Nemzetközi információk

      

 Nemzetközi információk

   Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyértése

 166. sz. (535) 2014.  márc. 7.

 

EURÓPA

 

140 küldött munkáskonferenciája Európa 19 országból (Párizs, márc. 1-2.)

 

Ukrajna felosztási folyamata egész Európát fenyegeti. Így a párizsi Bourse de travail épületében, Jean Jaurès mellszobra előtt szimbolikus jelentés is nyert a nemzetközi tanácskozás. Jean Jaurès mondta ki: «a kapitalizmus magában hordja a háborrút, úgy, ahogyan a felhő a vihart».

 

A földrész minden tájáról érkezett szakszervezeti és politikai szervezetek küldötteit a francia aktivisták fogadták, akik maguk is élen járnak a mindenféle irányzatú sokezer dolgozó összefogásában. Claude Jenet aláhúzta, «ahhoz, hogy a követelések védelmében kialakuljon az egység, hogy el lehessen kerülni az Európai Unió diktálta integrálódást az államapparátusba, márc. 18-án az összes nagy szakszervezet egységes felhívására sztrájknap és tüntetés lesz a «felelősségi paktum» ellen, amely szervezeteink részvételét igényli a saját vívmányaink, nevezetesen a társadalombiztosítás elleni támadásban. Ezek a támadások az Európai Unió, a nemzetközi, elsősorban pénzügyi tőke intézményeiben gyökereznek, ahogyan megállapítottuk egy évvel ezelőtt Tarragonában is.

Jean Markun hozzátette: «Mi az, ami változott azóta? A munkáltatók és a kormányok felvértezték magukat a szociális robbanásokkal szemben. Stabilitási paktumok, a szakszervezetek integrálása, versenyképességi megállapodások, a «szociális dialógusok» megsokszorozódása, ma pedig a «felelősségi paktum» áll előttünk. Mindnek egy a célja: a munkásmozgalom megszelidítése, a dolgozók elnémítása. De a népesség elkeseredése növekszik. Lehetséges, hogy ma már lehetséges egy minőségi ugrás».

 

Jean Markun felidézte a nemzeti ellenállás példáit, s hozzátétte, hogy a folyamatok ellentmondásosak, mégha az Európai Szakszervezetek Szövetsége, az Európai Parlament konszenzust is javasol Brüsszel és az európai kormányok pusztítóbbnál pusztítóbb programokhoz való aszisztálásához.

 

A francia Független Munkáspárt székházában folytatott vitában 47 küldött szólalt fel. Közös közleményt adott ki a tanácskozás és a résztvevők széles köre aláírta a spanyol küldöttek felhívását a szakszervezeti mozgalom kriminalizálása ellen.

Dominique Ferré

 

 

Spanyol állam, Olaszország, Románia, Görögország

 

 

Spanyol állam: Jordi Salvador Duch, a tarragonai UGT főtitkára

 

«Néhány hónap múlva eljön az ún. Európai Parlamenti választásának ideje. Cinikus kampányra van jogunk, s még a baloldal soraiban is. Mivelhogy erről az Európai Unióról lerántjuk a leplet,  bennünket vádolnak populizmussal, az «európai béke» elleni támadással, hogy a történelemmel szembemegyünk, és így tovább. (…) De hát kit akarnak becsapni az ígéretekkel, amikor nap mint nap megszenvedjűk politikai bűncselekményük következményeit? A spanyol államban a neki-nekilódulásukat lassulás követte, most éppen visszanyúl Franco «nemzetikatolikus» államához, amely a dolgozó nőket arra akarja kényszeríteni, hogy drága külföldi magánintézményekben, vagy – mint a múltban – titokban, sarlatánok kezei között vállalják az abortuszt. (…)

Miért tehetik meg mindezt? Mert még kisebbségben vagyunk. A mi szakszervezeteinkben még az dominál, hogy az Európai Unió direktíváival szemben nincs alternatíva, s minden úgy kell tenni, ahogy azt az Európai Szakszervezetek Szövetsége tanácsolja. A még a tarragonai tanácskozás előtt elkezdett küzdelem az elején jár, hogy egységakciókat érjünk el, hogy a kormányt meghátrálásra késztessük, hogy a munkaügyi, a nyugdíjreformot eltöröltessük, a szakszervezetek elleni támadást leállítassuk. (…)

A madridi kórházi dolgozók megmutatták, mit kell tenni akkor, amikor megbénították az egészségügy privatizálását. Vagy a Coca-Cola dolgozóinak harca, ahol százszámra akartak elbocsátani, holott óriási nyereséget vágnak zsebre. Vagy ahogyan a köztisztasági dolgozók tették (…). Folytatnunk kell egész Európában a harcot, koordináltan, a nemzeti formákat tiszteletben tartva, de egységben. Ezért jöttünk ide, ezt kell megbeszélnünk. Katalánul mondom: “Éljen a dolgozók harca és a népek közötti testvériség!”»

 

 

Románia: Constantin Cretan, bányász-energetikai szakszervezeti vezető

 

(Börtönből kiszabadulása másnapján megalakult szakszervezete hívta soraiba. Megköszönte a nemzetközi szolidaritást börtönévei alatt, s folytatta: Románia gyalázatos állapotba került, a trojka dirigálja…)

1990-ben volt 160 000 bányász, ma 34 ezer maradt. Az energiaszektorban az 120 ezerből 40 ezer maradt. A vállalatok többségét privatizálták, külföldi tulajdonba került. A gigantikus méretű hőközpontokat az IMF és a Világbank igényeinek megfelelően letarolták, most a teljes energetikai vertikált magánkézbe akarják adni. Ki gondolta volna előre? (…)

A szakszervezeti mozgalom néhány területen gyakorlatilag nem létezik, vezetői kormány- vagy parlamenti tagok lettek. A megoldás csak a szakszervezetek függetlensége lehet. Van támpontunk: a munkások növekvő számban lépnek be az ilyen független szakszervezetekbe, például a mi «Univers» szervezetünknek ma már 34 ezer tagja van. (…) Le kell állítani az ember ember általi kizsákmányolását. Le kell állítani a háborúkat. A munkásosztálynak győznie kell, világ proletárjai, egyesüljetek!»

 

 

Olaszország: Kristian Goglio, a CGIL szakszervezeti tömörülés kongresszusi küldötte, egy torinói iskola pedagógusa

 

(A munkásmozgalom függetlenségéért és az Európai Unióval való szakításért alakult fórum bízta meg Kristian Gogliot, aki aláhúzta, hogy pontosan ez lesz a központi téma is szakszervezete közeli kongresszusán.)

«Ahhoz, hogy az olasz dolgozókkal elfogadtassák az áldozathozatalt, a CGIL kollaborálását nem lehet nélkülözni. Egy évvel ezelőtt a CGIL nemet mondott a termelékenységi paktumra, amely a nemzeti kollektív szerződéseket helyezte hatályon kívül, s ezzel hozzájárult a Monti-kormány bukásához. Ezért kereste az új kormányfő, Letta mindenáron a CGIL bevonását, s írta vezetőivel mégis alá, majd a szakszervezeti képviseletről szóló egyezséget is, amely viszont még annak létét is megkérdőjelezi (a CGIL elkötelezi magát, hogy nem lesznek követelési, nem mobilizál. (…) Hatalmas bűn a szakszervezettel szemben, a demokrácia ellen. (…)

Még a FIOM, a vasas szakszervezet is támogatta ezt az egyezséget, amely pedig a 2012. decemberi mozgalomban még az élen állt. De a bázis, a küldöttek, a bizalmik között növekszik az ellenállás, az állásfoglalások megsokszorozódtak, követelik az aláírások visszavonását, kimondják, hogy az Európai Unióval szakítani kell, szerződéseit elvetni. Ez a fajta mozgolódás megkezdődött, minden bizonnyal felmerül a szakszervezeti kongresszuson is, ahogyan a «társadalmi párbeszédnek» nevezett paktumok elvetése is.»

 

 

Görögország: Dimitra Birpanagou, a Syriza aktivistája (radikális baloldali koalíció) adta át doktor Pantelis Kokkinopoulos üzenetét, aki a Syriza támogatásával  Nauplie város polgármesterjelöltje

 

«24 és 28 órás sztrájkok tucatjai, majdnem öt éves harc a trojka memorandumai ellen… Mindezek a mozgalmak, melyeket a társadalom különböző szektorai, különféle megosztott szakszervezetek és politikai szervezetek vívtak, nem voltak képesek potot tenni a pusztítás végére. A kormány a trojka diktatúrája alatt teljes destrukcióval fenyegeti népünket és országunkat. (…)

Városunk, a14 ezres Nauplie kénytelen volt fuzionálni a szomszédos falvakkal a “Kallikratis”-nak nevezett territoriális reform (közigazgatási átszervezés) következtében. Következésképpen iskolákat, postahivatalokat, egészségi központokat fognak becsukni, közszolgáltatásokat megszüntetni – mely a helyi állampolgári demokráciát veszi semmibe. Elfogadtam a helyi Syriza ajánlatát a polgármesteri jelölésre, mert népem követeléseinek képviseletét akarom segíteni, első lépésként minden korrupt embert el akarunk küldeni, akik politikájukat éveken át a népakarat és népérdek ellenében folytatták. Nagyon jól tudom, hogy egyetlen városban ezek a követelések nem valósulhatnak meg, s a megoldás másutt található. Ebben az értelemben van nagy jelentősége ennek a tanácskozásnak, tudjuk, hogy a munkásdemokráciának nem «specialisták» és «szakértők» által diktált megoldások kellenek, hanem saját magunk, a fiatalok, a dolgozók, a munkanelküliek megoldása. Mert a dolgozók felemelkedése saját művük kell legyen. Meg kell védenünk követeléseinket, demokratikus jogainkat, munkahelyünket, bérünket – és ez legitim jog.

Az Európai Unió és intézményei más utat akarnak. Megmentették bankjaikat és rendszerüket és a népeket vitték csődbe. Az Unió ellen – a dolgozók egységéért, a népek Európájáért!»

 

 

EURÓPA

 

A márc. 1-2-i európai tanácskozás nyilatkozata

 

Összejövetelünk idején Ukrajnában drámai események zajlanak, melyek az Európai Unió, annak kormányai beavatkozása folytán az országot szétszakítják, szégyenletes zsarolással fenyegetve minden európai dolgozót. Ki merik mondani azt az ultimátumot, hogy ha az európai választásokon elutasítjuk a «strukturális kiigazítások» Európai Unióban felállított politikáját, mi leszünk a felelősök az ukrajnaihoz hasonló káoszért.

 

Mi, száznegyvenen, akik az európai munkásmozgalom különböző politikai és szakszervezeti irányzathoz tartozunk, egy évvel a tarragonai tanácskozásunk után ismét megvitattuk helyzetünket, melyet az jellemez, hogy mindannyiunk országában folytatja támadását az EU által koordinált politika. Mindnyájan visszautasítjuk az Unió reprezentánsai és 28 kormánya zsarolását, valamint azokét is, akik ezeket támogatják ilyen vagy olyan módon.

Elutasítjuk Barroso, Rehn és kompániája hazug nyilatkozatait, miszerint programjaik végrehajtása húzná ki országainkat a válságból.

Hallottuk spanyol és görög társaink hozzászólását, de még inkább az ukrán helyzetről szóló beszámolókat, melyek azt tanusítják, hogy az EU és az IMF a népek felbomlasztására törekednek. Megerősítjük, hogy a nemzetközi pénzügyi tőke által eldöntött «strukturális kiigazítások» vezetnek a káoszhoz, amelyeket földrészünkön az Európai Unió koordinál, s kormányaink valósítanak meg.

Felemeljük szavunkat az Európai Szakszervezeti Szövetség vezetőinek kijelentései ellen, amelyek csakúgy, mint az Európai Parlament, azt állítják: az alapvető hiba ott van, hogy az Európai Bizottság eltávolodott a szerződésektől. Úgy állítják, mintha ezekben a szerződésekben nem lennének benne az «alapvető strukturális átalakítások». E szerződések rendszere miatt nem lehetséges a brüsszeli intézmények és az ún. Európai Parlament demokratizálása, s minden erőnkkel támogatjuk május 25-én ennek az EU-nak és intézményeinek «elutasítását».

 

Egyedül a dolgozók, a munkásosztály demokrácia iránti igénye, annak védelme és visszaszerzése nyújthat reményt a népe számára; az osztályharc kifejlődése tudja kormányainkat arra kényszeríteni, hogy felhagyjanak a «reformpolitikával», szakítsanak az EU jelenlegi intézményeivel.

 

A dolgozóknak megvan az a kapacitása, hogy szervezeteik függetlenségét elérjék, eképpen megnyíljon mobilizálásuk előtt az út az akadályok legyőzésével. Minden eszközünkkel ezt fogjuk elősegíteni. Az egy évvel korábbi tarragonai tanácskozásunk felhívásának megfelelően: «koordinált politikai akciókat fogunk megvalósítani» és megismételjük akkori elkötelezettségünket azzal a felhívással, hogy csatlakozzon hozzánk mindenki, aki ezzel egyetért.

 

*    *   *

 

Tarragonai elkötelezésünk

 

A határokon átívelő politikai együttműködésünk elmélyítése avégett, hogy munkásosztályunk és népeink felül tudjanak emelkedni azokon az akadályokon, melyeket egységük megakadályozására hoztak létre a jobb- és baloldali kormányok a szigorítások és kontrareformok bevezetésének megkönnyítése okából.

Az EU, az IMF, az EKB diktatúrája azért lehetséges, mert kormányaink alávetik magukat az európai szerződésekben, ratifikálják azokat – népeink akarata ellenére.

A munkásmozgalom aktivistáihoz fordulunk, vívjuk meg ezt a csatát együtt. Utasítsuk el a trojka, az európai direktívák rendszerét, minden olyan intézkedést, amelyet kormányaink, tartozzanak azok bármelyik «politikai családhoz» is, hűségesen alkalmaznak. A munkásmozgalomnak függetlenséget! Csak ez az egyetlen kivezető út!

Európai kapcsolattartó bizottságot hozunk létre, mely együttesen szervezett akciókat hangol össze. Már most elkezdjük a munkát a szabad népek, szabad nemzetek szabad Európája létrehozása érdekében, mely mentes lesz az EU intézményeitől.

Szolidárisak vagyunk az ukrán, görög, boszniai népekkel, minden olyan nemzettel, amely felemelkedik jogai megvédésére. Ezen módon fejezzük ki a munkásmozgalom kialakulásakor már megszületett értéket: a proletár internacionalizmust.»

 

(Aktivisták: Németország, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia, Görögország, Magyarország, Olaszország, Belorusszia, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Svédország, Svájc, Törökország, Ciprus.)

 

 

 

 

Nyilvánosan aláírom a felhívást

 

Név, utónév : ………………………………………………………………………………………………

 

Minőség / szervezet : ………………………………………………………………………………………

 

E-mail: ………………………………………………………………………………………………………

 

Elküldendő: eit.ilc@fr.oleane.com (franciául, angolul) vagy somijudit@gmail.com (magyarul)

 

 

Következő számainkban minden hozzászólást publikálunk, valamint az aláírók listáját.

 

 

Kapcsolattartàs: Informations internationales, Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis-75010 - France  • Tél  (33 1) 48 91 88 28 • E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein –

Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) – Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse