját nyelvét használhatta ugyanúgy, mint az ukránt. Ez egy demokratikus jog volt
ebben az országban, ahol a lakosság fele oroszul beszél, hogy ne is szóljunk
a magyar, moldáv (román) kisebbségekről. Az orosz használatát megtiltva az ország
több mint felében, az új hatalom brüsszeli és washingtoni keresztapáival együtt
hinti a viszály magvait, készíti elő azt, amit a sajtó előszeretettel nevez
«etnikai» konfliktusoknak.
Már
Janukovics bukása előtt a Szvoboda fegyveres miliciái fogták ostrom alá a
nyugatra fekvő nagyvárosok hatalmi központjait, s a teljes hatalmat is ők
gyakorolják. A párt (Szabadság! – így!) neve nemrégen még ukrán nemzetiszociális
párt volt, annak a Banderának az örökségét vallja magáénak, aki a Szovjetunió 1941-es
lerohanásakor a németekkel kollaborált. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a
szovjet népek több mint 20 millió halottal fizették meg a fasizmus alóli
felszabadulást. Az anti-Janukovics újság, az Ukrajinszkaja Pravda szerint a megbízott belügyminiszter, Avakov
belejelentette, hogy a Právij szektort (amely
horogkeresztes zászlók alatt tartja elfoglalva a kijevi polgármesteri hivatalt)
integrálni fogja a rendőrségbe… Nem emígyen bátorítják a keleti régióban, pl.
a– többségében orosz, de tatár kisebbséggel bíró – Krímben az elszakadási
törekvéseket?
De Oroszország szintén
beavatkozik.
Putyin
és rendszere — mely a mélyben semmiben nem különbözik Janukovicsétól –
emlékszik még az Európai Unió legutóbbi keleti kiterjesztésére, s azzal együtt a
NATO katonai bázisövezetre Oroszország nyugati határai körül. Putyin és
rendszere természetesen szintén tőkés rendszer, a «reformokat» Oroszországban is megpróbálják kikényszeríteni
a munkásellenállás dacára. De Putyin és rendszere rajta ül a világ legnagyobb gáz-,
olaj-, ásványi kincs-, természeti forrástartalékán … és tudván, hogy az amerikai
politika számára nem ígér más jövőt, mint Janukovicsnak, hát keresi saját
létezésének védelmét is. Carter volt tanácsadója, Zbigniew Brzezinski, írja a Financial Times (febr. 24.) hasábjain: «előbb-utóbb Oroszországnak is követnie kell
ezt, ha nem akar elszigetelődni és stagnáló hatalmi relikviává válni». Brzezinski
az amerikai kormánynak készített stratégiai feljegyzéseiben nyíltan vizsgálja
magának Oroszországnak is a felosztását három részre, hogy a «piacggazdaság» kereteiben «természeti kincskészletei hasznosuljanak» (2).
S most? Ukrajna 35
milliárd dolláros megsegítéséről beszélnek …
Ennyi
kölcsönt kérték az ellenzéki vezetők Catherine Ashtontól, az EU reprezentánsától
(és a brit Labour Party tagjától), aki Kijevben járt. Azt állítják, hogy az
ország fizetési nehézségekkel küzd és a csőd szélén áll. Amire két kérdés
következik: ki fog fizetni és milyen következményekkel jár az ukrán népre?
Arról
beszélnek, hogy meg kell békíteni az EU-t, az USA-t, sőt Oroszországot is. Az ára
brutális lesz. Az amerikai pénzügyminisztérium szerint «reformokat kell hozni (…) és intézkedéseket a gazdaság helyreállítására».
Ugyanezt harangozta be az EU és az IMF is. 2010-től Viktor Pynzenyk (volt
pénzügyminiszter, aki átállt az ellenzék oldalára) egyfolytában javasolja az amerikai
nagykövetnek, hogy milyen sürgős intézkedéseket kell hozni, egyebek között a «nyugdíkorhatár emelése, a háztartások számára
a gázárak megháromszorozása, a szénbányák teljes privatizálása, minden állami
szubvenció leállítása: a születési segély, az ingyenes gyermekétkeztetés,
iskolai felszerelés, stb.» (3).
Az
ukrán munkásosztály azoban nem mondta ki az utolsó szót. A propagandahadjárat
ellenére vannak, akik, mint a bányász Oleg társaival a Lenin-emlékművet védve
Harkovban ezt mondja: «Reggeltől estig
szenet bányászok. 45 éves koromban nyugdíjba mehetek, míg maguk ott Nyugat-Európában
csak 60 éves korban, vagy még később. Ezt védem én.»
Dominique Ferré
(1) Febr. 6-i telefonbeszélgetés,
amelyet valósznűleg az orosz titkosszolgálat tett közkincssé.
(2) Foreign Affairs, 1997. szept. – okt.
(3) A WikiLeaks publikálta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.