Daniel Gluckstein: Lenin, az imperializmus és
a háború I. rész
(Megjelent a La Vérité speciális kiadásában, 2014 júniusa)
Amikor 1914 augusztus első napjaiban a
Zürichbe menekült Lenin megkapta a Vorwärts
(a német szociáldemokrata párt orgánuma) példányát, amely bejelentette,
hogy a párt képviselői megszavazták a háborús hiteleket, nem hitt a szemeinek.
Lehetetlen, hogy a munkáspártok, különösen az orosz szociáldemokrácia számára nemzetközi
szinten modellt jelentő német szociáldemokrata párt ilyen módon árulásra képes.
A következő napokban azonban tudomásul kell
vennie a nyilvánvalót: az elképzelhetetlen bekövetkezett. Németországban, de
Belgiumban, Franciaországban, mindenütt… A frontvonal mindkét oldalán a szociáldemokrata
vezetők támogatják háborús kormányukat, azzal igazolva ezt, hogy a demokráciát
védik, a nemzeti «szuverenitást» az elnyomó ellen.
«Burzsoá,
imperialista háború»
Lenin rámutat a háború egyszerre «burzsoá, imperialista, dinasztikus»
voltára («A forradalmi szociáldemokrácia
feladata az európai háborúban», 1914. aug. 24.). A háborúcsinálók valódi
céljai: «harc a piacokért és más államok
kifosztásáért, a proletariátus forradalmi mozgalmának és a demokráciának a
megfékezése a hadviselő országokban, annak
kisérlete, hogy a világ munkásosztályát becsapják, megosszák és megtizedeljék,
a burzsoázia hasznára egyik nemzet bérrabszolgáit a másik elé dobva».
A német szociáldemokrata vezetők háborús
kölcsönökre szavazása «a szocializmus
egyszerű és tiszta tagadása», amelyet «semmilyen
módon nem lehet igazolni ». A belga és francia szociáldemokrácia árulása
is, mivel belépett a háborús kormányba.
Ez lett a II. Internacionálé «ideológiai és politikai csődje», amely
persze nem meglepő:
«Az
opportunisták régóta készítették a II. Internacionálé bukását elutasítva a
szocialista forradalmat és azt burzsoá reformizmussal helyettesítve; jámbor
osztálykollaborációt színlelve elutasítva az osztályharcot és azt, hogy a
háborút polgárháborúvá változtassák; burzsoá sovinizmust hirdetve a
patriotizmus és a haza védelme nevében, félre- vagy nem ismerve a
szocializmusnak már a Kommunista Kiáltványban megfogalmazott alapvető igazságát,
miszerint a munkásoknak nincs hazájuk».
Lenin összefoglalja, hogy «a jövő Internacionáléjának véglegesen és
eredményesen meg kell szabadulnia a burzsoá áramlat e szocializmusától ».
A keret adva van: a II. Internacionálé
halott, új küzdelem indul egy új Internacionáléért. Lenin a konfliktus egész
ideje alatt szenvedélyesen küzd elsősorban a II. Internacionálé vezetői, (a német)
Kautsky, (a francia) Guesde, (az orosz) Potresszov ellen, akik a marxizmus
nevében kapitulálni merészelnek a háborús burzsoázia előtt hivatkozva a XIX. századi
háborúk történelmi előzményeire, Marx és Engels álláspontjára.
Valóban, Marx és Engels – bizonyos
körülmények között – legitimnek ítélték a burzsoázia haladó mozgalmait akkor,
amikor az még felszálló ágban volt, amikor a termelőerők számára az még fejlődést jelentett a feudalizmussal szemben;
vagy akkor, amikor egy ilyen emancipálódási, nemzetté válás iránti mozgalom támadt
az őket elnyomni akaró birodalmak ellen. Eképpen támogatták az «Északot» a
«Dél» ellen az USÁ-ban, az 1870-ben elnyomott poroszokat, akiket II. Napóleon agressziója
érte meg akarván akadályozni a német egyesülést (de ez a támogatás azonnal
megszünt, amikor a védekezés a Franciaország elleni támadásba fordult, vagy később
a Párizsi Kommün elleni megtorlás idején). Marx és Engels támogatták az olasz
egyesülést, a lengyel vagy ír nemzeti emancipációs mozgalmakat.
...ami
nem «véletlenszerű baleset»
De Lenin számára szó sincs arról, hogy «ami a kapitalizmus születésekor igaz, az annak
vége felé ugyanúgy igaz legyen». Ebben a történelmi kontextusban «a háború nem véletlenszerű baleset (…),
hanem a tőkés társadalom elkerülhetetlen együttjárója». Az orosz likvidátor,
Potresszov, aki igazolta a háborús hiteleket és támogatta az imperialista kormányt,
Marxot idézi, aki 1859-ben feltette a kérdést : «Melyik tábor sikere
preferálandó?». Az analógiát Lenin lesöpörte az asztalról: «Marx ezt a kérdést akkor vetette fel, amikor léteztek a
vitathatatlanul haladó, a feudalizmussal és az abszolutizmussal szembeni burzsoá
mozgalmak (…). Ma azonban teljes mértékben nevetséges dolog haladó burzsoáziáról
beszélni».
A tőkés fejlődés különböző szakaszait meg
kell különböztetni.
«A
marxisták sohasem tagadták azt a fejlődést, amelyet a nemzeti felszabadítás
polgári mozgalmai képviseltek a feudalizmus és az abszolutizmus ellen. Amikor
Marx és Engels feltették a kérdést, melyik burzsoázia számára kellene sikert kívánni,
akkor még létezett a régi (burzsoá) demokrácia azzal, hogy egy szerényen liberális
mozgalmat kell demokratikussá alakítani (…). Ekkor az európai történelmi
folyamat objektív tartalma nem az imperializmus, hanem a burzsoázia nemzeti
felszabadítási mozgalmai (… ) a feudalizmus és abszolutizmus ellen. De a mi
bölcs Potresszovunk 55 évvel később, amikor a reakciós hűbérbirtokosok helyét
elfoglalták a burzsoázia szenilis pénzügyi tőkemágnásai, akik végül már hasonlítanak
is azokhoz, a burzsoázia szempontjából akarja megítélni a nemzetközi
konfliktusokat, nem pedig az új osztály (a munkásság) szempontjából».
Az objektív történelmi helyzet megváltozott,
a «nemzeti felszabadítási periódus tőkéje»
átadta helyét a «nemzetközi
imperialista, a reakcióspénzügyi tőkének».
A háború imperialista jellege Lenin számára
központi kérdés. Az is bizonyos, hogy nem csak a munkásmozgalomban, hanem ebben
a korszakban bizonyos liberális körökben is elfogadott nézet, hogy a
nagyhatalmak háborúba lépése területi, gyarmati hódítást céloz. De Lenin
szerint az imperializmusnak ez erősen halovány definicója, nemcsak haszontalan,
de fogalomzavar forrása is. A gyökerekig
kell menni a munkásosztály segítésében a rothadó «szociálnacionalizmussal» szemben – vagyis a munkáspártok saját, háborúzó
polgársága melletti felsorakozása ellen –, a politikai függetlenség
megszerzéséért. Ez a háború az imperializmus természetéből fakad, az
imperializmusnak, mint a termelőeszközők magántulajdonán alapuló tőkés kizsákmányoló
rendszer legvégsőbb stádiumának a sajátja.
Az 1914-ben megnyílt történelmi fázis különbözik
a korábbitól.
«A történelmi
szakaszok szokásos osztályozása a marxista irodalomban : 1./ 1789-1871; 2./ 1871-1914;
3. /1914- ? (…) Az első a nagy francia forradalomtól a
francia-német háborúig tart, a burzsoázia teljes fellendülésének szakasza,
amikor az minden vonalon győzedelmeskedik. (…) A második szakaszban a
felkapaszkodott burzsoázia dominál, és kezd hanyatlani: ez az átmenet időszaka,
amely a haladó polgárságot a reakciós, ultrareakciós finánctőkébe viszi. Ez az
az időszak, amikor az új osztály, a modern demokrácia készíti elő és szedi
össze lassan erejét (Lenin
modern demokrácia néven említette a munkásosztályt a cenzúra elkerülése végett).
A harmadik időszak, amely éppencsak
elkezdődött, a burzsoázia éppen arra a helyre kerül, mint a feudális urak
voltak az első időszakban. Ez az imperializmus korszaka.».
Potresszovnak és Kautskynak, akik a
kapitalizmus első korszakára hivatkoznak, Lenin válaszol:
«Nemcsak
az 1855-ös, 1859-es, 1864-es, 1866-os, 1870-es háborús korszak történelmi
eseményeinek objektív tartalma, de az 1877-es (orosz-török) és az 1896-97-es
(török-görög és az örményországi zendülés) is a nemzeti burzsoá mozgalmak, vagy
a polgári társadalomnak a feudális maradványoktól való szabadulási «megrázkódtatása». Még csak kérdés sem lehet
egy sor fejlett országban a modern demokrácia valódi független akciójáról (…).
Ennek a kornak a közös vonása pontosan a
burzsoázia haladó volta, ami azt jelenti, hogy még befejezetlen, elhasználatlan,
a feudalizmus elleni harcát még vívja. Teljesen természetes, hogy a modern
demokrácia hívei, közöttük Marx, annak
képviselője, abból a megkérdőjelezhetetlen elvből indulnak ki, hogy támogatni
kell a haladó burzsoáziát (amely képes harcolni) a feudalizmus ellen, és
felteszik maguknak a kérdést, hogy melyik a «mi táborunk», melyik burzsoázia
sikerét kell preferálni».
(A tanulmány köv. részének közzététele néhány
nap múlva várható)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.