Kína-levél

Kína-levél 427.sz., 2014. júl. 15.

A gazdasági növekedés apropóján

A második negyedév növekedése hivatalosan 7,5 %. Annál jobb, ha ez munkahelyeket eredményez! Az első negyedévé 7,4 % volt. De a számokat gyanakvással kell kezelni, ha tudjuk, hogy Hebei tartományban pl. 4,2 %, Heilongjiangban 2,9 % volt (Bloomberg ügynökség, júl. 15.), de még a gazdag Guangong tartományban is csak 7,4 %! Hebei most jelentette be, hogy 150 milliárd eurót invesztál a vasútba, energiába és lakhatásba; Heilongjiang két év alatt több mint 36 milliárd eurót az infrastruktúrába és a bányaiparba. Az ország déli részén Guangxi három év alatt 75 milliárdot fektet be 166 infrastrukturális projektekbe.

De kölcsönt kell felvenniük a súlyosan eladósodott tartományoknak, helyhatóságoknak? (Adósságukat máris 2 ezer milliárd euróra becslik!) Van-e veszély arra, hogy pénzügyi buborék pukkan ki? «Igen, de ha a gazdaság összeomlik, akkor a gond még nagyobb!», mondja egy közgazdász.

Munkaszerződések? Az infrastrukturális munkák sokezer munkaterületet fognak nyitni. De a 2013-ban 1445 munkás kikérdezésével folytatott tanulmány kimutatta, hogy a nagyvárosi építkezéseken mindössze 17,4 %-uknak volt írásos munkaszerződése! Persze ez ellentétes az ország törvényeivel, de még a szerzdődések megléte esetén is a realitást, a munkakörülményeket, a valódi bérezést illetően óriási hiányokat láttunk. Az építőipari munkások mindössze 20 %-a kapott havonta bért. Pekingben pedig 95 %-uk csak a munka végleges befejezése után…  

Sztrájkok. Munkakörülményeik és saját létezésük védelmére a dolgozók különböző demonstrációkba fognak, tüntetésekbe, sztrájkokba. A második negyedévben a «China Labour Bulletin» összegzése alapján ezek száma 235, azaz 49 %-kal több, mint az előző év hasonló időszakában, és 180%-kal több, mint 2012-ben! Például Guangdong tartomány feldolgozóiparában a sztrájkok száma stabil, de Shandong és Jiangsu tartományokban megduplázódott.

A legtöbb munkabeszüntetés a közlekedésben zajlott, szám szerint 62, majdnem minden tartományt és szektort érintett az autóbuszoktól a taxikig. A követelések? Járandóságok, a túlórák kifizetése, a munkakörülmények javítása. Április 20-án például a keletshenzeni tömegközlekedés alkalmazottainak ezrei  tüntettek a helyhatóság előtt követeléseikért.

Ezen sztrájkok és tüntetések 22 %-ában a rendőrség beavatkozott, 9 %-ukban pedig kihallgatások és letartóztatások is követték.

A Wal-Mart és « pirruszi győzelme ». Ezeket a szavakat használja a «Financial Times» üzleti napilap (júl. 1.) cikkében, melynek címe «A konfliktusok Kínában a munkaügyi viszonyok jellemző vonásává váltak», és a changdei Wal-Mart hipermarket dolgozóinak mozgalmáról szól. A város munkaügyi konfliktusok döntőbizottsága úgy találta, hogy a Wal-Mart nem tett erőszakot a törvényen és a dolgozók kérését elvetette (utóbbiek nem fogadták el a 3000 yüanos végkielégítést). Miért pirruszi a győzelmük? Bezárni egy 130 fős üzletet – a város hivatalos támogatását élvező Wal-Mart számára – csak formalitás, mert a multik szerencséjére, teszi hozzá a napilap,  a «hatalmon lévő Kommunista Párt ugyanúgy tart a szakszervezetektől, mint a Wal-Marttól».

Képzeljük el egy pillanatra, hogy a Wal-Mart 400 kínai hipermarketje sokezer dolgozója szolidaritásból leáll a munkával, képzeljük el, hogy a döntőbizottság az alkalmazottaknak ad igazat,  holott még vagy 20 üzletet be akarnak zárni! A multi nem tartotta be a törvényt, de az alkalmazottaknak mégsem adtak igazat. Az üzlet szakszervezete és hat alkalmazott azonban nem hagyja ennyiben és a wulingi bírósághoz fordult, amely elfogadta az ügy vizsgálatát.

Demokrácia és mandátum. Ahogy a szerkesztő írta az eset után, «a Wal-Mart dolgozóinak csatája a sajtóban nagy teret nyert Kínában és külföldön. Miért? Gyakorlatilag példa nélküli, hogy egy kis szakszervezet száll szembe a mindent, kivéve legális eszközt felhasználó  főnökökkel, rendőrséggel, az ACFTU-val, a helyhatósággal és a párttal szemben.» Az alkalmazottak szakszervezeti küldöttüket demokratikusan választották meg, követeléseik alkották a mandátumot a tárgyalásokon. Huang ezt a megbízatást teljesítette.

Más téren meg kell állapítanunk, hogy a demokrácia igénye a közelmúltban erős kifejezést nyert Hongkongban, s ugyanazt a kérdést veti fel. A hongkongi kabinet kitől nyeri el mandátumát? Az üzleti ügyek Hongkongjától, amely alkudozik a minimálbéren, a munkásnőket túlzott mértékben kizsákmányolja a kínai tartományokban, nyomást gyakorol, hogy a kollektív szerződéseket betiltsák a szomszédos Guangdongban, s politikáját kényelmesen barkácsolgatja a pekingi hatóságokkal. Nem a dolgozó néptől!

Amikor a hivatalos szervek a Wal-Martot segítik…

Március óta a Wal-Mart amerikai óriás hipermarketjének dolgozói azért harcolnak, hogy kedvezőbb végkielégítést érjenek el maguknak elbocsátásukért. Az igazgatóság ajánlatát elégtelennek tartják, miután az végleg be akarja zárni az üzletet (lásd előző «levelünket»). Különlegesség: a hivatalos szakszervezet, az ACFTU küldötte, Huang Xingguo vezeti a csatát…

Természtesen Huang nem mulasztotta el, hogy az ACFTU városi szervezetéhez forduljon. Eleinte elutasították mondván, hogy a pénzbeli kompenzáció nem az ő reszortjuk. Azután a föderáció feltételt állított fel: «Elvárjuk, hogy ne állítsanak felesleges akadályt a changdei befektetések elé. Nem akarjuk rontani a város image-ét tehát nem fordulhatnak semmiféle külső sajtóorgánumhoz». Huang, a megbízott küldött elfogadta, a helyi ACFTU pedig biztatni kezdte a Wal-Martot, hogy tegyen «engedményeket» és ne hagyja a dolgokat elmérgesedni.

Az ACFTU semmiféle anyagi segítséget nem ajánlott, de több jogász is kész volt a segítségre. Ekkor a helyi hatóságok is beavatkoztak. A jogászok hirtelen tartózkodóvá váltak. Huang leír egy «párbeszédet»: «Két koordinációs összejövetelt is szerveztek. A kormányszervek nem fogadták el nézőpontomat és megerősítették, hogy a bezárás legális. Mondtam a járási hivalnokoknak és a föderációs szakszervezetiseknek, hogy a 30 napos előrejelzés, amit a törvény előír, olyan világos, hogy még egy gyerek is megérti... Erre azt válaszolták: “Ha te gyerek vagy, akkor mi vagyunk a tanítóid, a döntésünk végleges és ez a lényeg.”»

Huang a sztrájkolók képviselőjeként természesetesen kitette magát minden támadásnak, a helyhatóságnál azzal vádolták, hogy a tárgyalásokon kikerüli a törvényeket, hazudik, bármelyik pillanatban letartóztathatják. A Wal-Mart megpróbálta megvesztegetni is, egy másik városban jobb beosztást ígért (itt igazgató volt…). Huang nem alkudozott, az alkalmazottak nevében nem fogadta el az alacsonyabb végkielégítést és ragaszkodott a törvény betűjéhez. Sajnos a döntőbizottság három hónappal később a Wal-Mart ajánlatának többet, de a munkásköveteléseknél kevesebbet ítélt.

(Forrás : «China Labour Bulletin», jún. 26.)

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

A hongkongi helyzet Apo Leong szerint

Jean-Pierre Barrois, a Commission Enquête Chine titkára megkérte Apo Leongot, az AMRC (Asia Monitor Resource Center) egyik alapítóját, a munkásjogok és az ázsiai független munkásmozgalom harcosát, számoljon be arról, ami Hongkongban történik. Részletek:

«Hongkongban a demokráciáért vívott küzdelem fontos állomása volt a júl.1-i tüntetés. Ehhez társult az, hogy egy szervezet nyilvános konzultációt tartott arról, milyen modelleket szeretnének az emberek a következő politikai reformok során; több mint 700 ezer ember válaszolt az interneten, mobiltelefonon vagy az urnák előtt.

Természetesen sem a honkongi, sem a pekingi kormányok nem tudják értékelni ezt a mozgalmat, azzal vádolják, hogy külföldi segítséget fogad el, hogy törvényellenes. Amit a kormányok akarnak, az egy «lelakatolt demokrácia», vagyis olyan választási procedúra, amelynek a Pekingnek kedvező politikai vezetők és erők adnak keretet. Amit mi akarunk, az a teljes demokrácia és a közvetlen választások. (…) A helyzet súlyosbodik. A két kormány a megfélemlítés különböző manővereit alkalmazza, hitelteleníteni akar bennünket. Letartóztattak vagy 500 tüntetőt és a rendőrség folytatja a szervezők letartóztatását.

A hongkongi szakszervezeti konföderáció, a HKCTU természetesen támogatja ezt a demokratikus mozgalmat, mivel a mai rendszer a munkáltatókat favorizálja. Ha nem lesz politikai változás, a munkásosztály nem tud profitálni munkája gyümölcséből. Hongkongban nincsenek kollektív szerződések, sem pedig állami nyugdíjrendszer. A tüntetéseken való részvételen és egyéb akciókon túl a HKCTU mobilizálja és szervezi a munkásosztályt, de valóban szükségünk van a nemzetközi szolidaritásra, főleg a munkásszervezetek részéről, amelyek a népek jogai és a demokrácia  védelmének élharcosai.»

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Figyelmeztetés… A Fegyelmi Bizottság egy magasrangú tisztje – ez a bizottság folytat vizsgálatokat a korrupció tárgyában – a társadalomtudományok Kínai Akadémiáját figyelmeztette arra a veszélyre, melyet bizonyos tagjai jelentenek kutatásaikkal, téves következtetéseikkel, idegen erőkkel összejátszva («Global Times», jún. 16.). A támadás annyira szélsőséges, hogy az erről szóló vitát már másnap cenzúrázták.

…és cenzúra. A másik cenzúrát jún. 19-én a hivatalos Xinhua jelentette: a szintén magasrangú tiszt, Linghu Zhengce (a volt elnök, Hu Jintao kabinetfőnőkének fivére) elleni vizsgálat kommentjéről van szó.

A «La Croix» napilap (júl. 11.) : «Júl. 8-án a kommunista párt sajtóirodája bejelentette, hogy Xi Jinping elnök új szabályozást adott ki az újságíróknak. Már eddig is tilos volt érzékeny témát érinteni, «államtitkokat», kereskedelmi titkokat, nemhivatalos információkat feltárni, tilos a kritikai cikkek írása a «munkaegység» beleegyezése nélkül (…) Ezután még erősebb megtorlás éri a bloggereket, újságírókat, jogászokat és aktvistákat, ha nem duplázzák meg óvatosságukat és diszkréciójukat». Ugyanezen a napon a Nemzetközi Újságírószövetség kérte az intézkedések viszavonását.

Ítéletek Xinjiangban. 32 állampolgárt ítéltek el terrorizmus vádjával az ország nyugati tartományában egy újabb eljárás keretében, hármójukat életfogytiglanra ítélték, 29-en 4-15 éves börtönbüntetést kaptak, jelentette a hivatalos sajtó júl. 11-én. A hivatalos Xinhua (júl. 4.) bizonyos nyugati újságokat vádol azzal, hogy pletykákat terjesztenek, erőszakos ideológiát és szeparatizmust ebben a tartományban. Nyilvánvaló, hogy csak a szólásszabadság, a sajtószabadság tenné lehetővé, hogy az állampolgárok véleményt formálhassanak, de a kínai cenzúra megfojtja ezt a demokratikus jogot.