Az erkölcs és az izraeli nagykövet

Lerombolt mecset Gázában

Válasz Ilan Morm (Izrael magyarországi nagykövete): Erkölcsösség a puszta számok alapján? c. írására (megjelent a HVG.hu-ban 2014. júl. 30-án, http://hvg.hu/velemeny/20140730_Erkolcsosseg_a_puszta_szamok_alapjan#utm_source=hvg_daily&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2014_07_30&type-id=HvgDaily&user-id=92B7E20E&utm_content=normal)

Az igazságot, nagykövet úr, azok oldalán kell keresni, akik nem mások földjét gázolják le, hanem a sajátjukat védik, azt próbálják visszaszerezni. A fegyveres támadások nem Izraelt, hanem Palesztinát érik. Ott állnak az izaeli tankok, ott bombáznak. A felelősség mindenképpen a támadóé. Az ENSZ jelentése szerint minden 4 megölt palesztin áldozatból 3 civil. A negyedik pedig olyan harcos, aki a saját hazáját védi a betolakodókkal szemben.

Ha az lenne Izrael hivatalos álláspontja, amit Ön állít, hogy az nem ártatlan civilek pusztulását akarja, mi akadályozza abban, hogy beszüntesse 60 éves előrenyomulását, miért nem adja vissza a palesztinok elrabolt földjeit, miért nem építteti fel lerombolt házukat, kárpótolja a menedéktáborokban élő sokadik nemzedéküket?

A Hammast lehet nem szeretni, egy dolog azonban bizonyos: legálisan választották. Arról már lehet vitatkozni, hogy kinek és minek köszönhető radikalizálódása – szerintem Izrael hódító, népelnyomó politikájának.  Izrael mostani háborújával is mindent elkövet, hogy a palesztin népet egységbe kovácsolja és általános felkelést robbantson ki. A Hammasnak nincs reguláris hadserege, nincsenek ultramodern fegyverei, nem épített falat és 500 checkpointet másodrangú állampolgárai számára. Eszközei egy védekező nép eszközei.

A Hammast – a palesztin lakossággal együtt – olyan területre zsúfolta be Izrael állam (a nemzetközi joggal ellentétesen), amely minden négyzetkilométerére 4 ezer ember jut. Fegyvereit ide tudja betelepíteni, nem máshova. A jelenleg 250 ezer ember Gázából táborokba, ENSZ-helyiségekbe menekült. Ezen kívül még hova mehetnének? Ezeket is lövik, legutóbb egy ENSZ-kórházat és egy ENSZ-iskolát szintén. A hon védelme nem lehet tekintettel arra a zsarolásra, amelyet a megszálló feltételként kiszab: bosszúállás a polgári lakosságon. Ismételjük: nem a Hammas lő egy idegen országban, bombázik, s júl. 8. óta nem ez likvidált több mint ezerkétszáznegyven civilt, nem ez akadályozza meg a humanitárius szervezetek gyógyszer- és élelmiszerellátmányának bejutását, nem a Hammas támadt a nemzetközi segélyszervezetek aktivistái hajóira, nem a Hammas tartja fenn a blokádot, stb, stb. Nyilvánvalóan nem tudja Izraelt katonai hadműveletben legyőzni. Egyedül van az imperialista tábor ellen. Amikor a Hammas meglepetésként győzött a választásokon, Izrael és az USA egyből az eredmények legitimitásának megkérdőjelezésével kísérletezett és a Fatah lett a kedvenc, mely korábban célpontként szerepelt. Felfegyverezték, hogy a Hamaszt megdöntse, s mikor a Hamasz – kétségtelenül brutálisan – visszaverte a támadást, Izrael és Bush bevezette a blokádot. Ahelyett, hogy elfogadták volna a demokratikus választásokat és a politikai megoldást, Gázát rakétakilövő bázissá tették. A vádak kétszeresen hazugok. A Hammasz rendbehozta a gázai övezetet, évek óta ismeretlen biztonságot és rendet teremtett anélkül, hogy sok pénz állt volna rendelkezésére (mint a Fatah vezette Palesztin Hatóságok esetében, ahová ömlik a pénz), szociális feladatokat vállalt magára, a bandákat és a lakosságot terrorizáló katonai vezetőket eltávolította. Miért is vannak a hazugságok, Izrael miért akarja megsemmisíteni a Hammaszt? Mert úgy véli, hogy a Fatah-hal ellentétben nem lehet elfogadtatni vele egy szétdarabolt palesztin «államról» szóló békemegállapodást. Ciszjordánia ellenőrzése állandó cél az izraeli politikai elit számára, a palesztin terület kantonokká darabolása pedig a Hammas és a palesztinok számára elfogadhatatlan. Nem tudjuk persze a Hammaszról, hová fejlődik. Lehet, hogy holnap új tényezők következtében demokratikus forradalmi útra lép. Mindenáron garanciákat nem lehet követelni, ilyen nincs. A helyzet az, hogy a Hammasz egyenlő az ellenállással. Népének akarata és érdeke, hogy saját jövőjét maga formálja, saját akarata szerint, ugyanúgy, ahogyan az kijár minden népnek saját országában. Az izraeli blokád fojtogatta Gázában ez a szervezet foglalkozik a mindennapi élet szervezésével, az élelmiszer-, gyógyszer,-, vízellátással, stb. Saját polgári lakossága számára végzi kötelességét, hogy megakadályozza a palesztin nép lassú megfojtását Gázában. A Hammas azt követeli, hogy Izrael és Egyiptom oldja fel a gázai blokádot és nyissa meg az övezet határait. Amíg ez nem lesz meg, nem kötnek tűzszünetet.

A nemzetközi szimpátia, a szolidaritás nem a Hammasnak szól, hanem magának a palesztin népnek – az izraeli uralkodó osztály ellenében, amely nem kíméli saját, a pogromokat és holokausztot már megtapasztalt népét sem, hanem újra és újra, annak érdekei ellenére belerángatja olyan háborúkba, melyből hosszú távon az csak a rövidebbet húzhatja.

Az izraeli kormány el akarja hitetni ay egész világgal, hogy a Hammas terrorista, mert rakétákat indít. A Hamasz nem jobban „szervezője a terrornak” (Izrael által kedvelt kifejezés), mint maga a cionista mozgalom. Az 1930-as évek végén és a 40-es elején stratégiai célokért a cionista mozgalom terrorista akciókat hajtott végre. A Hammas nacionalista, vallásos mozgalom, ahogyan a cionizmus is az volt, tévutakkal tarkítva. Ideológiájában a Hammasz egy palesztin állam létrehozását tűzi ki célul Izrael állam romjain. A Qassam (rakétakilövések) logikája erre épül. Ez az embargó kijátszása, a gettóban koncentráltan élő palesztinek elutasításának jele. Egy üzenet: „itt vagyunk, élünk, ha ti nem is akarjátok; folytatjuk”; s ez az izraeli népnek is szól, mely annyira hisz fegyverei, kormányai védelmi képességeiben. De 60 év után biztonsága még mindig hiányzik – sok izraeli állampolgár el is hagyta Izraelt, a kormánynak demográfiai válsággal kell szembenéznie. A perui hegyekben indiánokat térítettek át a judaizmusra, az izraeli határvidékre telepítették le őket szemben az ellenséggel, házat, fegyvert kaptak, csak meg kell védeniük. Készen is vannak az új kolóniák. Ismét megkérdezzük: akárki élhet Izraelben, kivéve a palesztinokat?