Kis meglepetés mindnyájunk számára… a május 25-i európai parlamenti választások után

 

A trojka Görögországban, Portugáliában, Írországban, Ciprusban alkalmazott szigorításait az egész Unióban be akarják vezetni. Az EP 4 nagy frakciója már megszavazta, de a «végső döntéssel» várni akar az EP-választások utánig.

A 2008-as válság óta az EU megnövelte kontrollját a 28 tagország adóssága és költségvetési deficitje felett. Az «új» eszköz, a «stabilitási paktum», hivatalosan: szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról (GPUSKK) előírja, hogy a kiadásoknak drasztikus méretekben csökkkenniük kell a kamatfizetés szolgálatában. Ha nem így történik, komoly szankciók vannak. Az EU szintén kiemelt feladataként kiterjesztette kompetenciáját a tagországok gazdaság- és szociálpolitikájára, az Európai Bizottság pedig már azokat az országokat is bünteti, amelyek «nem tesznek elegendő erőfeszítést» versenyképességük javítására. A «versenyképesség növelése» a béreket, a munkahelyek rugalmasságát, a nyugdíj és munkanélküliség rendszerét, a közszférét, oktatást, egészségügyet érinti.

A trojka (IMF, EB, EKB) eddig csak a közvetlenül gyámsága alatt álló országokra, Görögországra, Írországra, Ciprusra és Portugáliára kényszerítette ellenreformjait, a privatizációkat, a tisztviselők létszámának és bérének csökkentését, a nyugdíjak, szociális ellátások megnyirbálását. Mások, Magyarország is, ennek részben elébementek.

Merkel szerint olyan eszköz kellene, amellyel ugyanerre lehetne kényszeríteni a többi országot is. Egyelőre csak «önkéntes» alapon kívánja ezt a soft-változatot, bilaterális egyezségeket az EB-vel, hogy a kapott «támogatás» fejében az országok saját magukra szabottan strukturális reformokat hajtsanak végre.

Az Európai Központi Bank most még közvetlenül nem adhat kölcsönt az államoknak, de megteheti majd, mivel az IMF mintájára központi alapot akar létrehozni. Az EB számára ezzel lehetővé válik majd mindaz, amelyet az IMF tesz a harmadik világ országaival, azokat «kiigazításokra» szorítva. A «verseny» minden, nagyon szélesre nyitott területe lesz a megítélés alapja: a munkaerő ára, a munkaerőpiac rugalmassága, a piaci liberalizáció, a közkiadások redukálása.

Igazság szerint Merkel már előállott a «verseny eme instrumentális eszközével» a múlt év decemberi államfői tanácskozáson, akkor azonban a tagállamok közül egy sem vállalta fel, mondván, meg kell várni vele a választásokat. Ezért kerültek októberig befagyasztásra a «a növekedést, a munkát és a versenyt stimuláló partneriátusi egyezségek», amelyről minden kormány, minden politikai erő, az EP-ben «képviseletet» adó vagy oda bekerülni akaró többi párt is jól tudja, mit jelent: be fogják vezetni. Nincs tehát még vége az EU-Fidesz nemmegszorításainak. A sajtó szirénhangjai máris vizionálnak a nyugdíjrendszer összeomlásáról, a kórházi rendszer fenntarthatatlanságáról...