Ha bezár a gyár - osztrákok is kukáznak, ha rákényszerülnek

http://www.magyardiplo.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1774#Itemid=28

(részlet)

Bár a tömegmédia elsősorban a Hollywoodból importált sztárparádé kapcsán tudósított a berlini filmfesztiválról, most is akadtak olyan filmek, amelyek a társadalmi valóságot, a dolgozó emberek igazi életét mutatták be.

Az Évek alatt (Über die Jahre) című osztrák film egy alsó-ausztriai gyár elbocsátott dolgozóinak az életét követte nyomon, tíz éven át újból és újból felkeresve az egykori textilgyári munkásokat. Az Anderl textilgyárat 1850-ben alapították, és 2004-es bezárásáig sok generáció számára biztosított szerény, de biztos megélhetést. A nagyvárosoktól távoli, falusias alsó-ausztriai vidéken nincs más nagyüzem a környéken, így állandó munkát nagyon kevesen találtak maguknak az elbocsátottak közül. Nikolaus Geyrhalter rendező a bezárás után kiválasztott néhány karakteres személyt az egykori dolgozók közül, és minden évben rögzítette, éppen hogyan élnek, mit csinálnak. Akadt, aki a gyári munkából visszatért hajdani ősei parasztias-erdőkerülő életformájához, és favágással egészítette ki kevéske ellátmányát. Egy másik férfi a környéken megélni próbálkozó kisebb vállalkozásokat járta végig, egyik helyen egy olyan céghez szerződött, amely az újból divatba jött utcai kockaköveket gyártja német megrendelőknek. A legaktívabb szereplő egy középkorú asszony, aki az egyik évben házaló ügynökként árul konyhakéseket, másik évben adminisztrátor valahol, aztán pincérnő, és így tovább. Még szavazóköri biztosként is megjelenik az egyik jelenetben, s amúgy mellesleg láthatjuk, hogy hiába a gyárbezárás és a relatív szegénység, a környéken messze a jobboldali Néppárt (ÖVP) kapja a legtöbb szavazatot. Egy másik asszony pedig részint pénzért, részint szeretetből két szellemileg fogyatékos kisgyereket nevel. Ő még kukázás közben is hagyja lefilmezni magát. Bizony, osztráknak született osztrák állampolgárok is rákényszerülnek a kukázásra, ha havi jövedelmük nem éri el a havi 500 eurót… A film azt a tisztességes, társadalmilag elkötelezett szociofilmes hagyományt követi, amely egykor Magyarországon is virágzott, s amely a rendszerváltozás után sorvadt el.