«Rosszul indult a területi reform», írja a Le Figaro május 13-i címében.
Tény, hogy a területi reform valóságos bomba. Mindenki elutasítja, a választott képviselők – jobboldaliak csakúgy, mint a baloldal, ideértve még a szocialista párti felelős személyeket is. Még a szigorítások hívei is túl gyorsnak, túl erősnek találják.
A megyék eltűnése, a települések összevonása, a Köztársaság szétrobbantása és a szigorítási paktum a dolgozók ellen, jogaik ellen, garanciáik ellen: minden összefügg.
Ugyanennek a lapnak adott interjút egy «think tank» intézmény igazgatónője (iFRAP, az intézet francia, a közigazgatási politikát kutatja). Ebből világosan kiderül, a megyék megszüntetésének az a célja, hogy a «bértömeget csökkentse».
Ezért akar a reform megszüntetni a 360 ezer megyei alkalmazotti munkahelyből 56 ezret. A többi 300 ezer számára «semmi sem változik, csak a munkáltatója». Munkáltatót cserélni – ez a státusz megváltoztatásával jár, a kollektív garanciákhoz való hozzájutás elvesztésével!
S ha már a megyék feladatairól van szó, meglesz az alkalom arra, hogy szétszórják… és főként megszüntessék azokat. Ezzel a céllal: «főleg a tb-t kell centralizálni és regionizálni. A családi pótlék kasszáját, a szociális akciólk központjait, a megyei munkaügyi központokat, és elsősorban a megyei szociális pénztárakat».
A megyék megszüntetése lehetővé teszi, hogy egyszerre likvidálják munkahelyek tízezreit, lebontsák közszféra szolgáltatásait és az 1945-ben, a dolgozók egymással való szolidaritásán alapított társadalombiztosítást. Ez a fekete reakció. A kifejezésben nincs semmi túlzás. «A téma rettentően érzékeny», ismeri el az iFRAP igazgatónője, mivel «az állami és politikai igazgatás visszanyúlik a 18. századba»? Micsoda? 1789 előttre vagy azutánra? A megyék csakúgy, mint a 36 ezer települési közösség a nagy francia forradalom öröksége, az első demokratikus politikai vívmány.
A Hollande-Valls ellenforradalmi offenzvát folytat, amelyben egyben akarja megszüntetni 1789-1793 és 1945 örökségét.
Kell-e akkor csodálkozni azon, hogy az a politika, amely a munkásjogokat és a demokratikus garanciákat támadta meg, ellenszenvet vált ki, melyet világosan kimutat a május 15-i sztrájk és a képviselők egyre növekvő mobilizációja? Hogy az elutasítás a tömeges távollétben mutatkozik meg – amely már most látszik az ún. európai parlamenti választások küszöbén? Logikus, ti. a területi reform csakúgy, mint a felelősségi paktum Brüsszel terméke.
Le kell állítani ezt az offenzívát. Sürgősen. Alkotmányozó nemzetgyűlés kell, hogy ezáltal a szuverén nép elzavarja az Európai Uniót és a V. Köztársaságot és helyette valódi demokráciát hozzon létre minden szinten.
Ahhoz, hogy eljussunk eddig, a munkásosztály egészének és szervezeteinek kell cselekednie elsöpörve a felelősségi paktumot és a területi reformot.
Tény, hogy a területi reform valóságos bomba. Mindenki elutasítja, a választott képviselők – jobboldaliak csakúgy, mint a baloldal, ideértve még a szocialista párti felelős személyeket is. Még a szigorítások hívei is túl gyorsnak, túl erősnek találják.
A megyék eltűnése, a települések összevonása, a Köztársaság szétrobbantása és a szigorítási paktum a dolgozók ellen, jogaik ellen, garanciáik ellen: minden összefügg.
Ugyanennek a lapnak adott interjút egy «think tank» intézmény igazgatónője (iFRAP, az intézet francia, a közigazgatási politikát kutatja). Ebből világosan kiderül, a megyék megszüntetésének az a célja, hogy a «bértömeget csökkentse».
Ezért akar a reform megszüntetni a 360 ezer megyei alkalmazotti munkahelyből 56 ezret. A többi 300 ezer számára «semmi sem változik, csak a munkáltatója». Munkáltatót cserélni – ez a státusz megváltoztatásával jár, a kollektív garanciákhoz való hozzájutás elvesztésével!
S ha már a megyék feladatairól van szó, meglesz az alkalom arra, hogy szétszórják… és főként megszüntessék azokat. Ezzel a céllal: «főleg a tb-t kell centralizálni és regionizálni. A családi pótlék kasszáját, a szociális akciólk központjait, a megyei munkaügyi központokat, és elsősorban a megyei szociális pénztárakat».
A megyék megszüntetése lehetővé teszi, hogy egyszerre likvidálják munkahelyek tízezreit, lebontsák közszféra szolgáltatásait és az 1945-ben, a dolgozók egymással való szolidaritásán alapított társadalombiztosítást. Ez a fekete reakció. A kifejezésben nincs semmi túlzás. «A téma rettentően érzékeny», ismeri el az iFRAP igazgatónője, mivel «az állami és politikai igazgatás visszanyúlik a 18. századba»? Micsoda? 1789 előttre vagy azutánra? A megyék csakúgy, mint a 36 ezer települési közösség a nagy francia forradalom öröksége, az első demokratikus politikai vívmány.
A Hollande-Valls ellenforradalmi offenzvát folytat, amelyben egyben akarja megszüntetni 1789-1793 és 1945 örökségét.
Kell-e akkor csodálkozni azon, hogy az a politika, amely a munkásjogokat és a demokratikus garanciákat támadta meg, ellenszenvet vált ki, melyet világosan kimutat a május 15-i sztrájk és a képviselők egyre növekvő mobilizációja? Hogy az elutasítás a tömeges távollétben mutatkozik meg – amely már most látszik az ún. európai parlamenti választások küszöbén? Logikus, ti. a területi reform csakúgy, mint a felelősségi paktum Brüsszel terméke.
Le kell állítani ezt az offenzívát. Sürgősen. Alkotmányozó nemzetgyűlés kell, hogy ezáltal a szuverén nép elzavarja az Európai Uniót és a V. Köztársaságot és helyette valódi demokráciát hozzon létre minden szinten.
Ahhoz, hogy eljussunk eddig, a munkásosztály egészének és szervezeteinek kell cselekednie elsöpörve a felelősségi paktumot és a területi reformot.
A francia Független Munkáspárt titkársága
Daniel Gluckstein az INFORMATIONS
OUVRIERES-ben megjelent cikke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.