Hogyan oldotta meg a Dominikai Köztársaság a munkanélküliség problémáját (Mattick, 1938)

Hispaniola szigetén 1937 októberében 12.000 védekezésképtelen személyt öltek meg, amelyről az egyik szerző is úgy nyilatkozott «szándékos, a modern idők legborzalmasabb mészárlása». A mészárlás akkor kezdődött, amikor a Dominikai Köztársaság elnöke, Leonidas Trujillo kijelentette, hogy az országot megszabadítja a «kutyáktól, disznóktól, és a haitiektól».

Okt. 2-án egy, a Haitival közös határ mentén fekvő városka esti mulatságán megjelenve beszédet mondott: «Azért jöttem a határra, hogy lássam, mit tehetnék az itt élő dominikaiakért. Megállapítottam, hogy a haitiak ellopták farmereink élelmét, állatait. El fogom intézni mindezt: tenap háromszáz haitit megöltek Banica-ban. Ennek folytatódnia kell».

A beszéd egy gyalázatos vérfürdő kezdetévé vált. Adott jelre szinte egyszerre 55 különböző helyszínen folyt a vér. Azokat, akik nem tudtak időben Haitiba menekülni, kihajtották a földekre mint egy csordát, és agyonverték mint a vágóhidi állatokat (nagyon részletes leírás nyomán).

Ezen a módon Leonidas Trujillo, olcsón, az amerikai kormány segítségével megoldotta a Dominikai Köztársaság gazdasági gondjait.

De nem lehet azt állítani, hogy ez a módszer sokkal kegyetlenebb lenne, mint a kubai, amely irgalmatlanul visszairányított minden haiti dolgozókkal telt hajót túlnépesedett és gazdaságilag meggyötört hazájukba, ahol a nyomor, az éhezés várt rájuk. Mindkét módszer a kapitalizmus sajátja. A «boldog» dominikaiak együtt a «boldog» fasiszta országokkal (melyek ekkor már nyíltan szervezik a háborút) ezután ezen a «lehetőségek» mindegyikét használhatták annak legközvetlenebb formáiban.

A demokratikus országok, amelyek munkanélküli ellátást, élelmezési segélyt nyújtanak, még lehetővé teszik, hogy csak a rossz táplálkozástól és betegségtől pusztuljanak az emberek. De hamarosan minden nemzet, fasiszta és demokratikus ország a közvetlen formát alkalmazza a munkanélküliek eltávolítására. A haitiak lemészárlása akárhol megismétlődhet, persze ezúttal már nem machetével, mindenféle primitív eszközzel, hanem a rendőrállamok birtokában levő tankokkal, bombázókkal és más halálosztó gépekkel.

P.Bourinnet 
Kiegészítés Paul Mattick írásához 

A dzsihadisták által Líbiában lemészárolt munkanélküli és menekült feketék, a dél-afrikai pogromok a «külföldről jött» munkavállalók ellen, a Földközi tengeren menekülő munkanélküli migránsok rendszeres vízbefojtása – a tőke aktív cinkosságával történik, hogy a «munkanélküliek statisztikai arányán» javítson, ahogyan a sajtó is beszél róla. Arról azonban nem, hogy a kapitalizmus tűzzel-vassal, éhinséggel is «megoldja» a maga módján a munkanélküliséget.
1937-ben Trujillo, az USA buzgó ügynöke adott parancsot 12 ezer haiti dolgozó legyilkolására, ez azonban nem elszigetelt példa. Programozott pogromok, genocídiumok (mint 1994-ben Ruandában) a megoldhatatlan megoldására: a tőke számára túl sok a munkaerő, s ekként csökkenti azt rendszeresen - leginkább háborúkkal.
Még az úgymond «demokratikus» Európában is – a populizmus fellendülése minden, csak nem ártalmatlan… a bűnös az emigráns, a bevándorló, a «belső idegen», a «külső idegen», a dolgozó, akit a rendszer lassan, de biztosan tönkretesz.

Ha a világ dolgozói nem vetnek véget ennek a rendszernek, biztosan lehetünk abban, hogy a pogromok, népirtások, az emigránsok és nem-emigránsok mészárlása marad a véres futása végére érkező kapitalizmus kezelési módja.

Karlchen, 2015.ápr.21.