A venezuelai kormány elleni destabilizációs offenzíva

Március 25-én  a chavezista párt vezetője, Nicolas Maduro kormánya a légierők három, puccs előkészítésével vádolt tábornokának letartóztatását rendelte el. Maduro köztársasági elnökké választása óta a kormány destabilizálására irányuló törekvések nem szűnnek, sőt az amerikai nagykövetség támogatásával megsokszorozódtak. Nem kell elfelejteni, hogy az Obama-adminisztráció még mindig nem ismerte el Madurót.

Kétségtelenül magának Maduró kormányának gyengeségei megkönnyítik ezeket a hadműveleleteket, alapjában azért, mert az elutasítja végleges szakítását az imperializmussal.

Az amerikai kormány szóvivői a nemzetközi sajtón keresztül az országban fellelhető káosszal igazolják az államcsínyre készülődést.

A madridi El Pais napilap, amely nyíltan támogatta a 2002.április 11-i Chaves-ellenes államcsínyt, 2014. márc. 28-i szerkesztőségi cikkében ezt deklarálja: «Az instabilitást az egész ország érzi és olyan erősen, hogy senki nem tudja kizárni az ilyen típusú akciót (az államcsínyt)». Ebben az helyzetben széles mozgalom bontakozik ki az imperalista beavatkozás ellen.

Az alanti nyilatkozatot egy tucat szakszervezeti és munkásszervezeti felelős bocsátotta ki, amely kezdeményezéshez csatlakoztak a IV. Internacionálé venezuelai aktivistái.

 

A dolgozó nép mobilizációja az imperialistabarát puccsista összeesküvés ellen – a dolgozók szava a hazához

 

Alulírottak, szakszervezeti vezetők, felelősök, dolgozók, paraszti mozgalmak, ifjúsági munkáskollektívák tagjai, egyszerű állampolgárok a közvéleményhez fordulunk, hogy együtt határozzunk meg időpontot a destabilizációval szembeni akcióra, a "guarimbas" ellen (erőszakos vandál cselekedetek úttorlaszokkal, néha egyszerűen két szemben lévő fa közé a nyak magasságában kifeszített kábellel, lövésekkel, stb. hogy az állampolgárok náluk kössenek ki…), amelyek Hugo Chavez örökségének megszüntetésére törekszenek és Nicolás Maduro Moros elnökségét akarják megdönteni. Nem véletlen, hogy Venezuela helyzetének kritikussá válása ugyanakkor történik, amikor Ukrajna szétverése folyik. Mindkét esetben imperialista offenzíváról van szó, amelynek célja, hogy visszavegye a totális ellenőrzést a népek, a gazdaság felett. Ma a közvetlen beavatkozás körülményei hiányoznak, az imperializmus ugyanazt a destabilizációs színjátékot használja belső «közvetítőinek» eszközeivel (Maria C. Machado, Leopoldo Lopez, Capriles Radoski, ellenzéki polgármesterek), a sajtó és a «diplomataaktivitás» közreműködésével.

A stratégia megváltoztatását az USA-nak a nemzetközi intézményeknél tett hasztalan erőfeszítései idézték elő.  Venezuelával szemben az ENSZ nem adott igazat neki. A törekvésnek az Amerikai Államok Szervezete is hátat fordított. A Dél-Amerikai Nemzetek Uniója, annak az erőszakot elutasító, a venezuelai kormány erőfeszítéseit támogató álláspontja kötelezővé teszi, hogy a Dél problémáit Délen oldják meg; az ALBA  (Amerikai Bolivari Szövetség), a CELAC (A Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) szintén elutasította az USA beavatkozását és támogatja a venezuelai kormány a párbeszéd folytatásában. Ma pedig a geopolitikai viszonyok mások, hála a latin-amerikai és karib-térségi népek integrációs erőfeszítéseinek, melyekbe beleértendő a Chavez által részben megvalósított bolivari doktrína. 

Számunkra világos, azok a zavargások, amelyek ma Venezuelát dúlják, az imperialista erők és lakájai válasza Nicolas Maduro dec. 8-i helyhatósági választási győzelmére (72 %-ban győzött a jobboldali ellenzék 22 %-val szemben, a szavazatok 9 %-os globális fölényével). Ez az eredmény elsöpörte az «eredeti gyengeséget», melyet az ellenzék a Chavez halála utáni ápr. 14-i elnökválasztáson elért alig 1,5 %-os különbséggel hangoztatott. Első ízben széles körben Nicolás Madurot elismerték elnöknek az ellenzéki erők is – ideértve Enrique Caprilest is.

 

Mi áll e destabilizációs törekvés mögött?

A "guarimbas" mögött a cél egyértelműen a Hugo Chavez elnökkel indult szociálpolitika szétzilálása húzódik: a társadalombiztosításé, a minimális szolgálati éveket el nem értek minimálbérrel összemérhető   törvénygaranciájáé, a Szerves Munkaügyi Törvény (LOPCYMAT) összes munkajoga, más munkaügyi normák és szabályok, mint ami a határozatlan idejű szerződéseket, a béremeléseket, az olajkincs, vas, alumínium, elektromosság, stb. feletti szuverenitást illető dekrétumokat illeti.

Ez a törekvés soha nem fog megszűnni, csak ha az ország feletti kontrollt a győztes magához ragadja; s hogy meddig folyik a «sárga» jobboldal és hívei erőszakos fellépése, az a dolgozó nép mobilizációjától függ (még azzal a politika gyengeséggel is, hogyha nincs saját osztályvezetése). Az erőszak formája és intenzitása változhat, mivel az a burzsoázia együttesének céljai elérésére szolgál: nyomásgyakorlás Maduro elnök kormánya megbuktatásáért vagy a bolivári folyamattal ellentétes program bevezetéséért.

Az ország legbefolyásosabb vállalatvezetői legfőbb szóvivőjükön, Lorenzo Mendozán keresztül olyan 12 pontos kormányprogramot mutattak be, amely megvalósítását Madurora akarják kényszeríteni. Gerince és fő iránya a bolivári folyamat vívmányainak lebontása, például az igazságos árak törvényének eltörlése, az úgynevezett adósság dollárban fizetése, a Szerves Munkaügyi Törvény leghaladóbb pontjainak megszüntetése.

A globális tőke saját válságát az ország dolgozó osztályaival akarja megfizettetni. Olyan helyzetet teremt, amelyben káosz uralkodik, az élelmiszerhiány, a magas infláció (56 % 2013-ben) ürügyként szolgálnak arra, hogy a jobboldali puccsisták igazolják az államcsínyt.  

A – parazita nagyburzsoázia által – megvett középosztály ma úgy véli, hogy a venezuelai olajjövedelem az ő életmódját biztosítja, holott annak a munkából élő népi többség igényeit kell kielégíteni, hogy a prekaritást elkerülje.

Az imperializmussal kell szakítani, s meghatározni a még kapitalista modell kardinális megváltoztatását egyszer s mindenkorra. Az import korlátozása, a bankrendszer államosítása és más, nem kevésbé fontos intézkedések fogják eldönteni, hogy az elért konjunktúra mögöttünk marad-e. A dolgozóknak és szervezeteiknek egyesülniük kell, hogy a harc célt érjen. Nicolás Maduro országos konferenciát hívott össze a békéért (febr. 28.) ekként próbálva meg csapást mérni a puccsista stratégiára, számolva a 2003-2003-ben megélt eseményekkel, amikor az USA és hazai szövetségesei kiprovokálták az áprilisi puccsot; a kormány a maga részéről a gazdasági béke tárgyalóasztalához hívta a Fedecamaras-t (munkáltatói szervezet)  anélkül, hogy a dolgozó nép képviselve lett volna. Az ellenzék és a nagytőke a szerzett vívmányok megszüntetésén dolgozik, az olaj feletti állami felügyelet megszüntetésén, mert a PDVSA (Petróleos de Venezuela állami vállalat) dollárjait a kormány a népi többség céljaira fordítja – s itt van a válság valódi gyökere.

 

Azonnal feladatunk: az imperialista támadás elleni védelem és vívmányaink őrzése  

Nincsen szocializmus anélkül, hogy az imperializmus és venezuelai belpolitikája ellen ne győznénk. Ha sikerül legyőzni Maduro kormányát, legyen az puccsal vagy nyomásgyakorlással a jogok megnyirbálására, akkor a munkásosztály is vereséget szenved. A kormány békefelhívása, amit a jobboldal felé tett, nem garantálja, hogy az puccsista törekvéseivel felhagyjon. Figyelmeztetünk, nem lehet követeléseinket és szerzett jogainkat egyezkedés tárgyává tenni, a nép védeni fogja osztályharccal elért, Hugo Chavez Frías ránkhagyott történelmi örökségét.

 

Minden dolgozóhoz fordulunk, minden szakszervezethez, hogy egységesen mozduljunk meg a népi hatalom mellett az Alkotmány, a nemzeti szuverenitás, a legitim kormány védelmében az imperialista támadás, a jobboldali puccsista kisérletekkel, a külföldi beavatkozással szemben. A politikai válságból való kilábalásnak alkotmányos keretekben kell folynia, elutasítjuk a gyilkosságokat, a "guarimba-módszert", a félkatonai, terrorista akciókat, melyek a demokratikus tiltakozás jogától idegenek. 

Hozzunk létre minden dolgozói szakszervezetet, tanácsot, munkásellenőrzési mozgalmat, paraszti, halász, közlekedési dolgozói, kereskedelmi, informális szervezeti küldöttet, a dolgozó osztályok és szakszervezetek autonómiáját védő szervezetet magába foglaló bizottságot: «A párbeszéd nem jelenti szociális vívmányaink és a dolgozói követelések kiárusítását».

Nicolás Maduro ne elégedjen meg a provokációkban érintett nagykövetek és amerikai tisztviselők kiutasításával. Legyen következetes, szakítson az imperializmussal, ne fizesse tovább az adósságot, védje a nemzetet. AZ OLAJJÖVEDELEM NEM A BURZSOÁZIÁÉ, HANEM A NÉPÉ!

 

 

 

- UNETE-ZULIA - CORRIENTE SINDICAL TRABAJADORES EN REVOLUCIÓN

-COLECTIVO TRABAJO Y JUVENTUD-FORO POR LA DEMOCRACIA Y EL SOCIALISMO

- SINDICATOS DE LA CONSTRUCCIÓN SITRAMCOL 

- SAINTRARESCOM-COORDINADORA AGRARIA EZEQUIEL ZAMORA

- RESERVA SINTRACONSAFRA- SIPROBAVIZ-SITRABOLIVEZ 

- SINTRASURMA-SINSOUPET-SUTICEZ-ZULIAPETROL 

-SINAPSTRASUSCEZU-FENATCS- SINDICATO BOLIVARIANO DE TRABAJADOR@SDE LA CULTURA  

- SIMBOTRACORREOS  

-(IPOSTEL)- CONTINGENCIA2002

- SINUTRABOSALESEZ- SINTRAPROTRABOALMA  

- SINTRAHOCUMZULIA-Syndicat DE INCUMA

- SINDICATO DE TRABAJADORES TIENDA EL TIJERAZO  

- PROFESORES MISIÓN SUCRE  

- SINDICATO HIDROLAGO--SITRAPSACEZ- SITPAMEZ 

- SINDICATO  BOLIVARIANO TRABAJADORES DE LA VIGILANCIA  

- SINDICATO DE TRABAJADORES DE AVIDOCA

- SINDICATO DE TRABAJADORES HOSPITAL UNIVERSITARIO  

- TRABAJADORES DE SUPERMERCADO, D. CÁNDIDO ZULIA (SIBOTRASOEMVIDECAZ) 

- FEDERACIÓN DE COMERCIANTES DE LA ECONOMÍA