2014. április 11., péntek

Kína-levél


Kína-levél 420. sz. 2014. ápr. 1.
 
kina.jpg


 


Sok a bizonytalanság A feldolgozóipar gazdasági aktivitása márciusban még gyenge volt, mégha az iparé egy kicsit javult is. A világ üzeme, ahogy Kínát nevezik, bizony eléggé törékenynek tűnik. A Népi Gyűlés márc. elején az infrastruktúra óriási fejlesztését jelentette be: metrók, vasutak minden 200 ezresnél nagyobb városban, nagysebességű vonatok minden 500 ezresnél nagyobbnak, repülőterek a lakosság 99 %-a számára. A 2014-2020 közöttre vonatkozó urbanizációs program szerint az 1,4 milliárd lakos kb. 60%-a fog 2020-ban városban élni a jelenlegi 53,7 % helyett. Vagyis 82 millió ember végleg elhagyja a vidéket. 2014-ben 7 millió lakást fog az állam szubvencionálni. De lesz-e munka mindenki számára?


«A Kína délnyugati részén élő Zhang a mezőkön és a bányákban töltött dolgos évei után ma államilag támogatott városi lakásban él», írja riportjában az AFP (márc. 4.), de 48 évesen «sem képzettsége nincs, sem pedig kilátása munkahely szerzésére». Zhang: «A lakás nagyon jó. De mire való, ha nincs mit ennünk?». Mert az a gond, munkát találni: «A falusiak azért is panaszkodnak, hogy a helyi hatóságok által megígért munkahelyeknek és kompenzációknak színét sem látták». Egy másik: «A falusiaknak adtak munkát az építőiparban, de nyomorúságosan megfizetettet.»




Amikor az építőiparnak megy… «nyomorultul fizet»? Egy 2013-ban készített tanulmányban a nagyvárosok 1445 építőipari munkását kérdezték meg. Kimutatták, hogy a törvényekkel szemben mindössze 17,4%-uknak volt írásos szerződése, óriási szakadék tátong a valóság, a munkakörülmények és a szerződések tartalmazta bérezés között! («China labour bulletin», márc. 18.) A fokozott kizsákmányolás súrolja az ingyenesen végzett munka határait, az írott munkaszerződés hiányában nem lehet munkabért reklamálni vagy kimutatni egy munkahelyi baleset során a dolgozó jelenlétét. Ekként a balesetet szenvedett munkások 78%-ának bírósághoz kell fordulnia, hogy kárpótlást érjen el (ez pedig kevesebb, mint 70 %-a annak, amit legálisan kaphatnának); ugyanakkor egyharmaduk semmit nem kap vagy maximum 20 %-át annak, ami megilletné. Gondolnák, hogy az építőipari munkásoknak csak átlagban 20 %-a kap rendes havi bért? Pekingben 95%-uk csak akkor, ha az építkezés befejeződik… vagy egyáltalán nem! Február végén a hivatalos ügynökség, a Xinhua bejelentette, hogy a 269 millió migráns dolgozó átlagbére 2609 yüan, vagyis kb. két nagy minimálbér… azzal a feltétellel, hogy döglésig túlórázzanak, hogy ki is fizessék!


Demokrácia. A tanulmányt olvasva azt hihetnénk, hogy semmiféle hivatalos ellenőrzés nincs ebben az országban és a szakszervezet pedig be van tiltva. De ne tévedjünk! A hivatalos szakszervezetnek, az ACFTU-nak 282 millió tagja van, de ez «hivatalos», vagyis csak a kommunista pártra hallgat, a dolgozókra csak kivételesen, legtöbbször pedig olyankor, amikor sztrájk van és a munka felvételére szólít.
Mérhetően hiányzik egy autentikus szakszervezet, hogy az építő- és minden más munkásérdeket védje. A munkásjogvédők állandóan próbálkoznak a dolgozók eme demokratikus képviselete fejlesztésével, például a szakszervezeti törvényt kiegészítő javaslatokkal: a dolgozók által választott küldöttek kapjanak védelmet a munkáltatói megtorlással szemben, ugyanúgy, mint az ACFTU, ami a törvény része is. A «China Labour Bulletin» közli is ezt a törvénykiegészítő javaslatot, s megemlíti a jogvédők között a jogász Duan Yi és az egyetemi oktató Chang Kai nevét.


«Kötélen». Xi Jinping helyzetét elemezve Xiao Shu szerkesztő írja («Courrier international», 122sz.): «Kötélen táncol a mélység felett; meddig juthat? Kína helyzete a következő 3-10 évben nagyot fog változni, de nehéz előre látni, hogyan.» Sokak szemében a korrupcióellenes csata vesz nyugtalanító arányokat. Mi marad majd a kommunista párt tekintélyéből, ha a kampány lesújt minden bűnösre? Jiang Jeimin, a Sasac elnöke után, aki kezét rajta tartotta minden nagy állami vállalaton, Li Dongsheng a közbiztonság volt miniszterhelyettese lett a következő. Aztán a Népi Felszabadító Hadsereg élén álló Gu Junshan tábornok, aki 3,5 millió eurót utalt (2000 évnyi minimálbér!), hogy ezredesből tábornok legyen; nyomában Xu Caihou, 2012-es nyugdíjazásáig a 25 fős politikai bizottság tagja, a hadsereg korrupcióellenes fegyelmi bizottsága alelnöke – ezek az emberek soha nem szolgáltak mást, mint saját magukat!


Nagy falat... Zhou Yongkang, a rendőrség és bíróságok erős embere 2012-es nyugdíjazásáig. Tudjuk, hogy házi őrizetben van és családjának és környezetének 300 tagját kihallgatták vagy letartóztatták, hogy fia szoros kapcsolatban állt Liu Han milliárdossal, a Hanlong-(magántulajdonú) csoport vezető menedzserével és, hogy Liu Han többet között gyilkosságokért börtönben van, mivel maffia-típusú szervezkedésben vett részt…


Ez a kampány olyan méreteket öltött, hogy a kommunista párt két volt titkára, Jiang Zemin és Hu Jintao jelezték Xi Jinpingnek, hogy «a korrupcióellenes kampánynak nem szabad addig mennie, hogy túl nagy stigmákat okozzon», írja a «The Financial Times» (márc. 31.).      







                                               Mi a sztrájkok fő követelése?
 
Februárban a «China Labour Bulletin» (CLB) közzétett egy újabb jelentést, címe «Valódi szakszervezet keresése: dolgozói mozgalmak 2011-től 2014-ig». Összefoglaljuk egyik részét: «a sztrájkoló munkások követelései».


Ezekben a tiltakozásokban a leggyakoribb követelések a feldolgozóipar gazdasági problémáihoz kötődnek: a fúziók, elköltözés kompenzálása és a bér-, bérnövekmény elmaradásai a követelések kétharmadát képezik, a többit pedig a juttatások, pótlékok elvesztése és a túlórák ki nem fizetése.


A kompenzációs kifizetések kérése. Azok a dolgozók, akik nem fogadják el az áthelyezést, minden esetben magasabb kártérítést követeltek, mint amit a munkaszerződésekről szóló törvény előír (vagyis szolgálati évenként egyhavi bér). Ha a vállalatot nem hagyják el, kompenzációt kérnek lakhelyváltozásért, a lehetséges elbocsátások, a bércsökkenés, vagy a munkakörülmények változása miatt. Példák:


Miután 2011 októberében bejelentették Shanghajban a Hi-P International átköltözését, többszáz dolgozó lépett sztrájkba ellentételezés követelésével. Az igazgatóság azzal érvelve utasította el, hogy ugyan székhelyet változtat, de a városban marad és a dolgozók utaztatását megoldja. Erre a jogi és igazgatási megfogalmazásra alapozott: «Ameddig a vállalat nem vált várost, nem szünteti meg szerződését a dolgozókkal, nem köteles kompenzálni».


Szintén Shanghajban a Flextronics 6 ezer dolgozója 2012 szept. 17-én sztrájkba lépett, hogy tiltakozzanak a társaság ellen, amely szolgálati évenként egy havi bérrel akart végkielégítést adni azoknak, akik nem akartak Sushouba átköltözni. A dolgozók 8 havit kértek, mivel tudomást szereztek arról, hogy a vállalati káderek ennyit kaptak. A 2 hóra szóló ajánlatot elutasították.


A Ledman Optoelectronics Shenzenből Huizhouba akarta áthelyezni termelését. Az alkalmazottak visszautasították és végkielégítési igénnyel 2012. okt. 18-án sztrájkba léptek.
– 2013 júniusában a Specialty Medical Supplies amerikai KKV-vállalat dolgozói 6 napig tartották fogva az amerikai igazgatót irodájában, addig, míg el nem érték a kompenzációt a cég Mumbaiba (India) költözködése miatt. Az elbocsátott 30 dolgozót kártalanítják, a másik 100-at biztosították afelől, hogy elmaradt bérüket is kifizetik.
 


Még ha a munkásbérek átlagosan 50 %-kal emelkedtek is 2010 közepe óta, sokaké még mindig nagyon alacsony, csak alig keresnek többet, mint a helyi minimálbér. A kínai városok nagy részében a minimálbér csak harmada-negyede az átlagbérnek. A 15 éves terv (2011-2015) a minimálbérek évi 13 %-os emelését célozza meg, hogy elérje minden régióban az átlagbérek 40 %-át.


A bérkonfliktusok más forrása a bérek egyenlőtlensége. Amikor a foshani Nanhai Honda igazgatósága a vállalati szakszervezettel megegyezett a 10,2 %-os béremelésről, kádereinek 19,8%-ot akart adni, 2013. márc. 18-án mintegy százan letették a munkát. A következő napon elfogadták a 14,4 %-os emelést.


Különösen az állami vállalatoknál stagnálnak a bérek, holott a kádereké állandóan emelkedett. A nagyvállalatoknál a vezetők akár 700 000 yüant is kereshetnek (84 000€) évente, 20-szor többet, mint egy közönséges dolgozó. A CSR Meishan Rolling Stock dolgozói Szecsuánban pl. 2011 júliusában azért szüntették be a munkát, hogy tiltakozzanak a vállalati bérrevízió ellen. Vitatták az addigi 2000 yüanos fizetésük csak havi 500 yüanos (60€) emelését, mivel a káderekét megduplázták (4000-6000-ről 8000-12000 yüanra).


A jelentés olyan eseteket is ismertet, amelyekben a dolgozók a törvényesen előírt társadalom- és egészségbiztosítás fizetését követelik. A közelmúlt reformjai a migráns dolgozók számára is egyszerűbbé teszik az ezekhez való hozzájutást, ekként ők is próbálják érvényesíteni érdekeiket visszamenőlegesen is.


(Legközelebbi cikkünk: a helyhatóságok viselkedése konfliktushelyzetben)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––


A Wall-Mart bezár 20 hipermarketet, a hivatalos szakszervezet, az ACFTU is beavatkozik Shangde-ben (Hunan tartomány). «Hogy a szakszervezet elnöke így lépett, azzal a dolgozók bizalmát elnyerte», erősíti meg Wang Jiangsong jogtanácsos, aki szintén segíti a maanshani (Anhui tartomány) két bezárandó nagyáruház elbocsátott alkalmazottainak. «Nagyon ritka jelenség, és bátorítandó, hogy a szakszervezet a tagok érdekében kezdeményez», bíztat a «China Labour Bulletin». A bezárások bejelentése óta a dolgozók felállították sztrájkőrségeiket. A Wall-Mart a 140 elbocsátottnak Shangde-ban ígért állást, de az 100 km-re van! «Ilyen kis fizetéssel bérelni kell valamit a családtól távol, az igazgatóság ajánlata valóban nulla és egyáltalán nem felel meg», mondta Huang Xingguo, a szakszervezet elnöke. («Financial Times», márc. 23.).


 


Újabb tagédia Puningban, Shantou mellett (Guangdong tartomány) egy ötemeletes textilüzem gyulladt ki, ahol asszonyok fehérneműket varrtak. Egyetlenegy menekült meg épen, 11-en meghaltak, 17-en megsérültek. A «The South China Morning Post» összefoglalta az utolsó 10 év shantoui tűzeseteinek tragédiáit, melyből levonhatjuk a következtetést, hogy a biztonsági előírások betartása hiányos, mivel a felelősöket lefizetik, hogy hunyjanak szemet. Lehet, hogy ezek is «meztelen» kínaiak, ahogy a családjukat az USA-ba küldőket nevezik, vagy ahhoz a 8 ezerhez tartoznak, akik nemrégen kaptak zöld kártyát, mert szabályosan invesztáltak 500 000 dollárt?


 


A Dongfeng-Peugeot-nál Wuhanban, «Kicsit lassúak, 41 jármű készül naponta, míg Franciaországban 46. De napi 10 órát dolgoznak, ha a szüneteket is beszámítjuk, 11-et, a hét 6 napján. Szakszervezet nélkül. Van ugyan a központi föderációtól egy ember – ez kötelező –, de a kommunista párt és az igazgatóság együtt választotta ki személyét. Így aztán munkások nem nagyon lázadoznak. A munkáltatók álma…» («Monde diplomatique» blogja, márc. 10.).


 


1989. június 4. még mindig tiltólistán! 25 évvel azután, hogy a hatalom véresen megtorolta a 89-es tavaszi nagy népi mozgalmat, «egy kínai bíróság 18 havi elzárásra ítélt egy férfit, aki kérte, hogy a Tienanmen téren megemlékezést tarthasson az évforduló alkalmából», írja a «Libération» (márc. 24.). Az indoklás: «izgatás az államrend felforgatására»!


 


Különös csend a nemzetközi sajtóban: márc. 19-én 300 diák foglalta el a parlamentet. Kint összegyűlve mintegy ezer ember támogatta őket és egy óriástüntetés márc. 30-án, melyen a főváros minden ötödik lakosa részt vett. Mindew Taipeh-ben, Tajvan fővárosában zajlik Ma elnök antidemokratikus intézkedései ellen, aki a népi Kínával akar szabadkereskedelmi egyezményt kötni a szolgáltatásokról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.