Az
Egyesült Államok és
az Európai Unió gazdaságpolitikáját a tévedhetetlennek hitt liberális modell
határozza meg évtizedek
óta. Ez az elképzelés abból áll, hogy egy szűk társadalmi réteg
erőteljes gazdagodása majd beindítja a növekedést, ennek következményeként
csökken a munkanélküliség, és végül
a szegények helyzete is javul – a «jólét
lecsorog». A valóság ennek ellenkezője: a gazdaság stagnál, a népesség
szegényebbik fele szenved, a társadalmi kettészakadás egyre mélyül.
E
rendszer leglelkesebb védelmezője volt Lawrence Summers. A Harvard volt elnöke,
a második Clinton kormány pénzügyminisztere, 1999 és 2001 között még
szélsőségesen támogatta a bankszektor deregulációját, azaz a törvényi szabályok
leépítését. Liberális tanácsadóként karriert futott be, hiszen Barack Obama
kinevezte az Országos Gazdasági Tanács vezetőjének, amit 2010-ig töltött be.
Jelenleg is tanácsadóként tevékenykedik a pénzügyi szektorban, ahol a legjobban
fizetett szakemberek közé tartozik.
Az egyik spekulációs alap például 5,2 millió dollárt utalt ki neki 2008 és 2009 között,
napjainkban pedig akár 135 000 dollárt is elkér egy-egy szakmai
előadásáért. Most mégis kételkedik. „Lehet, hogy a kapitalizmust már nem tudjuk
megreformálni?” - tette
fel a kérdést 2013. november 9-én Washingtonban, a Nemzetközi Valutaalap (IMF)
éves konferenciáján. „Mindent kipróbáltunk a növekedés újraindítására, de a
rendszer nem indul be” -
jelentette ki. Emlékeztetett, hogy az amerikai központi bank (FED) irányadó kamatlábát már nulla százalék körülire
csökkentették, gazdaságélénkítés mégsincs. A nagyvállalatok komoly pénzügyi
tartalékok felett rendelkeznek, de nem hajlandók beruházni. A túlélésükért
aggódó tőketulajdonosok
nem a termelés növelésével akarnak nyereséget elérni, hanem inkább a hozzáadottértékből
próbálnak egyre nagyobb részt kihasítani (hozzáadott érték: egy
év alatt termelt gazdagság, két részre oszlik: bérre és nyereségre, ha az egyik
nő, akkor a másik automatikusan csökken).
A
neoliberális jobboldal szerint a nyugati országok csapnivaló gazdasági eredményei vezettek a túlzott
eladósodáshoz, ezért kellenek a megszorítások. Ilyen
megoldásokat javasolnak: még tovább „csökkenteni kell a vállalatok adóit”, vagy
„fel kell szabadítani a gazdaságot a szociális állam súlya alól” – azaz folytatni, sőt, felerősíteni az eddigi megszorító
politikát, le kell faragni a közszféra kiadásaiból.
Az
USA-ban az átlagbér 35 év alatt vásárlóerőn számolva annak 70 %-ára esett
vissza, de a leggazdagabb háztartások jövedelme viszont majdnem négyszeresére
emelkedett. Ma 400 magánszemélynek annyi vagyona van az Egyesült Államokban,
mint a 150 millió legszegényebbnek.
Az Európai
Unió, a nemzetközi tőke azonban köti az ebet a karóhoz, nem
ismeri el, hogy a tőkés rendszer kikezdte saját újratermelődésének feltételeit,
válságból válságba, és egyre mélyebbre taszít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.