A venezuelai kormány elleni destabilizációs offenzíva

Március 25-én  a chavezista párt vezetője, Nicolas Maduro kormánya a légierők három, puccs előkészítésével vádolt tábornokának letartóztatását rendelte el. Maduro köztársasági elnökké választása óta a kormány destabilizálására irányuló törekvések nem szűnnek, sőt az amerikai nagykövetség támogatásával megsokszorozódtak. Nem kell elfelejteni, hogy az Obama-adminisztráció még mindig nem ismerte el Madurót.

Kétségtelenül magának Maduró kormányának gyengeségei megkönnyítik ezeket a hadműveleleteket, alapjában azért, mert az elutasítja végleges szakítását az imperializmussal.

Az amerikai kormány szóvivői a nemzetközi sajtón keresztül az országban fellelhető káosszal igazolják az államcsínyre készülődést.

A madridi El Pais napilap, amely nyíltan támogatta a 2002.április 11-i Chaves-ellenes államcsínyt, 2014. márc. 28-i szerkesztőségi cikkében ezt deklarálja: «Az instabilitást az egész ország érzi és olyan erősen, hogy senki nem tudja kizárni az ilyen típusú akciót (az államcsínyt)». Ebben az helyzetben széles mozgalom bontakozik ki az imperalista beavatkozás ellen.

Az alanti nyilatkozatot egy tucat szakszervezeti és munkásszervezeti felelős bocsátotta ki, amely kezdeményezéshez csatlakoztak a IV. Internacionálé venezuelai aktivistái.

 

A dolgozó nép mobilizációja az imperialistabarát puccsista összeesküvés ellen – a dolgozók szava a hazához

 

Alulírottak, szakszervezeti vezetők, felelősök, dolgozók, paraszti mozgalmak, ifjúsági munkáskollektívák tagjai, egyszerű állampolgárok a közvéleményhez fordulunk, hogy együtt határozzunk meg időpontot a destabilizációval szembeni akcióra, a "guarimbas" ellen (erőszakos vandál cselekedetek úttorlaszokkal, néha egyszerűen két szemben lévő fa közé a nyak magasságában kifeszített kábellel, lövésekkel, stb. hogy az állampolgárok náluk kössenek ki…), amelyek Hugo Chavez örökségének megszüntetésére törekszenek és Nicolás Maduro Moros elnökségét akarják megdönteni. Nem véletlen, hogy Venezuela helyzetének kritikussá válása ugyanakkor történik, amikor Ukrajna szétverése folyik. Mindkét esetben imperialista offenzíváról van szó, amelynek célja, hogy visszavegye a totális ellenőrzést a népek, a gazdaság felett. Ma a közvetlen beavatkozás körülményei hiányoznak, az imperializmus ugyanazt a destabilizációs színjátékot használja belső «közvetítőinek» eszközeivel (Maria C. Machado, Leopoldo Lopez, Capriles Radoski, ellenzéki polgármesterek), a sajtó és a «diplomataaktivitás» közreműködésével.

A stratégia megváltoztatását az USA-nak a nemzetközi intézményeknél tett hasztalan erőfeszítései idézték elő.  Venezuelával szemben az ENSZ nem adott igazat neki. A törekvésnek az Amerikai Államok Szervezete is hátat fordított. A Dél-Amerikai Nemzetek Uniója, annak az erőszakot elutasító, a venezuelai kormány erőfeszítéseit támogató álláspontja kötelezővé teszi, hogy a Dél problémáit Délen oldják meg; az ALBA  (Amerikai Bolivari Szövetség), a CELAC (A Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) szintén elutasította az USA beavatkozását és támogatja a venezuelai kormány a párbeszéd folytatásában. Ma pedig a geopolitikai viszonyok mások, hála a latin-amerikai és karib-térségi népek integrációs erőfeszítéseinek, melyekbe beleértendő a Chavez által részben megvalósított bolivari doktrína. 

Számunkra világos, azok a zavargások, amelyek ma Venezuelát dúlják, az imperialista erők és lakájai válasza Nicolas Maduro dec. 8-i helyhatósági választási győzelmére (72 %-ban győzött a jobboldali ellenzék 22 %-val szemben, a szavazatok 9 %-os globális fölényével). Ez az eredmény elsöpörte az «eredeti gyengeséget», melyet az ellenzék a Chavez halála utáni ápr. 14-i elnökválasztáson elért alig 1,5 %-os különbséggel hangoztatott. Első ízben széles körben Nicolás Madurot elismerték elnöknek az ellenzéki erők is – ideértve Enrique Caprilest is.

 

Mi áll e destabilizációs törekvés mögött?

A "guarimbas" mögött a cél egyértelműen a Hugo Chavez elnökkel indult szociálpolitika szétzilálása húzódik: a társadalombiztosításé, a minimális szolgálati éveket el nem értek minimálbérrel összemérhető   törvénygaranciájáé, a Szerves Munkaügyi Törvény (LOPCYMAT) összes munkajoga, más munkaügyi normák és szabályok, mint ami a határozatlan idejű szerződéseket, a béremeléseket, az olajkincs, vas, alumínium, elektromosság, stb. feletti szuverenitást illető dekrétumokat illeti.

Ez a törekvés soha nem fog megszűnni, csak ha az ország feletti kontrollt a győztes magához ragadja; s hogy meddig folyik a «sárga» jobboldal és hívei erőszakos fellépése, az a dolgozó nép mobilizációjától függ (még azzal a politika gyengeséggel is, hogyha nincs saját osztályvezetése). Az erőszak formája és intenzitása változhat, mivel az a burzsoázia együttesének céljai elérésére szolgál: nyomásgyakorlás Maduro elnök kormánya megbuktatásáért vagy a bolivári folyamattal ellentétes program bevezetéséért.

Az ország legbefolyásosabb vállalatvezetői legfőbb szóvivőjükön, Lorenzo Mendozán keresztül olyan 12 pontos kormányprogramot mutattak be, amely megvalósítását Madurora akarják kényszeríteni. Gerince és fő iránya a bolivári folyamat vívmányainak lebontása, például az igazságos árak törvényének eltörlése, az úgynevezett adósság dollárban fizetése, a Szerves Munkaügyi Törvény leghaladóbb pontjainak megszüntetése.

A globális tőke saját válságát az ország dolgozó osztályaival akarja megfizettetni. Olyan helyzetet teremt, amelyben káosz uralkodik, az élelmiszerhiány, a magas infláció (56 % 2013-ben) ürügyként szolgálnak arra, hogy a jobboldali puccsisták igazolják az államcsínyt.  

A – parazita nagyburzsoázia által – megvett középosztály ma úgy véli, hogy a venezuelai olajjövedelem az ő életmódját biztosítja, holott annak a munkából élő népi többség igényeit kell kielégíteni, hogy a prekaritást elkerülje.

Az imperializmussal kell szakítani, s meghatározni a még kapitalista modell kardinális megváltoztatását egyszer s mindenkorra. Az import korlátozása, a bankrendszer államosítása és más, nem kevésbé fontos intézkedések fogják eldönteni, hogy az elért konjunktúra mögöttünk marad-e. A dolgozóknak és szervezeteiknek egyesülniük kell, hogy a harc célt érjen. Nicolás Maduro országos konferenciát hívott össze a békéért (febr. 28.) ekként próbálva meg csapást mérni a puccsista stratégiára, számolva a 2003-2003-ben megélt eseményekkel, amikor az USA és hazai szövetségesei kiprovokálták az áprilisi puccsot; a kormány a maga részéről a gazdasági béke tárgyalóasztalához hívta a Fedecamaras-t (munkáltatói szervezet)  anélkül, hogy a dolgozó nép képviselve lett volna. Az ellenzék és a nagytőke a szerzett vívmányok megszüntetésén dolgozik, az olaj feletti állami felügyelet megszüntetésén, mert a PDVSA (Petróleos de Venezuela állami vállalat) dollárjait a kormány a népi többség céljaira fordítja – s itt van a válság valódi gyökere.

 

Azonnal feladatunk: az imperialista támadás elleni védelem és vívmányaink őrzése  

Nincsen szocializmus anélkül, hogy az imperializmus és venezuelai belpolitikája ellen ne győznénk. Ha sikerül legyőzni Maduro kormányát, legyen az puccsal vagy nyomásgyakorlással a jogok megnyirbálására, akkor a munkásosztály is vereséget szenved. A kormány békefelhívása, amit a jobboldal felé tett, nem garantálja, hogy az puccsista törekvéseivel felhagyjon. Figyelmeztetünk, nem lehet követeléseinket és szerzett jogainkat egyezkedés tárgyává tenni, a nép védeni fogja osztályharccal elért, Hugo Chavez Frías ránkhagyott történelmi örökségét.

 

Minden dolgozóhoz fordulunk, minden szakszervezethez, hogy egységesen mozduljunk meg a népi hatalom mellett az Alkotmány, a nemzeti szuverenitás, a legitim kormány védelmében az imperialista támadás, a jobboldali puccsista kisérletekkel, a külföldi beavatkozással szemben. A politikai válságból való kilábalásnak alkotmányos keretekben kell folynia, elutasítjuk a gyilkosságokat, a "guarimba-módszert", a félkatonai, terrorista akciókat, melyek a demokratikus tiltakozás jogától idegenek. 

Hozzunk létre minden dolgozói szakszervezetet, tanácsot, munkásellenőrzési mozgalmat, paraszti, halász, közlekedési dolgozói, kereskedelmi, informális szervezeti küldöttet, a dolgozó osztályok és szakszervezetek autonómiáját védő szervezetet magába foglaló bizottságot: «A párbeszéd nem jelenti szociális vívmányaink és a dolgozói követelések kiárusítását».

Nicolás Maduro ne elégedjen meg a provokációkban érintett nagykövetek és amerikai tisztviselők kiutasításával. Legyen következetes, szakítson az imperializmussal, ne fizesse tovább az adósságot, védje a nemzetet. AZ OLAJJÖVEDELEM NEM A BURZSOÁZIÁÉ, HANEM A NÉPÉ!

 

 

 

- UNETE-ZULIA - CORRIENTE SINDICAL TRABAJADORES EN REVOLUCIÓN

-COLECTIVO TRABAJO Y JUVENTUD-FORO POR LA DEMOCRACIA Y EL SOCIALISMO

- SINDICATOS DE LA CONSTRUCCIÓN SITRAMCOL 

- SAINTRARESCOM-COORDINADORA AGRARIA EZEQUIEL ZAMORA

- RESERVA SINTRACONSAFRA- SIPROBAVIZ-SITRABOLIVEZ 

- SINTRASURMA-SINSOUPET-SUTICEZ-ZULIAPETROL 

-SINAPSTRASUSCEZU-FENATCS- SINDICATO BOLIVARIANO DE TRABAJADOR@SDE LA CULTURA  

- SIMBOTRACORREOS  

-(IPOSTEL)- CONTINGENCIA2002

- SINUTRABOSALESEZ- SINTRAPROTRABOALMA  

- SINTRAHOCUMZULIA-Syndicat DE INCUMA

- SINDICATO DE TRABAJADORES TIENDA EL TIJERAZO  

- PROFESORES MISIÓN SUCRE  

- SINDICATO HIDROLAGO--SITRAPSACEZ- SITPAMEZ 

- SINDICATO  BOLIVARIANO TRABAJADORES DE LA VIGILANCIA  

- SINDICATO DE TRABAJADORES DE AVIDOCA

- SINDICATO DE TRABAJADORES HOSPITAL UNIVERSITARIO  

- TRABAJADORES DE SUPERMERCADO, D. CÁNDIDO ZULIA (SIBOTRASOEMVIDECAZ) 

- FEDERACIÓN DE COMERCIANTES DE LA ECONOMÍA

Kína

Kína-levél 419.sz., 2014. márc. 15.

 

 

A sokk. Márc. 1-én egy Kunmingben (Yunnan tartomány fővárosa) egy vasútállomáson mintegy tucat tagból álló, szablyákkal és késekkel felszerelt kommandó támadta meg az egyszerű utasokat. 29 halálos áldozatot és 150 sebesültet hagyott maga után. A hatóságok a szörnyű aktust «ujgur szélsőségeseknek» tulajdonították, de a rendőrség két hét múltán  sem közölte a barbár tett motivációját, holott a tetteseket letartóztatta. Több halálos áldozattal járó támadás is zajlott a rendőrség ellen 2013-ban az ujgurok lakta Xinjiang tartományban, de soha nem támadtak civilekre.

Az ujgur lakosság a rendszer elnyomottjai közé tartozik, az egyetlőtlenség szembeszökő, de ezen felül diszkrimináció is éri. Speciális követelései vannak, amelyek teljesen legitimek; jogaikat az alkotmány tartalmazza, de ezeket megsértik. A nemzeti kisebbségek problémáit csak demokratikus úton lehet megoldani, a szempontok és követelések szabad kifejezésével. Ha ennek nem engednek a hatóságok, akkor utat nyitnak a fanatizmusnak, a manipulációknak az ország belsejében csakúgy, mint kívül.

 

Az Országos Népi Gyűlés… Az Országos Népi Gyűlés előtt, melynek éves ülésszaka márc. 5-én kezdődik, szerepel, hogy a «biztonsági kérdések elsőbbséget élveznek a reformoknál» (Willy Lam, «China Brief», márc. 7.). Li Keqiang miniszterelnök így hát jelentette annak szükségességét, hogy a terorrizmus ellen, a stabilitás fenntartása és a gyors beavatkozás esetére a «modern, felfegyverzett rendőri erők létrehozását fel kell gyorsítani». Ebben az évben a «stabilitási költségvetés» összegét (amely 2013-ban meghaladta a hadsereg kiadásinak összegét) nem közölték a sajtóval.

Ha Li Keqiang meg is ismételte a «piacgazdaság meghatározó szerepét», jelentésében «a reform következő szakaszáról nagyon is kevés információt közöl» («China Brief») és «The Wall Street Journal» (márc. 7-i blog) «Az ígéretek nem hiányoznak, de a részletek árulkodnak» címmel. A sajtó a nemzetközi intézmények és befektetők szempontjából általában csalódott, néha «lehetetlen feladatról» beszél, máskor felfedi, hogy «a befektetések lassítása összeegyezhetetlen a 7,5 %-os növekedési céllal», a jelentés viszont ezt közli : «a stabil gazdasági fejlődés fenntartása a befektetés kulcsa»! Semmit nem lehet érteni ebből… hacsak nem az állampárt csúcsain az ellentétek kifejeződését.

 

A dolgozók helye. A kommunista párt hivatalos orgánuma, a Zsenmin Zsipao (márc. 9.) megjegyzi, hogy Li Keqiang 77 alkalommal citálta az «állami vállalatok reformja» kifejezést. A «Les Echos» gazdasági napilap írja (márc. 12.): « … Peking, úgy tűnik, maga körül versenyhelyzetű univerzumot akkar létrehozni, amely arra kötelezné, hogy hasonuljon ezekhez a lépésekhez». Pontosítani kellene, hogy a «versenyhelyzetű univerzum» máris óriási károkat okozott az állami vállalatoknál, például a foglalkoztatás kötése a kihelyező cégekhez, amely csökkenti a munkaerő árát és a szociális védelmet. Hogyha jól értjük, minden nagy állami vállalatnak a Foxconn-hoz vagy a wuhani Dongfeng-Peugeot-hoz (a Dongfeng állami cég) kellene «hasonulniuk», ahol heti 60 órát dolgoztatnak a munkaügyi törvényeket áthágva?

Pontosan ez az, amit nem fogadnak el– általános érvénnyel – a munkavállalók, ahogyan a shenzeni IBM dolgozói 10 napos sztrájkukkal fejezik ki: mindig többet kell dolgozni s mindössze morzsákért. Arról nem is beszélve, hogy a céget a kínai Lenovo állami óriás vette meg, mely szintén nem jobb az IBM-nél… Köztudott, a béremelések két dolognak köszönhetőek, a helyi hatóságok minimálbéremelésének és a sztrájkokkal elérteknek – mivelhogy semmilyen kollektív tárgyalás nem kötelező.

 

Szakszervezetek. «Dél-Kínában, az IBM vadsztrájkja mutatja, mennyire törékennyé vàlik a munkaerőpiaci helyzet, amikor a munkások saját ügyüket saját kezükbe veszik», írja a Reuters hírügynökség (márc. 9.), amelynek cikkét a nagy amerikai napilapok is közlik. Ahogy az lenni szokott, az IBM sztrájkolóinak saját reprezentánsaikat kellett megválasztaniuk, hogy követeléseiket képviseljék és nevükben tárgyaljanak. Hiába, az igazgatóság elutasította.

De más kihasználta a helyzetet: a helyi munkaügyi hivatal. Egy munkás mondja: «A munkaügyi hivatal egyezkedik az IBM-mel és pillanatnyilag nem tudunk mást tenni, mint tüntetni az üzemben». Fatális hiba! Egy fiatal sztrájkoló mondja: «Hallottunk az IBM Apollo projektjéről és tudjuk, hogy 13 ezret munkahelyet akarnak megszüntetni, hogy 1 milliárd dollárt takarítsanak meg». Mindenki a sztrájk mellett döntött, azért is, mert senki nem hiszi igazán, hogy a céget átvevő Lenovo garanciákat szolgáltatna.

«Ebben az ügyben a munkások mindennek utánanéztek, ami a közelmúlt munkabeszüntetéseit illeti, a Nokiáét is [2013 novemberében, a 412-es levelünkben beszéltünk róla], és úgy gondolták, hasonlóan kellene cselekedniük», mondta egy sztrájkoló a Reutersnek és hozzáteszi: «Felkészültünk rá, hogy nem születik jó egyezmény (…) A szakszervezet csak papíron létezik. Szükségtelen.»

 

 

 

10 napos sztrájk az IBM-nél Shenzhenben

 

«Jönnek minden nap, szokás szerint 13 órát dolgoznak az üzemben (8h30-tól 21h30-ig). Az egyetlen különbség, hogy az utolsó héten sztrákot szerveznek hangosbeszélővel a kezükben» (ZDnet, márc. 11ó). Az IBM üzemének több mint ezer munkása Shenzhenben – , Guangdong tartomány különleges gazdasági zónájáról híres – márc. 3-án függesztette fel a munkavégzést. Az igazgatóság által felkínált körülmények ellen tiltakoznak, miután az IBM kiszolgáló szektorát, vagyis magát az üzemet megvette a Lenovo kínai óriásvállalat. «Megígérték nekik bérük fenntartását, ha maradnak, illetve ha elmennek, 6 000 yüanos (720€) kompenzációt. Nemcsak, hogy utóbbit gyengének tartják, hanem kételkednek abban is, hogy a Lenovo tartja magát szavához a maradók bérét illetően», írja a «Les Echos» gazdasági lap (márc. 7.).

A követelések. A dolgozók levélben mutatták be az igazgatóságnak: a havi átlagbért a szolgálati évek szerint, az egészet kettővel felszorozva és egy havi prémiumot. Ezen felül azt is akarják, hogy az IBM tartsa tiszteletben a munkaidőre vonatkozó előírásokat, hogy rendszeresen ellenőrizzék az egészségi és biztonsági állapotokat és a terhes vagy szoptatós asszonyok kapjanak kiegészítő juttatást.

Mindenki 13 órát dolgozik másfél órás szünettel. «Az IBM nem akarja betartani a törvényt. Pedig ez mégsem egy alvállakozó, az IBM maga a tulajdonos. A multik gyakran tesznek így, mellőzik a helyi előírásokat, a termékeiket előállító emberek jogaira fittyet hánynak», magyarázza a China Labor Watch.

Márc. 6-án a sztrájk folytatódott: «Eddig sem az igazgatóság, sem a helyhatóság nem adott választ a felvetéseinkre. Az igazgatóság tudomást sem vesz rólunk, holott az egész termelés leállt», mondja egy munkás (Reuters).

« A helyhatóság hivatalos emberei tárgyalmak az IBM-mel… ». «Nincs mitől tartani. Meglátjuk, ki győz a végén. Az igazgatóság próbál bennünket megfélemlíteni, mondván, a belső rendet megsértettük, de a munkaügyi irodában megmondták, hogy a munka leállítása semmilyen kínai törvényt nem sért», nyilatkozza egy munkás és hozzáteszi: «A helyhatóság emberei vették fel a kapcsolatot az IBM-mel és e pillanatban mást nem kell tennünk, mint az üzemben demonstrálni. Nem nyugtalankodunk, hogy a rendőrség letartóztat bennünket, mert a rendőrök is mondták, hogy nyugton hagynak, ha benn maradunk az üzemben és nem törünk össze semmit» (ZDnet).

Egy másik a «Financial Times»-nak mondja (márc. 6.): «A szakszervezet soha semmit nem csinált, hogy jogainkat védje, nem is bízunk sem benne, sem a munkaügyi irodában». Az egy hetes sztrájk alatt az IBM nem mozdult és a Lenovo pedig: «Ez az IBM belső ügye».

Zsákutca. Márc. 10-én az igazgatóság préiumot ajánlott azoknak a munkásoknak, akik felveszik a munkát, és tudatta, hogy visszaveszi azt a mintegy húsz munkásküldöttet, akit elbocsátott a belső rend megszegése miatt. Márc. 11-én egyikőjük szerint 300 és 400 közötti dolgozó vette kalapját és hagyta el az üzemet, mivel az igazgatóság nem óhajtott tárgyalni a követelésekről és a jövendőbeli munkakörülményekről. Egy másik küldött mondja: «10 és fél éve dolgozom itt, ma pedig mint «agitátort» elbocsátottak. Igazságtalanul» («China Labour Bulletin»).

A hivatalos szakszervezet, a shenzeni ACFTU kérte az elbocsátott húsz munkás visszavételét, aztán, hogy miután az IBM elutasította, úgy döntött, «legális úton oldja meg a problémát». Vajon az üzemi szakszervezet egyike volt-e az ACFTU által demokratikus modellként bemutatottak egyikének? Mint mondtak, vagy garantáltak a szakszervezeti vezetők az IBM-ben? Nem tudni, de a munkások ezúttal is úgy döntöttek, hogy saját küldötteik képviseljék őket…

 

Sztrájkok a Pepsinél és másutt…

 

Márc. 5-én a Pepsi ACFTU szakszervezete olyan nagyvárosokban, mint Changchun, Chongqing, Harbin, Xi’an, Lanzhou és másutt azokat a dolgozókat támogatta, akik a tömeges elbocsátás, a bércsökkentés és bizonyos szociális juttatások megszüntetése ellen tiltakoztak. A molinókon ezt olvashattuk: «Nemet az illegális elbocsátásokra! Munkát akarunk! Családunk van, etetni kell gyermekeinket! », tudósít a «China Labour Bulletin» (márc.7.).

A Pepsinél működő szakszervezet nyilvánosan deklarálta, hogy azon felül, hogy a dolgozók követelései mellé áll, a felsőbb szakszervezeti és adminisztratív szervek támogatását is kéri ehhez. Egyébként minden szakszervezetnek voltak speciális igényei.

A «Global Times» (jan. 28.) pedig éppen most magasztalta az egekig a Pepsit, «a kínai munkáltatók 2014-es bajnoka» címe birtokosaként, amelyet «az emberi források kezelésében elért kiváló eredményéért» kapott, mert képzeljék csak el, a «Pepsi ugyanannyi gondot fordít munkavállalóira, mint üzleti ügyei fejlődésére»!

Márc. 10-én Shenzenben a Ciyu cipőgyártó munkásainak ezrei léptek sztrájkba két napra a bércsökkentés ellen, közölte a «China Labor Watch» (márc.12.). A bérek 4000 yüan körül mozogtak (480€) amikor az üzem a New Balance számára dolgozott, és leestek 2000-re, amikor az a Crocs számára kezdett termelni. Ekként hát a hatezer munkás beszüntette a munkát. Küldötteiket letartóztatták, de a sztrájk tovább folyt, holott további dolgozókat tartóztattak le… Itt aztán beavatkoztak a hivatalos szervek és szabadon engedték a küldötteket. 12-én követeléseiket írva transzparenseikre a helyhatóság előtt tüntettek. Követjük az eseményeket…

‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑

Cao Shunli halála. A demokratikus jogokért küzdő aktivistát már számtalanszor letartóztatták, munkatáborba csukták. Eközben egészsége tönkrement, májbetegségét és tuberkulózisát nem kezelték.

A sajtó védelmében. A Nemzetközi Újságírószövetség (IFJ) levelet írt más szervezetekkel  Xi Jinping elnöknek, ebben felhívja figyelmét, hogy az elnök 2008-ban megígérte a külföldi sajtó szabadságát Kínában.

Korrupció és a számlák rendezése. Az emberi jogok ligájának kínai kiadványa arra emlékeztet, hogy «nem egységesek a közbiztonság alelnöke, Li Dongsheng, majd mások, mint  Ji Wenlin, volt hunani kormányzó, vagy Shen Dingcheng, a Petrochina alelnöke és Liang Ke, pekingi közbiztonsági felelős nyilatkozatai. 2013-ban 40.000 esetben fordul elő az «elvek megsértése» (=korrupció), melyekben 10 000 tisztviselőt szankcionáltak».Tehát 30 000 nem az volt! Ugyanilyen ellentmondásosak más számok is: 155 000 vizsgálatot folytattak és 160 000 állami alkalmazottat találtak benne érintettnek. Egy korrupt esik egy-egy ügyre – akkor ki veszteget meg kit?

Az Apple 13 milliárdos hasznot tett zsebre 2014 első negyedévében. Nevezetesen a kínai munkaügyi törvények megsértésével! Például az Apple azt állítja, hogy kínai alvállalkozói (mint a Foxconn) «általában» betartják az Apple által felállított etikai kódexet, amely heti 60 órás munkaidőt tartalmaz. Csakhogy a munkaügyi törvény szerint ez maximum 48 óra! Éljen az Apple «társadalmi felelőssége»!

 

 

Innen-onnan

Dél-Afrika: a platinabányákban jan. 23-án kezdődött sztrájk eddig 667 millió eurós kárt okozott – a munkáltatóknak, jelentették be ez utóbbiak. (márc.26.)

Ukrajna: az IMF  június 1-vel a lakossági gáz  árának 50 %-os emelését javasolja, ez annak feltétele, hogy 15 milliárdos kölcsönt kapjon az ország. A kormány elfogadta.  

 

Magyarország: hivatalosan közel 400 ezer egyéni vállalkozó van Magyarországon, becslések szerint azonban számuk akár ennek a duplája is lehet. A vállalkozók egy része minimálbérre van bejelentve. Az öregségi nyugdíj alapját azonban kizárólag a bejelentett fizetés képezi, az azon felül kapott dolgozói "juttatás" vagy vállalkozásból kivont pénz nem növeli a majdani nyugdíj összegét. A minimálbér után járulékot fizetők így a mostani bevételük töredékét kapják kézhez idős korukban. Még súlyosabb a helyzetük a magyar munkaerőpiacon 10-17 százalékos arányban jelen lévő feketemunkásoknak, akik nincsenek bejelentve, s egyáltalán nem számíthatnak nyugdíjra.

Egyiptom: a Tahrir téri többszázezres tüntetések folyamán egy rendőrt megöltek, ezzel vádoltak és ítéltek halálra egyórás bírósági paródiában 528 személyt. Az Avaaz petíciót indított életük megmentéséért. http://www.avaaz.org/fr/stop_mass_execution_loc/?bMrdWab&v=38047

A franciaországi és magyarországi fogyasztói ár-összehasonlítást közöl egy francia honlap ( http://www.partir.com/Hongrie/cout-de-la-vie.html ) a megélhetés, benzin, szórakozás, közlekedés, stb. árairól, melyek kétségtelenül alacsonyabbak itthon, azonban az életszínvonal is… Emlékeztetőül: egy francia üzem munkáltatói azt vágták munkásaik képébe, hogy ha a bércsökkentés nem tetszik nekik, menjenek Magyarországra 500 eurós fizetésért. A munkások azt válaszolták: nem ezen sértődnek meg, azt tartják gyalázatnak, hogy Magyarországon ilyen alacsonyak a bérek…