A munkaerőpiac: mars vissza, asszonyok, a konyhába
Versenyképesség, rugalmasság,
piacgazdasági reform … Asszonyok, akik férjüktől függenek gazdaságilag. Visszaküldve
a konyhába, mert a nők fele csak részmunkaidőben dolgozhat a «minijobok» keretében, kevesebb mint havi 450 euróért. Válás, a férj munkájának elvesztése – és máris
ott a szegénység.
«Essenben
idős személyek számára otthonukban segítséget nyújtó személyeket keresünk»,
hirdeti a munkaügyi szövetségi hivatal (Arbeitsagentur). A hároméves speciális
képzésen felül azt kéri, hogy a jelentkező rugalmas legyen, autonóm, munkájában
eltökélt, gyakorlattal rendelkezzen és jogosítvánnyal. Mindezt a munkaidő mennyiségének
megjelölése nélkül és havi 400 euróért! «Részmunkaidő vagy teljes», csillogtatja a hirdetés. A «minijobok» egyik fajtája, olyan
prekaritásos munka, amely 10 éve, a munkaerőpiac deregularizációja, az első Hartz-törvény
óta terjed mint a pestis.
A neoliberális
Hartz-törvényeket Gerhard Schröder szociáldemokrata és zöld kormánya vezette be,
2003 és 2005 között léptek érvénybe. Védelmezői szerint a munkanélküliséget
csökkenti és munkahelyeket hoz létre. A valóság nem ilyen rózsás, különösen nem
a nők számára.
A
minijobok eleinte heti 15 órában és havi 325 euróban lettek limitálva, aztán az
első törvény megszüntette a munkaidőlimitet és megemelte a plafont 400 euróra
(ezévtől 450).
Eredménye a rendkívül rosszul fizetett 7 milliós
minijobber-tábor. Ma már ezért a havi 450 eurós bérért heti 24 órás munkás is követelhet a munkáltató, mégha
90%-uk heti 20 óránál kevesebbet is dolgozik. Ha csak heti 20 órát is számolunk,
5,60-as órabérre jön ki. 15 órás is csak 7,50 eurós órabér. Kétharmaduk nő.
Ezek háromnegyedének ez az egyedüli munkája. Több mint egymillió a
kereskedelemben, 800 ezren takarítók, 400 ezren az egészségügyben. A vendéglátásban
minden második dolgozó minijobber! Mivel
a munkáltatók számára az egyetlen feltétel, hogy a havi bér ne haladja meg a
450 eurót…
A minijob
formulája: «bruttó fizetés=nettó fizetés». A munkáltatónak nem kell társadalombiztosítást
fizetnie, csak 30 %-os átalányhozzájárulást. Csapda a dolgozók számára, mert nincs
számukra betegbiztosítás, munkanélküli biztosítás. Nyugdíjbiztosításuk
pedig nevetségesen alacsony: 45 éves minijob-munkaviszony után mindössze havi 140 euró!
Minden tizedik
18-64 év közötti nő ebbe a kategóriába tartozik. Férje betegbiztosításától függ, nyugdíjas korában a
nyomor vár rá. Sokan – még fiatalon – fel sem fogják mit jelent, “nagyszerű, a bruttó egyenlő a nettóval”.
De életük a férjüktől függ. A minijob a férfiak érdekeire is rájátszik, ha az
asszony keveset keres, azok adója kisebb.
Tényleg több lett a munkahely? A 2002-es 62%-ról
2012-re 71,5%-ra emelkedett azok száma. De a munkaórák száma nem nőtt, tehát a
munka volumene ugyanakkora. A teljes munkaidős foglalkoztatás csökken, a
részmunkaidő egyfolytában emelkedik. Nem feltétlenül saját akaratából , de majdnem
minden második német nő részmunkaidős (Franciaországban háromból kevesebb mint
egy).
10 éve a hatalmon levő szociáldemokraták döntöttek a “reformokról”.
Ma programjuk középpontjában a minimálbér emelése áll, és a minijobokat is társadalmi
terhekkel akarják illetni. De optimizmusra nincs sok okunk. A 900 ezer
kölcsönzött dolgozó 70 %-a férfi, a minijobokról pedig kevés szó esik, holott
azok hétszer több dolgozót, főleg nőt érintenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.