Athén – variációk a répára és botra

Amióta a Ciprasz-kormány megalakult, Athénban egymásnak adták az ajtót, hol répát, hol botot kínálva. A répa az úgynevezett európai «parlament» szocialista elnöke, Martin Schulz, aki azért jött, hogy Ciprasz legyen «pragmatikus» a hitelezőkkel folytatandó adósság-tárgyalásokon.  De – ahogyan a görög pénzügyminiszter mondta –, «mi vagyunk a második világháború óta legkisebb mozgástérrel és legkevesebb idővel rendelkező kormány»… a görögök millióinak várakozása és a «hitelezők» (Európai Unió, IMF, stb) harapófogójában.
Merkel valódi szószólójaként, aki becsukta a görög adósság minden újratárgyalása előtt a kapukat, Schulz visszatérésekor ezt nyilatkozta: «Ha a görög kormány valóban nem akar tovább dolgozni hitelezőivel a jelenlegi bázison, azt én felelőtlenségnek tartom» (Frankfurter Allgemeine Zeitung).
Ellentmondva  a fenyegetőnek tűnő deklarációknak az Agence France-Presse (febr. 2.) «az amerikai elnök, Barack Obama váratlan támogatására» hívta fel a figyelmet, aki a CNN adásában kijelentette: "Nem lehet folyamatosan prés alatt tartani az olyan országokat, amelyek a saját (gazdasági) depressziójuk kellős közepén tartanak". Ugyanakkor fenntartva, hogy Görögországnak «borzasztó nagy szüksége van a reformokra», Obama hozzáteszi: «fejlesztési stratégia kell az adósság visszafizetésére».

A brit pénzügyminiszter, George Osborne görög kollégájával való találkozása után bejelentette, hogy aggódik, mert a görög adósság «a legnagyobb veszélyt jelenti a világgazdaságra» … és felhívja a figyelmet, hogy  «az eurózóna a munkahelyek és a növekedés számára a legjobb projekt», megemlítve, hogy az «új görög kormánynak ez a legalapvetőbb követelése» (France 24).
Most az ellenreformok «szükségesek», hogy mindenütt letörjék a «munka árát»; Obama, Osborne és kompániája megértőek: «a görög adósság zömét az Unió más tagországai birtokolják. A kormányoknak kell viselni a görög adósságfizetés befuccsolása, vagy az eurózóna elhagyása következményeit» (Financial Times, febr. 3.). Számukra és a nemzetközi intézmények számára (IMF, EKB, EU, euró...), a «pénzügyi piacok» diktatúrája szolgálatában ez a «rend» veszélyben van… tehát kell néhány engedmény a gyilkos «reformok» folytatásáért. A cinizmus pálmáját a francia nemzeti bank vezetője viszi el, aki felszólít «a jó reformok követte növekedés felgyorsítására», mivel ezen uraság szerint «Görögországben nincs visszaesés. Teljes fellendülésben van»! Ugyanakkor, amikor a brit orvosi hetilap, a BMJ Open tanulmányt közöl arról, «jelentős az öngyilkosságok számának emelkedése a görögországi szigorításokhoz köthető események révén»…
Obama mögött persze mindenki ott tolong, hogy részt vegyen az «egyezség» megtalálásának koncertjében. Még a Syriza «legforróbb támogatója» is. A L’Humanité (febr. 3.) felteszi a kérdést: «Mit reklamál e demokratikusan választott kormány? Néhány hetet a helyzetet tisztázó egyezségre, amely összeköti adósságfizetésünket a növekedéssel». A L’Humanité a deklarációkat tartja referenciának …Obamáét, hogy jelezze Hollande-nak milyen tónusban tárgyaljon febr. 4-én Ciprasszal. Így «segíti a görögöket», mondja a L’Humanité, és persze nem javasolja a küzdelem minden országban saját, az Európai Unió szolgálatában álló kormányaink ellen.

D. F.